Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legutóbbi értékelő jelentése szerint egyéni cselekvések a globális kibocsátást akár 40-70%-kal csökkenthetik az évszázad közepére, de csak akkor, ha ezt rendszerszintű változások is segítik. Az egyéni szintű cselekvésekre ma még nem vonatkoznak szabályozó erejű előírások.
Alapvetően az egyén anyagi helyzetén és saját környezettudatos döntésein múlik, hogy mekkora mértékben járul hozzá a környezeti-éghajlati válság mérsékléséhez.
Ezért az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetben kíváncsiak voltunk arra, hogy a magyar lakosság mely területeken és milyen mértékben tervezi környezettudatosabbá tenni a saját életét a közeljövőben. A vizsgálat fókuszában hétféle, mindenki számára elérhető és kivitelezhető, környezetszennyezést csökkentő cselekvéstípus (energiatakarékosság; kevesebb hulladék termelése; dolgok megjavítása/megjavíttatása; vásárlásnál környezetbarát termékek előnyben részesítése; környezetbarátabb közlekedés; környezetbarátabb ruházkodás; kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása) állt. Arról kérdeztük meg az embereket, hogy e hétféle cselekvéstípushoz kapcsolódó területek melyikén terveznek változást a következő egy évben annak érdekében, hogy környezettudatosabban éljenek.
A szándékokra vonatkozó eredmények közül a legörvendetesebb, hogy a magyar felnőtt lakosságnak mindössze az 5,2%-a nem tervezi semmilyen területen környezettudatosabbá tenni az életét egy éven belül, vagyis (2022-ben, a reprezentatív felmérés elvégzésekor)
Magyarországon gyakorlatilag szinte minden felnőtt emberben megvolt a szándék arra, hogy környezet- és klímabaratábban éljen.
Ez az eredmény azért különösen fontos, mert azt mutatja, hogy gyakorlatilag konszenzusos belátás van arról, hogy az egyén saját tevékenységével is képes hozzájárulni a környezetszennyezés csökkentéséhez, és már rövid távon is tervezi, hogy az életének legalább egy területén csökkenti a környezetszennyezése mértékét.
Az eredmények értelmezésekor ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy ebben a vizsgálatban a környezetszennyezés csökkentési lehetőségeire koncentráltunk, és a vizsgálat során arra nem kérdeztünk rá, hogy mely területeken tervezik az emberek növelni környezetszennyező tevékenységüket (pl.: nagyobb házba költözni, többet autózni stb.). Ezért eredményeink nem értelmezhetők úgy, hogy a magyar lakosság összességében csökkenteni fogja a környezetszennyezését,
abban azonban biztosak lehetünk, hogy a környezetszennyezés csökkentésére való szándék erőteljesen jelen van a közgondolkodásban.
Eredményeinkből azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen motivációból tervez valaki változtatni – nem biztos, hogy minden környezeti szempontból előnyös változtatás mögött környezeti motiváció áll (lehet például pusztán gazdasági is, mint amilyen a takarékosság is).
Jó dolog a környezet- és klímavédelem, főleg ha spórolni is tudunk vele
Ha közelebbről megnézzük, hogy milyen területeken szeretnék környezetbarátabbá tenni az életüket a magyarok, akkor igen érdekes mintázat bontakozik ki előttünk, amit az 1. ábra szemléltet.
Tanulságos a választott lehetőségek sorrendje is. Látható, hogy a listát magasan vezeti az energiatakarékosság (kevesebb áram, gáz, víz használata), méghozzá a többi lehetőségnél jelentősen gyakoribb előfordulással. Jól tükrözi a magyarországi régiók közti különbséget, hogy leginkább a közép-magyarországi válaszadók tervezték csökkenteni az energiafogyasztásukat, legkevésbé pedig az észak-magyarországi válaszadók mutattak tendenciát erre. Az erre a kérdésre adott válaszok között az energiatakarékosság változóhoz tartozó eltérés az egyetlen régiók közti, statisztikailag jelentős különbség is egyben.
Valószínűnek tűnik, hogy az ország legszegényebb régiójában élőknek már a rezsicsökkentés eltörlése előtt is sokkal kevesebb módjuk volt az energiapazarlásra, mint az ország leggazdagabb régiójában élőknek, ezért látnak kevesebb lehetőséget energiafogyasztásuk csökkentésére az észak-magyarországi válaszadók a közép-magyarországiakhoz képest.
Az energiacsökkentés, mint leggyakoribb környezetszennyezés-csökkentési szándék egyfelől örvendetes, másfelől könnyen magyarázható. Örvendetes, mert az áram-, víz-, gázfogyasztás visszafogása azonnal és közvetlen módon csökkenti a környezetszennyezést. Ugyanakkor érthető is az energiatakarékosság első helye, hiszen
a takarékosság esetében, szerencsés módon, több célunk is egybevág: a környezetünk megóvásával párhuzamosan a pénztárcánkat is kíméljük.
Ezzel magyarázható, hogy a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokán is olyan cselekvéseket találunk (hulladékcsökkentés, dolgok megjavítása), melyek kis körültekintéssel egyszerre lehetnek környezet- és pénztárcakímélőek. A dobogóról jelentősen lemaradva következik a környezetbarátabb termékek vásárlása, melyekről ma még általában nem az olcsóság jut az emberek eszébe, hanem az, hogy éppen környezetbarát mivoltuk miatt sokszor drágábban juthatnak hozzájuk.
Viszont az ötödik helyen álló környezetbarátabb közlekedés esete mutatja, hogy nem csak gazdasági tényezők állnak a környezetszennyezést befolyásoló lehetőségek közti választások mögött, hiszen a közlekedés esetében a leginkább környezetbarát módszer (gyaloglás) lenne egyben a legolcsóbb is. Mégis, a teljes állásban dolgozók 20,2%-a, a részmunkaidőben dolgozók 25,3%-a jár biciklivel vagy gyalog, valószínűsíthetően azért, mert munkahelye a lakhelyétől a gyalog vagy kerékpárral könnyedén megtehető távolságnál messzebb található. Ez a példa mutatja, hogy
az olyan össztársadalmi mintázatok, mint a városok szerkezete alapvetően befolyásolják az emberek környezetszennyező tevékenységének mértékét.
Ahol már több a kihívás és alacsonyabb a motiváció: ruházkodás és húsevés
A lista utolsó helyén holtversenyben a környezetbarátabb ruházkodás és a kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása áll. Jó hír, hogy még ezeken a legkevésbé választott területeken is a magyar lakosság nagyjából egyötöde tervezi környezetkímélőbbé tenni az életét. Ugyanakkor e két tevékenység utolsó helye több szempontból is értelmezhető.
Mindkét tevékenység egészen a közelmúltig nem volt a környezetszennyezéssel kapcsolatos gondolkodás homlokterében, és mindkét területet eddig alapvetően a környezetvédelemtől teljesen eltérő, erőteljesen értékvezérelt, és nagy motiváló erővel bíró egyéb társadalmi folyamatok (a divat, illetve az étkezési hagyományok) befolyásolták.
Az étkezési kultúra alapvetően érzelemközpontú, de más akadályok is megfigyelhetőek. Sokan ízlésből fakadóan nem elégedettek az állati eredetű élelmiszereket helyettesítő termékekkel. A növényi italok hazai piaca is ezt mutatja: bár trendszerűen nő a kereslet ezen termékek iránt itthon is, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen készített felméréséből kiderül, hogy a terjedésük legfőbb akadálya a magas ár és az alacsonyabb élvezeti érték az állati eredetű termékekhez képest. Jóllehet egyre fontosabbak a környezeti szempontok a vásárlás során, a fogyasztók inkább egészségügyi és állatjóléti okokból döntenek mellettük.
A ruházkodás környezetre gyakorolt hatásairól szóló információk csak a legutóbbi években kezdtek berobbanni a köztudatba. Ezen terén egyelőre még nagyon nehezen és nagyon drágán érhetők el környezettudatos alternatívák, amelyekről kevés információ áll rendelkezésre, így érthető, hogy ezen a területen még kevésbé jelent meg az emberek gondolkodásában a változtatási szándék, még ha nemzetközi szinten egyre inkább kezd teret nyerni a second hand ruházkodás.
Nem ismeretlen a magyar társadalomnak a spórolás, nem is tartjuk nehéznek
A vizsgálat keretében az előzőekben bemutatott hétféle cselekvéstípussal kapcsolatban felmértük azt is, hogy ezek közül melyeket könnyebb, illetve nehezebb a megkérdezettek számára megvalósítani. Arra kértük a vizsgálati személyeket, hogy tegyék a megvalósítás nehézsége szerint sorrendbe a cselekedeteket. Az eredményeket a 2. ábra mutatja be.
Az ábrán szereplő táblázatból jól látható, hogy mind a lista elején, mind a végén egy-egy cselekedet emelkedik ki jelentősen a mezőnyből.
Minden egyéb környezetvédő cselekedetnél szignifikánsan könnyebben megvalósíthatónak tartják a magyar felnőttek az energiatakarékosságot.
Valószínűsíthető, hogy ezért terveznek leginkább ezen a területen változásokat a válaszadók, ahogy ezt az előző kérdésnél láthattuk. Ezt a cselekedet két, az anyagtakarékosságot képviselő cselekedet követi (szelektív hulladékgyűjtés és dolgok megjavítása). Érdemes kiemelni, hogy csak erre a három cselekedetre jellemző az átlag alatti érték, vagyis a hét cselekvés rangsorolásakor ezek általában valahol a legkönnyebbek között végeztek.
A ruházkodással és közlekedéssel kapcsolatos cselekedeteket a dolgok megjavításnál még nem tarják jelentősen nehezebbnek, de az általános környezettudatosabb vásárlást már a dolgok megjavításnál szignifikánsan nehezebbnek tartják.
Minden cselekedetnél jelentősen nehezebbnek érzékelték a válaszadók az állati eredetű élelmiszer fogyasztás csökkenését.
A válaszok itt is teljes összhangban vannak az előző kérdésre adott válaszokkal, hiszen ezen a területen terveznek a legkevésbé változtatni a válaszadók a következő egy évben.
A nők szerint könnyebben megvalósítható a környezetbarát öltözködés
A nemek közti különbségeket vizsgálva két tevékenységgel kapcsolatban találtunk szignifikáns különbségeket. A ruházkodással kapcsolatos attitűdökben láthatók a legnagyobb nemi különbségek a válaszadók között.
A nők a nehézségi skálán elért 3,88-as átlageredmény alapján könnyebbnek tartják a környezetbarátabb ruházkodás megvalósítását a férfiaknál, akiknek ugyanez az átlagérték 4,31 volt. További ehhez kapcsolódó eredmény, hogy
a nők 26%-a tervezi a következő évben ruházkodása környezetbarátabbá tételét, vagyis több, mint egynegyedének áll szándékában csökkenteni ruházkodásuk környezeti hatásait – ez az arány a férfiak esetében 16% volt.
Ez az eredmény valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy a nőknek általában több elemből áll a ruhatára, és ezért látnak könnyebben lehetőséget arra, hogy a gyakoribb ruhavásárlások helyett környezettudatosabb ruházkodási megoldásokkal csökkentsék az általuk okozott környezetterhelést.
A ruházkodáson kívül egyetlen olyan terület volt, ahol jelentős nemi különbséget mutattak az adatok, mégpedig az energiatakarékosság területén, melyet bár mindkét nem a legkönnyebben megvalósíthatónak tart, a férfiak (3,12 átlagos érték) még könnyebben megvalósíthatónak tartanak, mint a nők (3,53 átlagos érték). E különbségben is közrejátszhat, hogy nemzetközi kutatások szerint a társadalmi szerepelvárások, bár változóban vannak, de még mindig sok, nagy energiafelhasználású területet (pl.: a lakás fűtésének, elektromos rendszerének a menedzselése) inkább a férfiak szerepkörébe illesztenek, és talán épp ezért tartják a férfiak könnyebbnek, hogy változtassanak az energiafogyasztásukon.
Az átlagos pontszámok mellett érdemes azt is megnézni, hogy mit tettek leggyakrabban az első és az utolsó helyre a válaszadók, hiszen vélhetőleg ezt a legkönnyebb meghatározni egy rangsor felállításakor. A 3. ábrán azt láthatjuk, hogy melyik cselekvéstípust hányan tartották a legkönnyebbnek és a legnehezebbnek.
Jól látható, hogy a dolgok megjavítása/megjavíttatása és a kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása esetében kimagaslóan nagy mind azoknak az aránya, akik a legkönnyebbnek, és ugyanúgy azoknak az aránya is, akik a legnehezebbnek ítélték meg e tevékenységek végrehajtását.
A dolgok megjavítása esetében ebben szerepet játszhat akár az emberek műszaki érzéke, akár a környékükön elérhető javító szolgáltatások színvonala is. Az állati eredetű táplálék esetében a témakör nagyon erős kulturális beágyazottságára utal, hogy a népesség több mint egyharmada tartja ezt a legnehezebben megvalósítható tevékenységnek, ugyanakkor úgy tűnik, hogy van egy szintén jelentős (több mint 15%-os) rétege a társadalomnak, amely nyitott arra, hogy az állati termékek fogyasztásával kapcsolatos berögzült kulturális mintázatokon változtasson.
A nyitottság alapján érdemes volna támogatni a társadalmat környezettudatos törekvéseiben
Összességében adataink szerint a magyar lakosság már a rezsicsökkentés-csökkentés előtt is nyitott volt az energiatakarékosságra, könnyen megvalósítható lépésnek tartotta, és leginkább ezen a területen tervezte, hogy környezetudatosabbá teszi az életmódját. Mindez reményt ad arra, hogy a jelenlegi energiaár-robbanás hatására bekövetkezett energiamegtakarítást – például a gázfogyasztás több, mint 20%-os visszaesését – nemcsak egyszerűen az anyagi kényszerek váltották ki, hanem az emberek belső motivációja is vezérelte, így a rezsicsökkentés eltörlése a társadalomban meglévő energiatakarékossági szándékot cselekvéssé katalizálta.
A jelenlegi energiaár-robbanás miatt bekövetkező energiafelhasználás és károsanyagkibocsátás-csökkenés a jövőben akár állandósulhat is, hiszen látható, hogy az emberek az energiatakarékosságra a rezsi növekedése nélkül is nyitottak voltak. Megfelelő kommunikációval és ösztönzőkkel elérhető, hogy abban az esetben se növekedjen újra jelentősen az energiafogyasztás, ha a jelenlegi rezsiár-sokk elmúlik.
Itt volna a lehetőség, hogy jó szakpolitikákkal, támogatással és ösztönzőkkel összekössük az energiatakarékosságot az energiahatékonysággal, ami nemcsak válságállóbbá tenné a magyar háztartásokat, de növelné az emberek életminőségét, miközben a klímaváltozást is mérsékelnénk.
A kutatásunkban feltárt régiós különbségek viszont felhívják a figyelmet arra, hogy az energiatakarékosság lehetősége nagymértékben függ a társadalmi helyzettől. Ezért fontos leszögezni, hogy nem minden társadalmi csoporttól várhatjuk az energiafogyasztásának csökkentését. Egyértelmű, hogy az energiafogyasztás csökkentése semmiképp nem mehet az emberi egészség rovására, ezért az energiaárrobbanás közepette is társadalmi szolidaritási feladat annak biztosítása, hogy mindenki tudjon télen fűteni, és ezt lehetőleg a legkevésbé környezetszennyező módon tegye.
A cikk megírásában és a kutatásban közreműködő kutatócsoport tagjai: Ágoston-Kostyál Csilla, Szabó Zoltán Ábel, Kristóf Hanna Emília, Buvár Ágnes, Tóth Csenge, Dúll Andrea.
Módszertan
A kutatás az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetben Ágoston-Kostyál Csilla vezetésével 2022 tavaszán zajlott. Életkorra, nemre iskolai végzettségre és lakóhely szerinti regionális eloszlásra reprezentatív 1000 fős mintán végeztünk felmérést a magyar felnőtt lakosság körében. A kérdőíves kutatás célja a környezettudatos viselkedést serkentő és gátló tényezők vizsgálata volt.
