Táplálkozásunk hatása Földünk élővilágára és a klímára. Az ökológiai gazdálkodás, mint lehetséges megoldás

A Greenpeace évtizedek óta küzd a tengeri és a szárazföldi élővilág megőrzéséért és ennek érdekében az elmúlt években kiemelten foglalkozik a globális felmelegedés kérdésével. Ma már ismerjük az ökológiai és klímakatasztrófa elkerülésének legfontosabb teendőit, a válságból kivezető utat, de tudjuk azt is, hogy ehhez sürgős és nagyon drasztikus intézkedésekre van szükség a döntéshozói szinteken és az egyes emberek életvitelében is. Rodics Katalin elemzése.
Táplálkozásunk hatása Földünk élővilágára és a klímára. Az ökológiai gazdálkodás, mint lehetséges megoldás

A jelenlegi élelmiszer-előállítási, fogyasztási rendszerünk, a nagyüzemi, ipari mezőgazdaság jelentős hatással van környezetünkre. Ennek a megváltoztatása nagy mértékben rajtunk, fogyasztókon is múlik. Így egyáltalán nem vagyunk tehetetlenek és eszköztelenek a világ jobb irányba fordításának folyamatában. És ami a legszebb és legreménykeltőbb ebben, az az a tény, hogy ezzel egyszerre tudjuk megóvni a földi életet, magunk és gyermekeink egészségét, lassítani az ember okozta éghajlatváltozást és emellett még tisztességes megélhetést biztosítani a vidéki lakosság számára is.

Hol állunk, mit tudunk most?

Tavaly több nagyon fontos nemzetközi jelentést tettek közzé Földünk állapotáról, tudósok százainak vizsgálatait összefoglalva: 2019. május 10-én jelent meg az ENSZ Kormányközi Biodiverzitással Foglalkozó Tudományos Testületének (IPBES) eddigi legátfogóbb jelentése, egy globális felmérés az élővilág helyzetéről. Sokkoló adatai szerint az emberiséget is fenntartó természeti rendszerek egyre gyorsuló ütemben mennek tönkre. Az 5-6 millióra becsült növény- és állatfajból 1 millió 10-20 éven belül kipusztulhat, ha nem változtatunk drasztikusan a jelenleg uralkodó termelési, fogyasztási rendszereinken.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ún. 1,5 fokos jelentésének végkövetkeztetései is gyakorlatilag ugyanezek: vészhelyzet van. Ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának üteme a jelenlegi mértékben folytatódik, már 10-15 év múlva eléri a globális felmelegedés mértéke a 1,5 °C-t az ipari forradalom előtti időkhöz képest (jelenleg 1,1 °C-nál jár a globális felszínközeli átlaghőmérséklet emelkedése) és utána is folytatódni fog a melegedés. Ha nem cselekszünk, a hőmérséklet további emelkedésének hatására visszafordíthatatlan, öngerjesztő folyamatok indulnak el, és a globális felmelegedés mértéke fokozódni fog.

További két nagyon fontos tudományos értékelést adott közre az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC): az első 2019 augusztusában jelent meg, és a földhasználat, földhasználat-változást vizsgálta, a második ugyanazon év szeptemberében jelent meg és az Óceánokról és a Krioszféráról szólt. A fenti jelentésekben a sokkoló tények mellett a jó hír az, hogy a tudományos kutatások, tanulmányok összegzéséből kiderül, hogy van megoldás, járható, a válságból kivezető út. Döntéseink, apróbb vagy nagyobb változtatások az életvitelünkben a globális helyzetben jelentős javulást hozhatnának. Az, hogy ezen az úton elinduljunk a mindennapokban, egyelőre még nem követelne tőlünk túlságosan fájdalmas lépéseket, megszorításokat. Viszont, ha nem lépünk most és határozottan, akkor az utánunk jövő generációkat beláthatatlanul nehéz helyzetbe kényszerítjük. Ezeknek tükrében tekintsük most át az e témákban leginkább meghatározó feladatokat.

Kapcsolódó cikkAz éghajlatváltozás „titkos” tettestársa: a földek túl- és kihasználása – Megjelent az IPCC legújabb tematikus jelentéseMegjelent az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb Külön Jelentése, amely a földhasználat változás és a globális éghajlatváltozás hatásairól, valamint ezek kapcsolatáról nyújt helyzetértékelést.

Mezőgazdaság, ökogazdálkodás

Már évtizedekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy a Föld élővilágát a korábbi klasszikus természetvédelmi módszerekkel nem tudjuk megóvni. A védett területekre, a védett fajokra fókuszáló munka kevés. A földi élővilág megóvására, mint azt a biológiai sokféleséggel foglalkozó nemzetközi egyezmény is alapelvévé tette, csak akkor van remény, ha hatékonyan működik a természetvédelem, kéz a kézben a különféle gazdasági ágazatokkal. Ehhez az szükséges, hogy az összes ágazat a saját stratégiáit ennek megfelelően alakítsa: kezelje prioritásként azt, hogy olyan megoldást találjon céljai elérésére, amely vagy egyáltalán nem, vagy a lehető legkevésbé károsítja az élővilágot. Mivel globálisan a biológiailag produktív szárazföldi területek közel 40%-át a mezőgazdaság hasznosítja, ezért elkerülhetetlen, hogy változtassunk az élelem előállításának módján. A jelenleg döntő többségében ipari módszereket használó, és ezzel az élővilágot veszélyeztető, a termőföldeket túlhasználó, az éghajlatot jelentősen befolyásoló mezőgazdaságot a természettel összhangban működő, az élővilágot, a klímát, vizeinket, a talajt és a levegőt védő ökológiai gazdálkodássá kell átalakítani. Ezért a Greenpeace, nemcsak Magyarországon, de globálisan is zászlajára tűzte a mezőgazdasági, élelmezési és fogyasztási rendszerünk gyökeres megváltoztatását.

Lehet-e ökogazdálkodással elegendő tápláléka a növekvő emberiségnek?

Nem csak mi, természetvédők állítjuk, de az ENSZ és több más nemzetközi szervezet kijelentette már átfogó tanulmányok alapján, hogy a 21. század egyik legnagyobb feladata a jelenlegi mezőgazdaság alapvető átalakítása.

Az eddigi monokultúrákon alapuló, sok vegyszert, fosszilis energiát felhasználó ipari termelésből át kell térni a fenntartható, kisgazdaságok alkotta mozaikos, sok fajt és fajtát használó rendszer felé, amely nem a vegyszereken, hanem a talaj termékenységén, az élővilág működő rendszerein, sokszínűségének megőrzésén alapul.

A korábban említett tanulmányok eredményei megnyugtatóak és egyben kihúzzák a talajt a nagyüzemi, vegyszeres mezőgazdaság eddigi érvrendszere alól − ugyanis a Föld jelenleg elég táplálékot tudna biztosítani akár 12-14 milliárd ember számára a fenti ökológiai, helyben termelési módszerekkel. Ehhez szükséges volna továbbá, hogy kevesebb húst fogyasszunk, és kevesebb élelmiszert dobjunk ki.

A jelenlegi fenntarthatatlan gyakorlat miatt, bár még 8 milliárdan sem vagyunk, mégis 1 milliárd ember éhezik, másik 1 milliárd pedig alultáplált. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) adatai szerint megdöbbentő, de az alultáplált emberek 70 százaléka maga is kistermelő. Ennek egyik oka, hogy a piacokat megnyitották az olcsó, importált élelmiszereknek, miközben a parasztságot arra ösztönözték, hogy exportra és ne saját ellátására termeljen. A dömpingárakkal a helyi termelőket sújtják, akik így rákényszerülnek, hogy áron alul adják el termékeiket. Ez oda vezetett, hogy az élelmiszer és a mezőgazdasági nyersanyag árak globálisan 60-70 százalékkal csökkentek 1980 és 2003 között és az élelmiszerfelvásárlási árakat azóta is manipuláltan alacsonyan tartják. Emellett óriási a spekuláció.

Tehát az éhezés oka nem a fizikai hiány, hanem a rossz szabályozók, és az erőviszonyok egyenlőtlensége.

A kisparaszti réteg így lassan eltűnik. Mivel nem tudnak megélni, rákényszerülnek, hogy földjeiket olcsón eladják, elhagyják a vidéket, növelve a városi munkanélküliek seregét. Így megy tönkre a vidék, amely nagyrészt helyben termelt élelmiszerrel láthatná el a városokat. Azt is fontos tudnunk, hogy a parasztság nem csak mezőgazdasági termékek előállítója, az ehhez szükséges tudás őrzője, hanem olyan mezőgazdasági és természeti rendszerek működtetője is, mely minden egyes ország közösségét a víz, talaj, táj, energia, biológiai sokszínűség, pihenés tekintetében is szolgálja.

A globális tanulmányok (UNEP és UNCTAD, 2008; De Schutter, 2010 ; Bomarco és mtsai, 2013; Tittonel, 2013) megmutatták hogy az ökológiai gazdálkodás, a kisgazdálkodók, a helyben történő előállítás több és jobb minőségű élelmiszert képes termelni, kevesebb káros hatással, a helyi erőforrások jobb felhasználásával, mint az ipari mezőgazdaság. Emellett a globális CO2 kibocsátás is felére csökkenhetne néhány évtized alatt, ha a jelenlegi ipari élelmiszer-előállítási és kereskedelmi modellt át tudnánk alakítani egy fenntartható rendszerré, amelynek az alapjai a jelenlegi parasztság, gazdálkodók tudásában, gyakorlatában még megtalálhatóak. Mindezek ellenére a rossz támogatási rendszer még ma is az agyonvegyszerezett, nagyüzemi mezőgazdaságot támogatja jobban, mint a fenntartható ökogazdálkodást. A fogyasztók pedig nem kapják meg a szükséges információkat ahhoz, hogy megfelelően tudjanak dönteni azzal kapcsolatban, hogy mit is vásároljanak.

Növényvédő szerek hatásai

A világ mezőgazdasága majdnem fél évszázadig a sokmillió tonna kőolaj alapú, több százféle növényvédő szerre (rovar- és gombaölők, gyomirtók, műtrágyák) hagyatkozott, hogy csökkentse az esetleges termésveszteségeket. A legtöbb gazdálkodó haszonnövényeit ma is rutinszerűen többféle növényvédő szerrel kezeli ahelyett, hogy ezeket csak a legutolsó lehetőségként, az erős fertőzöttség ritkán előforduló esetében használná.

Ez sajnálatos módon a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tenyészidőszak során egy-egy haszonnövényt többször is, van amit 20-30-szor különböző vegyszerekkel kezelnek. Ezektől való függőségünk, a széleskörű elterjedtségük, lassú lebomlásuk, valamint a környezetben való hosszú távú fennmaradásuk miatt a Föld szinte minden élő rendszerét károsították már. Számtalan tanulmány és tudományos cikk bizonyítja e vegyszereknek az élővilágra és az emberi egészségre gyakorolt rendkívül káros hatásait. A legfrissebb jelentést a rovarvilág összeomlásáról 2019. februárjában publikálta Francisco-Sanches Bayo, a Sydney-i Egyetem munkatársa. A kutatások azt is bizonyították, hogy ezek a növényvédő szerek tönkreteszik az emberiség számára is életfeltételt jelentő olyan ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint a talaj termékenysége, a vizek természetes tisztulása, a tiszta levegő, vagy a beporzás. De nézzük meg azt is, hogy milyen hatása van az említett vegyszereknek az emberi szervezetre!

Az emberi egészség

A növényvédő szerek használatán alapuló nagyüzemi mezőgazdaság felelős a vegyszermaradványokkal terhelt, csökkent tápértékű élelmiszereinkért és súlyos humánegészségügyi hatásokért. Az engedélyezési rendszerek ugyanis egyenként vizsgálják, határozzák meg ezeknek a vegyszereknek az emberi egészségre elméletileg nem veszélyes koncentrációit. Ezek azonban nem egyenként, hanem kombinálva (sokszor 10-20 szermaradvány) fordulnak elő az ipari mezőgazdasági módszerekkel termelt zöldségekben, gyümölcsökben és gabonákban, ezáltal megsokszorozva, erősítve egymás hatását. A 2016 decemberében megjelent, az Európai Parlament által készíttetett kutatások összefoglaló eredményeiből is egyértelművé vált, hogy az Európában használt vegyszerek alkalmazása több, súlyos humánegészségügyi probléma okozója. Ezek egyre növekvő számban jelennek meg a szintetikus növényvédő szereket használó gazdálkodók szervezetében, az élelmiszereinkben megtalálható szermaradványok miatt pedig a lakosság körében is.

Kutatások bizonyították például azt, hogy a növényvédő növelik egyes rákos megbetegedések előfordulását. Ugyancsak nagy valószínűséggel állítható, hogy egyes szerek károsítják az immun- és a hormonrendszert, illetve az asztma kialakulásában is fontos súlyosbító tényezőként szerepelnek. Bizonyították azt is, hogy a növényvédő szereknek való kitettség statisztikailag összefügg a Parkinson-kór kialakulásának nagyobb kockázatával. A rovarölő szerként használt idegmérgeknek még nagyon alacsony koncentráció esetén is hosszantartó, káros egészségügyi hatásai lehetnek. Különösen súlyos veszélyt jelentenek a kismamák, csecsemők és a kisgyermekek számára.

A fent említett, tudományos szaklapokban megjelent cikkeket összefoglaló tanulmány sokkoló adata, hogy a várandós anyák, illetve később is a gyermekek szervezetébe kerülő növényvédő szerek mérhető IQ csökkenést okozhatnak a gyermekeknél. A kutatások szerint bizonyos rovarölő szerek, különösen a megismerést segítő kognitív képességek fejlődését hátráltatják. Ha ezektől egyáltalán el tudunk tekinteni, úgy a gazdasági szempontok alapján mérlegelő döntéshozók számára is kiszámolták, hogy évi 125 milliárd eurós kárt okoz az európai gazdaságnak, ami az IQ csökkenés miatti élethosszon át tartó keresetkiesésből adódik.

A figyelemzavaros hiperaktivitás (ADHD) is összefüggésbe hozható növényvédő szerekkel. Ez egy összetett rendellenesség, melynek pontos oka eddig ismeretlen volt. De az USA-ban végzett kutatások arról számoltak be, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek a vizeletében magasabb volt a rovarölő szerek bomlástermékének szintje, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak figyelemzavaros hiperaktivitást. Ezekkel az adatokkal ellentétben az ökoélelmiszerek pozitív élettani hatását viszont bizonyították, például az allergiás, asztmás megbetegedések vonatkozásában.

Európai országokban végzett kutatás keretében 14 000 öt és tizenhárom év közötti gyermeket vizsgáltak. A biodinamikus gazdálkodásból származó ökoélelmiszert fogyasztó gyerekek kevésbé voltak hajlamosak allergiás megbetegedésekre. Egy másik kutatás során 2700 anya és kisbabája életét követték nyomon éveken át Hollandiában. Azoknál az anyáknál, akik a terhességük során és a szoptatás ideje alatt ökológiai gazdálkodásból származó tejtermékeket fogyasztottak 36%-kal csökkent a veszélye annak, hogy gyermekeik ekcémásak vagy asztmásak legyenek. Sajnos azonban a vegyszeres kezelések számának növekedése miatt az európai piacon is évről évre növekszik ezeknek a szereknek a felhasználása.

Nagyüzemi állattartás hatásai

Beszélnünk kell arról is, hogy a húsfogyasztás, és az abból fakadó óriási mértékű haszonállattartás jelentős hatással van az ökoszisztémákra és az éghajlatra a földhasználaton keresztül. A nagyüzemi állattenyésztés az egyik fő oka annak, hogy drámaian csökken a biológiai sokszínűség, erősödik a klímaváltozás, szennyeződik a környezet. Az állattenyésztés hozzájárulása a klímaváltozáshoz (14 százalék) annyi, mint a teljes közlekedési szektoré, az összes autót, hajót, kamiont, repülőt beleszámolva.

A mezőgazdasági területeink nagyobb részét is erre áldozzuk fel. A világ mezőgazdasági területeinek 75 százalékát az állattenyésztés használja a takarmányozás miatt, és ennek növelése érdekében pusztítja az őserdőket és a természetes élőhelyeket is, és mindössze 25 százalékán termelünk az emberiségnek növényi táplálékot.

Saját egészségünk szempontjából is rossz az irány: Európa állati fehérje fogyasztása 75 százalékkal haladja meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlását. Sokkal magasabb, mint ami a rák, a II-es típusú cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek elkerüléséhez ajánlott, valamint ami hozzájárulna az egészséges testsúly kialakításához (Westhoek és mtsai, 2011).

A WHO arra is figyelmeztet, hogy „abba kell hagyni az állatok felpumpálását szolgáló antibiotikumok egyre növekvő mennyiségű használatát, mert ez hozzájárul a multirezisztens baktériumok kialakulásához, ami ma már felér egy világméretű járvány kialakulásának veszélyével.Magyarországon 1 kg haszonállatra 211 mg állategészségügyi antibiotikum jut a 2015-ös értékesítési adatok alapján (52. o. 8. számú táblázat). Ezzel az európai rangsorban a 3. legrosszabb helyen állunk.

Az ipari mezőgazdaság káros hatásait nemcsak saját egészségünk szenvedi meg, hanem a földi életet, így a minket is fenntartó élővilágot is veszélybe sodorja. A nagyüzemi, ipari mezőgazdaságnak, jelenlegi élelmiszer előállítási, fogyasztási rendszerünknek a biológiai sokféleség csökkenésében az összes tényező közül a legsúlyosabb szerepe van. A fent már említett, 2019. május 6-án megjelent globális ENSZ tanulmány riasztó képet fest a földi élet helyzetéről. Az 5 millió állat- és növényfajból 1 millió a kipusztulás szélén áll, ami – ha nem történik gyors és szinte minden szektort érintő rendszerszintű változás – tíz-húsz éven belül be is következhet.

Mivel az életet fenntartó rendszerekben minden mindennel összefügg, a fajok egymásra utalva, szoros kapcsolatban működnek, ezért ennek az 1 millió fajnak a kipusztulása másik 2-3-4 millió faj eltűnését vonhatja − nagyon rövid időn belül − maga után. Ez pedig a végleges összeomláshoz vezethet, ami egyben az élelmiszeripar válságát is jelentené. A fentiek ismerete ellenére a döntéshozatalban, legyen szó hazai, EU-s, vagy globális szintekről, még mindig nem történik alapvető változás. Nem várhatjuk tehát a felülről érkező megoldást. Senki nem menti meg helyettünk az élővilágot, nem fogja vissza a globális felmelegedés. A saját életünk átalakításával és a döntéshozókra történő nyomásgyakorlással érhetünk el változást.

A talaj védelme szempontjából is fontos, hogy mi kerül a tányérunkra

Egy friss ENSZ-jelentés szerint a világ termőföldjeinek harmada rendkívül rossz állapotban van. Évente 24 milliárd tonna termőföldet veszítünk el, ami hatással lesz az élelmiszertermelésre, valamint befolyásolja a klímaválság elleni küzdelmet. A talaj és a talajban élő mikroszkopikus és szabad szemmel is látható lények milliárdjai fontos részét képezik bolygónk éghajlati rendszerének. Üvegházhatású gázokat bocsátanak ki és nyelnek el, illetve szénraktárként szolgálnak. Az iparszerű, nagyüzemi mezőgazdaság miatt elpusztul a talajok élővilága, csökken a szervesanyag-tartalmuk, termőképességük, vízmegkötő képességük és szén-dioxid-megkötő képességük.

Az ökológiai gazdálkodás, mint megoldás

A nemzetközi jelentések és kutatások alapján egyértelmű, hogy sürgősen át kell állnunk az ökológiai gazdálkodásra. Ember, és nem profitközpontú élelmezési rendszerre van szükségünk. Ki kell törnünk az ipari mezőgazdaság, a növényvédőszer-használat ördögi köréből. Megvannak rá a módszereink. Szintetikus vegyszerek helyett a természet erejével, a biológiai sokféleség használatával meg tudjuk oldani a termelési gondokat. Hogy ez mennyire nem utópia, azt támasztják alá a fent említett ENSZ és a FAO, amelyek globális adatokkal bizonyítják, hogy több és jobb minőségű élelmiszer állítható elő a kis, családi, ökológiai módszerekkel dolgozó gazdaságok által, mint a jelenlegi nagy monokultúrákon alapuló vegyszeres mezőgazdasági termeléssel, és mindezt 50%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával el lehetne érni, így az éghajlatváltozást is mérsékelnénk.

Egy, a FAO megbízásából készült, 2017 novemberében megjelent Európára koncentráló kutatás szintén ezt bizonyítja kontinensünk szintjén is. Európai kutatók most első ízben vizsgálták a kérdést a földhasználat, a klímaváltozás és más környezeti károk figyelembevételével. Végső következtetésük, hogy a teljeskörű ökotermelés fenntartható lenne, amennyiben leszokunk a pazarlásról, és jóval kevesebb állati eredetű élelmet fogyasztunk.

Összefoglalva elmondható, hogy az ökogazdálkodás megőrzi a Föld élővilágát, elegendő, egészséges élelmiszert termelhet az emberiségnek és a globális felmelegedés mértékét is csökkentené. Emellett munkát és megélhetést biztosítana a gazdálkodóknak, életben tartaná a vidéket. Ehhez azonban társadalmi, politikai és pénzügyi támogatásra van szükség.

További irodalom:
http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/581922/EPRS_STU(2016)581922_EN.pdf
http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/ditcted2012d3_en.pdf
http://www.greenpeace.org/hungary/hu/Mivel-foglalkozunk/Valaszd-az-okologiai-gazdalkodast/
http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/729544/Europa_novenyvedoszer-fuggosege_web.pdf
http://www.greenpeace.org/hungary/PageFiles/689577/Novenyvedo_szerek_hatasai.pdf
https://www.agrarszektor.hu/allattenyesztes/hatalmas-veszelyt-jelent-hogy-tul-sok-antibiotikum-van-a-husban.9251.html
http://www.ema.europa.eu/docs/en_GB/document_library/Report/2017/10/WC500236750.pdf
https://www.nature.com/articles/s41467-017-01410-w
http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/ditcted2012d3_en.pdf

Rodics Katalin

Rodics Katalin

természetvédelmi ökológus, címzetes egyetemi docens. A Greenpeace Magyarország agrárkampány felelőse.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!