1. Hol állunk most?
Mivel a klímaváltozás csak lelassul, de meg nem áll a COVID miatt, nagyon fontos, hogy ez a gazdaságösztönzés már tükrözze azokat a klímatudatos és környezetbarát irányokat, amelyeket európai szinten a Európai Zöld Megállapodás (European New Green Deal), magyar kontextusban pedig Orbán Viktor 2020. februári évértékelője fogalmazott meg. Nem szabad szem elől tévesztenünk a válság előtti nagy EU-s célt, az üvegházhatású gázok kibocsátásának lenullázását 2050-ig, azaz a dekarbonizációt.
A válsághelyzet kiszélesíti az állami beavatkozás terét, és így olyan lépésekre ad lehetőséget, amelyek „békeidőben” nem lennének politikailag elfogadhatók.
Ez lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy a szokásosnál gyorsabb ütemű reformokat hajtson végre. Ez az írás azt kívánja bemutatni, hogy hogyan használhatjuk a COVID-válság hosszútávú gazdasági hatásai elleni fellépést arra, hogy egyben segítsük a fellépést egy, a COVID-nál sokkal általánosabb vészhelyzet, a klímaváltozás ellen. Nem lesz szó ezért a közvetlen, rövidtávú válságkezelési tennivalókról.
2. Az újrakezdés zöldítése Magyarországon
2.1 Ágazati beruházás-ösztönzés
Az Európai Unió COVID nyomán meghirdetett kohéziós politikai kedvezményei kb. 280 milliárd forintnyi többletforrást jelentenek a magyar kormány számára. Mivel a 2021-2027-es uniós költségvetés még nem készült el, nem tudjuk, hogy ezen a téren milyen többletforrásokra számíthatunk, de várható, hogy a klíma prioritás marad az EU számára.
A vállalkozások esetében rövidtávon a legfontosabb feladat a munkahelyek megtartása. Az egészségügyi krízis enyhülésével idővel fel fog merülni a kérdés, hogy mely iparágakat érdemes „lélegeztetőgépre” tenni, és kivárni a kereslet későbbi visszaépülését, és mely iparágaknál elkerülhetetlen, vagy egyenesen kívánatos a szerkezetváltás.
Nehezíti Magyarország helyzetét az, hogy a mienk a világ egyik legnyitottabb gazdasága, és így a termelés nagyon érzékenyen reagál a beszállítói láncok sérüléseire , másrészt a kormányzati intézkedések kevésbé hatásosak, hiszen egy globális termelési folyamatnak csak egy kis részére lehetnek hatással. Ezért az ilyen nemzetközileg integrált ágazatokban, mint pl. az autóipar, elsősorban európai szintű megoldásokban kell gondolkodni. Mindazonáltal a hazai terepen is vannak lehetőségei a kormánynak:
2.1.1 Épületenergetikai felújítások – szigetelés, kazáncsere, megújulók
Az egyik legkézenfekvőbb beruházás-fejlesztési lehetőség a lakossági épületenergetika. A 2020 elején bejelentett klímavédelmi akcióterv legfőbb hiányossága az volt, hogy nem tartalmazott semmilyen intézkedést a lakossági épületenergetikai beruházások fellendítésére. Az épületek jelentik a legnagyobb hazai kibocsátási szektort, a kibocsátásoknak több mint egyharmadát teszik ki. Ráadásul ezen a területen nagyon nagyok a lemaradások, rengeteg rossz hatékonyságú épületünk van . A lakossági energiahatékonysági beruházások ösztönzése normális gazdasági körülmények között is indokolt lenne, a válságos időkben azonban ez még inkább így van.
Az energetikai felújítások sok embert tudnak foglalkoztatni, ráadásul nem kell hozzá nagy képzettség, és az ország minden részében szükség van rá. Nemzetgazdasági szempontból is jó a felújítás, hiszen a beruházással azonnal csökkenhet a rezsi – a felszabaduló pénz növeli a fogyasztást. Emellett az energia-import is csökken.
Az eddigi épületenergetikai támogatási formák legfőbb problémája, hogy nem azokon segít, akiknek a legnagyobb szükségük lenne az energetikai felújításokra – és akiket a COVID-válság is a legsúlyosabban érint majd. Az Otthon Melege kiszámíthatatlanul kerül kiírásra és alacsony összegű, ezért csak az számíthat nyerésre, aki már ugrásra készen várja a kiírást. Ráadásul a 40-50%-os vissza nem térítendő támogatás rendszere garantálja, hogy csak azok pályáznak, akiknek nem jelent gondot a tetemes önrész előteremtése. Az MFB hitelprogram a többszöri könnyítések ellenére is nagyon körülményes, és a magas építőipari költségek valamint rezsicsökkentett energiaárak mellett nem is nagyon éri meg szigetelni belőle, inkább napelemekre veszik fel. Ezért új módszerekre van szükség, amelyek a szegényebbeket is elérik. Ilyenek:
- Számlás finanszírozás (on-bill financing): Ez az USA-ban elterjedt modell, a lényege, hogy a felújítási forrásokat az energiaszolgáltató ajánlja ki az ügyfeleknek hitel formájában, és a hiteltörlésztés az energiaszámlán keresztül történik. E megoldás előnye, hogy a hitel nem egy személyhez, hanem egy lakáshoz kapcsolódik, így minimális a nem törlesztés veszélye, valamint bérelt lakásokban is érdemes beruházni. Ráadásul kamatmentes hitel esetén beállítható olyan hosszú futamidő, hogy a beruházás utáni energiaszámla a törlesztéssel együtt is kisebb, mint a régi számla.
- Hitellel kombinált vissza nem térítendő támogatás: Az MFB hitelprogramja sokkal vonzóbb lenne, ha a beruházási költség egy része megkapható lenne vissza nem térítendő támogatás formájában. Ez fedezhetné például az önrészt.
- Energiaközösségek támogatása: A napelemes beruházások egyik korlátja, hogy a legkisebb mérethatékony napelem-rendszerhez is kell legalább 1,5 millió forint, ami sok ember számára elérhetetlen. Ezért jó lenne lehetővé tenni közösségi napelem-parkok kialakítását, ahol több magánszemély fog össze egy nagyobb napelem-rendszer létrehozására – akár háztetőkön, akár mezőkön – és a bevételeken osztoznak. Az állam segíthetné ilyen közösségek létrejöttét azzal, hogy hitelt, és/vagy vissza nem térítendő támogatást ad a napelemekhez. Ez történhet az önkormányzatokon keresztül is, vagy a egykoron államilag támogatott lakástakarékokhoz hasonló napelem-takarék kassza formájában.
A felújítások iránti kereslet tovább lenne növelhető, ha a szállodáktól, szállásadóktól, bérbeadóktól elvárnánk, hogy csak egy bizonyos energiahatékonysági szint felett lehessen lakásokat, szobákat kiadni. Ilyen minimum-energetikai szabályok vonatkoznak pl. az Egyesült Királyságban a bérbeadókra . E beruházások támogatására felhasználható lenne az új energiastratégiában már megelőlegezett energiaszolgáltatói hatékonysági kötelezettségi rendszer, amelynek lényege, hogy az energiaszolgáltatóknak minden évben a végső energiafogyasztás legalább 0,8%-ának megfelelő éves energiamegtakarítást kell elérni.
2.1.2 Autóipar
Az autóipar Magyarország egyik legfontosabb iparága, több, mint 170 ezer ember dolgozik autógyárakban, illetve autóipari beszállítóknál. Ezek most mind hetekre leálltak illetve leállnak, és a hetek múlásával egyre nehezebb lesz kereslet nélkül alkalmazásban tartani az embereket. A magyar autóipar jelentős részben exportra termel, ezért bár helyes irány pl. a magyar állami autóbeszerzéseket átállítani elektromos és hibrid-autókra, ez a magyar autógyárakon nem feltétlenül segítene.
Ígéretesebb a használtautó-import visszafogása. Ma Magyarországon a forgalomba hozott autók kb. fele Nyugat-Európából importált használat autó. Ezek általában 10 évnél idősebb autók, és a regisztrációs adó szabályai segítik az olcsó, öreg és relatíve környezetszennyező autók behozását, ami növeli a légszennyezést, és csökkenti az új autók iránti keresletet. Ezért úgy kell kialakítani a gépjármű-behozatal terheit, hogy csak kis fogyasztású használt autót érje meg behozni. Ez egyébként már megjelent a kormány klíma-terveiben
Ezzel párhuzamosan el lehetne indítani egy hitelprogramot a legöregebb, legszennyezőbb autók, lecserélésére, lehetőség szerint hibridekre, vagy elektromos autókra. Mindeközben a hazai autópari kapacitások támogatásának feltétele kell, hogy legyen, hogy a támogatott cégek minél előbb álljanak át elektromos autók gyártására. Ilyen irányú ígéreteket már a legtöbb hazai autógyártó tett, és kiépülőben vannak a hazai akkumulátor-gyár kapacitások is, tehát ezek a támogatások lényegileg egy már tervben vagy folyamatban levő szerkezet-átalakítást gyorsítanának fel.
2.1.3 Zöld iparágak fejlesztése
A hazai zöld beruházások egyik fontos politikai akadálya, hogy a klímavédelemben fontos termékeket alapvetően külföldön gyártják. Míg szigetelőanyagból kb. annyit importálunk, mint amennyit exportálunk, a kazánok 90%-a import, az energiahatékony ablakok alapanyaga 55-60%-ban külföldről behozott. Ezek az importarányok javulhatnának, ha új hazai gyártókapacitások jönnének létre. Ehhez csak részben elég e kapacitások állami támogatása, az is fontos, hogy ezekre a termékekre legyen egy kiszámítható hosszútávú felvevőpiac, azaz egy kiszámítható épületenergetikai támogatási program.
2.2 Klímatudatos adóreform a költségvetési hiány pótlására
Bár a kormány egyelőre 3%-os hiányra számít jövőre, sok szakértő szerint ennél rosszabb lesz a helyzet, és a hiány akár 5% fölé is mehet . Ezt hiányt előbb-utóbb az államnak valahogyan ki kell majd gazdálkodnia. A válság előtti adórendszer valószínűleg erre nem alkalmas, mert nem biztos, hogy elbírják a vállalatok, és bevétel sem lenne belőle elég. Ez egy jó alkalom tehát egy klímatudatos adóreform bevezetésére. Ennek a lényege az, hogy az adóterheket a munkaerőről átterheljük a fosszilis energiaforrásokra. Ezzel egyszerre ösztönözzük a foglalkoztatást és a kibocsátások csökkentését.
A klímatudatos adóreform legátfogóbb módja egy karbonadó lenne, amely minden fosszilis energiahordozóra vonatkozna. Természetesen ügyelni kell arra, hogy egy ilyen adó ne sújtsa aránytalanul a szegényeket, például úgy, hogy az adóbevételek egy részét egyenlő arányban szétosztjuk a lakosság körében, ahogy ezt teszik pl. Kanadában. A karbonadónál mérsékeltebb lépések is hasznosak lennének, így pl. a rezsicsökkentés kivezetése a vagyonosabbaknál, egy benzinár-küszöb bevezetése, a légiforgalom adómentességének eltörlése, illetve az ingatlanokat terhelő adók emelése.
3. Green Deal és karbonvámok: Mit várjunk el az Uniótól?
A COVID válságra adott magyarországi válaszoknak nagyon fontos az európai kontextusa. Az Ursula van der Leyen vezette Európai Bizottság komoly lépéseket tervez a klímavédelemben, erről szól az Európai Zöld Megállapodás tervezete. Jelen körülmények között nyilván felerősödik majd a tervek gazdaságélénkítési része, pl. az energetikai lakásfelújítások támogatása.
A rendkívül nyitott magyar gazdaság számára nagyon fontos, hogy lehetőség szerint közös, európai szintű, vagy legalább koordinált gazdaság-ösztönzési intézkedések szülessenek. Például a hazai autógyártást leginkább európai szintű kereslet-növeléssel lehet megmenteni. Hasonlóan fontos lehetőséget jelentenek az olyan EU-szintű nagyszabású infrastrukturális beruházások, mint az elektromos töltőhálózatok kiépítése, az elektromos hálózatok fejlesztése, vagy akár az 5G hálózat kiépítése.
A Green Deal-tervek közül kiemelendő a szénkiegyenlítő vámok (Carbon Border Adjustment Mechanism) bevezetése. Eszerint amennyiben egy, az Unióba behozott termékre a gyártó országban nem terhelték rá a gyártás során keletkezett szén-dioxid költségeit, akkor ezt a költséget a behozatal alkalmával rá kellene terhelni az adott termékre. Ezzel kiegyenlítődne az EU-s és az import termékek versenyhelyzete, valamint az EU közvetve hatással lehetne kereskedelmi partnerei klímapolitikájára is. Az EU belső ipari kapacitásának megerősítése amúgy is aktuálissá vált, hiszen a COVID-válság láthatóvá tette a kontinenseken átívelő ellátási láncokban rejlő kockázatokat.
Az EU-nak szüksége van olyan ipari kapacitásokra, amelyek klímabarátabban állítják elő mindazt, amit most Kínából importálunk. Az USA már a válság előtt megkezdte hazacsábítani az ipari termelést, és most ezt teszi például Japán, ahol külön forrásokat biztosítanak arra, hogy a gyártókapacitásokat hazahozzák Kínából. A COVID-válság nyomán mindezért sürgetővé vált a karbonvámok bevezetése, és ezeket a terveket érdemes Magyarországnak is támogatnia.
