Az UNESCO Világörökség egyezményének célja a kiemelkedő természeti vagy kulturális értékkel bíró örökség megőrzése. Azonban a Világörökség is sebezhető: napjainkban a klímaváltozás jelenti az egyik legjelentősebb fenyegetést, ami kölcsönhatásba léphet más stressz-faktorokkal is – mint például urbanizáció, szennyezés, turizmus –, felgyorsítva a sérülés folyamatát.
A természeti örökségünkre leselkedő veszélyek
A Világörökség része a világ első nemzeti parkja, az USA-ban található Yellowstone Nemzeti Park. Ezen a területen is megfigyelhető a hőmérsékletemelkedés, 1948 óta évtizedenként 0,17 fokos melegedés lépett fel, a jövőben pedig akár 4-6 fokos emelkedés is várható a tavaszi és nyári átlaghőmérsékletben, aminek következtében a száraz, forró nyarak lesznek a normálisak. A vegetációs időszak már napjainkban is kb. két héttel hosszabb mint 70 évvel ezelőtt volt.
A telek már most rövidebbek, kevesebb a hó. 1950 óta 53%-kal csökkent a havazás januárban, szeptemberben pedig jóformán megszűnt (96%-os a csökkenés), azaz a csapadék egyre inkább eső formájában érkezik. A parkban ma még megmaradt gleccserek is eltűnhetnek a század végére. A tavaszi olvadás korábban kezdődik, amely hatással van a folyók vízhozamára. Az extrém időjárási események is gyakoribbak és a vegetációtüzek (amelyek súlyos pusztítást okozhatnak a területen) kockázata is nő.
A korábbra tolódó hóolvadás, a magasabb hőmérséklet és a hosszabb tűz-évszak jelentősen megnövelheti a leégett területek nagyságát.
A fák elterjedését ráadásul közvetve is érinti a melegedés: egyes fajok számára megnövekedhet a számukra alkalmas élettér, de a jelenleg magasabban élő, hegyvidéki fajok számára (pl. Sziklás-hegységi szürke luc, fehértörzsű fenyő) valószínűleg csökkenni fog az ideális terület. Az elmúlt időszak magasabb hőmérséklete a hegyi fenyőbogár elszaporodásához vezetett, ami a fehérkérgű fenyők körében okozott pusztulást.
A melegedés nem csak a szárazföldet érinti: a folyók hőmérséklete az elmúlt 100 évben 1 fokot nőtt. A legnagyobb hőmérsékletváltozások a közelmúltban, 2000 után következtek be.
Ennek és az invazív fajok megjelenésének következtében a helyi orgyilkos pisztrángok csökkenése várható. A vizes élőhelyek 40%-a elveszhet a melegebb és szárazabb körülmények miatt, ezáltal pedig több faj is veszélyeztetett helyzetbe kerül (pl. jávorszarvas, kanadai daru, egyes békafajták).
Összességében elmondható, hogy a világ első nemzeti parkja a jelenlegi folyamatok alapján súlyos, akár visszafordíthatatlan változások elé néz, ha nem változnak a kibocsátások.
A tengerszint mellett a turisták száma is emelkedik, ami a klímaváltozással együtt már sok lehet
A Galápagos-szigeteket 1970-ben még kevesebb mint évi 5000 látogató kereste fel. 1999-re ez a szám 66 000, 2013-ban pedig 205 000 volt, napjainkban már 275 000. A turizmus mellett a népességnövekedés (1991 és 2005 között megduplázódott a lakosság), valamint az invazív fajok megjelenése is fenyegetést jelent a biodiverzitásra nézve.
A klímaváltozás ezeket tovább súlyosbíthatja, és új problémákat hozhat előtérbe.
Ilyen a tengerszint emelkedése, a melegedő óceán és légkör, az óceán savasodása, az esőzések és az extrém események eloszlásának megváltozása. Ezek mind negatív hatást gyakorolhatnak a sziget ökoszisztémájára. A melegedés már most kimutatható: az 1980-as évek óta kb. 0,6 fokkal emelkedett átlagosan a hőmérséklet, és a szárazodás is megfigyelhető. A tengerfelszín hőmérséklete (regionálisan) 1,2 fokkal lett több 2002-2018 között. Ezek a változások a tengeri ökoszisztémák romlását, az invazív fajok elszaporodását jelenthetik.
A holland-német-dán partokon elterülő Watt-tengert (itt található a világ legnagyobb összefüggő árapálysíksága; átmenetek sokasága jelenik meg a területen a szárazföldi-, tengeri- és édesvízi környezetek között) elsősorban a tengerszint emelkedése fenyegeti, ez több faj számára is élőhely-vesztést jelent.
Gyakoribbak a viharok és ezáltal az erózió is fokozódik.
A melegedés miatt megváltozhat a planktonok összetétele is és mivel ők adják a tápláléklánc alapját, ez aztán tovább gyűrűző változásokat idézhet elő, elérve a felső szinteket, csökkenő hal- és madár populációt eredményezve.
Ez a terület a turisták számára is kedvelt célpont és egyben klímabarát(abb) úticél. Juist szigetén ugyan van repülőtér, de a legtöbben komppal érkeznek. Teljesen autómentes övezeteket alakítottak ki: az autók hiányát lovaskocsikkal orvosolják, az emberek és az áruk is így tudnak közlekedni, de még a szemétszállítást is ezekkel oldják meg. Kivételt csupán a mentők és tűzoltók jelentenek. A levegő kifejezetten jó minőségű, hiszen nincsenek autók vagy nehézipar.
A szigeten klímabarát szállásokat találhatunk: sok helyen napelemeket létesítettek vagy alacsony energiaigényűvé alakították át az épületeket. A vendégkönyvbe, ami online is elérhető, konkrétan leírják, hogy mit tesz a hotel az üzlet klímabarátabbá tételének érdekében. Bevezettek egy ún. veggy-day-t is, amikor csak vegetáriánus ételeket szolgálnak fel a szigeten, hiszen a táplálkozásunk is összefüggésben áll a karbon-lábnyomunkkal. Nyáron a fenntarthatóság témakörében szerveznek oktatást a gyerekeknek. 2030-ra célul tűzte ki a sziget, hogy klímasemleges lesz.
Emlékek lesznek csupán a világ emblematikus műemlékei a jövőben?
Az amerikai Szabadság-szobor ugyan szilárdnak és sebezhetetlennek tűnik, mégis ki van téve a klímaváltozással összefüggő veszélyeknek. Ilyen a tengerszint emelkedése, az intenzívebb viharok és a hullámok. A 2012-es Sandy hurrikán következtében fellépő áradás Liberty Island 75%-át elárasztotta, és bár maga a szobor nem került víz alá, az infrastruktúrát érő károk (Ellis Island-et is beleszámítva) 77 millió USA dollárba kerültek.
Csak 2013 júliusában nyitották meg újra a látogatók előtt a Szabadság-szobrot, Ellis Island azonban 2015 októberéig zárva maradt.
A tengerfelszín hőmérséklet-emelkedése várhatóan folytatódni fog a jövőben, ami valószínűsíthetően megnövelheti a hurrikánok intenzitását.
A Brit-szigeteken található Stonehenge és az Orkney Island szintén a tengerszint-emelkedésnek van kitéve, továbbá a gyakoribb viharoknak, az erősebb parti eróziónak, árvizeknek és az extrém időjárásnak. A jövőben szárazabb és melegebb nyarak, valamint melegebb és nedvesebb telek várhatók az Egyesült Királyságban, a csapadék nagyobb hányada köthető majd extrém eseményhez.
A melegebb telek a vakond, nyúl és borz populáció növekedéséhez vezethetnek. Ezek az üregi állatok az ásás által destabilizálhatják a kőműveket és megbolygathatják az eltemetett régészeti lelőhelyeket. A melegebb és szárazabb nyarak pedig a növények fajtájában okozhatnak változást, amely jelenleg stabilizálja a lejtőket, így felerősödhetnek a talajeróziós problémák.
Velence az egyik olyan terület a világon, amit a leginkább fenyeget a tengerszint emelkedése, az általános melegedés pedig az ökoszisztémát is érzékenyen érinti. Klimatikus és nem-klimatikus veszélyeknek is ki van téve a város: a turizmus, a gyakoribb áradások, a melegedés, a szennyezés, az invazív fajok, a hidrodinamikai változások és a hajózás is problémát okozhat.
Az átlagos járdaszint 105 cm-rel van a mostani relatív tengerszint felett, a belső történelmi terület pedig csak 55 cm-rel.
A várost érintő árvizek megnövekedtek: a 20. század első felében évtizedenként egy esetről a 2010-2019 közötti időszakra 40 eset/évtizedre emelkedett.
Becslések szerint alkalmazkodás hiányában a következő 50 évben 7-17 milliárd euró gazdasági kár léphet fel. Velencében kiépítettek egy árvízvédelmi rendszert, amely mobil gátakon alapul, ezeket először 2020 októberében használták. Ha szükséges, bezáródnak és megvédik az árvíztől a területet, de normál esetben a tenger alján fekszenek és így nem akadályozzák a tengeri közlekedést, valamint a lagúna és a tenger közötti vízcserét.
Ha a relatív tengerszint-emelkedés eléri az 50 cm-t, akkor 2 hónapig is zárva lehetnek ezek a gátak, míg 75 cm-es emelkedés esetén ez összességében akár fél évet is kitehet. A gyakori zárás pedig a víz ki- és befolyására, valamint a hajózásra is hatással van.
A baj nem jár egyedül, ezért több megoldásra is szükségünk van
Ez a témakör is felhívja a figyelmet a problémák összetettségére: nemcsak a klímaváltozás, hanem például a tömegturizmus is hozzájárul a Világörökség egyes részeinek lehetséges elpusztulásához. A közlekedés, a szennyezés további súlyosbító tényezők lehetnek. Az éghajlatváltozás pedig nem csak az időjárási elemek közvetlen hatásán keresztül jelent fenyegetést, komplexebb eseményekkel (pl. a módosult klimatikus körülmények miatt megváltozott növényzet vagy állatvilág hatása) is számolni kell.
Nincs egyetlen csodaszer, hiszen maga a probléma is rendkívül összetett. Arra azonban van lehetőségünk, hogy mérsékeljük a hatásokat, amennyire ez tőlünk telik, mivel az egyéni cselekvések soksasága kikényszerítheti a szükséges, rendszerszintű változást, mint a kibocsátások csökkentése a Párizsi Megállapodással összhangban vagy a fenntartható(bb), keretek közé szorított turizmus.
