A napokban több oldal is lehozta az Alkalmazott Rendszeranalízisek Nemzetközi Intézete (IIASA) Nature Climate Change szaklapban publikált tanulmányának eredményét az éghajlatváltozás és növényi biomassza kapcsolatáról. Az eredeti sajtóközleményben ismertetett eredményekkel ellentétben, ezek a cikkek ezen eredményeknek csak egy részét mutatják be, ráadásul igen félrevezető címekkel:
- A szén-dioxid-többlet lassíthatja is a klímaváltozást (Index)
- A légköri szén-dioxid többlet növelheti a biomasszát (Origo)
Klímavédelemből klímatagadásba – a lájkvadász címek veszélyei
Úgy gondoljuk, hogy a téma hiteles bemutatásához a „teljes kép” ismertetésére szükség van, felhasználva a sajtóközleményben megjelent összes információt. Az eredeti cím (Preserving forests is critical to slowing global warming) a megfelelő, teljes üzenetet közvetíti, tehát a földi biomassza megőrzésére hívja fel a figyelmet az éghajlatváltozás megfékezése érdekében. Ezzel szemben a sajtóban megjelent cikkek címei féligazságokat (“a légköri szén-dioxid-többlet növelheti a biomasszát”), vagy téves információt sugallnak (“a szén-dioxid-többlet lassíthatja is a klímaváltozást”).
“A légköri szén-dioxid-többlet növelheti a biomasszát”: ez egy tudományos tény, amit az említett cikk is alátámaszt és kifejt. Azonban, mint arról korábban írtunk a “Mítosz: Elég, ha sok fát ültetünk, és meg is oldódik az éghajlati válság. Nem fog!” című cikkünkben, az erdősítés és meglévő erdőségek védelme fontos és hasznos, de önmagában nem elegendő a klímaváltozást okozó üvegházhatású gázok légkörből való “lecsapolására”. A kibocsátások forrását kell megszüntetni, amihez gazdasági rendszerünk gyökeres átalakítására (kezdve a fosszilis tüzelők kivezetésével) és globális életmód- és szemléletváltásra van szükség.
“A szén-dioxid-többlet lassíthatja is a klímaváltozást”: ez így önmagában téves állítás.
Mi a kapcsolat a talaj, az azt borító növényzet, a földhasználat és az éghajlatváltozás között?
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést. Az IPCC az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény döntéshozói munkáját segítő tudományos testület, amelynek feladata, hogy rendszeres időközönként összegezze és értékelje a legfrissebb tudományos eredményeket a klímaváltozás természeti, valamint gazdasági-társadalmi hatásairól és kockázatairól.
A talaj, az azt borító növényzet és a földhasználat fontos részei az éghajlati rendszernek, ugyanis a Föld talajai, erdői és más növényei üvegházhatású gázokat bocsátanak ki és nyelnek el, illetve szénraktárként szolgálnak. A szén-dioxid az egyes széntározók – a kőzetek, az óceánok, a légkör, a talaj és a növények – között vándorol, ezt nevezzük globális szénciklusnak. Azonban amikor a földfelszín minősége sérül, vagy romlik – tehát vékonyabb lesz a talaj, vagy erdőket vágnak ki és ültetvények kerülnek a helyükre – a rendszer ezen elemeiben tárolt szén a légkörbe kerül, és az így megnövekedett légköri üvegházgáz koncentráció klímaváltozáshoz vezet.
A jelentésben azt is leírják, hogy földhasználat egyre növekvő mértékű szén-dioxid kibocsátása ellenére a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik, azaz több szén-dioxidot von ki a levegőből, mint amit kibocsát. Ahogy a légkör szén-dioxid tartalma, úgy a Föld szénelnyelő kapacitása is növekedett az elmúlt öt évtizedben. 2007 és 2016 között ezek a szénelnyelők az emberiség által kibocsátott szén-dioxid 28%-át kivonták a légkörből, ami igen jelentős a klímaváltozás szempontjából. Akkor tehát minden rendben van? Nem.
Azonban a jelentés arra is figyelmeztet, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a természeti rendszereket is átalakító, változó éghajlati viszonyok között a földfelszín továbbra is nettó szénelnyelőként működik.
E növényzet szénelnyelő-kapacitása ugyanis nemcsak a légköri szén-dioxid mennyiségétől, de a talajban rendelkezésre álló víz, valamint nitrogén és foszfor mennyiségétől is függ, melyek hiánya korlátozza a növény növekedését. Továbbá a gyökérkapcsolatok épsége is fontos, mivel a fák gyökereivel szimbiózisban élő talajgombák (mikorrhiza) fontos szerepet töltenek be a fák tápanyagfelvételében. A talaj degradálódása ezeket is veszélyeztetheti.
A teljes cikk az IPCC Külön Jelentésről elérhető itt.
A sajtóközlemény címe:
Preserving forests is critical to slowing global warming
Teljes szövege:
Forests are the largest reservoirs of biomass on the planet and an important sink for carbon dioxide (CO2) emissions. An international team including researchers from IIASA analyzed decades of experiments to map the potential of forests to increase their biomass and continue to absorb and store CO2 in the future.
Trees are generous with their gifts, cleaning the air we breathe and slowing the ravages of global warming by absorbing about a quarter of all CO2 emissions produced by humans. It is however likely that this generosity will not last forever in the face of unabated fossil fuel consumption and deforestation. Scientists have long wondered whether trees and plants could become saturated and no longer store additional CO2 from the atmosphere.
In their study published in Nature Climate Change, an international team including researchers from IIASA, Stanford University, the University of Vienna, and the Autonomous University of Barcelona finds reason to hope that trees will continue to take up CO2 at generous rates until at least the end of the century. The study however warns that trees can only absorb a fraction of the CO2 emissions, and their ability to do so beyond 2100 is unclear.
“Keeping fossil fuels in the ground is the best way to limit further warming,” says study lead author César Terrer, an IIASA alumnus and winner of the institute’s 2017 Peccei Award, who is now a postdoctoral scholar in Earth system science in Stanford’s School of Earth, Energy, and Environmental Sciences. “Stopping deforestation and preserving forests so they can grow more and absorb CO2 is our next-best solution.”
CO2 – which is the dominant greenhouse gas warming the earth – is food for trees and other plants. Combined with nutrients like nitrogen and phosphorus, it helps plants grow and thrive. As CO2 concentrations rise, plants will need extra nitrogen and phosphorus from the soil to balance their diet. The question of how much extra CO2 trees can absorb given the limitations of these other nutrients, is a critical uncertainty in predicting global warming.
“Planting or restoring trees is like putting money in the bank,” explains co-author Rob Jackson, the Michelle and Kevin Douglas Provostial Professor in Earth System Science at Stanford. “Extra growth from CO2 is the interest we gain on our balance. We need to know how high the interest rate will be on our carbon investment.”
Several individual experiments, such as fumigating forests with elevated levels of CO2 and growing plants in high CO2 chambers, have provided critical data but no definitive answer globally. To more accurately predict the capacity of vegetation to sequester CO2 in the future, the researchers synthesized data from all elevated CO2 experiments conducted so far – in grassland, shrubland, cropland, and forest systems – including ones they directed themselves.
The study results show that CO2 levels expected by the end of the century should increase plant biomass by 12%, enabling plants and trees to store more CO2 – an amount equivalent to six years of current fossil fuel emissions. The study highlights important partnerships trees forge with mycorrhizal fungi to help them take up the extra nitrogen and phosphorus they need to balance their additional CO2 intake.
“The ability of trees to benefit from rising CO2 levels critically depends on this trading relationship”, says co-author Oskar Franklin at IIASA. “The trees spend carbon to buy scarce nutrients from the mycorrhizal fungi that can extract them from the soil much more efficiently than roots alone can do.”
The authors emphasize the critical role of tropical forests, such as those in the Amazon, Congo, and Indonesia, as regions with the greatest potential to store additional carbon, and advocate for the protection of this invaluable resource to help curb global warming into the future.
“We have already witnessed indiscriminate logging in pristine tropical forests, which are the largest reservoirs of biomass on the planet. We stand to lose a tremendously important tool to limit global warming if this is allowed to continue,” concludes Terrer.
Reference:
Terrer C, Jackson R, Prentice I, Keenan T, Kaiser C, Vicca S, Fisher J, Reich P, et al. (2019). Nitrogen and phosphorus constrain the CO2 fertilization of global plant biomass. Nature Climate Change DOI: 10.1038/s41558-019-0545-2
Adapted from a press release originally sent out by Stanford University.
