Éghajlatváltozás vs. extrém havazás – avagy mi az, amit még Donald Trump sem ért

Lehetünk bármilyen olvasottak az éghajlatváltozás témakörében, az éghajlati rendszer összetettsége miatt egyes folyamatok olykor egymásnak ellentmondónak tűnhetnek. “Brutal and Extended Cold Blast could shatter ALL RECORDS – Whatever happened to Global Warming?”– “Brutális kiterjedésű hidegbetörés, ami felülmúlhatja az eddigi mért értékeket – Mi történt a globális felmelegedéssel?” tweetelte ki maga az amerikai elnök is értetlenségében, amikor ritkán látott mennyiségű hó és sarkvidéki hideg lepte el az észak-amerikai kontinenst a múlt télen. Talán nem árulunk el nagy titkot, hogy az extrém havazás hátterében is az éghajlatváltozás állt.
Éghajlatváltozás vs. extrém havazás – avagy mi az, amit még Donald Trump sem ért

A legfontosabb tanulsága a fenti idézetnek, hogy megtévesztő lehet a globális felmelegedés kifejezés használata, hiszen bár valóban az átlaghőmérséklet változása okozza a problémát, az eredmény sokféle szélsőséges időjárási esemény lehet, az átlagon felüli havazástól a hőhullámokon át az árvizekig. Ezért érdemes inkább a globális éghajlatváltozás kifejezést alkalmazni. A globális felmelegedés és éghajlatváltozás közötti különbségről itt írtunk.

De mi is okozta az említett extrém havazást? A kiváltó ok a nagy földi légkörzés fontos részét képező poláris jet stream, vagyis futóáramlás gyengülése. Az Egyenlítő és a sarkvidékek közötti nagy hőmérséklet- és nyomáskülönbség következtében úgynevezett nyugatias szelek, futóáramlások keletkeznek. Futóáramlásnak az egész Földet körüljáró, nagy sebességgel és nagy magasságban fújó nyugatias szeleket nevezzük. A legerősebb szelek a Föld 30. és 60. szélességi fokai között fújnak. A poláris front felett fut, mely elválasztja a melegebb trópusi légtömegeket a hidegebb sarkvidéki légtömegektől. Ha csökken a légtömegek közti hőmérséklet- és nyomáskülönbség, a jet is gyengül és egyre erősebben hullámzik miközben a sarki hideg légtömegek délnek nyomulnak és a trópusi meleg légtömegek egyre inkább északnak.


Az éghajlatváltozás hatására a sarkvidéken gyorsabb melegedés indult el, mint a mérsékelt területeken és az így kialakult hőmérsékletkülönbség csökkenés hatására az északi félteke poláris futóáramlása gyengül és egyre nagyobb amplitúdóval hullámzik. Ennek hatására a hideg légtömegek a megszokottnál jóval délebbi területekre is eljutnak és míg az észak-amerikai kontinens középső része olykor átlagon felüli hosszúságú és erősségű télben részesül, addig nyugaton szokatlanul meleg telek fordulnak elő. Ez csak egy példa a sok közül, a fontos tanulság az, hogy az éghajlatváltozás, ami az átlaghőmérséklet csekélynek tűnő emelkedésével jár, az érzékeny éghajlati rendszerben olyan visszacsatolásokat idéz elő, melyek egyre szélsőségesebb időjárási helyzetek, például hőhullám, extrém hideg, aszály stb., kialakulását segítik elő.

Felhasznált irodalom, képek forrása: Inside climate news

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, a környezettudományok doktora (PhD) és a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!