Ez az összeesküvés-elmélet még a ’90-es évek végén kapott szárnyra az Egyesült Államokban, majd a 2010-es évekre Magyarországra is elért. 2012-ben még az Országgyűlés elnökéhez is eljuttattak egy kérvényt a permetezés leállításáról, 2014-ben pedig nemzetközi tiltakozó napot tartottak világszerte. Aztán jó pár csendes év elteltével a minap ismét nekünk szegezték a kérdéseket, hogy mik is azok az anyagok, amiket permeteznek és segíthetnek-e a globális felmelegedés megfékezésében. Habár számos közérthető és hiteles forrás rendelkezésre áll a témában (például itt és itt), a kérdések apropóján úgy éreztük, hogy érdemes foglalkozni vele az éghajlatváltozás szemszögéből is.
Tehát a chemtrail összeesküvés-elmélet hívei azt állítják, hogy titkos nagyhatalmú társaságok által vezényelt repülőgépek titokban vegyi anyagokat – alumínium port, stronciumot, báriumot – permeteznek, melyek butítják és megmérgezik a lakosságot, kvázi egy szervezett népirtást kivitelezve. Mások szerint a globális éghajlatváltozást próbálják ily módon megfékezni. S mi minderre a „bizonyítékuk”? Néhány hamisnak bizonyult képen kívül fotók és videók a repülők által gerjesztett légköri jelenségekről, melyeken valójában természetes, a légkör fizikai tulajdonságaiból eredő optikai és halmazállapotváltozást kísérő jelenségeket láthatunk, semmi mást. A csíkokról gyönyörű fotók és videók találhatók itt és itt, íme egy népszerű videó:
Hogy megnyugodjunk, ezek tényleg természetes jelenségek, nézzük hát meg röviden, hogy milyen fizikai folyamatok játszódnak le a repülőgép körüli levegőben!
Hogyan alakulnak ki a kondenzcsíkok?
A kondenzcsík angol neve „condensation trail” (röviden „contrail”), azaz lecsapódási nyom, utalva kialakulásának fizikájára. Az egyszerű fázisátalakulások alapelvét és fajtáit már az általános iskolában megismerjük, egy kis frissítésként álljon itt egy összefoglaló ábra:
Ellentétben a közhiedelemmel, a kondenzcsíkok kialakulásának folyamata nem teljesen ugyanaz, mint ami a leheletünk hatására képződő páráé. A mechanizmus inkább hasonló a zúzmara, illetve a pehely (cirrus) felhők kialakulásához, ahogy azt a fenti ábra bal alsó részén láthatjuk. Amikor hideg időben kilélegezzük a levegőt, akkor az abban levő pára (vízgőz) a hideg környezetben apró vízcseppek formájában kicsapódik. A környezet levegőjével keveredve a vízcseppek hamar elpárolognak, így a ködnek tűnő „látható lehelet” eltűnik. Ha csak ez történne a repülőgép hajtóművéből kiáramló vízpárával telített gázokkal, akkor az szinte láthatatlan lenne.
Azonban olyan hőmérsékleti és nyomásviszonyok között, ahol a repülőgépek haladnak, a hajtóműgázokban levő vízpára az égéstermékek szennyeződésein (ezek apró részecskék, melyeket kondenzációs magvaknak nevezünk) kicsapódik (kondenzáció) és azonnal meg is fagy. Az átlagos utazási magasságban – kb. 10 kilométeren átlagosan -50 °C körül – az alacsony hőmérsékleten az apró jégszemcsék nem olvadnak meg, legfeljebb szublimálnak (az anyag szilárd halmazállapotból közvetlen gáz halmazállapotba vált), de ez egy jóval lassabb folyamat. Így maradhatnak meg hosszú percekig, sőt akár órákig is a kondenzcsíkok. Ráadásul, ha a levegő páratartalma magas, a kondenzcsík még „hízhat” is, ugyanis ekkor a szublimáció helyett a jégszemcsékre a környezetből újabb és újabb rétegek fagyhatnak rá. Ezt a folyamatot, vagyis amikor az anyag gáz halmazállapotból közvetlen szilárd halmazállapotba vált, depozíciónak nevezzük.
A fenti folyamaton kívül, kondenzcsík létrejöhet a repülőgép testének a haladással ellentétes élei mentén is, ott, ahol a gyorsan haladó légrétegek leválnak a felületről. Ebben az esetben a pára kicsapódása azért megy végbe, mert ezekben a térrészletekben hirtelen lecsökken a légnyomás, és a kialakuló körülmények között a levegő nem képes annyi párát magában tartani. Ezt a jelenséget aerodinamikai kondenzcsík képződésnek nevezzük. Ez a folyamat alacsony magasságban is létrejöhet, így aerodinamikai kondenzcsíkokat gyakran megfigyelhetünk a repülőgép fel- és leszállásakor is. A légnyomásesés a legnagyobb kiemelkedő felületeknél, ezért tűnnek fel ezek a képződmények gyakran a szárny végén vagy a szárny különféle kiemelkedő, kinyúló elemeinél. Ezért ez megtévesztő lehet azoknak, akik úgy gondolják, hogy kondenzcsík csak a hajtóműnél alakulhat ki.
A fenti leírás bővebb változata megtalálható a témával részletesen foglalkozó weboldalon.
Mi a kapcsolat a kondenzcsíkok és az éghajlatváltozás között?
Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy miként képesek befolyásolni a Föld hőháztartását a kondenzcsíkok és (a részben belőlük kialakuló) magas légköri, jégszemcsékből álló pehely felhők, cirrus-ok. Ezek a felhők ugyanis egyrészt visszaverik a Nap fényének egy részét, másrészt elnyelik és a légkörbe szétsugározzák a Földről az űr felé haladó infravörös hősugárzás egy részét. Az előbbi folyamat hűti a Földet, az utóbbi melegíti. Hogy vajon melyik hatás az erősebb, a mai napig tudományos kutatások tárgyát képezi. (Ebben az ismeretterjesztő cikkben részletesen elemzik mindkét hatást.)
Különböző tanulmányok szerint (pl. Nature Climate Change, Journal of Climate, NASA) szerint a hosszan megmaradó és szétterjedő kondenzcsíkoknak valószínűleg nagyobb a melegítő hatása, mint a hűtő. Ez azonban rossz hír a chemtrail-hívők számára, akik szerint a globális felmelegedés „elmélete” része az összeesküvésnek, mivel fedősztorit biztosít a tudatmódosító vegyszerek permetezésére. A fedősztori az lenne, hogy a globális felmelegedés miatt aeroszol részecskéket kell juttatni a légkörbe, amelyek visszaverve a bejövő napsugárzás egy részét, hűtenék a Földet. Amint azonban a fenti kutatás mutatja, ezek a chemtrail-nek hitt kondenzcsíkok épphogy melegítik a Földet.
Egyébként arra tényleg vannak elméletek, amelyek szerint egy aeroszol részecskékből álló hatalmas ernyővel lehetne árnyékolni, ezáltal hűteni a Föld felszínét. Ehhez azonban az apró részecskéket az átlagos repülési magasságnál (kb. 10 km) jóval magasabban, 15-40 km magasban kellene szétszórni, amihez speciális repülőgépekre, rakétákra vagy léggömbökre lenne szükség (chemtrail.hu). Ráadásul ezek a részecskék nem is lennének láthatóak és nem képeznének csíkokat. Az ilyen jellegű, nagyskálájú és szándékos beavatkozást a földi éghajlatba geoengineering-nek („geomérnökség” vagy „bolygómérnökség”) nevezik. A napsugárzás-menedzsment – mint például az imént említett nagyskálájú árnyékolás – mellett ebbe a kategóriába tartozik még az éghajlatváltozást okozó szén-dioxid mesterséges eltávolítása a légkörből. Fontos hangsúlyozni, hogy a geomérnökséghez elképzelt módszerek csak ötletek, modellszámítások és esetleg néhány kisléptékű, laboratóriumi kísérlet szintjén állnak még, a tényleges alkalmazástól még távol vannak. (Az IPCC legutóbbi jelentésében a szén-dioxid bizonyos mértékű kivonását a légkörből már mint szükséges módszert tárgyalták ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5-2 °C-nál korlátozzuk. Viszont azt is hangsúlyozták, hogy további technológiai kutatások nélkülözhetetlenek a valós potenciál és kockázatok megítéléséhez.)
Van valami a levegőben – mi is a valódi gyilkos?
Az ég helyett inkább közelebbre kellene nézni, ha már alattomos szennyezőket keresünk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése szerint csupán Európában évente közel 450 000 idő előtti halálozást okoz a légszennyezettség, míg Magyarországon ez a szám 8–14 000-re tehető. A városi szmog kifejezetten ártalmas az emberi egészségre: különböző légzőszervi megbetegedésekhez – mint például asztma és tüdőrák – vezet, valamint növeli a trombózis és szívinfarktus kockázatát.
Nincs itt szó tehát semmiféle vegyi permetezésről, a valós minden nap belélegzett gyilkos szennyezéshez mi magunk is hozzájárulunk, ezért mi magunk is változtathatunk rajta.
A lengyel szmogszámláló alapján fővárosunkban minden felnőtt évente 1005 (azaz naponta csaknem három) cigaretta füstjének megfelelő szennyező anyagot szív be a levegőből – hívta fel a figyelmet a Levegő Munkacsoport. Ez a silány levegőminőség a fővárosban elsősorban a gépjármű-forgalomnak köszönhető, míg vidéken a háztartási hulladék égetése játssza a főszerepet a levegő szennyezésében. Előbbin például okos várostervezéssel és a kis szénlábnyomú közlekedési módok előnyben részesítésével lehetne segíteni. Példaként itt egy videó Amszterdamból, ahol autó-barát helyett inkább ember-baráttá alakítják a városi infrastruktúrát. Utóbbi esetre, a szeméttel fűtés problémájára az energia- és mélyszegénység felszámolása lenne az igazi válasz, hisz a jogszabályi tiltás és segítő kampányok nem vezettek célra.
Tehát nem, nem az éghajlatváltozás elleni akcióként „húzzák a csíkot” a repülőgépek, és nem, nem létezik tudományos bizonyíték a chemtrail-nek nevezett permetezésre. A globális éghajlatváltozás megoldása egyébként sem lenne ilyen egyszerű. Egy rendkívül sokrétű problémával állunk szemben, amire hasonlóan sokrétű választ kell adni, a gazdasági-társadalmi rendszerek gyökeres átalakításával. A még csak nagyrészt papíron létező szén-dioxid-megkötő módszereknek talán lesz majd ebben szerepe, de ezen technológiák még további kutatásokat igényelnek. A butítás pedig permet nélkül is tökéletesen működik, ha hagyjuk. Ezért érdemes tájékozódni minél több hiteles forrásból – mi ebben nyújtunk segítséget.
