Greta Thunberg megosztó személyiség, mert egy kellemetlen témát képvisel. A környezeti- és éghajlati válságról beszélni, és cselekvésre ösztönözni az embereket nem kellemes és nem kényelmes. Ahogy korábban leírtuk itt az oldalon, a fene sem akar a klímaváltozással foglalkozni! Sokkal egyszerűbb volna ugyanúgy folytatni a végtelen növekedésre felépített életünket, az externális költségeket (legyen az az éghajlat, környezet, biodiverzitás vagy akár emberi életek) pedig jó messzire kiszervezni. Azonban már bőséges mennyiségű tudással és bizonyítékkal rendelkezünk arra nézve, hogy ez az út nemhogy semmilyen téren és szinten nem fenntartható, de olyan ingoványos és ismeretlen irányba viszi el a földi éghajlatot, aminek jó eséllyel katasztrofális hatása lesz a benne élő élőlényekre. Köztük az iskolás kamaszokra is.
Összeesküvés-elméletek
Ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács, tartja a mondás, és joggal. Aki kiáll, és képvisel valamit, az számítson arra, hogy nem mindenki fog vele egyetérteni. Mégis álljunk meg egy pillanatra, ugyanis az a mértékű támadás és hangnem, amit ki kell bírnia Gretanak, nem mindennapi, abból az egyszerű okból fakadóan, hogy mégis csak egy 16 éves gyerekről van szó. Utóbbi megnevezés cseppet sem degradáló, akit zavar, az nyugodtan helyettesítse be kamasszal.
Az emberiség egy jelentős része hatalmas örömmel öleli magához a legkülönbözőbb összeesküvés-elméleteket, és teszi meg őket magától értetődő világmagyarázatnak. Gyíkemberek, laposföld, Bilderberg-csoport, Illuminátus, New York – Tel-aviv tengely, templomosok, chemtrail, szabadkőművesek, a Holdra szállást stúdióban vették fel — folytassuk tovább? Egy mítosztalanított világban az ember magának teremt mítoszokat, amelyek egyszerre fedik el azt, hogy a világ milyen bonyolult, és mégis milyen egyszerű. Esendő és hibázó emberek sokasága hoz jó vagy rossz döntéseket mindenféle „mesterterv” nélkül, amelyek azonban sokaságuk miatt összegabalyodva alkotnak egy végtelenül összetett rendszert. Ennek elfogadása, megértése és végiggondolása helyett sokkal egyszerűbb a „Cui prodest, cui bono?” utat választani, és azt kérdezni rögtön, hogy kinek áll ez meg az az érdekében, ki mozgatja az illetőt, miről akarják elterelni a figyelmet, mi a valódi üzenet, mert az teljesen elképzelhetetlen, hogy az, amit egyébként mondanak. Greta Thunberg tökéletes alapanyag az összeesküvés-elméletekhez.
Totális dehumanizálás
Vajon ki áll Greta mögött? Hogyan tud egy „nem teljesen egészséges” iskolázatlan kamasz ilyen összeszedetten nyilatkozni? Kik írják a beszédeit? Miről akarják elterelni a figyelmet? Honnan volt pénze Fridays For Future felirattal ellátott kapucnis pulcsira? A sort itt is a végtelenségig lehetne folytatni, és sajnos sokan folytatják is, mert sokkal egyszerűbb valakinek a személyét gyalázni, mint a mondanivalójával foglalkozni. Még a hazai sajtóban, a politikai spektrum különböző szegleteiből is úgy képesek írni egy 16 éves lányról, mint az ökofasizmus/ökokommunizmus elhozójáról, esetleg aki két kézzel jön leépíteni a nemzetállamokat. Állítólag már a Szent Koronát is kinézte magának a kis hölgy.
Közös ezekben a „kritikákban”, hogy teljes mértékben tárgyiasítanak és dehumanizálnak valakit, aki csupán annyit kér, hogy a döntéshozók és mindannyian figyeljünk oda a tudomány képviselőinek intő szavára. Itthon is bizonyos körökben rendszeresen visszatérő nyelvi fordulat a „nem teljesen egészséges” kifejezés használata vele kapcsolatban, ami egészen felháborító, és tökéletesen rájátszik a magyar társadalom előítéleteire. Arról a társadalomról van szó, amelyik autizmus, szelektív autizmus, Asperger stb. társai kapcsán maximum hollywoodi filmekből szerzi a tudását. Legyen az a 9 éves Simon A kód neve: Merkúr-ból, vagy Dustin Hoffmann Raymondja az Esőemberből. Ezekben a filmekben az autista szereplők különc, sokszor kezelhetetlen, nagyon nehezen kommunikáló, de általában valami szemkápráztató képességgel bíró emberek. Valóban léteznek különc zseni autisták, azonban a többségük nem ilyen. Csak róluk nem csinálnak filmeket.
Visszatérő toposz az autistákkal kapcsolatban, hogy nehezen, vagy alig lehet velük kommunikálni. Ezek a beszédprodukciós és a beszédfeldolgozási problémák (afáziás zavarok) valóban komoly részét képezik az autizmussal élők nehézségeinek. Azonban az, hogy nem tudják kifejezni magukat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lenne mondanivalójuk. Greta nem autista, de Aspergeres, OCD-s és szelektív mutizmussal is rendelkezik. Azaz: az élete alapvetően nem könnyű. Gyaníthatóan minden vágya az volt, hogy állapotát a világnak kitárulkozva megmutassa, hisz a világ tele van megértéssel, ahol senkinek nem élnek vissza a gyengeségeivel.
A Gretával szemben kritikus emberek jelentős része el sem tudja képzelni, hogy egy kamasznak lehet határozott és megalapozott véleménye egy ilyen témában, vagy akár a világ folyását illetően.
Akik így gondolkodnak, azoknak erősen javasoljuk, hogy keressék meg a családjukban hozzájuk legközelebb lévő kamaszt, és mondják a szemébe:
Hogy aggódhatnál a saját és mások jövője miatt, amikor még le sem érettségiztél?
Nem izgulhatsz azon, hogy a mostani cselekedeteinknek milyen kihatása van a nagy egészre, mert képtelen vagy rendszerben gondolkodni.
Minek vállalnál felelősséget bármiért, amikor azt sem tudod miről szól az élet?
Elvégre miért volna különb a családodban lévő kamasz Gretatól. Vagy ha ő nem szenved se Aspergerben, se OCD-ben, se szelektív mutizmusban, akkor tőle jobban elfogadnád ugyanazt az üzenetet?
Áthajózni egy új világba
Ha nem volna még elég az összes eddig felsorolt probléma, Greta Thunberg elfogadta a meghívást a szeptember 23-ai, az ENSZ főtitkár által összehívott klímacsúcsra New Yorkban, továbbá a decemberi klímakonferenciára (COP) Santiago De Chilébe. Mivel lemondott a repülésről, elfogadta a Yacht Club de Monaco felajánlását, hogy egy napelemekkel és vízalatti turbinákkal felszerelt hajón tegye meg az utat. Aki szemfüles volt, az észrevehette, hogy az utazásra apja is elkísérte, ami talán egész érthető, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy egy 16 éves kamaszról van szó, aki egyáltalán nem tapasztalt tengerész. Minden tiszteletem azé a két tengerészé, akik átviszik őket Amerikába, ugyanis az utazás cseppet sem kockázatmentes.
Aki nem ült még nyílt vízen, viharban vitorlás hajóban, az biztosan arra gondolna először, hogy ez mekkora kaland! Nekem volt szerencsém, még kicsit fiatalabban mint Greta, vitorláznom viharban a Velencei-tavon és a Balatonon, és minden adrenalin ellenére az egész roppant rémisztő tud lenni. Hazai tavaink még pocsolyának sem minősülnek az Atlanti-óceánhoz képest, ami pedig nálunk vihar, az ott kis szellő. Az utazás még akkor is félelmetes egy tapasztalatlan gyereknek, ha egy 18 méter hosszú verseny vitorlásban ül, kipróbált személyzettel. Az alábbi térképen valós időben lehet követni, hogy merre jár a Team Malizia.
A felnőttek nélkül nem fog menni
Mi fog történni akkor, ha Greta Thunberg – reméljük szerencsésen – kiköt New Yorkban és részt vesz a klímacsúcson? Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vladimir Putin ruháikat megtépve zárják be az összes fosszilis erőművet? A decemberi COP-on pedig Szaúd-Arábia bejelenti, hogy azonnal felhagy a kőolaj kitermeléssel? Nem valószínű, bármilyen jó is volna. Amennyire fantasztikus, hogy Greta mennyire képes volt a tömegek figyelmét a klímaválságra irányítani, annyira értékelik túl a személyét, és ezért is van kitéve ilyen mennyiségű és méltatlan támadásnak. Miért fontos akkor, hogy mégis ott legyen?
1988-ban alapították az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületét (IPCC), 1992-ben pedig elfogadták az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (UNFCCC), ami 1994-ben hatályba lépett. Magyarország is aláírta és ratifikálta. Az összes ENSZ tagállam ratifikálta azóta. Legalább harminc éve tehát az emberiség intézményesített és jogi szinten is kimondta: az ember által okozott éghajlatváltozás valós, és fenyegetést jelent. Mi történt ehhez képest az elmúlt három évtizedben? Szinte minden mutató romlott, legyen az üvegházhatású-gázkibocsátás, környezetszennyezés vagy a biológiai sokszínűség csökkenése. Ezek után igen is szükség volt arra, hogy egy kamasz a tavalyi katowicei COP-on kiálljon, és ezt mondja:
Ellopjátok a jövőnket!
Kell egy józan, de jogosan dühös hang, aki emlékezteti az ülésen jelen lévőket: itt vagyunk, figyelünk titeket, és nem tetszik, amit látunk.
Azonban, ha sokszor nem is látszik, ez a hang egyben kétségbeesett is. Instagram oldalunkon a berlini Fridays For Future tüntetésről tudósító videón Greta szabályosan könyörög a „felnőtteknek”, a korábbi generációknak, hogy segítsenek változtatni, mert ők, fiatalok, gyerekek, önmagukban kevesek.
Kell a politika, és kell a PR
A globális éghajlati válságot nem lehet csupán apró egyéni döntésekkel megfékezni. Nem fog menni politika, a politikai döntések nélkül. Nagy csapda ez, ugyanis rendszerszintű változásra volna szükség, amihez kellene egy kritikus tömeg, ami viszont lehet, hogy csak túl lassan építhető ki a rendszer jelenlegi keretei között. Egyszerre kellene meggyőzni minél több egyént, hogy akarja a változást, és nyomás alá helyezni a döntéshozókat, hogy van már kellő társadalmi támogatottsága a meghozandó, nem feltétlenül kellemes döntéseknek.
Greta Thunberg is jó házmesterként járhatná Stockholm utcáit, számon kérve az embereket, hogy vajon tudják-e egyéni döntéseik súlyát. Mivel azonban ez az út látványosan sikertelen, ezért vele együtt mi is azt az utat támogatjuk, hogy egymás nyomasztása helyett a mostani gazdasági-társadalmi rendszer haszonélvezőit kell nyomás alá helyezni, mert miközben mi azon vitatkozunk, hogy ki mennyi húst eszik vagy repül, addig ők továbbra is vidáman élik a gondtalan milliárdosok életét. Fenntartva egy olyan rendszert, ami végső soron katasztrófába vezet.
Profi fotók készülnek Gretáról? Valószínűleg szövegíróval dolgozik együtt? Fridays For Future felirattal ellátott pulcsiban merészel megjelenni? Nagyon helyes, itt volt már az ideje.
A globális klímaválságot nem lehet a négy fal között megoldani.
Ahhoz, hogy terjesszük az üzenetet, azt, hogy baj van, viszont ki kell lépni. A nyilvánosság elé, az utcára és az internetre, ha kell az óceánra. Azért, hogy beszéljünk egy kellemetlen témáról, ami akkor sem fog elkerülni minket, ha homokba dugjuk a fejünket. Magától értetődő, hogy sokakban ez visszatetszést kelt, nem érzik természetesnek. Azonban az a szörnyű helyzet, hogy nem tudom, hogy milyen más lehetőségünk lenne. Az emberiség szeret magáról úgy gondolkodni, hogy roppant racionálisan cselekszik, azonban ennek pont az ellenkezője igaz.
Harminc éve minimum tudjuk intézményesített és nemzetközi jogi szinten is, hogy baj van. Nem volt az a mennyiségű tortadiagram, hosszú idősoros ábra, szimuláció és modellezés, szuperszámítógépekkel szolgáltatott adatok és elemzések, amik elmozdították volna az emberiséget a mostani pályájáról. Nem volt mögötte történet és narratíva, holott a barlangrajzok óta történetekben gondolkodunk. Nem voltak hősök és gonosztevők.
Ha változik bármi a nemzetközi klímapolitikában, és végre tényleg jó irányba indulunk el, akkor annak a történetnek az elmesélésekor jár egy bekezdés annak a 15 éves lánynak, aki egy éve ilyenkor leült a svéd parlament elé.
