Miért a civilek látják el a közszolgálatot, és mi történik, ha már ezt sem lehet?

Sajtóértesülések szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nem engedélyezi tovább a Civil Rádiózásért Alapítvány médiaszolgáltatási jogosultságát és megvonja tőle a frekvenciahasználatot. Abban a rádióban, ahol mi is sokat beszéltünk az éghajlatváltozásról. Miért kell civileknek ellátni közszolgálati feladatokat, és ki fogja csinálni helyettük, ha nem hagyják nekik?
Miért a civilek látják el a közszolgálatot, és mi történik, ha már ezt sem lehet?

“Bár a 2012-ben kezdett hét év után a szolgáltató kérelmére öt évvel hosszabbíthatta volna a Civil Rádió FM 98 frekvenciahasználati jogát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), értesülésünk szerint kedden más döntés született. Ekkor ült össze a Médiahatóság, hogy egyes vidéki frekvenciák után döntsön a Civil Rádiózásért Alapítvány médiaszolgáltatási jogosultságról is. Az NMHH csütörtök reggelig nem írta ki, milyen eredménnyel zárult a megbeszélés, de úgy tudjuk, különböző jogszabály-sértésekre hivatkozva nem engedélyezték a folytatást Magyarország legnagyobb nem profitorientált rádiójának […].” – tudósít a Magyar Hang.

Azaz megszűnhet a Civil Rádió, ahol június óta mi is nagyon sokat szerepeltünk.

Azon túl, hogy személyesen is érintettek vagyunk, a döntés üzenete tágabb értelemben is rendkívül szomorú, fenyegető és kétségbeejtő.

Sok megkeresést kapunk magánemberektől, akiknek mivel tetszik a munkánk, igyekeznek bevonni minket a cégük/szervezetük/intézményük működésébe is. Nem történt ez máshogy ebben az esetben sem: Fázold Helga műsorvezető magánüzenetben kereste még fel az oldalunkat, hogy nagyon tetszik neki, amit csinálunk, hiánypótlónak tartja, és ezért szeretne műsoridőt adni nekünk, mert fontosnak tartja az éghajlatváltozással kapcsolatos közérthető, de tudományosan megalapozott tájékoztatást. Ahogy a Civil Rádió is non-profit alapon működik, úgy mi is közszolgálati alapon, ingyen mentünk és beszéltünk a projektünkről, hőmérsékleti rekordokról, hőhullámokról, krioszféra jelentésről, ENSZ klímacsúcsról, névváltásról, és még ki tudja hány témáról.

Amellett, hogy rádiózni tényleg élmény, és nekünk is jó szereplési lehetőség, ne felejtse el senki, hogy ez munka. A stúdióba való oda-vissza utazás, a beszélgetésre való készülés, annak promotálása, utógondozása, ez mind idő. Méghozzá munkaidő. A munkáért pedig jobb esetben fizetni szoktak. Ahol pedig olyan munkát végeznek, amit nem biztos, hogy kifizetne a piac, de a közjó érdekében történik, ott belép az állam, és kifizeti az illetőt. Ezt hívják úgy, hogy közszolgálat.

A globális környezeti- és éghajlati válságról való tájékoztatás, a magyar lakosság érzékenyítése, tudásának bővítése és felkészítése egy várhatóan veszélyesebb jövőre egyértelműen közszolgálati feladat volna!

Alig egy hónapja vettem részt egy rendezvényen, ahol a vezető független online médiumok képviselői beszélgettek a klímaváltozásról, és arról, hogy mi az egészben az ő szerepük. Amikor a közönség kérdéseket tehetett fel, sokan próbálták ösztönözni (/felelősségre vonni) a sajtó megjelent képviselőit, hogy miért nem foglalkoznak többet, tudatosabban és mélyebben a klímaváltozással. Erre a megjelent szerkesztők és újságírók szinte egyöntetű válasza az volt, hogy ők piaci alapon működő, hirdetőkből élő hírújságok. Azaz arról írnak, aminek hírértéke van, és amit sokan megkattintanak. Ugyanis, ami fontos, de nem fizeti ki a piac, arra volna egy másik szereplő, amit úgy hívnak: közszolgálati média.

Elsőre talán erkölcstelennek és felháborítónak tűnhet ez az érvelés, de sajnos van benne igazság. Egy olyan eltorzult nyilvánossággal rendelkező országban élünk, ahol piaci szereplőktől, civil szervezetektől várjuk el, hogy közszolgálati feladatokat lássanak el. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők ne csinálhatnák ezt, de egyértelmű, hogy nem ez a fő profiljuk.

Miközben GDP arányosan Magyarországon működik Európában a legdrágábban a közmédia, közel 100 milliárd (!) forintból, addig azt látjuk, hogy környezet- és éghajlatvédelmi szempontból nemhogy az alapvető tájékoztatás nem történik meg, de egyértelműen a klímaszkeptikus, klímatagadó, elbizonytalanító, relativizáló hangok kapnak jelentős teret. Úgy, hogy Magyarország tagja az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménynek (UNFCCC). Úgy, hogy Magyarország aláírta és ratifikálta a Párizsi Megállapodást. Úgy, hogy a tavaly elfogadott második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia egyértelműen kiemeli, hogy Magyarország fokozottan ki van téve az éghajlatváltozás negatív hatásainak.

Hol fogjuk elmagyarázni, hogy hogyan működik a nemzetközi klímapolitika, hogy mi a különbség a másfél és a két fokos átlag-hőmérséklet emelkedés között, és miért veszélyesek a hőhullámok, ha megszűnnek azok a terek, fórumok és platformok, ahol ezt művelni lehet?

Ki fogja felkészíteni a magyar lakosságot a várható eseményekre, ha az adományokból és pályázati pénzekből tengődő civil szféra kezéből is kicsavarják a mikrofont?

Ezeket a kérdéseket is érdemes feltenni, ha elhallgat a Civil Rádió.

Vigh Péter

Vigh Péter

A Másfél fok projektmenedzsere, szerkesztője. Egykori LIFE éghajlat-politikai tanácsadó, az irodalom- és kultúratudományok doktora (PhD).

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!