Több reprezentatív felmérés is alátámasztja, hogy a magyar lakosság érzékeny a környezeti-éghajlati problémákra és aggódik a várható negatív hatások miatt. Ezt a COVID-járvány és az ahhoz kapcsolódó korlátozások nemhogy visszavetették, hanem erősítették. A megkérdezettek többsége a politikai-gazdasági döntéshozóktól a gazdaság zöld alapokon való újraindítását várja. Az Eurobarometer júliusi adatai szerint pedig tízből nyolc magyar szerint súlyos és fenyegető probléma a klímaváltozás.
Minden adott volna tehát ahhoz, hogy a gyors, hatékony és valódi környezet- és éghajlatvédelmi cselekvés teret kapjon. Papíron mindenképp, azonban a társadalom értékválasztásai összetettek, és a vágyból vagy félelemből még nem feltétlenül lesz cselekvés, ahogy ezt az alábbi karikatúra is szemlélteti.
A természetes vízmegtartó megoldásokat hazánkban a szakmai-tudományos álláspont szerint nemcsak sok helyen tudnánk, hanem muszáj is alkalmaznunk, hogy csökkentsük vagy elkerüljük a vízhiányból vagy víztöbbletből fakadó veszélyeket. Ahogy azonban a Másfél fok sajtóklubján az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) friss, hatodik értékelő jelentése kapcsán Ürge-Vorsatz Diána rámutatott:
nagyon nehéz elfogadtatni a társadalommal, és politikai tőkére váltani az olyan beruházásokat és beavatkozásokat, amelyeknek a célja az, hogy később ne legyen mindannyiunknak rosszabb, mivel a be nem következő szélsőséges időjárási események látszólag láthatatlan ígéret.
Ezért is példaértékű, hogy a LIFE-MICACC projektben résztvevő szakmai szervezetek és önkormányzatok vállalták ezt a feladatot. A munka és az együttműködés nem mindig volt problémamentes, de a végeredmény sikeres. Az alábbiakban bemutatjuk a felmerült nehézségeket és a rájuk adott megoldásokat.
Minek csináljunk tavat, ha nincs benne állandóan víz?
Farkas Mátyás, a projektben résztvevő WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője szerint a természetre alapozó vízmegtartó megoldások három alapelv érvényesülésével érhetőek el:
- A vizesélőhelyeket olyan helyen alakítjuk ki, ahol a víz magától, ’természetesen’ is megjelenik, természetes vagy ember alkotta mélyedésekben, esetleg egykori, lecsapolt vizesélőhelyek területén, ahova kis beavatkozásokkal újra visszakormányozható a víz.
- Ha földmunkára van szükség, a vizesélőhelyeket úgy alakítjuk ki, hogy minél jobban hasonlítson az adott tájra jellemző, ott most is, vagy egykor előforduló természetes vizesélőhelyekre, és minél kevésbé egy ember alkotta tóra. Ezen segít a tájra jellemző alakú, mélységű, szabálytalan partvonalú, váltakozó rézsűhajlású, és váltakozó medermorfológiájú élőhelyek kialakítása.
- A harmadik pedig, hogy a természetesen megjelenő vizeket tartjuk vissza benne, és minél kevésbé támaszkodunk mesterséges vízpótlásra.
A projekt során a harmadik szempont érvényesülése bizonyult a legnehezebbnek. Ennek egyik oka, hogy a lakossággal nehéz volt elfogadtatni, hogy egy olyan beruházásra, egy olyan tóra költött el rengeteg pénzt az önkormányzat, amiben utána nincsen víz. „Mi értelme ennek?” – tették fel sokan a kérdést.
Szintén gyakori szempontként merül fel a horgászati hasznosítás, ami legalább 1,2-1,5m állandó vízmélységet igényel a halak átteleléséhez. A közvélekedéssel szemben azonban az, hogy egy vizesélőhely időszakosan kiszárad, és benne az évnek csak egy bizonyos részében, például a tavaszi vagy őszi csapadékbő időszakokban alakul ki állandó vízborítás, teljesen természetes.
Ezt hivatott kommunikálni például Rákócziújfalura készült két tájterv is, amelyek két külön állapotát mutatja be a vizesélőhelynek: a belvizes időszakot, amikor természetesen megjelenik a víz a belvízelvezető csatornában és a lefűződött holtágra emlékeztető alakú tóban, és a szárazabb nyári hónapokat, amikor a vizesélőhely jórészt kiszárad.
A projekt során azonban a településvezetők a lakossági elvárások nyomán a legtöbb pilot helyszínen az állandó vízborítás kialakítása mellett foglaltak állást, ami a tervezésre és az üzemeltetésre is hatással volt.
Ebből a megfontolásból kifolyólag került vízzáró fóliaréteg a ruzsai tavak első medencéi alá, gátolva a szivárgást a homokos talajon, segítve az állandó vízfelszín létrejöttét. Bátyán vízpótló útvonal épült a Vajas-fokból, melyen keresztül szivattyús vízpótlásra van lehetőség alacsony vízszint idején.
Rákócziújfalun belvíz hiányában az Önkormányzat öntözővíz betáplálásával emeli lehetőség szerint a tó vízszintjét. Püspökszilágyon pedig a Szilágyi-patak vizének jelentős részét általában a tározóba kormányozza az Önkormányzat, a minél nagyobb vízszint és átöblítés végett. Kivételt Tiszatarján képez, ahol a vízvisszatartó megoldás a belterülettől és így a lakosoktól távolabb került kialakításra a Tisza hullámterében, így ilyen igény ott nem jelentkezett.
A lakosság meggyőzése: intenzív kommunikáció és kézzelfogható eredmények
Láthatjuk tehát, hogy míg a szakmai álláspont egyértelműen az volt, hogy az ilyen vizes területek időszakos kiszáradása teljesen természetes, kompromisszumot kellett kötni a mintaterületeket szolgáltató önkormányzatokkal, hogy sikeres legyen a lakosság bevonása és a projekt elfogadtatása. Erről kérdeztük a résztvevő önkormányzatokat.
Bátyán a projekt kezdetén a lakosság szkeptikusan szemlélte az eseményeket, de a különböző célcsoportok (civil egyesületek, fiatalok, idősek, gazdálkodók) és helyi véleményformálók pontos tájékoztatása után már érdeklődővé váltak. A kivitelezés végére (amikor már látszott, hogy pontosan mi valósul meg) pozitív véleménnyel voltak és használóivá váltak a területnek.
Az a nagypapa, aki 2018-ban még haszontalan pénzkidobásnak tartotta a projektet, 2020-ban már csak pozitívan nyilatkozott és hetente sétálgatott az unokájával a tó körül.
A helyi lakosságnak az induláskor nem volt pontos információja a projekt céljáról, a megvalósítás módjáról és a benne rejlő lehetőségekről. Az első változást a tájékoztatás hozta, de az igazi áttörés a kivitelezés után történt, amikor az eredmények kézzelfoghatóvá váltak. Kifejezett lakossági ellenállás nem volt a beruházással szemben, inkább érdektelenség, ami idővel azonban megváltozott.
Az önkormányzat a tájékoztatás során törekedett a projekt összes járulékos hasznának a bemutatására, hiszen a többség nem a természetes vízmegtartó megoldást értékelte csupán, hanem azt, hogy egy elhanyagolt szemétlerakó helyén rendezett terület jött létre, ami rekreációra is alkalmas.
Püspökszilágyon az emberek többsége már ismerte a LIFE projektet, azonban a megvalósítása során a helyi és szomszédos települések lakossága is teljes mértékben megismerte annak tartalmi elemeit, célját. Bár itt is voltak kétkedők,
a tó megtöltése, valamint a kiegészítő elemek (park bútorok), az újonnan megjelenő növény- és állatvilág mindenkit meggyőzött.
A tó növelte a település turisztikai lehetőségeit, személyes rendezvényeken, előadásokon és találkozókon keresztül pedig a környező településeket is sikerült megnyerni a természetes vízmegtartó megoldásoknak. Különösen, mivel az online tájékoztatás és marketing eredményei messze elmaradtak a várakozásoktól, így az ilyen kis, helyi léptékű megoldások népszerűsítéséhez továbbra is elengedhetetlen a személyes kapcsolat és a valódi jelenlét.
A település polgármesterének tapasztalata szerint a lakosság kicsit túlságosan is birtokba vette a területet, mivel a tóban lévő halállomány „illegálisan” lakossági segítséggel is folyamatosan bővül. Ezt szeretnék környezetbarát módon, főleg az invazív fajok visszaszorításával keretek között tartani, ami ismét csak a lakossággal való intenzív kommunikációval és tájékoztatással érhető el. A kialakított tóhoz már anekdota is kötődik:
A Tündér-tóban soha nem lesz víz. Ha lesz is víz, soha nem lesz benne hal. Ha lesz is benne hal, nem lesznek rajta madarak. Ha mégis sikerül és fürdik benne a vaddisznó és a szarvas, nem fognak benne fürödni gyerekek. És ha fürödnek is, soha nem fog beleesni a polgármester. Miután minden tényszerűen megtörtént, egy kérdés maradt: miért nem sokkal nagyobb a tó?
Minden vízhiánnyal és vízbőséggel küzdő magyar település érdeke, hogy minél többet megvalósítson a létező jó gyakorlatokból, és adott esetben újakkal álljon elő. A klímaváltozás fokozódó negatív hatásaihoz való alkalmazkodáson túlmenően ez jól láthatóan a helyi lakosok életminőségét is emeli, valamint számos más járulékos haszonnal is jár. A már elért eredményeket a LIFE-MICACC alkalmazáson keresztül is lehet kommunikálni.
A cikk a LIFE-MICACC projekt, a PANNON Pro Innovációs Kft. és a Másfél fok együttműködéséből jött létre.
