Miért kritizálja mindenki az uniós klímatörvényt?

Az EU feladta a harcot, bukásra kárhoztatjuk magunkat – Greta Thunbergtől a Greenpeace-ig zöld aktivisták ehhez hasonló kritikával illetik az Európai Bizottság március 4-én bemutatott uniós Klímatörvény tervezetét, amely nem határozott meg 2030-as kibocsátási célokat. A Bizottságnak emellett szembe kell néznie a progresszív tagállamok kritikájával is, tucatnyi ország vezetői sürgetnek magasabb kibocsátás-csökkentési célokat, és azok mielőbbi elfogadását – a Bizottság őszi terveivel szemben – legkésőbb júniusban szükségesnek tartják. De jöhet kritika a lemaradó országoktól is, akiknek a Klímatörvény a későbbiekben alighanem legtöbb politikai vitát kiváltó pontja fáj majd, mely szerint a Bizottság felhatalmazást kapna, hogy kötelezően követendő ajánlásokat szabjon a később meghatározott célok teljesítésében elmaradó tagállamok számára. A kétsebességes Európa szelleme a klímavédelemben is egyre láthatóbb. Schaffhauser Tibor elemzése.
Miért kritizálja mindenki az uniós klímatörvényt?

A világunkat fenyegető ökológiai válság közepette elegáns gesztus lett volna az Európai Bizottság részéről az uniós klímasemlegességet jogi keretekbe foglaló új Klímatörvény tervezetét március 3-án, a Vadvilág Nemzetközi Napján bemutatni, azonban valószínűleg nem sikerült az elfoglalt uniós vezetőket a közös sajtóeseményre összeszervezni. Azonban a Klímatörvény tervezetének előkészítése nem ma kezdődött. Az EU Bizottság 2018. november 28-án mutatta be elképzeléseit a kontinens gazdaságának nettó zéró kibocsátásúvá történő átalakításáról a Párizsi Megállapodás elvárásaival és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) ajánlásaival összhangban a „Tiszta Bolygót Mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” cím alatt.

Ennek mentén került sor 2019 során sok szakértői, miniszteri, valamint kormányfői szintű egyeztetésre, valamint parlamenti vitára a legkülönfélébb szakterületek bevonásával. Az egyeztetéssorozat végül azzal zárult, hogy az uniós kormányfők 2019 decemberében tartott Tanácsülésükön jóváhagyták, hogy az EU a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen – kis szépséghibával. Az EU Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen politikai programjának is kiemelkedő eleme a klímaváltozás elleni határozottabb fellépés. Ennek keretében 2019. december 11-én mutatták be az Európai Zöld Programot, amelynek célja, hogy az EU 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Ezt, illetve a csatolt finanszírozási programot az Európai Parlament is támogatta, azonban magasabb 2030-as kibocsátás-csökkentési vállalásokat javasolt az EU számára.

A fenti célokat jogi keretek közé hivatott terelni a március 4-én von der Leyen bizottsági elnök és Timmermans klímabiztos által bemutatott Klímatörvény tervezete. A Bizottság a lehetséges reakciók kipuhatolásának mára már bejáratott módszeréhez nyúlt a Klímatörvény tervezetével kapcsolatban is, mivel a jogi dokumentum egy előzetes 12 oldalas változata már korábban „kiszivárgott” a brüsszeli sajtóhoz. Ehhez a változathoz természetesen már érkeztek bőven előzetes reakciók, azonban sok elemet még nem tartalmazott a később bemutatott anyaghoz képest. A Klímatörvény 46 oldalas tervezetének bemutatóját von der Leyen a következőkkel vezette fel:

A Klímatörvény a politikai elkötelezettségünk jogra fordítása és a fenntartható jövőbe vezető visszafordíthatatlan ösvényre helyez minket. Ez az Európai Zöld Program szíve. Kiszámíthatóságot és transzparenciát nyújt az európai iparnak és befektetőknek. Továbbá irányt mutat a zöld növekedési stratégiánknak és biztosítja, hogy az átalakulás lépcsőzetes és igazságos lesz.

A teljes beszédet itt lehet elolvasni angolul. A politikai üzeneteket követően pedig lássuk, hogy a javaslat mely fő témákkal foglalkozik.

A legfontosabb pontja a Klímatörvény tervezetének, hogy jogi kötőerőt rendel az eddig csak politikai üzenetek szintjén megjelent 2050-es klímasemlegességi célkitűzéshez. Ennek mentén az EU intézményeknek és a tagállamoknak kötelezettségük keletkezik, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a közös uniós és nemzeti klímacélok teljesítése érdekében.

A Klímatörvény azonban nem tartalmaz még 2030-ra vonatkozó emelt kibocsátás-csökkentési célokat. Ezen részt a részletes hatástanulmány elkészülte után tervezik majd módosítani, 2020 szeptemberében. A legtöbb tervezetet ért kritika pont ezt a részt emelte ki, mivel a tudomány állása szerint a jelenleg az EU által 2030-ra vállalt legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési cél nem elegendő a Párizsi Megállapodás céljainak tartásához. A magasabb cél megállapítása azonban nemcsak ezért fontos, hanem az idei éves ENSZ klímakonferencia, a COP26 előtt kell a Részes Feleknek felülvizsgálniuk és lehetőleg ambiciózusabb vállalásokat benyújtaniuk az ENSZ felé. Ezekről a vállalásokról itt írtunk korábban részletesen. Amennyiben az EU, a világ egyik legnagyobb gazdaságaként ambiciózus 2030-as vállalást nyújtana be jóval a COP26 előtt, úgy magasabb vállalások megtételére ösztönözhetné a többi országot is. Emiatt fontos, hogy mihamarabb megkezdődhessen a vita a célokról.

2021 júniusáig a Bizottság a Klímatörvény szerint felül fogja vizsgálni, illetve szükség esetén módosítani fogja az összes releváns szakpolitikát és egyéb eszközt (mint az EU ETS, az energiahatékonysági, vagy a megújuló energia irányelveket), amely az emelt 2030-as célok megvalósításához szükségesek. A Bizottság továbbá javasolni fog egy 2030 és 2050 közötti kibocsátás-csökkentési pályát is, hogy mérhető és előre jelezhető legyen a célok felé történő előrehaladás.

Ezen felül a Klímatörvény tervezete intézkedéseket tartalmaz annak érdekében, hogy nyomon kövesse az Európai Unió és Tagállamainak előrehaladását a kitűzött célok teljesítése felé és igény esetén módosításokat lehessen eszközölni. A javaslat a már meglévő eszközöket használja fel erre, mint a tagállamok Nemzeti Energia és Klímaterveit – amelyeket a határidő lejárta után két hónappal még mindig több Tagállam nem nyújtott be. A szükséges adatokat pedig az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentéseiből és a legújabb tudományos eredményekből fogja a Bizottság kinyerni. Annak érdekében, hogy a folyamat összhangban legyen a Párizsi Megállapodás alatti felülvizsgálati mechanizmussal, a Globális Értékeléssel, az uniós felülvizsgálatra ötévente fog sor kerülni 2023 szeptemberétől kezdődően.

A Bizottság a tervezet szerint felhatalmazást kap arra is, hogy ajánlásokat tegyen azon Tagállamok számára, amelyeknek a lépései nincsenek összhangban a klímasemlegességi céllal és a fent vázolt kibocsátás-csökkentési pályával.

Ezen ajánlásokat a Tagállamoknak követniük szükséges, vagy megfelelő magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért nem teljesítik a klímasemlegesség eléréséhez szükséges lépéseket. A Bizottság ezen felül felhatalmazást kapna arra is, hogy felülvizsgálja a kibocsátás-csökkentési pályát és az uniós lépéseket is indokolt esetben. Valószínűsíthető, hogy az új 2030-as kibocsátás-csökkentési cél megállapítása mellett ezen felhatalmazás kérdése lesz a leginkább vitatott a tervezet tárgyalása során, így érdemes lesz figyelni rá a későbbiekben.

Végül a Klímatörvény tervezete szerint a Tagállamoknak alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozniuk és átültetniük annak érdekében, hogy növeljék az ellenálló képességüket, valamint csökkentsék a kitettségüket a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. A Klímatörvény tervezetével egy időben került továbbá bemutatásra az Európai Klímamegállapodás is, amelynek célja a régiók, helyi közösségek, civil szervezetek, iskolák, az ipar és az európai polgárok bevonása a folyamatba. Beszédes, hogy Timmermans klímabiztos első nyilvános szereplését a kezdeményezés népszerűsítésére fiatal klímaaktivisták körében tette és kizárólag Facebookon és LinkedInen közvetítette.

A Klímatörvény javaslatát a Bizottság a rendes jogalkotási eljárás keretében továbbította az Európai Parlament, a Tanács, a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére további megfontolás céljából. Azonban a tervezethez már több észrevétel is érkezett.

34 klímaaktivista, a bevezetőben már említett Greta Thunberggel és a magyarországi Fridays for Future szervezettel együtt nyílt levelet intézett a Bizottság felé, amelyben úgy értékelik a tervezetben szerepelő 2050-es klímasemlegességi célt, hogy az EU feladta a harcot. A nyílt levél szerint nemcsak 2030-ra és 2050-re kellenek célok, hanem folyamatos cselekvésre van szükség, illetve nem egy távoli klímasemlegességre kell törekednünk, hanem negatív kibocsátásokra kell törekednünk, de legalábbis nullára. A WWF reakciójában úgy vélekedett a Klímatörvény tervezetéről, hogy „klíma GPS-re van szükségünk, a tervezet azonban csak egy iránytű, amely a klímasemlegesség hozzátevőleges irányába mutat”. Továbbá kiemelték többek között, hogy fontos a 2030-as uniós kibocsátás-csökkentési célt legalább 65%-ra növelni, a klímasemlegességet pedig korábban, már 2040-ben el kell érnünk.

A Greenpeace ehhez képest még kritikusabban fogalmazott, miszerint azzal, hogy a tervezet a „tudományos alapokon nyugvó 2030-as célok, valamint a fosszilis energiahordozók támogatásának kivezetésére vonatkozó lépések hiányában bukásra kárhoztatjuk magunkat. Ködösítések és félmegoldások évtizedei addig a pontig juttattak minket, hogy a klíma összeomlása miatt már a Föld alapvető túlélése is veszélyben forog. A cselekvés ideje most van, nem 10 év múlva”. A Greenpeace szintén kiemeli a 2030-as kibocsátás-csökkentési cél hiányát a tervezetben és figyelmeztet, hogy így nagyon kevés ideje marad a Tagállamoknak, hogy a novemberi COP26 előtt megegyezzenek egy új vállalásban. Ennek mentén hivatkozik arra a 12 Tagállam által jegyzett levélre, amely már a szeptemberi EU-Kína csúcs előtt elengedhetetlennek nevezi az új cél elfogadását annak érdekében, hogy az EU megőrizhesse a vezető szerepét a nemzetközi klímatárgyalások során.

A fentiek tükrében a Bizottságon és a Tagállamokon igen komoly a nyomás, hogy mihamarabb megegyezzenek a részletekben. A brüsszeli politikában mindig kiválóan értesült Politico egy remek elemzésben mutatja be a közelgő kihívásokat, amelyeket most csak röviden foglalunk össze. A tervezettel ismét feldereng a kétsebességes Európa szelleme, miszerint egyes tagállamok, mint Ausztria, Dánia, Finnország vagy Svédország már korábban is el szeretnék érni a klímasemlegességet, míg Lengyelország egyelőre nem tudta vállalni azt magára nézve. Ezt az ötévenkénti felülvizsgálat pedig nem feltétlen segítené.

Hasonló megosztottság várható az új, megnövelt 2030-as cél tekintetében is, mivel egyes tagállamok a magasabb 55%-os, míg mások a legfeljebb 50%-os kibocsátás-csökkentést tudják támogatni. Ennek mentén nagyobb viták várhatók a kérdésben, mint a 2050-es klímasemlegesség kimondásában. A magasabb ambíciószint azonban komolyabb ráfordításokat is igényel, ami nehezíti a következő 7 éves pénzügyi ciklus, valamint a javasolt Igazságos Átmenet Alap tárgyalásait is. Ez lehetett az egyik oka annak is, hogy az uniós vezetők nem tudtak februárban megegyezni a költségvetésről. A komoly ambíciók azonban lehet, hogy nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kivezessünk minden széndioxid forrást, így meg kell vizsgálni a kibocsátásokat elnyelő módszereket is. Itt megint megosztottság várható az erdősítést vagy a technológiai megoldásokat támogató tagállamok között.

Az utolsó kihívás pedig az egész uniót érinti, mivel az ambiciózusabb uniós klímapolitika (és az esetleges széndioxid-vámok) bevezetése diplomáciai és kereskedelmi bonyodalmakat okozhat a Tagállamoknak – legalábbis az uniós versenyképességet és a bajor autógyárakat féltők szerint. Ezzel szemben több tagállam és civil szervezet azzal érvel, hogy az EU magasabb ambíciószintre ösztönözheti a többi nagy kibocsátót a saját ambiciózus kibocsátás-csökkentési vállalásaival. Amennyiben a széndioxid-vámok kérdésében szeretnénk mi is állást foglalni és hozzászólni a vitához, a Bizottság április 1-ig ezen a linken várja a véleményünket.

A kihívásokat eltekintve komoly munka áll a Bizottság előtt annak érdekében, hogy a gyakorlatba is átültesse a Klímatörvényt és az abban foglaltakat, ahogy azt a kiszivárogtatott munkaprogramja is bizonyítja. A következő fél év tehát izgalmasnak ígérkezik az uniós klímapolitikai tárgyalások tekintetében, amely során majd kiderül, hogy a Bizottság politikai optimizmusa jogos volt-e, vagy Greta Thunbergnek lesz ismét igaza. Amíg a válaszra várunk, addig Christiana Figueres volt UNFCCC főtitkár nemrégiben megjelent könyvét szemlézi a Forbes és ad 10 javaslatot arra, hogy mi magunk mit is tehetünk a klímaváltozás ellen. A könyv fő üzenete szerint először is radikális optimizmusra lesz szükségünk…

A szerző a bécsi székhelyű, energiával foglalkozó Energy Community nemzetközi szervezetnél dolgozik klímapolitikai tanácsadóként. Jelen írás tartalma kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözi.

Schaffhauser Tibor

Schaffhauser Tibor

nemzetközi klímapolitikai szakértő, egy energiával foglalkozó nemzetközi szervezet klímapolitikai tanácsadója.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!