Toronymagasan az éghajlatváltozás megértéséért. Bemutatjuk a világszinten is jelentős hegyhátsáli üvegházgáz megfigyelőállomást

Éghajlatváltozással foglalkozó oldalakon vezető hír volt, hogy a légkör szén-dioxid koncentrációja átlépte a 415 ppm-et (arról, hogy miért nem érdemes ezt a milliomodrészt lebecsülni, itt írtunk). Általában a Hawaii szigetén található Mauna Loa mérőállomásra szoktak hivatkozni, ami valóban az egyik leghíresebb légköri mérőállomás a világon. Viszont kevesen tudják, hogy Magyarországon található a világ második, kifejezetten üvegházhatású gázok mérésére létrehozott, kontinentális magas tornyos mérőállomása. Utazzunk el egy kicsit Vas megyébe, az osztrák határhoz, Hegyhátsálra. Dr. Haszpra László vendégcikke
Toronymagasan az éghajlatváltozás megértéséért. Bemutatjuk a világszinten is jelentős hegyhátsáli üvegházgáz megfigyelőállomást

A már 26 éve működő hegyhátsáli magas mérőtornyos üvegházgáz megfigyelő állomás nemcsak az egyik leghosszabb egybefüggő mérési idősorral rendelkező európai mérőállomás, hanem egyben a legdélkeletibb európai mérőállomás is, amelynek így nemcsak az éghajlatkutatásban, hanem az európai kibocsátás-csökkentés ellenőrzésben is kiemelt szerepe van.

Az üvegházhatású gázok kibocsátási helyüktől függetlenül a Föld teljes légkörében elkeverednek. Mennyiségük nyomon követése, folyamataik, forrásaik, nyelőik feltárása globálisan precízen összehangolt mérőhálózatot igényel. Ezt a feladatot alapvetően az Amerikai Egyesült Államok Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatala (National Oceanic and Atmospheric Administration – NOAA) által megszervezett referencia-hálózat látja el, és ez az intézmény tartja fenn számos üvegházhatású gázra a Meteorológiai Világszervezet Központi Kalibráló Laboratóriumát is. A NOAA kooperatív referencia-hálózatban a helyi partnerintézmények heti rendszerességgel vesznek levegőmintát, melyekből a NOAA jól felszerelt laboratóriumába számos üvegházhatású gáz (szén-dioxid , metán, dinitrogén-oxid, kén-hexafluorid, szén-dioxid izotóp-összetétel stb.) mennyiségét is meghatározzák. A mérések összehasonlíthatósága érdekében a világban működő üvegházgáz mérőállomások ehhez a WMO/NOAA referencia-hálózathoz igazodnak. Az elmúlt évtizedek minden légköri üvegházgáz mérleggel foglalkozó kutatása (közvetetten a teljes jelenkori éghajlatváltozáskutatás) erre a hálózatra támaszkodik, bevonva természetesen a rendelkezésre álló hálózaton kívüli mérőállomások adatait is. Üvegházhatású gázok tekintetében a NOAA mérőhálózata a Meteorológiai Világszervezet Global Atmosphere Watch hálózatának a magja.

A hegyhátsáli magas tornyos mérőállomás.

Az 1980-as évek végéig a mérőállomásokat sarkvidéki területekre, távoli óceáni szigetekre (mint a korábban említett, Hawaii szigetén található Mauna Loa mérőállomás), magas hegycsúcsokra telepítették, hogy a lehető legtávolabb legyenek a közvetlen emberi szennyezéstől és a bioszféra zavaró hatásától. Ekkor azonban kiderült, hogy a bioszféra-légkör-éghajlat kapcsolat vizsgálata nélkül nem fejthetők meg a légkör üvegházgáz forgalmának folyamatai, így az éghajlat alakulására sem adhatók előrejelzések. Ekkor kezdődött meg a mérőhálózat kiterjesztése a kontinentális területekre. Itt a minél nagyobb területi reprezentativitás érdekében magas tornyokon érdemes a méréseket végezni.

Az inverz terjedési modellek fejlődése mára lehetővé teszi, hogy a precízen összehangolt légköri koncentráció-mérések és meteorológiai adatok alapján következtessünk egyes földrajzi körzetek üvegházgáz kibocsátásának nagyságára. Minél sűrűbb a mérőhálózat, annál pontosabb becsléseket tehetünk. Az európai Integrated Carbon Observation System (ICOS) egyik célja éppen a tagországok által statisztikai adatok alapján számolt kibocsátás értékének ellenőrzése objektív, légköri mérések segítségével.

Az első magas tornyos kontinentális mérőhelyet az Egyesült Államokban hozták létre 1992-ben. A globális referencia hálózatát a kontinentális területekre kiterjesztő NOAA a következő magas tornyos mérőhelyet az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) közreműködésével Hegyhátsálon (46,95°N, 16,65°E) hozta létre, ahol a Magyar Műsorszóró Vállalat (ma: Antenna Hungária Rt.) 117 m magas adótornyára kerültek a műszerek. Itt a mai napig tartó levegőminta-vételek 1993 tavaszán indultak. Ugyanekkor indultak a Holland Királyi Meteorológiai Intézet szén-dioxid mérései a Cabauw-i meteorológiai mérőtornyon. Az Atlanti-óceán közelsége miatt ez inkább óceáni, mint kontinentális mérőhely. Újabb mérőtornyok Európában nagyobb számban csak 2005 után létesültek az Európai Unió kutatási programjainak támogatásával. Ezek a tornyok ma az európai ICOS (Integrated Carbon Observation System) magját alkotják.

Jelenleg a NOAA kb. 50 mérőállomásból álló globális referencia-hálózatának 6 állomása található Európában. Ezek közül egyedül az 1993-ban létesült hegyhátsáli tekinthető kontinentális mérőhelynek. A többi, többségében később létesült mérőhely arktikus, óceáni, illetve magashegyi. Tekintettel a természetes változékonyságra és a folyamatban lévő éghajlatváltozásra, a világviszonylatban is hosszúnak számító, 26 évre visszatekintő hegyhátsáli homogén mérési adatsor páratlan értéket képvisel a tudomány számára. Az európai mérőállomások közül ez helyezkedik el legtávolabb délkeleti irányban, így kivételesen fontos a Közép- és Délkelet-Európára, benne Magyarországra vonatkozó kibocsátás-számítások szempontjából.

A hegyhátsáli mérőállomás az idők során számos nemzetközi kutatási projektben vett részt, mérési programja számos hazai intézmény bevonásával folyamatosan bővült. Az 1994-ben megkezdett in situ (folyamatosan, helyszínen végzett) szén-dioxid mérések mellett 1997-től zajlik a bioszféra és a légkör közötti szén-dioxid csere közvetlen monitorozása, amely a méréstechnikai fejlődésnek köszönhetően 2015-től kiegészült a dinitrogén-oxid fluxus mérésével is. A világviszonylatban is hosszú mérési adatsor már eddig is sok ismeretet szolgáltatott arról, milyen kölcsönhatások lépnek fel az éghajlat ingadozása és a bioszférának a légköri szén-dioxid mérlegben betöltött szerepe között. Ezek a folyamatok kulcsfontosságúak lehetnek az éghajlatváltozás alakulásának a becslésében. 2006 óta végzünk folyamatos metán-koncentráció méréseket az állomáson és 2008 óta zajlanak a fosszilis szén-dioxid hányad meghatározására szolgáló radiokarbon mérések. A teljes mérési program és a közreműködő intézmények felsorolása megtalálható az OMSZ honlapján.

Mérési hagyományai, mérési programja és földrajzi elhelyezkedése folytán a hegyhátsáli mérőállomás az európai ICOS kutatási infrastruktúra elvárt tagja lenne. A kutatói szférának a Magyar Tudományos Akadémia által is támogatott csatlakozási törekvései azonban az elmúlt évtizedben rendre elbuktak a döntéshozói szint érdektelenségén.

A mérőállomás további fenntartása és fejlesztése alapvető globális és hazai tudományos érdek. Emellett az emisszió-kereskedelemre való tekintettel nemzeti érdek, hogy mérései révén pontos, nemzetközileg hitelesnek tekintett adatokkal támaszthassuk alá az ország ÜHG kibocsátásának mértékét.

Képek tulajdonosa: Dr. Haszpra László

Haszpra László

Haszpra László

Meteorológus, levegőkémikus, a földtudományok doktora (PhD), a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont és az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos tanácsadója.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!