A hétezer tudományos publikáció eredményeit szintetizáló helyzetértékelés láttán elsőre az az érzésünk támadhat, mint ha a földfelszín ellen „gondatlanságból elkövetett bűntettek” lajstromát olvasnánk. És nem is vagyunk távol a valóságtól. Az emberi tevékenység mára a Föld szárazföldi felszínének mintegy 75%-át érinti, befolyásolja, pusztítja. A talajt kimerítjük, lápokat csapolunk le, erdőket vágunk ki, a vadvilág élőhelyeit felszámoljuk és az elsivatagosodott területeket egyre növeljük. A földfelszín és a vízkészletek romlása pedig a globális élelmiszertermelés csökkenéséhez vezet, ami ellátási bizonytalanságot, az élelmiszer-árak ugrásszerű megnövekedését, migrációt és konfliktusokat okozhat.
Ráadásul az emberi tevékenységek hatására a szárazföldi területek az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközéből – azaz széntárolókból – szép csendben a szén-dioxid egyik fő forrásává váltak. A mező- és erdőgazdálkodás, valamint más földhasználat (az ún. AFOLU szektor) az üvegházhatású gázok jelentős forrása, a teljes emberi kibocsátás 24%-át teszi ki, ami megközelíti azt a mennyiséget, amit az áram- és hőtermelés által bocsátunk ki.
A jelentés egyik központi témája is ez a paradoxon, mely szerint a földek viselkedhetnek nettó szénelnyelőként, de akár nettó szénforrásként is, „egészségi állapotuktól” függően.
Mi a kapcsolat éghajlatváltozás és földhasználat között?
A talaj, a földhasználat, és a földgazdálkodás fontos részei az éghajlati rendszernek, ugyanis a Föld talajai, erdői és más növényei üvegházhatású gázokat bocsátanak ki és nyelnek el, illetve szénraktárként szolgálnak. A szén-dioxid az egyes széntározók – a kőzetek, az óceánok, a légkör, a talaj és a növények – között vándorol, ezt nevezzük globális szénciklusnak. Azonban amikor a földfelszín minősége sérül, vagy romlik – tehát vékonyabb lesz a talaj, vagy erdőket vágnak ki és ültetvények kerülnek a helyükre – a rendszer ezen elemeiben tárolt szén a légkörbe kerül, és az így megnövekedett légköri üvegházgáz koncentráció klímaváltozáshoz vezet.
A földhasználat egyre növekvő mértékű kibocsátása ellenére a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik, azaz több szén-dioxidot von ki a levegőből, mint amit kibocsát. Ahogy a légkör szén-dioxid tartalma, úgy a Föld szénelnyelő kapacitása is növekedett az elmúlt öt évtizedben. 2007 és 2016 között ezek a szénelnyelők az emberiség által kibocsátott szén-dioxid 28%-át kivonták a légkörből, ami igen jelentős a klímaváltozás szempontjából. Azonban a jelentés arra is figyelmeztet, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a természeti rendszereket is átalakító, változó éghajlati viszonyok között a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik. A HAPPI-Land projekt modellszámításai szerint
a földhasználat és -gazdálkodás kapcsán hozott döntéseink akár 0,5 °C-os hőmérséklet-emelkedést szabályozó gombként is működhetnek alacsony kibocsátású forgatókönyvek esetén.
Mivel a világ arra törekszik, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését lehetőleg 1,5 °C-nál korlátozza (Párizsi Megállapodás), ez rendkívül jelentős.
Tehát a földhasználat változás (mezőgazdaság, állattenyésztés, fakitermelés stb.) hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, az éghajlatváltozás pedig a földfelszín megváltozását okozza – olyan ez, mint egy saját farkába harapó kígyó. A globális éghajlatváltozás hatására megváltozó időjárási mintázatok – például a szélsőséges események gyakoribbá és intenzívebbé válása –, a talaj lepusztulásához és minőségének romlásához, a vegetáció károsodásához, elsivatagosodáshoz, tűzkárokhoz, a permafroszt (állandóan fagyott talaj) károsodásához és összességében a talaj termőképességének, s ezáltal eltartóképességének csökkenéséhez vezethet. Mindezek többsége pedig hozzájárul az üvegházhatású gázkibocsátások növekedéséhez, tehát tovább erősíti az éghajlatváltozást.
Élelmiszer-biztonság
A jelentés figyelmeztet, hogy az élelmiszer előállításának módjai és fogyasztási szokásaink nagy mértékben hozzájárulnak számos környezeti és társadalmi-gazdasági problémához, beleértve a klímaváltozást és a talajromlást is. A világ gabonanövény-termelésének több mint 60%-át jelenleg csupán négy növény teszi ki (kukorica, rizs, búza és szójabab), ezért a jelenlegi élelmiszertermelési és -kereskedelmi rendszerünk nagy mértékben függ az említett növények sorsától. A változó éghajlat hatására Indiában például 1981 és 2009 között 5,2%-kal csökkent a terméshozam.
A magyar mezőgazdaságnak sem tesz jót az éghajlatváltozás, az egyre melegebb és szárazabb viszonyok nem kedveznek egyik fő gabonanövényünknek sem. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet modellszámításai szerint hazánkban a búza hozama a század közepére 8%-kal, a század végére pedig akár 21%-kal csökkenhet, még öntözés, illetve fokozott műtrágyázás mellett is. A kukorica esetében 2050-re átlagosan 18%-os, 2100-ra pedig 28%-os terméhozam-csökkenésre lehet számítani, habár a magasabb szintű modellezési bizonytalanság miatt, a visszaesés akár jóval nagyobb mértékű is lehet. A MARS (Monitoring Agricultural ResourceS) előrejelzése alapján Magyarországon a legnagyobb a búzatermésátlag csökkenése az Európai Unióban, 2019-ben az elmúlt 5 év átlagához viszonyítva várhatóan 6,1%-kal kevesebb búzát takarítunk majd be. A hazai burgonyatermesztés hanyatlásáról ebben a cikkben számoltunk be.
Mit lehet tenni?
A jelentés a helyzetértékelés mellett a fenntartható földhasználatra vonatkozó lehetséges megoldásokat, jó gyakorlatok is összegyűjt. A tudósok egyetértenek abban, hogy a földhasználati módszerek környezet-kímélővé alakítása nem lesz könnyű feladat, hisz ez tudatos újratervezést és közel fél milliárd gazda földművelési és állattartási gyakorlatának megváltoztatását igényli. Néhány megoldás a jelentésben szereplők közül:
- minél több természetes erdő megóvása, nagy hangsúllyal a trópusi esőerdőkre;
- kevesebb vöröshús fogyasztással járó, növény-alapú étrendre váltás;
- a tőzeglápok fenntartása és helyreállítása, ahol lehetséges;
- energiatermelési célú növények és fák termesztése, de csakis kis-léptékben, helyi szinten;
- több agrárerdészet létrehozása, ahol a gabonanövények és a fák együtt vannak ültetve;
- javítani a gabonanövények fajtaváltozatosságát.
Magyarországon is folynak kísérletek szárazságtűrő növényfajták kifejlesztésére. A Takarmánytermesztési Kutató Intézet például évtizedek óta foglalkozik napraforgó és hüvelyes növények (pl. borsó) nemesítésével a Somogyi-dombságon kialakított kísérleti szántóföldeken. A nemesítés során szakszerű emberi beavatkozással olyan új fajtákat állítanak elő, amelyek a korábbiakhoz képest javított tulajdonságokkal rendelkeznek, például nagyobb termőképességűek, jobb minőségűek, magasabb tápértékűek, jobban tűrik az aszályt, vagy éppen ellenállóbbak a betegségekkel szemben, a G7 beszámolója szerint.
Mi lehet a jelentés hatása?
A földhasználatról szóló jelentés második a Külön Jelentések sorában, tavaly októberben hozták nyilvánosságra a 1,5 ℃-os globális melegedésre vonatkozó tematikus jelentést, a harmadik pedig szeptemberre várható, ami a krioszféra (a Földön található hó- és jégtömegek) és az óceánok állapotát értékeli a változó éghajlati körülmények között. Az IPCC munkáját itt mutattuk be. A három Külön Jelentés a 2022-ig elkészülő, átfogó és teljeskörű éghajlatváltozási helyzetkörkép, a Hatodik Értékelő Jelentés szerves része lesz. Az IPCC jelentéseinek egyik fő célja, hogy az összegyűjtött ismeretek és megoldási módszerek beépüljenek a nemzetközi klímatárgyalások döntéshozói folyamatába. Azonban ahogy azt az utóbbi klímatanácskozások heves vitái mutatják (a 1,5 ℃-os jelentés körüli vitáról itt és itt írtunk), ez korántsem egy egyszerű feladat.
Jane Rickson, a Cranfield University professzora a jelentés kapcsán azt mondta a BBC-nek:
A növekvő globális átlaghőmérséklet és az intenzív esőzések tovább erősítik a talaj romlását, tömörödését, a szerves anyagok kimosódását, a biológiai sokféleség csökkenését és a földcsuszamlásokat… ezek közül sok visszafordíthatatlan változást eredményez.
Bízom benne, hogy a jelentés elég robusztus lesz ahhoz, hogy arra motiválja a politikusokat és földgazdálkodókat, hogy megfelelő intézkedéseket és gyakorlatokat vezessenek be, amelyek alkalmasak az éghajlati válság kezelésére.
—
A jelentéshez kötődő cikksorozatunkban szakértők tárják majd fel részletesebben a jelentés különböző témáit.
