Vízérzékeny város, szivacsváros, kék-zöld város, decentralizált csapadékvíz-kezelés, fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás. Számos ilyen és ehhez hasonló nemzetközi szakkifejezéssel találkozhatunk, ha a települési csapadékvíz-gazdálkodás új irányairól olvasunk, ám alapelveik valójában roppant hasonlók. Az egyik első tudományos vízió, amely nem csupán elveket, hanem egy komplex jövőképet határoz meg a városi vízgazdálkodás számára, a „Water sensitive cities”, azaz „Vízérzékeny városok” elmélet. Ez az Ausztráliában fogant gondolat később számos élenjáró város számára szolgált alapul a szemléletük átformálásában. (Brown et al., 2008)
A jövő vízérzékeny városai
A „Vízérzékeny városok” elmélet hat fázist határoz meg a városok vízhez való viszonyának fejlődésében. A világ városai, fejlettségüknek megfelelően, ezek közül az első öt valamelyikébe sorolhatók be. Ezek az alábbiak:
Európa városai már többnyire túljutottak az első három fázison: teljes ivóvízhálózattal, kiterjedt szennyvízgyűjtő rendszerrel és kidolgozott csapadékvíz-elvezető rendszerrel rendelkeznek. A negyedik, „Tiszta vizek városa” fázis a nyugat-európai országokban a nyolcvanas években, az ipari szennyezés kritikussá válásával kezdődött. A lakosok elvárásainak nyomására olyan technológiai fejlesztések indultak meg, melyek hatására ma sok európai vízfolyás, mint a Rajna vagy a Duna, radikális tisztulási folyamaton mentek keresztül. Az Európai Víz Keretirányelv céljától, hogy minden európai felszíni és felszín alatti víz minősége elérje legalább a „jó” minősítést, azonban még messze vagyunk. (European Environmental Agency, 2018)
A következő fázis a „Vízkörforgás városa” egy olyan szemléletet ír le, amit napjainkban már rengeteg szakember sürget és sok város dolgozik is a megvalósításán.
A víz leghatékonyabb városi használatához a vízellátásnak, a szennyvíz-kezelésnek, a csapadékvíz-gazdálkodásnak és az árvízvédelemnek egyetlen dinamikus, összefonódó rendszert kell alkotnia.
Az integrált városi vízgazdálkodás segítségével komoly szinergiák érhetőek el: például az összegyűjtött csapadékvíz részben fedezhetné a lakóépületeken belüli vízhasználatot, vagy a kevéssé szennyezett szennyvíz tisztítása és hasznosítása lehetővé válhatna a kék-zöld infrastruktúra elemeiben. Egyes városok, mint Sydney (Hammer et al., 2018) vagy Szingapúr (PUB, 2019) már évek óta dolgoznak egy ilyen típusú rugalmas vízkezelési rendszer széleskörű kiépítésén.
Az utolsó, „Vízérzékeny város” fázist a világon még egy város sem érte el. Ebben az utolsó fázisban mind a lakosok, mind a tervezők tudatában lesznek a víz fontosságának és értékének, ezért figyelembe veszik azt mindennapi életük és a várostervezési folyamatok egésze során.
A vízérzékeny városban nem a csapadékvíz-gazdálkodás alkalmazkodik az ingatlanberuházói szándékhoz, hanem fordítva.
Mivel a város minden elemének, épületének, szabadterének tervezésénél magától értetődő a vízgazdálkodás, a csapadékvíz-gazdálkodási elemek nagy része multifunkcionális, a városi táj részeként jelenik meg, és tovább növeli a város élhetőségét.
Lássunk példaképpen egy európai várost, mely elindult ezen az úton, és városépítészetét és problémáit tekintve sok közös van benne a sűrű magyar történelmi városközpontokkal.
Koppenhága – fókuszban a klímaadaptáció
A dán fővárosban egy 2011-ben történt hatalmas esőzés adta meg a végső lökést a csapadékvíz-gazdálkodás átgondolására. 15 cm csapadék hullott két óra alatt – ekkora eső az adatok alapján ezer évente csupán egyszer történik –, de aggasztó jel volt az is, hogy csupán három évre rá egy olyan mértékű felhőszakadás sújtotta a várost, mely elméletileg csak száz évente fordul elő. Az elöntött belvárosban üzletek százai kerültek víz alá, és fennállt a veszély, hogy még egy hasonló esetnél a biztosítók többé nem fizetnek a károkért, ami hosszú távon a belvárosi kereskedelem végét jelentette volna.
A városvezetés felismerte, hogy a múltbéli csapadékadatok már nem adnak releváns képet a tervezéshez, és olyan koncepcióra van szükség, ami felkészíti a várost a klímaváltozás hatásaira. A megoldás kidolgozásában az önkormányzat, a városi víz- és csatornázási művek, az útkezelő, továbbá meghívott szakértők és a vízgyűjtő terület felsőbb szakaszain fekvő szomszédos önkormányzatok vettek részt. Így született meg a 2011-ben kiadott Klímaadaptációs Akcióterv részeként a Cloudburst Management Plan, azaz magyarítva a „Felhőszakadás kezelési terv”, mely száz évre tekint előre Koppenhága klímájának várható változásaira.(Clemmensen et al., 2015)
A terv legfőbb célja, hogy a jövőben a nagy esőkből keletkező elöntések sehol ne érjék el az épületek küszöbszintjét, azaz a víz ne jusson be az épületekbe.
A tervezés első lépése New Yorkhoz hasonlóan az adatgyűjtés volt. Háromdimenziós digitális modell készült az egész városközpontról, aminek a segítségével szimulálható volt a jövőbeli felhőszakadások hatása.
Ezután az elemzés két úton haladt tovább. A sérülékenységi vizsgálat az elöntés valószínűségére és az okozott kár mértékére alapozva kijelölte a cselekvési területeket. A kár mértékénél a funkció is szerepet játszik: egy park komolyabb következmények nélkül víz alá kerülhet időnként, míg egy kórház esetében ez akár életeket is veszélyeztethet.
A lefolyásszimuláció a víz alá kerülő területeken kívül megmutatja a víz lefolyásának természetes nyomvonalát. A bevont tervezőirodák elemezték, milyen lehetőségek adódnak ezen az úton a víz visszatartására, lassítására, de emellett egy extrém vízmennyiség esetén a minél előbbi levezetésére is. A tervezők különböző városi szabadtér típusokat definiáltak és ezekhez társítottak kialakítási javaslatokat. Ahol rendelkezésre állt zöldfelület, annak lesüllyesztésével hoztak létre szikkasztó zónákat, ez azonban önmagában nem volt elégséges megoldás a sűrű belvárosban.
A magas burkoltság miatt a koncepciónak radikálisan új szemlélettel kellett helyet teremteni a víznek a városi szabadtereken. Egy felhőszakadás esetén egyes utcák sekély, de nagy felületű vízgyűjtőkké alakulnak. Az útburkolatok tervezett vízborítása ideiglenes, és maximum 12 centiméter magas, így a járművek szükség esetén át tudnak hajtani a vízen, a járdák pedig mindig szárazon maradnak.
Ezeket a megoldásokat a szükséges helyeken csatornafejlesztés egészíti ki, ami vészhelyzetben a felszíni rendszer túlfolyóin keresztül el tudja vezetni a nagy intenzitású csapadék maradék részét.
A város 350 kisebb projektre bontotta le a stratégia megvalósítását, melyek a terv szerint, évente átlagosan 15 átadott projekttel, 2033-ra készülnének el. A stratégia megvalósítására részletes költségkalkuláció készült. Ez a beruházás költségeit és hosszú távú hasznát a „nem cselekvés” („business as usual”) költségeihez mérte. A stratégia indulásakor a kivitelezési költségek természetesen nehezen számíthatóak, hiszen még nincs elégséges mintaprojekt. Ezért az elkészülő projektek állandó monitorozásával a stratégia évente felülvizsgálásra kerül és tovább finomodik.
A projektek megvalósítási sorrendjénél négy fő szempont játszik szerepet:
- a magas sérülékenységű területek mielőbbi védelme,
- az egyszerű megvalósíthatóság,
- az integrálhatóság az éppen zajló más projektekbe és
- együttműködés/összekapcsolás lehetősége más városi funkciókkal.
A város nagyban támaszkodik a helyi közösség és vállalkozások ötleteire és részvételére is és intenzíven kommunikálja a készülő projekteket.
Az építési költségeket nagyrészt a csapadék-elvezetési díj fedezi. Ki kellett építeni a kék-zöld eszközök pénzügyi támogatásának jogi rendszerét is: korábban például a városi útkezelő kizárólag útfejlesztésre, a csatornázási művek csupán csatornaépítésre költhette a kapott támogatásokat, így a meglévő rendszerben kék-zöld eszközök megvalósításához egyik cégnél sem lehetett forrást rendelni.
Víztározás és szemléletfejlesztés – a megújult Tåsinge tér
Végül lássunk egy példát egy már elkészült koppenhágai projektre. A Tåsinge tér egy harmincas években épült, keretes lakóbeépítésű kis, háromszög alakú tér, amihez hasonló városi elrendezéssel gyakran találkozhatunk magyar városokban is. Szintén közös tulajdonság, hogy az elmúlt évtizedekben a tér nagy része aszfalt burkolatú parkolóvá alakult, így csupán egy zsebkendőnyi vízáteresztő zöldfelület maradt a téren. (David Bravo, 2018 / LYTT Architecture)
A 2013-ban kiírt tervpályázat célja egy olyan tér kialakítása volt, ami segít helyben tartani a környező burkolatok és tetők csapadékvizét, és ezzel együtt minél nagyobb teret ad a közösség és a természet számára. A térnek, mint az egyik első megvalósult projekt, reprezentációs és pedagógiai jelentősége is van a víz körforgásának és ökológiai értékének bemutatásában.
A megújult Tåsinge tér a környező utak és tetők csapadékvizét a központi tér alatt található földalatti tározóban és négy, egymással összekötött, lesüllyesztett zöldfelületen gyűjti. A tér közepén egy szoborcsoport található, óriás vízcseppeket és kifordított esernyőket formázó szobrokkal, melyek a víz megtartásának fontosságára utalnak.
És nem csak metaforikusan: az esernyők által gyűjtött víz is a földalatti tározóba kerül. Ha a környező házak tetővize megtölti a tározót, a többlet egy földalatti vezetéken keresztül a süllyesztett zöld zónákba kerül. Ha az első mező megtelik, a túlfolyón keresztül a víz átjut a második mezőbe, és így tovább. A víz útját a felszínen is végigkövethetjük, ha pár pillanatig kitartóan ugrálunk az esernyők melletti billenő elemeken. Ezzel a vízcsepp szobor alól vizet pumpálhatunk fel és végignézhetjük, ahogy az eljut a növényekig és eltűnik a talajban.
A cikksorozat eddigi részeiben bemutattuk a fenntartható városi csapadék-gazdálkodás alapelveit és a kék-zöld infrastruktúra legfontosabb eszközeit, Koppenhága példáján keresztül pedig a városi léptékű stratégiaalkotás jelentőségét. Az utolsó részben azt vizsgáljuk meg, miképpen lehetne ezen elveket és eszközöket alkalmazni Magyarországon.
Borítókép: LYTT Architecture. Köszönjük, hogy engedélyezték a képeik használatát.
Irodalom:
Brown, R. R., Nina, K., & Tony Wong. (2008). Transitioning to Water Sensitive Cities: Historical, Current and Future Transition States. 11th International Conference on Urban Drainage. http://web.sbe.hw.ac.uk/staffprofiles/bdgsa/11th_International_Conference_on_Urban_Drainage_CD/ICUD08/pdfs/618.pdf
Clemmensen, A. H., Anne Haugvaldstad, & Anne Jensen. (2015). Implementation of the Copenhagen “Cloudburst” Strategy (Copenhagen, Denmark). BASE – Bottom up Climate Adaptation Strategies towards a Sustainable Europe. https://base-adaptation.eu/implementation-copenhagen-cloudburst-strategy-copenhagen-denmark
COWI, KU-LIFE, DMI, & DELOITTE. (2011). Copenhagen Climate Adaptation Plan (p. 99) [Strategy]. City of Copenhagen.
David Bravo. (2018). PublicSpace—Works. Publicspace.Org. https://www.publicspace.org/works/-/project/j075-refurbishment-of-tasinge-square
European Environmental Agency. (2018). European waters. Assessment of status and pressures 2018 (EEA Report No 7/2018; European Waters, p. 85). European Environmental Agency.
Hammer, K., Rogers, B., Church, E., & Gunn, A. (2018). Vision and Transition Strategy for a Water Sensitive Greater Sydney (No. IRP1-3–2018; p. 45). Cooperative Research Centre for Water Sensitive Cities. https://watersensitivecities.org.au/wp-content/uploads/2018/07/Transition-Report-Sydney-V3-WEB.pdf
PUB. (2019). PUB, Singapore’s National Water Agency. PUB, Singapore’s National Water Agency. https://www.pub.gov.sg
Ramboll and Ramboll Studio Dreiseitl. (2016). The Copenhagen Cloudburst Formula: A Strategic Process for Planning and Designing Blue-Green Interventions. 2016 ASLA Professional Awards. American Society of Landscape Architects. https://www.asla.org/2016awards/171784.html