A természet a városban ne csak tervezés utáni odaszórt csillogás legyen, hanem az alapvető infrastruktúra része

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) földhasználattal kapcsolatos legújabb tematikus jelentése szerint a nagy ütemű urbanizáció nemcsak termékeny területeket számol fel, de a természetes ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatásokat is veszélyezteti. Ráadásul az ENSZ szerint a városi lakosság egyre növekszik, jelenleg a Föld népességének több mint fele városokban él, azonban a század közepére ez a szám várhatóan közel 70%-ra emelkedik. Ahhoz, hogy a városok élhetők legyenek, a természetnek gyökeret kell eresztenie a betonrengetegben. Erről beszélgetünk Katona Attilával, a természetalapú megoldások szakértőjével.
A természet a városban ne csak tervezés utáni odaszórt csillogás legyen, hanem az alapvető infrastruktúra része

Katona Attila a Közép-európai Egyetemen (CEU) doktorandusz, kutatásában a klímaváltozásra adható innovatív válaszokkal, okos várostervezéssel és a városi természetalapú megoldásokkal foglalkozik hazai és külföldi intézményekkel együttműködve. Különböző európai városokon felül Kínában, Kanadában, és Szingapúrban folytatott kutatást, együtt dolgozva a helyi városvezetéssel és más városi szereplőkkel. A Naturvation Európai Uniós projekt keretében 100 európai városból 1000 természetalapú megoldást gyűjtöttek össze, amit a „Városi Természet Atlaszának” (Urban Nature Atlas) neveztek el. Ez az átfogó tudásbázis számtalan jó gyakorlattal is szolgál a természetbarát várostervezés számára.

Másfél fok: Mik azok az úgynevezett természetalapú megoldások?

Katona Attila: Ez egyfajta gyűjtőfogalom, ami sok koncepciót fog össze, mint például az ökoszisztéma szolgáltatások és a zöld infrastruktúra, valamint egyre gyakrabban emlegetik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és városi rezilienciával kapcsolatban is. Alapvetően amikor természetalapú megoldásokról (angolul Nature Based Solutions) beszélünk, akkor leghamarabb parkok, zöld felületek, városi fák jutnak eszünkbe, amik mind-mind részei ennek a történetnek. A terminológia új keletű, de az ötlet maga nem, hiszen a természetet évezredek óta tudatosan használjuk arra, hogy szolgáltatásokkal, immateriális javakkal lássák el a városainkat, Szemiramisz függőkertjétől kezdve napjainkig.

Ezek a megoldások tehát a természet által inspirált, természetes folyamatok által üzemeltett rendszerek, amik költséghatékony megoldást nyújtanak városi kihívásokra és különböző pozitív környezeti, társadalmi, gazdasági hatásokkal kecsegtetnek. És rengeteg fajta hasznot hoznak.

Másfél fok: Mik ezek a hasznok?

Katona Attila: Egészen egyszerű dolgokról van szó, mint például a levegőszennyezés csökkentése, a villámárvizek és komoly csapadékesemények hatásának mérséklése, a biológiai sokféleség növelése, a lakosság mentális és fizikai egészségének javítása, rekreáció, a városi felületek hűtése nyáron, a helyi társadalmi kapcsolatok javítása, közösségfejlesztés, plusz munkahely-teremtés, idősek bevonása a közterület fenntartásba és közösségi eseményekbe, de lehet egyfajta turista attrakció is, pihenőhely, továbbá az egészségügyi költségek csökkentéséhez is hozzájárulnak. Ezek mind-mind olyan hatások, amikről már régóta tudunk, de nem lettek még rendszer szinten összegyűjtve, számszerűsítve, ezért a Naturvation keretében ezzel is foglalkozunk. Elsősorban olyan projekteket igyekeztünk az Atlaszba válogatni, ahol ezek a sokrétű pozitív hatások megjelennek, és amelyekkel valamilyen szinten kalkulálni tudunk, ezáltal bizonyítva, hogy itt tényleg egy komoly háttér hatásról van szó, ami jelenleg nincsen figyelembe véve a döntéshozatalban.

A növekvő létszámú városi lakosságot sújtó problémákat egyre jobban ismerjük. Ilyen a kedvezőtlen városi klíma, a szennyezett levegő, szennyezett környezet, a nagymértékű stressz, s ezeket mind-mind súlyosbítja a globális átlaghőmérséklet emelkedése, illetve a különböző szélsőséges időjárási események egyre gyakoribb, egyre intenzívebb előfordulása. A fokozott urbanizációra és a klímaváltozásra adott válaszként jelent meg stratégiai prioritásként az Európai Unióban a természetalapú (tervezési) megoldás, amivel számos kutatási projekt foglalkozik.

Másfél fok: Még mindig kicsit absztraktnak tűnik az, hogy természetalapú megoldás. Tudnál néhány példát mondani ilyen projektekre?

Katona Attila: Magyarországon és külföldön is koncentráltunk például közparkokra, városi, város széli erdőkre, természetes esővíz megtartó és elvezető rendszerekre, zöld falakra, zöld tetőkre. Utóbbiak újszerű megoldások, tehát tipikusan az elmúlt évtizedekben jelentek meg. Az Atlaszban olyan projekteket gyűjtöttünk össze, amik az elmúlt 10-20 évben megvalósult tényleges változtatások, tudatos beavatkozás eredményei.

Másfél fok: Magyarországon kikkel dolgoztok együtt?

Katona Attila: A 100 európai városból 6 partnervárosunk is, Magyarországról Győr szerepel ezek között. Itt kerekasztal beszélgetések során az MTA győri Regionális Kutatások Központjában dolgozó kollégákkal szorosan együttműködve rendszeresen találkozunk a helyi érintettekkel, vagyis különböző ipari szereplőkkel, civil szervezetekkel, önkormányzati osztályok képviselőivel, helyi szakértőkkel. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre, a helyi projektekkel kapcsolatban gyűjtünk információkat, illetve zajlik majd további gyakorlatiasabb munka is, vízió- és stratégiaalkotás a természetalapú megoldásokhoz.

Másfél fok: Ezek szerint aktív párbeszéd zajlik a különböző városi szereplőkkel. Hogy látod, Magyarországon mennyire támogatja ezt a szemléletet a városi vezetőség?

Katona Attila: Az elköteleződés megvan a város részéről, rendszeresen jelen vannak az eseményeinken, érdekli őket a téma, energiát, szaktudást szeretnének ebbe fektetni. Nyilván van egyfajta hezitálás, hisz a városi természet még nincs igazán a városfejlesztési prioritások között. Ezen is szeretnénk változtatni. Látszik, hogy a projekt miatt máris megnyíltak új beszélgetési csatornák, olyan emberek találkoznak, akik egyébként nem tették volna. A partnerség a városban eddig 8-9 alkalommal találkozott, tehát egy folyamat közepén járunk jelenleg. Bizakodóak vagyunk.

Másfél fok: És más döntéshozók, például a magánszféra vagy a szakpolitika hogyan viszonyul ehhez?

Katona Attila: Összességében azt látjuk, hogy van egy jelentős hézag a természetalapú megoldások nyújtotta előnyök, lehetőségek, beléjük fektetett remény és a realitás között. Tehát említettem ezt a sok-sok pozitív hatást, mégsem látunk elég ilyen projektet megvalósulni. Magyarországon, illetve külföldön is, az elszórt, izolált jó példákból és gyakorlatokból van bőven, de hiányzik egyfajta stratégia, koherencia, perspektíva, ami elősegítené, hogy ez legyen az alapbeállítás, amikor városrészeket vagy utcákat tervezünk. Ez a fajta döntéshozatali és befektetői szakadék, szakpolitikai hiányosság Közép- és Kelet-Európában kifejezetten erős, Magyarországon szintén. Itthon azt látjuk, hogy a rendszer-szintű, komplex megoldás-keresés helyett inkább a biztosat jelentő, hagyományos infrastruktúrákba fektetünk. Tapasztalataink szerint a tipikus önkormányzati silókban, főosztályokban gondolkodó döntéshozatal nem annyira segíti elő a természetalapú megoldások elterjedését. Magyarországon az urbanisztikai szakma nagyon erős, a természetvédelem és annak szakmai háttere szintén, de a politikai akarat egy kicsit más irányba billenti a folyamatot. Míg máshol rengeteg példát látunk arra, hogyan működik együtt a civil társadalom, a privát szféra és az önkormányzat, addig nálunk mindez inkább egyfajta csatatérnek tűnik a külső szemlélő számára, nem konszenzus-keresés történik. Sok nyugati város már belátta, hogy sokkal könnyebb megőrizni valamit, például a fákat nem kivágni, ápolni, karbantartani, mint a semmiből létrehozni, mert ahhoz, hogy abból egészséges városi természet és ökoszisztéma legyen, évtizedek szükségesek. Aktuális példa lehetne mondjuk a József Nádor tér felújítása, hogy a Ligetről ne is beszéljünk.

Másfél fok: Az említett IPCC jelentés nemcsak helyzetértékelést nyújt, de az éghajlatváltozásra adható válaszokkal is foglalkozik a földhasználat szempontjából. Ebben mekkora szerepet játszhatnak a természetalapú megoldások?

Katona Attila: Ennek a dolognak két éle van: az egyik a klímaváltozást kiváltó okok csökkentése, a másik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. A természetalapú megoldásokat inkább az alkalmazkodás térfelén említjük.

Minden olyan tanulmányban, ami az éghajlatváltozás káros hatásaira készíti fel a városokat, a városi zöld mindig az első számú javaslatok között szerepel, mint alacsony költségvetésű, nagyhatású beavatkozás, ami társadalmilag is jelentős támogatást élvez.

A természetalapú megoldások nagy mértékben csökkentik az esetleges károk mértékét és növelik a helyi lakosság alkalmazkodó-képességét, tehát hozzájárulnak egyfajta „jövő-biztos” társadalom kialakításához, amelyben biztosan magasabb a jólét, mint ha nem használnánk ki a természetalapú megoldások adta szolgáltatásokat. Úgy vélem, hogy hiba úgy gondolkodni, hogy a városi természet csak egy kis extra csillogás, amit odaszórunk, ha már a mérnöki munka lezajlott és megterveztük a városnegyedet vagy épületblokkot. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ez is egy magas teljesítményű infrastruktúra, ami rengeteg szolgáltatást biztosít és hasznot hoz. Ezért úgy kell tervezni és kivitelezni, mint ahogy egyéb infrastruktúra elemeket is. Szingapúrban például rengeteg jó példa van arra, hogy ezeket a megoldásokat valóban városi rendszerként kezelik. Ott már évtizedek óta első számú prioritás, hogy a város legyen zöld és tiszta. Például a legtöbb kórház falán, tetőterén és minden szabad négyzetméterén növényzet lóg, kertek vannak, amelyeket az ott tartózkodó tartós betegek ápolnak, ez segíti a gyógyulási folyamatot, és hozza azt a sok-sok egyéb pozitívumot, amit már említettünk. Ott kultúrája van a terapeutikus kertészkedésnek.

Másfél fok: Ha lenne egy mesebeli tündér, aki a szükséges pénzügyi forrásokat megteremtené máról holnapra, akkor szerinted melyek azok a megoldások, amiket Magyarországon már holnap meg lehetne/kellene valósítani?

Katona Attila: A legtöbb igazán sikeres természetalapú megoldás nem is igényel olyan sok pénzt, tehát a tündérnek nem is kellene olyan mélyen a zsebébe nyúlnia. Az Atlaszban szereplő példák között is rengeteg az olyan, ami kifejezetten olcsó projekt, városfejlesztési szempontból filléres összegekről van szó. Inkább egyfajta szemléletváltás, menedzsment szemléletváltást igényel. Sok esetben például ez nem igényel többet, mint a közterület-használat megnyitása, meghirdetése a helyi lakosok számára. Magyarországon rengeteg lakótelepünk van kihasználatlanul, a kopottas gyep a panelépületek között kiválóan alkalmas lenne arra, hogy természetes növény- és állatvilágnak adjon otthont, hogy közösségi kertek, közösségi kertészkedésre alkalmas felületek jöjjenek létre. Ezeknek tényleg óriási összetartó erejük van és terapeutikus hatásuk. Sok helyen kötelezővé teszik a kivágott fák teljes, szakszerű pótlását. Szingapúrban – csak hogy a példánál maradjunk –, azon versengenek a tervezők, hogy mennyivel tudják felülmúlni a 100%-os pótlást mondjuk egy új beruházás esetén, teraszos zöld tetőkkel, zöld falakkal. Tehát így is lehet.

Még egy jó példa arra, ami itthon is abszolút megvalósítható lenne, az a kanadai projekt, aminek keretében egy kertvárosias urbanizációban arra fókuszáltak, hogy az egyes magántelkeken hogyan lehetne növelni a biodiverzitást, milyen növénytípusok, trükkök, tippek azok, amik működnek. Erről tartottak egy műhely-sorozatot több városban, és ez ott például ragyogóan működött. Az iskolakertek létesítése is egy fantasztikus megoldás, egyszerű és erőforráshatékony, szinte ordít azért, hogy magasabbra emeljük, és egyfajta rendszerré váljon az, hogy minden iskolában legyen iskolakert. Ha a költségesebb megoldásokról van szó, akkor a komolyabb folyópart zöldítések, zöld infrastruktúrás projektek jöhetnek szóba, a középületekre például zöld falak, zöld tetők helyezése, egyetemek bevonása ebbe.

Másfél fok: Mesélj még ezekről az iskolakertekről!

Katona Attila: Az országban az iskolakertek nagyon elterjedtek voltak még 100 évvel ezelőtt is, mezőgazdasági ország voltunk, tehát az oktatásnak egy fontos része volt az, hogy a gyerekek megismerkedjenek az alapvető mezőgazdasági folyamatokkal már az iskolában. Így terjedtek el újabb mezőgazdasági gyakorlatok a társadalomban, tehát ez egy fontos lépcső volt, de ahogy a technológia és a politika változott a 20. században, ezek az iskolakertek tipikusan leépültek. Párhuzamosan zajlott az iparosodás, az autók is elterjedtek, és egyre több iskolakert helyén parkoló létesült. Az elmúlt 4-5 évben van egyfajta „iskolakert reneszánsz”, rengeteg helyen felismerték, hogy ez egy erős pedagógiai eszköz, a gyerekeket kivinni csoportban, segíteni nekik elsajátítani ezeket a képességeket.

Győrben (és országszerte is) egyre több iskolában létesül ilyen, hisz látják a pedagógusok, hogy ez mennyire jól működik akár integráltan az oktatás részeként, mennyire szeretik a gyerekek, a szülők is egyre támogatóbbak ezzel kapcsolatban. Azt látjuk, hogy nagyon kevés pénzből – tipikusan itt néhány tízezres tételről van szó – komoly változásokat lehet elérni egy iskolai környezetben. A gyerekeknek fontos és szükségük van a természeti környezetre, az egészséges mentális és testi fejlődés része, hogy a természetben is tudjanak játszani, ahogy ezt rengeteg tanulmány bizonyítja. Az iskolakert erre például egy fantasztikus megoldás. Az Iskolakertekért Alapítvány 2015-ben jött létre, aminek most már több száz tagja van.

Másfél fok: Mennyire látszik mozgolódás a természetalapú megoldások alkalmazása terén a nagyvilágban, illetve hazánkban?

Katona Attila: Az Európai Unió például komolyan el kezdett ezzel foglalkozni, kutatási oldalról támogatja ezeknek a megoldásoknak a feltárást, ezáltal egyfajta reflektorfénybe terelte a témát. Ezen kívül nemzetközi városi hálózatok, szövetségek is alakultak, és sorra szerveződnek ezzel kapcsolatos konferenciák és tudásátadók. Igenis kialakult egy komoly momentum ilyen téren. A rendelkezésre álló tudás az szinte exponenciálisan növekszik, az, hogy ebből mit tudunk kihozni, az valószínűleg tényleg a városi szereplőkön fog múlni, tehát most ezt a tudáshézagot próbáljuk kutatásunkkal betölteni. Érdeklődik a befektetői szektor és érdeklődik a biztosítási szektor is, utóbbi aggódik a klímaváltozás hatásai miatt, hisz ezek a városokban hatványozottan veszélyesebbek lehetnek. A városi döntéshozók szintén érdeklődnek, nyilván nekik hosszútávon a városok élhetőbbé tétele a céljuk. Mi úgy látjuk, hogy a lakosok informálása, bevonása ebbe Magyarországon még nem túl erős.

Úgy gondolom, hogy szükség lenne egy erős szakpolitikai háttérre és a helyi civil csoportok aktivizálására közösségi, szomszédsági, utcarész szinten,

hogy egy közös fórumon megbeszélhessék mit lehetne tenni, miben lehetne előrébb lépni, mi az, amire szükség van, mi az, amire erőforrás van, és megtalálni, hogy hol találkoznak ezek az akaratok.

Másfél fok: Mik a jövőbeni terveitek?

Katona Attila: Az biztos, hogy a városok folyamatosan átalakulóban vannak, és a klímaváltozás okozta nyomás, illetve az egyre több rendelkezésre álló tudás remek lehetőség arra, hogy a természetalapú megoldásokat a jövő városainak részévé tegyük, hiszen olyan problémákat oldalanak meg nagyon hatékonyan, melyekre a városok egyébként is megoldást keresnek. Más kérdés, hogy ez a döntéshozók számára nem magától értetődő.

Szükség lenne a természetalapú megoldások gazdasági-társadalmi hasznainak értékelésére egy szélesebb spektrumon, nem csak a hagyományos költség-haszon modellek szintjén. Ugyanis ezek a megoldások alkalmasak a hagyományos infrastruktúra elemek kiváltására, és ha figyelembe vesszük a különböző egyéb hasznokat, akkor látszik, hogy nagyon jól megtérülő befektetésekről van szó. Fontos lenne, hogy amikor egy döntéshozatal zajlik, például odakerül az asztalra 2-3 terv mondjuk egy köztér átalakítására, egy új városnegyed felépítésére, akkor ezek a hasznok szintén megjelenjenek, valamilyen módon számszerűsítve legyenek, különben csak azt látja egy döntéshozó, hogy a természetalapú megoldás sokkal hosszabb idő alatt készül el – évek múltán nő csak ki vagy éri el az optimális méretet, ráadásul utána komolyabb fenntartási költséget igényel mint egy sima lebetonozott tér –, és nem látja a másik oldalon az ezzel megjelenő hasznokat, például levegőtisztaság, mentális és fizikai egészség, biodiverzitás. Ez mind-mind érték, és ezek számszerűsítése egy nagy előrelépés lenne. Kutatócsoportunk a CEU-n egy ilyen döntéselőkészítést segítő eszközön is dolgozik.

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!