A COVID-19 pandémia szinte egyik hétről a másikra kényszerítette leállásra a gazdaság fogaskerekeit szerte a világban. A cseppfertőzés elkerülésére a social distancing (vagyis társas vagy társadalmi távolságtartás) betartására kérnek bennünket az egészségügyi szakemberek, ezért megszokott rutinunkat átrendezzük, lefaragjuk. Ha mégis mindenképp el kell jutnunk valahova, a tömegközlekedés helyett a bicikli egy környezetkímélő alternatívát nyújt, ami még az egészségünknek és pénztárcánknak is jót tesz. Ahhoz, hogy kényelmesen és biztonságosan eljuthassunk kerékpárral A-ból B-be, városainkat autó helyett ember-központúvá kell alakítani, nemcsak a koronavírus idejére. A világ kevésbé szerencsés felén is ugyanezért küzdenek emberek, sokszor hatványozottan nehezebb helyzetből indulva, mint mi, Magyarországon.
Amikor Sarah és barátai belefogtak a projektbe a fegyveres konfliktusok még javában zajlottak az országban. Biztonsági ellenőrző pontok voltak felállítva mindenhol, finanszírozási lehetőségekből csekély, viszont szigorú társadalmi normákból annál több volt, és a fiatalok tömegével hagyták el az országot. A „Yalla – Gyerünk, bringázzunk!” mozgalom a békés együttélést hirdeti és bátorítja a nőket szabadságjogaik gyakorlására. Mivel sokan szerény anyagi körülményeik vagy kulturális, vallási okokból soha nem tanultak meg biciklizni, ezért tréningeket szerveznek nekik, így ma már ők is kerékpározhatnak. Emellett a társadalom érzékenyítésére a népszerű közösségi média felületeken is aktívan jelen vannak, megmozdulásaikon férfiak és nők együtt kerékpároznak. A fiatalok által vezetett projektet 2018-ban az ENSZ „Momentum for Change – Women for Results” programja is elismerte klímavédelemi tevékenységéért.
A 27 éves Sarah Zein Szíriában született és nevelkedett. A Damaszkuszi Egyetemen francia irodalmat tanult, jelenleg pedig Kanadában végez mesterképzést társadalmi nemek tanulmánya (gender studies) szakon. Sarah-t egy rövid beszélgetésben a bringázás lehetőségeiről kérdeztem, valamint arról, hogy ő miként bátorítja az embereket – igen sikeresen – a biciklizésre.
L.A.: Hogy jött a bringázás ötlete?
S.Z.: Ha Damaszkuszban tömegközlekedéssel vagy taxival indulsz útnak, szinte borítékolható, hogy nem érsz oda időben az egyetemre vagy a munkába. Számtalan biztonsági ellenőrző pont van szerte a városban, ezért a késés kiszámíthatatlan. Én azért kezdtem a bringát rendszeres közlekedési eszközként használni, mert állandósultak a közlekedési dugók és a háború miatt megszaporodtak a biztonsági ellenőrző pontok. Kerékpárral viszont időben odaértem a célomhoz: két keréken kb. 15 percbe telik, hogy odaérjek az egyetemre, míg autóval ugyanez legalább 50 perc. Így időt spóroltam. Meg persze pénzt is.
L.A.: Szíriában az infrastruktúra jelentős hányada megrongálódott a háború alatt. Van egyáltalán biciklis infrastruktúra?
S.Z.: Amikor elindítottuk a „Yalla – Gyerünk, bringázzunk!” kezdeményezést, a regionális damaszkuszi önkormányzat segített bennünket és egy együttműködés keretében létrehoztuk az első biciklis infrastruktúrát Szíriában. Kialakítottunk egy 10 kilométeres biciklisávot Damaszkuszban, a fővárosban. Most azon dolgozunk, hogy hasonló megvalósulhasson más nagyvárosokban is. Vannak bizonyos vidéki régiók, ahova eddig nagyon nehéz volt bejutni, de a háború zárultával ide is könnyebben elérünk majd.
L.A.: Magyarországon sokan panaszkodnak a bringás infrastruktúra hiányosságaira, ezt sokszor kifogásként használva arra, hogy miért nem közlekednek biciklivel. Szerintem a történeted épp ezért is nagyon érdekes és elgondolkodtató, hisz rámutat arra, hogy a bringázás nem csak az infrastruktúra kérdése, hanem a személyes motivációé is. Hogy indult el a mozgalom?
S.Z.: Amikor 2013-ban először bringázni kezdtem, a járókelők megbámultak és beszólogattak – szóbeli szexuális zaklatás ért. Sokakban még mindig él a tévhit, hogy a kerékpárülés megfoszthatja a nőket a szüzességüktől, és a szüzesség megőrzése rendkívül fontos a közösségemben. A járókelők reakciója nagyon frusztráló volt, igazság szerint nem számítottam efféle válaszokra. Sírva mentem aznap haza, és azt mondtam édesanyámnak, hogy soha többé nem ülök biciklire. Aztán másnap mikor felébredtem, azt kérdeztem magamtól: ha én nem kezdem el a változást, akkor ki fogja? Nem élhetünk egy olyan világban, ahol azért bántanak, mert biciklizel – valamit tennünk kell, hogy ez megváltozzon. Ezért barátaimmal, akik szintén biciklivel járnak egyetemre és munkába, úgy döntöttünk, belefogunk egy kezdeményezésbe, ami arra biztatja az embereket, hogy szerezzenek be egy biciklit és kerekezzenek többet. Bátorítunk mindenkit, hogy ne hallgasson mások becsmérlő megjegyzéseire, akármit is mondanak, hanem egyszerűen élvezze a bringázást.
L.A.: A családod hogyan viszonyul ehhez?
S.Z.: Őket is bátorítom, hogy bringázzanak.
L.A.: Hogyan bátorítod őket? Mik a legjobb érveid?
S.Z.: A bringázás jó az egészségednek, jó a környezetnek, senkit és semmit nem bántasz vele. Miközben maga a biciklizés élvezetes, még időt és pénzt is spórolsz. Üzemanyag helyett pedig kalóriákat égetsz.
When Sarah Zein began cycling to avoid congestion in Syria, she was interrupted by verbal sexual harassment.
She founded Yalla Let’s Bike to defy traditional gender roles and overcome crowded streets in Damascus with clean transport. #ActOnTheGap pic.twitter.com/VkAd8z8QUl
— UN Climate Change (@UNFCCC) September 2, 2019
Borítókép: Sarah Zein jóvoltából
