Ahogy előző cikkünkben részleteztük: az uniós klímacélok adottak, ha a Fit for 55 klímacsomag egyik lábát kirúgjuk, egy másikat kell helyette erősítenünk annak érdekében, hogy teljesüljön az összcél, melyben az egész közösség megállapodott. Az igazi tisztázandó kérdés tehát nem a kibocsátás-csökkentés mértéke, hanem a vele együtt járó költségek eloszlása országok, ágazatok és a társadalom tagjai között, valamint a társadalom szegényebb rétegeinek megsegítését célzó eszközök alkalmazásának mikéntje.
Nemcsak a magyar, az összes tagállam kormányainak alapvetően három dolgot lehet és kellene tennie a várhatóan hosszúra nyúló tárgyalások alatt:
- Elkészíteni a szükséges hatásvizsgálatokat, amelyek segítik a tisztánlátást a tekintetben, hogy a csomag hogyan hat a lakosságuk jólétére, a gazdaságra és a környezetre.
- Már a javaslat elfogadása előtt felkészülni annak végrehajtására, terveket dolgozni ki arra vonatkozóan, hogy a lakosság szegényebb rétegeit hogyan védjük meg a költségek növekedésétől.
- A bizottsági javaslat olyan módosításait támogatni, melyek lakosságuk érdekeit szolgálják.
A hatások felmérése
Az Európai Bizottság hatáselemzése szerint az épület- és közlekedési ágazatot lefedő új kibocsátáskereskedelem és egyéb intézkedések kb. 10%-kal (a háztartási jövedelem 7%-áról 7,7-7,8%-ra) növelné az átlagos európai háztartás energetikai kiadásait. A Cambridge Econometrics által készített tanulmány szerint ugyan a földgáz ára akár kétszeresére is emelkedhet, ez azonban még a bizottsági javaslat megjelenése előtt készült, és egy olyan, 180 eurós kvótaárat feltételez, ami a jelenlegi javaslatba beépített védelmi intézkedések miatt aligha fog megvalósulni. A Bizottság számára készült szakértői tanulmány szerint a 2030-ra előrejelzett ár 30-50 euró körül lehet majd. A várható ár körül azonban még sok a bizonytalanság.
Megbízható és részletes hazai hatáselemzés eddig nem készült az új kibocsátáskereskedelem hazai hatásáról. Egy nagyon leegyszerűsített számolást azonban így is tudunk végezni, mivel tudjuk, hogy
- A magyarországi épületek kibocsátása 2019-ben 7,153 millió tonna szén-dioxid volt,
- A közlekedési kibocsátás pedig 14,197 millió tonna, melynek kb. 52%-át teszi ki a személyszállítás,
- egy 60 eurós kvótaárral számolva, a fentiekből adódó közel 14,5 millió tonnás lakossági kibocsátással kalkulálva az egy főre eső havi teher 2700 forint körül van.
A kvótaár előrejelzésének nehézségei
Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer egy úgynevezett „cap and trade” rendszer, ahol a teljes kvótamennyiség adott, és ezen belül kereskednek egymással a rendszer szereplői. A teljes kvótamennyiség határozza meg azt, hogy mennyi lehet az összes kibocsátás. A kvóták árát azok szűkössége határozza meg, vagyis az, hogy a teljes kvótamennyiség (kínálat) hogyan viszonyul a szándékozott kibocsátáshoz (kereslethez). Ebben a kontextusban ha a két mennyiség nem találkozik, akkor a kvótakeresletnek kell igazodnia a kvótamennyiséghez, pl. úgy, hogy szigeteljük az épületeinket, alacsonyabb hőmérsékletre kapcsoljuk a termosztátot, vagy elektromos autót veszünk.
A közlekedési- és épületszektorban a szándékozott kibocsátásokat befolyásolják az európai és országos szintű éghajlatpolitikai intézkedések, pl. európai szinten a belsőégésű motorok fokozatos kivezetése a piacról, az épületenergiahatékonysági követelmények, a kibocsátások csökkentésére rendelkezésre álló európai források, stb. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosítására vonatkozó javaslat csak december közepén jelent meg. Ennek az új irányelvnek jelentős szerepe lesz abban, hogy meghatározza a szűkösség mértékét, így még nem lehet tudni, hogy a kvótaár hogyan alakul majd, arra vonatkozóan csak becslésekkel rendelkezünk.
Mennyire fájna ténylegesen a szegényebbeknek egy szigorúbb klímapolitika?
Az energiaadók mindig regresszívek, vagyis a szegényebb háztartásokat az átlagosnál nagyobb mértékben sújtják, mivel a szegényebb háztartások jövedelemarányosan többet költenek energiára. Ez azonban nem feltétlenül igaz a karbonadókra és a kibocsátás-kereskedelmi rendszerekre, mert ezek esetében nemcsak a felhasznált energia mennyisége, hanem a felhasznált energiaforrás kibocsátási tényezője (egységnyi energiatartalomra vetített kibocsátási mennyiség) is számít.
Vannak adatok, melyek arra utalnak, hogy az új kibocsátáskereskedelem hatása a magyar háztartásokra nézve nem lenne nagyon regresszív, vagy nem feltétlenül lenne regresszívebb, mint más éghajlatpolitikai eszközöké. Egyrészt a szegényebb lakosság jelentős hányada (a legalsó jövedelmi decilis majdnem fele), és számos más háztartás is fával fűt. A fa, mint biomassza, – elviekben – megújuló energiaforrásnak számít, így nem jár széndioxid-kibocsátással az elégetése (csak annyival, amennyit a fa előzőleg megkötött) és ezért nem kell kvótaárat fizetni utána, tehát a legszegényebbeknek eleve csak a felét érintené ez az intézkedés.
Az új kibocsátáskereskedelem által érintett lakások a fűtési rendszer és tüzelőanyag alapján
| Fűtési rendszer | Lakások száma | Lakások aránya |
| Az új kibocsátáskereskedelem által érintett, fosszilis energiával fűt | 1 748 220 | 45,4% |
| Az új kibocsátáskereskedelem által nem érintett (fával, villannyal, távfűtéssel fűt – ezek közül a villanyfűtés, valamint a távfűtés egy része már jelenleg is érintett a meglévő kibocsátáskereskedelmi rendszer által) | 1 349 879 | 35,0% |
| A lakásban többféle fűtés van, fatüzelés is | 756 306 | 19,6% |
Forrás: KSH 2016. évi mikrocenzus
Másrészt az alacsony jövedelmű háztartások sokkal kevesebbet közlekednek autóval, mint a tehetősebbek, így a közlekedés esetében is sokkal kevesebb kibocsátás után kell fizetniük a kvótaárat. A legalacsonyabb jövedelmi decilisbe tartozó 100 háztartásra 37 saját autó jut, míg a legmagasabb jövedelmi decilisbe tartozó háztartások esetében ez az adat 83 (a céges autók figyelmen kívül hagyásával). A futási teljesítmény is kisebb az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban, az eltérés mértékére vonatkozó nyilvános adat azonban nem elérhető.
A Bizottság számára készült tanulmány szerint, pont a fent említett tényezők következtében, a közlekedés esetében nem a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe (kvintilis) tartozó háztartásokat fogja legerősebben érinteni, hanem a középső jövedelmi ötödöt. Ők azok, akik már sokat használnak személygépkocsit, de a jövedelmük még nem bírja el a jelentős költségnövekedést. A fentieket figyelembe véve két kérdés merül fel:
Van-e a kibocsátáskereskedelemnél jobb eszköz az épületekből és közlekedésből eredő kibocsátások csökkentésére, és ha nincs, akkor hogyan segítsük azokat a szegény háztartásokat, akiket a kibocsátáskereskedelem negatívan érint?
Ha azt nézzük, hogy a falusi lakosság jelentős része eladhatatlan, vagy legfeljebb pármillió forintot érő házakban lakik, és egy épületenergetikai felújítás (nyílászáró csere, falak és tető szigetelése, fűtési rendszer korszerűsítése) költsége meghaladhatja a ház értékét, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nemcsak az új kibocsátáskereskedelem, hanem más intézkedések is igencsak megterhelhetik a kevésbé tehetőseket, és állami támogatás hiányában megoldhatatlan feladatot jelenthet, amennyiben valaki nem tud az ingatlanja alacsony értéke és az alacsony jövedelme miatt hitelt felvenni.
Úgy tűnik tehát, hogy egy kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetésének hatása a szegényekre nem feltétlenül rosszabb, mint mondjuk az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok szigorítása, vagy a belsőégésű autók kivezetése, de ennek pontos meghatározásához ismét a bizottsági javaslat hazai hatáselemzésére van szükség, illetve a hatás nagyban függ a szegényeket támogató intézkedéscsomagtól.
Ez lehetne a magyar érdek Brüsszelben
Részletesebben ezt is csak a hatásvizsgálat eredménye alapján lehet megmondani, az azonban nyilvánvaló, hogy a Szociális Klímaalap számunkra fontos eleme a javaslatnak, mivel ez teszi lehetővé, hogy a klímacsomag lakosságra és gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásait enyhítsük.
Az erre vonatkozó bizottsági javaslat számos ponton módosítható lenne olyan módon, hogy Magyarország jobban járjon.
1. A Szociális Klímaalap megnövelése
A Szociális Klímaalap a jelenlegi tervek szerint az új kibocsátáskereskedelem összes bevételének 25%-át osztaná vissza az országok között, a pénz 75%-ának sorsa egyelőre nem tisztázott – vagy a nemzeti bevételeket gyarapítaná, vagy úgynevezett „saját forrásokat” képezne, melyeket a koronavírus okozta gazdasági károk enyhítésére felvett európai kölcsönök visszafizetésére fordítanának. Hasznos lenne elérni, hogy a bevételek 25%-ánál nagyobb hányada álljon rendelkezésre a tagállamok számára a Szociális Klímaalapon keresztül. A jelenlegi számokkal és 60 eurós kvótaárat feltételezve, többet fizetünk be, mint amennyit visszakapunk a szociális hatások kezelésére és energiahatékonysági intézkedésekre. Ezért Magyarország érdeke a klímaalap megnövelése, és/vagy annak biztosítása, hogy a maradék pénz minél nagyobb hányada nemzeti bevételt jelentsen, megnövelve azt az összeget, amit klímás célokra tud fordítani az ország.
2. Ne legyen maximalizálva a támogatás, hanem reagáljon a kvótaárakra
A Bizottság javaslata szerint a 3,1 milliárd euró egy maximált érték, amit Magyarország kapna az alapból 8 év alatt. Ez azt jelenti, hogy ha a kvótaár csökken, akkor ennél az összegnél kaphatunk kevesebbet, viszont ha nő, akkor nem kaphatunk többet a klímaalapból. Magyarország számára jobb lenne, ha a Szociális Klímaalap nem lenne maximalizálva, hiszen magasabb kvótaárak mellett a háztartások terhei is nőnek és ezeket kezelni kell.
3. Kvótaár plafon kivételesen magas energiaárak esetén
Az európai kormányok számára szintén megnyugtató lenne, ha lenne egy kvótaár plafon, amely fölé a kvótaár nem emelkedhetne, ami legalább akkor életbe lépne, amikor a jelenlegihez hasonló magas energiaárak érvényesülnek. Németországban, ahol már létezik egy, az épületekre és közlekedésre bevezetett országos kvótakereskedelmi rendszer, az árak a rendszer bevezetésének elején rögzítettek, csak 2026-27-től határoznák meg piaci folyamatok.
A csomag végrehajtása valóban a magyar társadalmat segítse
Miután a jelenleg javaslati stádiumban lévő klímacsomag elfogadásra kerül (várhatóan 2023 körül), azt végre kell majd hajtani. Erre jó előre felkészülni, hogy ne vesztegessük közben az időt, mivel a 2030-as céldátum egyre közeledik.
A csomagon belül a lakosság szempontjából az épületek energiahatékonyságának növelése kulcskérdés. Ahogy említettük, a Szociális Klímaalapból 3,1 milliárd euró, vagyis mostani árfolyammal számolva körülbelül 1100 milliárd forint, tehát éves szinten közel 140 milliárd forint fog rendelkezésre állni, melyet a 2025 és 2032 közötti 8 éves időszakban költhetünk el. Ez a kormány által eddig lakossági energiahatékonyságra biztosított forrásokhoz képest mindenképpen jelentős forrásnövekedést jelent majd.
Összehasonlításképp, a magyar kormány kohéziós forrásokból 2014-20 között 7 év alatt összesen 115 millió eurót (360 forintos euró árfolyamon 41 milliárd forint körüli összeget, vagyis évi közel 7 milliárd forintot) szánt lakossági épületenergiahatékonysági beruházásokra, melyből eddig kb. 75 millió eurót költött el.
Ez eltörpül a középületekre, közvilágításra és egyéb közösségi infrastruktúra energiahatékonyságára költött összeg mellett, melyre ugyanebben az időszakban 991 millió eurót szánt a kormány, ahogy az a lenti ábrán látható, az új Szociális Klímaalapban rendelkezésre álló összegnek pedig töredéke.
A meglévő kibocsátáskereskedelmi rendszer éves bevételeinek felhasználásával kapcsolatosan a kormány jelentési kötelezettsége megszűnt, így annak felhasználását nehéz nyomon követni. Az ezekből a bevételekből finanszírozott Otthon Melege Program nyújt támogatásokat lakossági energiahatékonysági beruházások megvalósítására. 2015 és 2020 között hozzávetőlegesen 36 milliárd forint jutott ebből a programból lakossági energiahatékonysági intézkedésekre, vagyis évi 6 milliárd. A számok azt mutatják, hogy az Otthon Melege Programhoz kapcsolódó kormányzati kommunikáció ellenére a hosszú távon is hatékony és társadalmi léptékben is mérhető költségmegtakarítás és kibocsátás-csökkentés az energiahatékonyság területén nem (volt) prioritás.
A támogatásoknak is vannak jövedelemelosztási hatásai, tehát nemcsak a támogatásra szánt teljes összeg fontos, hanem annak megoszlása a lakosság különböző csoportjai között.
Sajnos a hazai gyakorlatban is számos példa van olyan éghajlatpolitikai támogatásra, melyek nem a szegényebb családoknak kedveznek.
Ilyen például az elektromos autók vásárlásának támogatása, mely közvetlenül juttat pénzt a tehetősebb háztartásoknak. Ugyanígy a tehetősebbeknek kedvez a töltési infrastruktúra kiépítése, illetve a kedvezőbb tarifa is. Tavaly erre a célra adott összeg 5,9 milliárd forint volt, ami alig kevesebb, mint a 2014-20 között a kohéziós forrásokból lakossági épületenergetikára juttatott éves összeg.
Ez a lakossági szükségleteket tekintve teljesen aránytalan támogatás, ami leginkább a tehetősebb családoknak és az autóiparnak kedvez. Lehet persze azzal érvelni, hogy ezzel egy új, környezetkímélőbb iparág felfuttatását támogatjuk, de a költségek eloszlása (még akár a beavatkozás hatékonyságának elemzése nélkül is) mindenképp aránytalan. A napelemekre kiírt pályázatok is a tehetősebb családoknak kedveznek. Ugyanakkor a kormány nem kíván költeni a 600 ezer vályogház felújítására, amelyekben 1 millió, többnyire szegény magyar ember él.
Az elmúlt években nyújtott, épületfelújításhoz kapcsolódó támogatások sem a mélyfelújítást szolgálták és nem a szegényebb rétegeket támogatták. A Magyar Energiahatékonysági Intézet kutatása szerint 2016 és 2020 között nagyságrendileg 2500-3000 milliárd forintot költöttünk energetikai felújításra, ám ennek csak kevesebb mint fele járt érdemi energiamegtakarítással.
Holott egy valódi épületfelújítási program maga lehetne a magyar Green Deal: több tízezer munkahelyet és több milliárdos állami többletbevételt is eredményezhetne egy átfogó, államilag támogatott lakásfelújítási program, miközben nem mellesleg a klímacélok is teljesülnének. Ahhoz, hogy ez a magyar építőanyagipar és háztartási méretű megújuló szektor számára is igazi lehetőséget biztosítson, arra lenne szükség, hogy a támogatások ne esetlegesek legyenek, évente változó feltételekkel, hanem legalább 10 éven keresztül kiszámítható támogatási rendszer kerüljön megvalósításra.
A támogatásoknak célzottabbnak is kellene lenniük. A kazáncserére és energiahatékony mosógépekre kiírt pályázatok nem járulnak hozzá számottevően az épületszektorból származó kibocsátások csökkentéséhez.
Az egész helyzetet tovább komplikálja a Bizottság által decemberben publikált épületenergiahatékonysági irányelv módosítási javaslata. A javaslat szerint az energiahatékonysági intézkedésekkel elsősorban az energetikai szempontból legrosszabbul teljesítő épületeket kell megcélozni, ezek pedig Magyarországon a vályogházak. Vagyis pont azok az épületek, melyeket a kormány a 2021 őszén publikált hosszútávú felújítási stratégiája alapján nem kíván felújítani. Az irányelv módosításának elfogadása emiatt azt jelentené, hogy a kormánynak alapjaiban kell újragondolnia az energiahatékonysági prioritásokat és a szegényebb rétegek támogatását.
A sikeres klímapolitikához egy demokratikus rendszerben szükséges a társadalmi igazságosság
A kormány legfontosabb feladata tehát az lenne, hogy újragondolja a lakosság számára rendelkezésre álló támogatások összegét és a támogatás módját, figyelembe véve, hogy a megnövekedett hazai kibocsátáscsökkentési cél teljesítését már nem lehet az eddigi széttartó, nem összehangolt, emiatt súlytalan intézkedések folytatásával elérni.
Komoly, rendszerszintű gondolkodást tükröző beavatkozásra és a szegényebb rétegek komolyabb támogatására van szükség.
Ez túlmutat a társadalmi igazságosság kérdésén, és gyakorlatias okokból is szükséges. A szegényebb társadalmi rétegek kibocsátásait is csökkentenünk kell, hogy tartsuk azokat a klímacélokat, amelyek egy kevésbé kockázatos, éghajlati és ebből fakadó társadalmi veszélyekkel terhelt világ felé mutatnak. Az ő politikai támogatásuk nélkül a mindenkori kormány akkor sem lesz képes bátor és hatékony klímapolitikát folytatni, ha egyébként van benne erre hajlandóság.
Egy, a fenti gondolatmenet alapján újragondolt, a klímapolitikát erősítő, de párhuzamosan a méltányos társadalmi teherelosztást is szem előtt tartó magyar érdekképviselet lehetővé tenné, hogy jobban kezeljük ezt a rendkívül összetett problémát, mint most.
