Az éghajlatváltozás hatása az egészségre és az egészségügyre
Az éghajlatváltozás már most komoly veszélyt jelent az emberek egészségére, és a hatásai a jövőben csak súlyosbodni fognak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a 21. században az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb kihívást az egészségügy számára. Az éghajlatváltozás közvetlen hatása, mint például az állati közvetítők (rovarok, rágcsálók) által terjesztett fertőző betegségek, a növekvő hőmérséklet, aszályok, pusztító viharok és árvizek, valamint a változó éghajlat elől menekülők tömeges vándorlása olyan egészségügyi következményekkel járnak, amelyek fokozottan veszélyeztetik a társadalom leginkább sebezhető, marginalizált csoportjait.
A témával kapcsolatban a Másfél fok újraközölte a Magyar Tudomány 2018/9. számában megjelent „A klímaváltozás hatása egészségünkre és az egészségügyre Magyarországon” című tanulmányt, amely részletesen bemutatja, milyen egészségügyi problémákkal kell a közeljövőben szembenéznünk.
Az éghajlatváltozás miatt minden ország jelentős és egyre növekvő egészségügyi hatásokkal fog szembesülni. Ez az alacsony és közepes jövedelmű országokban jár a legrosszabb következményekkel, hiszen ők a legsérülékenyebbek, valamint a gyengébb egészségügyi rendszereik és a rossz infrastruktúrájuk miatt kevésbé képesek alkalmazkodni. Az éghajlatváltozás több mint 100 millió embert húzhat vissza a mélyszegénységbe 2030-ra. Ez nagy részben a klímaváltozás egészségre gyakorolt negatív hatásának következménye.
A Lancet visszaszámlálásnak nevezett (Lancet Countdown on Health and Climate Change) 2018-as klíma-egészségügyi jelentése figyelmeztet, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében és az alkalmazkodóképesség kiépítésében eddig elért csekély eredmények miatt nemcsak az emberi életet, hanem a túlterhelés miatt a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát is veszély fenyegeti.
Az egészségügy tevékenységének hatása az éghajlatváltozásra
Az bizonyított, hogy a klímaváltozás nagy szerepet tölt be az egészségügyben, és ez fordítva is igaz. Az elmúlt években egyre több tanulmány készült arról, hogy milyen hatással is van az egészségügy rendszere az éghajlatváltozásra. Ebből most csupán egyet említek meg. 2018-ban a Kigali Cooling Efficiency Program kiadott egy tanulmányt az egészségügyi szektorban elengedhetetlenül fontos hűtési folyamatok éghajlatra gyakorolt hatásairól.
A szerzők arra jutottak, hogy a kórházak évi hűtésére használt energiából származó kibocsátás megegyezik 75 millió autó vagy 110 szén-tüzelésű erőmű éves kibocsátásával.
És ez a tanulmány nem is vette figyelembe a káros F-gázokat (fluorozott szénhidrogének), amelyeket hűtés során használnak. Ezekkel a statisztika még elszomorítóbb képet mutatna. A hűtésre használt energia 30%-os csökkentése már 110Mt szén-dioxid kibocsátás megspórolásával járna évente, ami 27 400 szélturbina energiatermelésének felel meg.
Az egyes országok egészségügyi rendszerét vagy a szektor egy kisebb szegmensét vizsgáló tanulmányokon túl eddig nem igazán létezett globális szintű kutatás ezen a területen. 2019 szeptemberében a Health Care Without Harm (HCWH) civil szervezet kiadta az első jelentést, amely az egészségügy világszintű karbonlábnyomát igyekszik megvizsgálni országokra leosztva.
A jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészségügy, amelynek fő feladata, hogy javítsa és fenntartsa az emberek egészségét, jelentős mértékben járul hozzá magához az éghajlatváltozáshoz. A szektor a globális kibocsátás 4,4%-t teszi ki, ami 514 széntüzelésű erőmű éves kibocsátásával ér fel. Összehasonlításképpen, a légi közlekedés a globális kibocsátás 2,1% -át teszi ki, de, abban az esetben, ha a nem szén-dioxid gázokat is figyelembe vesszük, akkor ez a szám eléri a 4,9%-ot. Amennyiben az egészségügyi szektor egy ország lenne, az 5. legnagyobb kibocsátó lenne a Földünkön. A három legnagyobb kibocsátó ebben a szektorban – annyira nem meglepő módon – az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió, akik a globális egészségügyi kibocsátás több mint feléért, 56%-ért felelnek. Az első 10 ország felelős a teljes kibocsátás 75%-ért.
Az egészségügy az energiafogyasztáson, közlekedésen, valamint a termékek előállításán, használatán és megsemmisítésén keresztül járul hozzá a kibocsátáshoz. Például: egy rutin szívműtét során kb. 2 kg hulladék keletkezik, amelyből 1,3 kg műanyag.
A jelentés szerint szoros, bár nem abszolút összefüggés figyelhető meg az ország egészségügyi szektorának karbonlábnyoma és a szektorra fordított nemzeti költségvetése között. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb az egészségügyi kiadás (az ország GDP-jének százalékában mérve), annál magasabb az egy főre jutó egészségügyi kibocsátás az adott országban. Hol helyezkedik el Magyarország ezen a területen? A jelentés az egyes országok egy főre jutó kibocsátásait is vizsgálta és ez alapján hazánk egészségügyi rendszere az átlagosnál kisebb terhelést okoz.
Az altatógáz éghajlatra gyakorolt hatása
Sok műtét elengedhetetlen része az altatás. Azonban nem is hinnénk, hogy az altatógáz, amelynek köszönhetően életmentő beavatkozásoknak vethetjük alá magunkat, mekkora kárt okoz a környezetnek. Az altatáshoz használt leggyakoribb gázok közé tartozik a nitrogén-dioxid (ismertebb nevén nevetőgáz), sevofluran és desfluran. Ezek üvegházhatása 314-szer, 210-szer, illetve 1620-szor erősebb a szén-dioxidénál. A beavatkozáshoz használt gázok csupán 5%-át dolgozza fel a szervezet, a többit kilélegezzük. Annak érdekében, hogy a műtétért felelős személyzet ne aludjon el a műtőasztal körül, a többlet gáz egy szellőztető rendszeren keresztül kerül elvezetésre, ami a légkörben végzi, és rendkívül sokáig ott is marad, ezzel komoly kárt okozva a környezetnek és elősegítve a globális felmelegedést. Természetesen ebből nem az következik, hogy ne használjunk altatógázokat, de azt kellene előnyben részesíteni, amelyik a legkevésbé terheli meg a környezetet.
Az ördögi kör
A kórházak, egészségügyi központok és a közegészségügyi dolgozók az elsők, akiknek reagálni kell az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatásaira. Az intézményeknek egyre magasabb költségekkel kell számolniuk a szélsőséges éghajlati események egyre növekvő gyakorisága miatt, és közben ellenállóképessé kell válniuk az éghajlat hatásaival szemben is. Ugyanakkor az éghajlatváltozás fő mozgatórugója – a fosszilis tüzelőanyagok égetése – jelenleg is komoly egészségügyi problémákat okoz, hozzájárulva a légszennyezéshez, amely évente több mint hétmillió embert öl meg. Körülbelül kétszer annyit, mint a HIV, AIDS, malária és a tuberkulózis összesen. Miközben a levegőszennyezés jelentős mértékben hozzájárul a kezelést és kórházi ápolást igénylő hosszú távú krónikus betegségekhez, ez tovább növeli az egészségügyi szektor kiadásait és kibocsátását.
Gary Cohen, a HCWH elnöke és alapítója szerint a hippokratészi eskü alapján, miszerint „mindent elhárítok, ami ártana” az egészségügynek felelőssége, hogy megoldást keressen az egyre növekvő klímaválságra, nem csupán azzal, hogy kezeli az éghajlatváltozás miatt megbetegedett és megsérült embereket, hanem aktív szerepet vállal a megelőzésben és radikálisan csökkenti a saját kibocsátását. Az egészségügy működésének összhangban kell lennie a Párizsi Megállapodással és karbonsemleges pályára kell állítani a szektort 2050-re. A világon már számos egészségügyi központ klímavészhelyzetet hirdetett és dekarbonizációs stratégiát dolgozott ki, ezzel is jó példát mutatva más szektorok számára. Ahogy Cohen fogalmazott:
„A kórházaknak biztonságos kikötőnek kell lenniük az éghajlatváltozás elleni harc során”.
Természetesen elengedhetetlenül fontos, hogy mindennemű kibocsátás-csökkentés az egészségügyben ne befolyásolja hátrányosan az ellátás minőségét.
Health Care Without Harm (HCWH)
De mi is az a Health Care Without Harm, azaz szabad fordításban: Egészségügy Ártalom Nélkül? A HCWH 1996-ban alakult, miután az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége megállapította, hogy az orvosi hulladék égetése során keletkező dioxin az egyik leginkább rákkeltő anyag. A borzalmas felismerés, hogy az emberek egészségéért küzdő szektor jelentős szerepet játszik a megbetegedésekben, globális választ kívánt. Első lépésként az egyik bostoni kórház megszüntette a veszélyes higanyos hőmérőket, és azokat megbízható, biztonságos és megfizethető eszközökkel helyettesítette. Az általuk vezetett 15 éves kampány során sikerült elérni, hogy most már globális egyezmény szól arról, hogy 2020-ra minden higanyos hőmérőt és vérnyomásmérőt ki kell vonni.
A több mint 20 éves szervezethez azóta 12.000 egészségügyi intézmény csatlakozott 60 országból és számos sikeres kezdeményezés került megvalósításra. Rengeteg projekt valósult meg a fejlődő országok egészségügyi rendszerének javítása érdekében, 2011-ben megrendezték az első Globális Egészségügyi és Klímacsúcsot, és 2015-ben a Párizsi Klímakonferencia során útjára indították az Egészségügyi Klíma Kihívást (Health Care Climate Challenge). A kihíváshoz több mint 200 egészségügyi intézmény csatlakozott, akik 18 000 kórház és egészségügyi központ képviseletét látják el. A tagok közösen vállalták, hogy évi 34 Mt-val csökkentik a szén-dioxid kibocsátásukat, amely 9 széntüzelésű erőmű teljes kivonásával, vagy 7 000 szélturbina telepítésével egyenlő. A csökkentésnek köszönhetően a számítások szerint 3,2 milliárd dollár megtakarítást eredményeznek a légszennyezéshez kapcsolódó egészségügyi költségekben. A részt vevő intézmények arról számolnak be, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energia bevezetése révén közel 400 millió dollárt takarítottak meg.
Természetesen szem előtt kell tartani azt, hogy a kibocsátások csökkentése érdekébe tett változások semmilyen mértékben nem mehetnek az egészségügyi ellátás minőségének kárára. Új technológiára és innovációra is szükség van, hogy egyre hatékonyabb és környezetbarátabb egészségügyi szolgáltatás legyen elérhető. Az évi 7,5 billió dollár értékű egészségügy a globális gazdaság 10%-át adja, így finanszírozási szempontból is elengedhetetlenül fontos a fenntarthatóság ebben a szektorban. Meg kell értenünk, hogy az emberek egészsége kéz a kézben jár a környezet egészségével, és mikor az egyiket gyógyítjuk, törekedni kell, hogy a másik állapotát is javítsuk.