Az elmúlt 30-40 ezer évben a növényzet fejlődéstörténete két fázisra osztható. Az első fázist a természetes környezet, elsősorban az éghajlat változásainak hatása jellemzi, míg a második fázis esetében (az elmúlt néhány ezer évben) az emberi hatások kiemelkednek a környezeti tényezők közül, és a legfontosabb vegetációt befolyásoló tényezővé válnak. Üledékek, pollenek vizsgálatával, régészeti adatok felhasználásával képet kaphatunk a Kárpát-medence növénytakarójának változásairól (lásd például Sümegi Pál és Törőcsik Tünde cikkét az utolsó jégkor végétől, vagy Gábris Gyula írását a holocén változásairól).
A cikk bevezetőjében olvasható idézetből is látszik, az emberiség környezetét átalakító szerepe nem új keletű: elődeink is alakítottak ki legelő- és szántóterületeket égetéssel, de jelentős a tűzifa felhasználása (fűtésre, főzésre), mint ahogy az építkezések, a bányászat, kohászat is sok fát igényeltek. A 15-16. századtól már figyelmet fordítottak az erdőterületek megújulásának lehetőségére is.
Az egyes forrásokban némiképp eltérő évszámokat, számadatokat találhatunk, mindazonáltal erdőink kiterjedése körülbelül egy évszázaddal ezelőtt érte el mélypontját a mai Magyarország területén. Ennek alakulásában volt egy hatalompolitikai döntés is: az 1920-as trianoni békediktátum, ahol a Magyar Királyság nemcsak területeinek, hanem erdőinek egy jelentős részét is elvesztette. Az első világháború előtt az ország területének kb. 25,8%-át (7,3 millió hektár) borították erdők. A világháborút lezáró békeszerződés értelmében ennek a 7,3 millió hektárnak a 85%-a a szomszédos országokhoz került, ami maradt a mai ország területén az új országhatárokhoz arányosítva kb. 12% körüli területet fedett le, 1,1 millió hektáron.
Az azóta eltelt időben hazánk erdőterülete fokozatosan növekszik (mára körülbelül megduplázódott), azonban az Európai Unióban az erdősültség alapján a kedvezőtlenebb mutatóval rendelkező országok közé tartozik.
Az Európai Unió 28 tagállamában mintegy 182 millió hektár erdő és egyéb, fával borított terület található, mely szárazföldi területének (a nagyobb tavak és folyók területének figyelmen kívül hagyásával számítva) mintegy 43%-a (Eurostat). Ugyan az alábbi kép korábbi (2010-es) adatok alapján készült, de így is jól mutatja az egyes országok közötti különbségeket:
De azon kívül, hogy tevékenységeinkhez alapanyagot szolgáltat, miért is fontos a fa, az erdő? A teljesség igénye nélkül néhány ok: talajmegtartó képességgel bír, szerepet játszik a szén-dioxid, por, légszennyező anyagok megkötésében, élelemmel szolgál, részt vesz a csapadék hatékonyabb hasznosításában, számos növény- és állatfaj élőhelye.
Az éghajlat és az erdők kapcsolata kétirányú: egyrészt az éghajlat (és annak változása) hat az erdőkre, másrészt az erdő helyi léptékben képes módosítani az éghajlatot.
Mit mondhatunk el összefoglalóan?
Igen, az elmúlt évszázadban Magyarországon valóban megduplázódott az erdős területek aránya, azonban ennek az egyik oka, hogy az elcsatolt erdőterületek miatt nagyon mélyről indultunk. Ezt a folyamatot mindenképp tartanunk kellene, hogy lokális és globális léptékben is tegyünk az éghajlatváltozás ellen. A klímaválság különösen veszélyezteti a magyarországi erdőket, őshonos fajokat. Az éghajlat és a csapadékeloszlás tartós megváltozása miatt lehet, hogy hamarosan eltűnhet hazánkból a bükk, és ez még csak a kezdet. A rosszabb forgatókönyvek szerint nem elképzelhetetlen, hogy országunk nagy része sztyeppévé változik a 21. század végére.
További olvasnivaló: Erdők a világban, Európában és Magyarországon
