Minden lélegzetvétellel károsítjuk magunkat
Aki már hosszabb ideje él nagyvárosban, szegényebb régióban vagy iparvidék környékén, annak talán fel sem tűnik, mennyire szennyezett levegőt szív be nap, mint nap. A világ nagyvárosai közül Budapest benne van az első 50 legszennyezettebb városban. Bár Magyarországon belül csak a hatodik helyet foglalja el Miskolc, Szolnok, Szeged, Pécs és Kecskemét után. A rossz levegő azonban egyáltalán nem csupán a nagyvárosok kiváltsága, elég csak Putnok vagy Sajószentpéter példájára gondolnunk. Az Egészségügyi világszervezet (WHO) 2019 óta a tíz legnagyobb globális egészségi kihívás között tartja számon a problémát.
A légszennyező anyagok közül az egészségre legveszélyesebbek az aeroszolok (szálló por, PM), ezen belül is a 2,5 μm-nél kisebb átmérőjű finom részecske (PM2.5), mely elég aprócska ahhoz, hogy eljusson a léghólyagocskákig, ahonnan nehezen ürül ki, és légzőszervi megbetegedéseket okozhat. Az ennél is kisebb PM1 a léghólyagocskákból a véráramba is bekerülhet, mely hozzájárul a vérrögképződéshez, ami súlyos, akár életveszélyes következményekkel járhat. Az emberi tevékenységből származó aeroszolok fő forrásai a közlekedés, fűtés és ipari tevékenységek.
A nitrogén-oxidok (NOx) szintén a közlekedés és fűtés következtében kerülnek a levegőbe, és irritáló hatásuk mellett csökkentik a tüdőfunkciót. A kén-oxidok (SOx), melyek forrása és hatása is hasonlít az előbb említett nitrogén-oxidokéhoz, kibocsátása az utóbbi időben jelentősen csökkent. Az illékony szerves vegyületek (VOC) forrásai oldószerek, kipufogógáz, kőolaj-finomítás, valamint égés melléktermékeként is a levegőbe kerülhetnek. Fő veszélyük, hogy másodlagos szennyezőanyagok, például ózon keletkezhet belőlük. Igaz ugyan, hogy a magasabb légrétegekben lévő ózon a földi élet védelmét szolgálja, azonban az alsóbb légrétegekben, melyet mi is belélegzünk, légzőszervi gyulladást okozhat, ráadásul súlyosbíthatja az asztmások tüneteit. A légszennyező anyagokról és azok forrásairól bővebben ebből a cikkből lehet tájékozódni.
A légszennyezés tehát komoly légzőrendszeri és keringési problémákhoz, betegségekhez vezethet, ami várható élettartamunkat is hónapokkal vagy akár évekkel is megrövidítheti. Kevés szó esik azonban a légkörbe kerülő szennyezőanyagok természetre gyakorolt hatásáról. A légszennyezés nemcsak közvetlenül károsítja a növényi és állati szervezeteket, hanem a talajba és vízbe jutva közvetetten is pusztítja őket, valamint hatása van az éghajlatra, melynek következményeit minden élőlény megérzi a Földön. Különböző területeken keresztül szemléltetjük a káros hatásokat.
A légszennyezés a természetet sem kíméli
1. Erdők
A légszennyezés, a természet, és az ember egy komplex hálózatot alkotnak, ahol minden hatással van mindenre. Egyre komolyabb problémát jelentenek például az erdőtüzek. 2019-ben kettő nagyobb tűzesetre a világsajtó is felfigyelt. Az egyik az amazóniai esőerdőben tombolt, a másik pedig Ausztráliában. Mindkét esetben több millió állat és fa pusztult el, valamint emberi áldozatokat követeltek a lángok. Emellett több tonnányi káros anyag került a levegőbe, mely ördögi körré alakítja az eseményeket.
A levegő szennyezettsége ugyanis olyan változásokat okoz a növényi szövetekben, ami által egyrészt fogékonyabbak lesznek újabb tüzekre, másrészt csökkenti a védekező készségüket más stressz-hatásokkal szemben, mint például a szárazság.
Ami újabb komponense lesz komplex rendszerünknek, hiszen az erdőtüzek során levegőbe jutó nagy mennyiségű szén-dioxid hozzájárul a klímaváltozáshoz, melynek egyik következménye az egyre gyakoribb és hosszabb szárazság. A légszennyezés és a klímaváltozás közötti kapcsolat többségében nem ok-okozati, sokkal inkább a két probléma okai fednek át: az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok forrásai nagyrészt ugyanazok az emberi tevékenységek (fosszilis tüzelőkön alapuló energiatermelés és közlekedés), melyek a légszennyezéshez vezetnek.
Egyes légszennyező anyagoknak hosszú távú hatása is lehet az erdőkre. A nitrogén-oxidok talajba ülepedésével például feldúsul a talaj nitrogéntartalma, amit a növények felvesznek. A kártevők jobban kedvelik a nitrogén-dús növényi szöveteket, így felszaporodhatnak. Ezen túlmenően a nitrogén, a kénvegyületekkel együtt, elsavasítják a talajt. A növényeknek szükségük van olyan ásványi anyagokra, mint például a kalcium, magnézium vagy réz, melyek pozitív töltésű kationok.
Ezek a talajban hozzákötődnek a negatív töltésű talajszemcsékhez. A nitrogén- és kénvegyületekből a talajba ülepedés közben savak keletkeznek. A savakban levő hidrogén-ion szintén pozitív töltésű, és leszorítja az előbb említett ásványi anyagokat a talajszemcsékről. Így, hogy nem tudnak kötődni semmihez, a talajvízzel kimosódnak, mélyebb rétegekbe kerülnek, ahol a növények számára már nem elérhetőek. Ezáltal a növények nem jutnak elég ásványi anyaghoz, és fejlődésük lelassul, leveleik elsárgulnak, végső soron akár el is pusztulhatnak.
A nitrogén- és kénvegyületek ráadásul közvetlenül károsítják a növények leveleit, ezzel a táplálékhálózat alapjait rongálva. Ha csökken az elfogyasztható növénymennyiség, akkor növényevőkből is kevesebb lesz, ami által a ragadozóknak sem lesz elég tápláléka.
A kénvegyületek nemcsak a növények számára mérgezőek, de a gerinctelen állatokat is pusztítják. Ebből ugyan egyelőre nem sokat érzékelünk, de idővel a madarak számára sem lesz kellő mennyiségű táplálék, így sokuk éhen pusztul. Egy kellemes erdei séta közben a madárdal hiánya már feltűnhet a tapasztalt túrázóknak. A talajba jutás mellett a légkörbe kerülő nitrogén- és kénvegyületek (valamint a szén-dioxid) másik súlyos következménye a savas eső.
Ezek a légszennyező anyagok az atmoszférában a vízzel salétromsavat és kénsavat képeznek. Az 1970-es évek óta jelentősen csökkent a nitrogén-oxidok és a kén-dioxid kibocsátása Amerikában és Európában, azonban globális szinten sajnos nem ilyen jó a helyzet. Az általuk okozott savas eső még most is jelentős károkat okoz az erdőkben – és gépjárműveinkben. A savas eső káros hatásának leginkább a fenyvesek vannak kitéve, mivel magasabb helyeken fordulnak elő, ahol több a csapadék. Előfordul, hogy a savas pára megül a fák között – ezt nevezzük savas ködnek –, bevonja a tűleveleket, ami károsítja a gyantás viaszréteget, így a fák kevésbé tudnak védekezni a kártevők ellen.
2. Lápok
A lápok különleges és ritka élőhelyek, hazánkban minden láp törvény által védett. Egyedi növényfajok népesítik be ezeket a területeket, mint például a húsevő harmatfű (Drosera) , vagy a tőzegmoha (Sphagnum). A légkörbe kerülő nitrogén-oxidok talajba mosódása miatt azonban feldúsul a talaj nitrogén-tartalma, ami kedvez az inváziós fajoknak. A ritka, védett növényfajokat kiszorítják a gyomok, és a különleges flóra helyét hamarosan átveszi a sédbúza, gyapjúsás vagy mocsári kocsord. Később cserjefajok is megjelennek, megváltozik a terület vízháztartása, végül a láp feltöltődik, és megszűnik létezni.
3. Mezőgazdaság
A már korábban említett erdőtűzből és számos emberi tevékenységből felszabaduló nitrogén-oxidokból, szén-monoxidból, metánból és illékony szerves anyagokból felszínközeli ózon keletkezik. A megemelkedett ózonkoncentráció visszaveti a növények fejlődését, mely egyrészt lassítja a természet regenerálódását, másrészt mezőgazdasági terménycsökkenéshez vezet. Ez élelemhiányhoz vezethet, melynek elkerüléséért több területet törnek fel mezőgazdasági használatra, tovább növelve az ózonkoncentrációt és légszennyezést, például a földművelés miatt légkörbe kerülő nitrogén- és kénvegyületek által. Ezek a rossz gyakorlatok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy földjeink nettó szénelnyelőből nettó kibocsátóvá is válhatnak, tovább fokozva a globális felmelegedést, ahogy erre az IPCC tematikus jelentése is rámutatott.
A légkörbe került nitrogén- és kén-oxidok talajba jutása szintén károkat okoz a mezőgazdaságban. Ahogy az erdőknél már szó volt róla, elsavasítja a talajt. Amellett, hogy kimosódnak értékes tápanyagok, a savak felszabadítják az alumíniumot addigi stabil kötéséből. Ezáltal az alumínium mérgezővé válik a növényi gyökerek számára, ezzel további terménycsökkenést okozva.
4. Vizek
A nitrogén- és kénvegyületek a légkörből közvetlenül, vagy a talajba mosódva a talajvíz által is elérhetnek a tavakba, folyókba, onnan pedig a tengerekbe és óceánokba. A kénvegyületek károsak a vízi élővilágra, hiszen mérgezőek, valamint az állatok viselkedését is megváltoztathatják, ami a párzás útjába állhat. Az élővilág csökkenésével csökken a vízben az oldott szerves anyag is, ezáltal mélyebbre lejut a fény, így ott is felszaporodnak az algák. Az algás víz miatt megváltozó látási viszonyok befolyásolhatják a ragadozók és prédák életfeltételeit is. Ez a helyi életközösségek felborulását okozhatja, amely akár populációk eltűnésével, vagy invazív fajok betörésével járhat. Elszaporodhatnak különböző hínár fajok, békalencsék. Amellett, hogy védett fajok populációi tűnhetnek el, számunkra élvezhetetlenné teszik a fürdést, rágabalyodhatnak a hajók motorjába vagy a tőkesúlyra.
Hasonló veszélyt jelent az életközösségekre a nitrogén feldúsulása a vízben, mely eutrofizációhoz vezet. A folyamat lényege, hogy a megnövekedett tápanyag (nitrogén) révén az algák és vízinövények felszaporodnak, így viszont kevesebb fény jut a víz alsóbb rétegeibe, amivel önmaguk pusztulását idézik elő. Az elhalt anyagokat a baktériumok megeszik, ami által több vízben oldott oxigént használnak fel, így csökken a víz oxigén-tartalma, ezáltal pedig a vízi állatok is pusztulni kezdenek. Ráadásul a feldúsult tápanyagot olyan fitoplanktonok is felhasználják, melyek méreganyagokat termelnek. Ezek bekerülnek a táplálékláncba, és végső soron az emberekbe is eljuthatnak.
5. Ökoszisztéma szolgáltatások
Láthattuk, hogy a légszennyezés sokféle módon károsítja a természetet, ezáltal végső soron ránk is hatással van. A természet pusztulása miatt csökken az ökoszisztéma szolgáltatások kapacitása. Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük az élővilágtól kapott hasznot. A biológiai sokféleség elősegíti ezeket a szolgáltatásokat.
Azzal tehát, hogy néhány faj veszi át a gazdag élővilág helyét, valamint a mezőgazdaságba vonás miatt egyre több élőhelyet pusztítunk el, az ökoszisztéma szolgáltatások is romlanak.
Leromló erdeinkben nem találjuk már meg azt a természetességet és szépséget, melyet egy frissítő kirándulás során várunk. A természet rombolásával tehát magunknak is ártunk, csak sokszor nehéz meglátni az összefüggéseket.
A talajba kerülő szennyező anyagokat nemcsak az erdők-mezők növényei, de a mezőgazdaságban termesztett növények is ugyanúgy felveszik, amit mi gyanútlanul jóízűen megeszünk. Ugyanez a helyzet a vízi élővilággal, a halakban nagyobb mennyiségben gyűlhetnek fel a káros anyagok. Ezzel is az ökoszisztéma szolgáltatásokat romboljuk, hiszen a mindennapi kenyerünk is a búza magjaiból készül. Az erdőtüzek pedig közvetlen életveszélyt jelentenek az ottani lakosoknak, és több száz kilométerrel arrébb is komoly légzőszervi és keringési panaszokat okozhatnak az embereknek. Hasonlóképp ökoszisztéma szolgáltatás a tiszta levegő, melyhez az erdők nagymértékben hozzá járulnának. Pusztulásukkal azonban nem csak szennyezik a levegőt, de tisztító hatásuk is elvész.
A tiszta levegő a természetnek és az embernek is jó
Különösen fontos tehát, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a légszennyezés csökkentésére, nemcsak az emberi, de az ökoszisztémák egészsége szempontjából is. Ehhez nemcsak a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítására és a légszennyező ipari tevékenységek csökkentésére vagy korszerűsítésére van szükség, hanem – tudatosságnövelésen keresztül – minden egyes ember odafigyelésére. A légszennyezés csökkentése nagyban hozzájárulna a minket körülvevő természet, és saját egészségünk megőrzéséhez, miközben hozzá kapcsolódva a klímaváltozást is mérsékelni tudnánk. Minden ilyen irányba tett lépés életminőségünk javulásához járul hozzá.
