Az Európai Parlament, számos tagország és világszerte több mint ezer város, köztük Budapest, klímavészhelyzetet hirdetett, vagyis a klímaválság kezelését prioritásként kívánja kezelni. Ezzel összhangban van az Eurobarométer legfrissebb felmérésének eredménye, mely szerint 10-ből 9 európai szerint a klímaváltozás komoly probléma, ezért tenni akar ellene, valamint 7 szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak pozitív hozadéka lenne a polgárok számára. Ebben a cikkünkben körbejárjuk, hogy milyen, az éghajlatváltozásból fakadó kockázatok fenyegetnek bennünket, és bemutatjuk, hogy az alkalmazkodásba fektetni nemcsak a károk elkerülése miatt fontos, hanem az azokból fakadó különféle társadalmi, környezeti és gazdasági előnyök miatt is megéri.
Gyarapodó szélsőségek és károk: az éghajlatváltozás itt és most zajlik
Az Európai Unió Copernicus Climate Change Service (C3S) adatai szerint az idei július a 2016-os és 2019-es július után a harmadik legmelegebb július volt globálisan a mérések kezdete óta. A rekord meleg azonban nemcsak a nyarakra igaz, hanem az éves globális átlaghőmérsékletekben is megmutatkozik: az utóbbi 5 év a legmelegebbek közé tartozik a modern mérések kezdete óta, s 2020 továbbra is „versenyben van”, hogy a legmelegebb év legyen.
Az emberi tevékenységek által okozott globális felmelegedés az éghajlat megváltozását idézi elő az egész bolygón, melynek hatásai, habár különböző formában és mértékben, de mindenütt látszanak. 2018-ban, a világszerte közel 62 millió embert sújtó természeti veszélyek nagy része szélsőséges időjárási és éghajlati eseményekhez társult a Meteorológiai Világszervezet jelentése szerint. Ugyancsak 2018-ban természeti katasztrófák miatt globálisan 17,2 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, ezek közül 10-ből 9 embernek valamilyen pusztító időjárási-éghajlati esemény (pl. árvíz, aszály, erdőtűz, hurrikán) miatt kellett költöznie. A Világgazdasági Fórum (WEF) globális kockázatokat rangsoroló toplistájának tetején már évek óta a környezeti és éghajlati kockázatok állnak.
Számtalan tanulmány alátámasztja, hogy ezen szélsőséges események gyakoriságának/intenzitásának növekedéséhez hozzájárul az ember okozta éghajlatváltozás, ezért annak további fokozódásával a szélsőségek is egyre gyarapodni fognak, egyre nagyobb károkat okozva. Az elmúlt 6 hónapban Szibériában tapasztalt elhúzódó extrém meleg időszak egy elemzés szerint 80 000 évente egyszer (!) fordulna elő az ember által kiváltott globális éghajlatváltozás nélkül – vagyis szinte lehetetlen, hogy ilyet tapasztaljunk a természetes éghajlati körülmények között. Ha továbbra sem mérsékeljük az üvegházhatású gázkibocsátásokat, jóval gyakrabban számíthatunk hasonlóan pusztító eseményekre, ráadásul az extrém meleg nyomán fellépő erdőtüzek pozitív visszacsatolással (permafroszt olvadása, légkörbe jutatott üvegházgázok) a klímaváltozásra is ráerősítenek.
Cselekvés nélkül a károk tovább nőnek az élet minden terén
Az iparosodás óta a globális átlaghőmérséklet 1,1 °C-ot emelkedett, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez egy átlagos érték, a valóságban a Föld egyes térségei jobban, még mások kevésbé melegednek, ezért a hatások is régióról régióra eltérő mértékűek lehetnek, ahogy arra az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 1,5 fokos Külön Jelentése rámutatott. Ha a jelenlegi kibocsátási trendek tovább folytatódnak, az éghajlati modellszimulációk az évszázad végére 3-4 °C-os globális melegedést vetítenek előre, ami azonban bizonyos régiókban, így például Európában, ennél magasabb, akár 5-6 °C is lehet.
Több ezer ember életét követelik évente a hőhullámok. Emellett az egyre melegedő Európában a Mediterráneumban az egyre gyakoribb szárazság okoz problémákat, az Atlanti-óceán partján az emelkedő tengerszint miatti parterózió ellen küzdenek, míg például Közép- és Kelet-Európában egyre magasabb árvizekkel igyekeznek megbirkózni a helyiek. A száraz időszakokban a vízhiány és alacsony vízszint hátrányosan érinti a gazdaság számos ágát, a mezőgazdaságtól és akvakultúrától (vízi növények és állatok tenyésztése) kezdve az erőművek hűtésén és folyami áruszállításon keresztül egészen a turizmusig. Hazánkban 1985 és 2015 között a mezőgazdasági károk 60%-át az aszály és vízkár tette ki, valamint 2017-ben a kárenyhítő juttatások listáján az aszály szerepelt a második helyen a tavaszi fagykárok után.
Az EU-ban az időjárási és éghajlati szélsőségekkel kapcsolatos gazdasági veszteségek évente 12 milliárd eurót tesznek ki.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja nemrég készített el egy becslést arra vonatkozóan, hogy összesen mekkora gazdasági veszteséggel kell számolni bizonyos jól számszerűsíthető éghajlatváltozáshoz köthető veszélyek és érintett ágazatok (pl. erdőtüzek, folyami árvizek, tengerpart elöntése, mezőgazdaság, aszályok és emberi elhalálozás) miatt. Az elemzés rámutatott, hogy 3 °C-os globális melegedés évi 170 milliárd eurós veszteséget eredményezne (a GDP 1,36%-a). Míg ha a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátoznánk, az „csupán” évi legalább 40 milliárd eurós veszteséget jelentene (a GDP 0,3%-a).
Más jelentések (eltérő feltevésekkel) még magasabb veszteségeket becsülnek, például a The Economist Intelligence Unit 3%-os GDP veszteséget becsül Kelet-Európára és 1,7%-os veszteséget Nyugat-Európára 2050-ben. Látván ezeket a számokat, azt is érdemes megjegyezni, hogy nagy átlagban jelenleg az éghajlatváltozással kapcsolatos gazdasági károk mindössze 35%-a van biztosítva, de ez a szám rendkívül alacsony Dél- és Kelet-Európában, ezekben a régiókban alig éri el az 5-5%-ot. Az időjárással kapcsolatos eseményekhez köthető összes biztosítási veszteség 2018-ban elérte a GDP 0,1%-át, és ez valószínűleg növekedni fog a GDP arányában. A Lloyd’s Global Underinsurance Report (2012) durva becslése szerint, a biztosítási fedezet kb. 1%-os növelésével 22%-kal csökkenthetők lennének az éghajlatváltozással járó katasztrófák globális költségei az adófizetők vagy a kormányok számára.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az éghajlatváltozás más világtájakon zajló, távoli(nak tűnő) következményei is közvetetten érintik Európát a miriád szállal kapcsolódó globális gazdasági-társadalmi hálózatok révén: a globális kereskedelem és ellátási láncok, a fertőzések terjedése, a nemzetközi stabilitás és biztonság, valamint a klímamenekültek mind egyre sürgetőbb kihívásokat jelentenek, ahogy az éghajlatváltozás egyre fokozódik. Épp ezen könnyen geopolitikai feszültségekhez vezető problémák miatt egyetlen ország sem vonhatja ki magát a klímaváltozáshoz kötődő felelősségvállalás és megoldási törekvések alól.
Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás számos társadalmi, gazdasági és környezeti előnnyel jár
Azon túl, hogy mindent megteszünk az éghajlatváltozás okainak mérséklésére, vagyis visszafogjuk az üvegházgáz kibocsátásokat, az éghajlatváltozás már elkerülhetetlen hatásaihoz alkalmazkodni kell. Ahhoz, hogy megfelelően kezeljük a következményeket és minimálisra szorítsuk a károkat, minél mélyebben meg kell értenünk a közrejátszó tényezőket és a tervezett intézkedések hatásait. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nem csak arról szól, hogy kivédjük az emberi, természeti és anyagi veszteségeket.
Az alkalmazkodást segítő intézkedéseknek számos pozitív, igen jelentős társadalmi-gazdasági hatása van, magas költség-haszon arányokkal.
Az alkalmazkodási intézkedésekbe fektetni tehát nemcsak a károk elkerülése miatt fontos, hanem az azokból fakadó különféle társadalmi, környezeti és gazdasági előnyök miatt is megéri, többek között:
- Az ún. természetalapú alkalmazkodási megoldások, számos más előnyt is hordoznak magukban. Pl. az árvízvédelem céljából ültetett/megerősített mangroveerdők nemcsak a partokat védik, de a levegőt és vizeket is tisztítják, és élőhelyet biztosítanak a helyi növény- és állatfajoknak, valamint támogatják a biológiai sokféleséget.
- A legkevésbé fejlett országok és a kis szigetállamok különösen érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira, és erőforrások hiányában korlátolt alkalmazkodási képességgel rendelkeznek, ugyanakkor paradox módon ők járultak hozzá a legkevésbé az éghajlatváltozás előidézéséhez. Ezen országok alkalmazkodásának támogatása javítaná a helyi közösségek ellenállóképességét és csökkentené az ebből fakadó konfliktusokat, ami a nemzetközi klímapolitika sarkalatos kérdése.
- A szisztematikus és átgondolt alkalmazkodási intézkedések katasztrófa-kockázatkezeléssel kiegészítve jelentősen csökkenthetik a veszély- és katasztrófa-elhárítás szükségét, valamint hozzájárulnak az éghajlatváltozás miatti kockázatok csökkentéséhez, a felkészültség javításához és a hatékony, gyors válaszhoz.
- Az alkalmazkodási intézkedések csökkentik az éghajlatváltozással kapcsolatos makrogazdasági sokkokkal és a természeti katasztrófák utáni rendkívüli kifizetésekkel szembeni kiszolgáltatottságot, így nagyobb pénzügyi és költségvetési stabilitást, valamint gazdasági növekedést biztosítanak.
- Az alkalmazkodási erőfeszítések a konfliktusmegelőzés és párbeszéd-építés eszközeként is szolgálhatnak az érintett felek között. Így a megfelelő alkalmazkodási lépések kidolgozása és végrehajtása az éghajlatváltozás káros következményei miatti konfliktusokat, valamint a kényszerű elvándorlást is megelőzné és mérsékelné.
- A megfelelő alkalmazkodás az üzleti szféra ellenállóképességét és fenntarthatóságát is erősítené, mind működésüket, mind pedig az ellátási láncokat tekintve.
Működő alkalmazkodási intézkedések, amikből megéri tanulni
Az elmúlt években Lisszabontól Koppenhágáig máris számos alkalmazkodási megoldás valósult meg. Hasonló kezdeményezések hazánkban is vannak, ahogy arról korábban írtunk. Álljon itt néhány példa Európa különböző régióiból, melyek további inspirációként szolgálhatnak.
A hőhullámok az éghajlati szélsőségek egyik leghalálosabb formái, azonban a megfelelő tájékoztatás, korai figyelmeztetés és egyéb alkalmazkodási intézkedések hatalmas segítséget jelentenek. A 2019-es franciaországi rekord magas hőmérsékletekkel járó kettős hőhullám miatti elhalálozások száma 10-szer kisebb volt, mint a hírhedt 2003-as hőhullámé. Ez elsősorban olyan óvintézkedéseknek köszönhető, mint a nyilvános parkok és uszodák rendkívüli éjszakai nyitvatartása és az országos-szintű vizsgák és nagyobb események átütemezése.
A természetalapú alkalmazkodási megoldások (például a természetes árterületek helyreállítása, a városi zöld felületek növelése a hűtés érdekében) az elsődleges alkalmazkodási funkcióik mellett többféle előnnyel járnak: megőrzik és javítják a természetes szén-dioxid-elnyelőként működő növényzet állapotát, helyreállítják az ökoszisztémákat és az általuk nyújtott szolgáltatásokat, megóvják a biodiverzitást, és gyakran hatékonyabbak és olcsóbbak, mint a műszaki megoldások. Koppenhága volt az első európai város, amely kötelezővé tette az újonnan épített épületeken a zöld tetők telepítését minden 30 foknál kisebb lejtőszögű tetőn, hogy ezzel csökkentsék az épületek hűtési költségeit, fokozzák a vízvisszatartást és támogassák a biológiai sokféleséget.
Nagyon fontos, hogy minden új infrastrukturális beruházás esetében biztosítsuk azt, hogy azok támogatják (vagy legalább nem gátolják) a kibocsátás-csökkentési törekvéseket, valamint ellenállók a klímaváltozás jelen és jövőben várható hatásaival szemben. Ennek jó példája a lisszaboni csatornahálózat felújítása. Az említett kitételeket figyelembe véve a villámárvizek elleni védekezés céljából Lisszabon 1 méterrel megnövelte a nagy elvezető csatornák átmérőjét egy az Európai Beruházási Bank (EBB) által finanszírozott projekt keretében.
Az EU prioritásként kezeli az alkalmazkodást
Az EU nemzetközi klímafinanszírozásra fordított költségvetésének kb. 40%-át (az EBB és a tagországok kivételével) az alkalmazkodást célzó projektekre és kezdeményezésekre fordította, további 40%-át pedig olyan átfogó beavatkozásokra költötte, amelyek integrált, holisztikus módon kezelik az alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését. Az alkalmazkodási projektek jelentős hányada az éghajlatváltozás hatásaival szemben legsérülékenyebb fejlődő országokban valósult meg.
Az Európai Bizottság (EB) az Európai Zöld Megállapodás keretében egy új, még ambiciózusabb Alkalmazkodási Stratégiát készül elfogadni, melynek kidolgozása jelenleg folyamatban van. Ez az EU 2030-ra és 2050-re szóló klímastratégiájának alapvető eleme lesz, mivel a mérséklési törekvések ellenére is a már elkerülhetetlen mértékű felmelegedés komoly gondokat fog okozni mind Európában, mind a világban. Az EB márciusban bemutatott klímatörvény javaslata is összhangban van a 2015-ös Párizsi Megállapodásba foglalt alkalmazkodási törekvésekkel. Az új EU Alkalmazkodási Stratégia 2020. augusztus 20-ig nyilvános konzultációra van bocsátva, ami ezen a linken elérhető.
Fontos tisztán látni, hogy az üvegházgáz-kibocsátások csökkentése nélkül az alkalmazkodási törekvések nem lesznek elegek. Mindkét tevékenység egyaránt fontos ahhoz, hogy élhető maradjon környezetünk, megőrizzük természeti és kulturális értékeinket, csökkentsük a társadalmi feszültségeket és biztosítsuk a gazdaság fenntartható működését. A COVID-19 pandémia utáni gazdasági élénkítés pedig egy kitűnő alkalmat teremt arra, hogy olyan intézkedéseket támogassunk, amelyek a klímavédelmi és alkalmazkodási célokkal összhangban növelik a társadalom és a gazdaság ellenállóképességét.
A cikk az EU Alkalmazkodási Stratégia tervezete alapján készült.
