Kulturális és természetes világörökségünk is megmenthető, ha mérsékeljük az éghajlatváltozást

Szinte az egész világ borzalommal figyelte, amikor 2019. április 15-én leégett az UNESCO Világörökség részét képező párizsi Notre-Dame székesegyház. Bár az emblematikus világörökségi épületek és helyszínek többségével nincs kézzelfogható kapcsolatunk, azok pusztulása egyetemes emberi veszteség, a párizsi tűz pedig megmutatta, hogy mennyire törékeny és kiszolgáltatott kulturális és természeti örökségünk. A Yellowstone Nemzeti Park, a Galápagos-szigetek, a Stonehenge, Velence vagy a Szabadság-szobor – mind olyan helyszínek, amelyeket a klímaváltozásból fakadó szélsőséges időjárási események és folyamatok fenyegetnek. Ráadásul a különböző stressz-faktorok (tömegturizmus, urbanizáció, környezetszennyezés) összekapcsolódhatnak az éghajlatváltozás fokozódó negatív hatásaival, felgyorsítva a sérülés, vagy akár a teljes pusztulás folyamatát. És amíg egy épületet helyre lehet állítani, addig a természetes környezetet vagy a biodiverzitást egy bizonyos szint után nem lehet. Időszakosan lehetséges az alkalmazkodás (pl. mobil gátrendszer kiépítése Velencében), azonban ha egyetemes értékeinket hosszú távon meg kívánjuk menteni az utókornak, úgy elengedhetetlen a üvegházhatású-gázkibocsátások, a szennyezés és a tömegturizmus mérséklése.
Kulturális és természetes világörökségünk is megmenthető, ha mérsékeljük az éghajlatváltozást

Az UNESCO Világörökség egyezményének célja a kiemelkedő természeti vagy kulturális értékkel bíró örökség megőrzése. Azonban a Világörökség is sebezhető: napjainkban a klímaváltozás jelenti az egyik legjelentősebb fenyegetést, ami kölcsönhatásba léphet más stressz-faktorokkal is – mint például urbanizáció, szennyezés, turizmus –, felgyorsítva a sérülés folyamatát.

A természeti örökségünkre leselkedő veszélyek

A Világörökség része a világ első nemzeti parkja, az USA-ban található Yellowstone Nemzeti Park. Ezen a területen is megfigyelhető a hőmérsékletemelkedés, 1948 óta évtizedenként 0,17 fokos melegedés lépett fel, a jövőben pedig akár 4-6 fokos emelkedés is várható a tavaszi és nyári átlaghőmérsékletben, aminek következtében a száraz, forró nyarak lesznek a normálisak. A vegetációs időszak már napjainkban is kb. két héttel hosszabb mint 70 évvel ezelőtt volt.

Forrás: pixabay

A telek már most rövidebbek, kevesebb a hó. 1950 óta 53%-kal csökkent a havazás januárban, szeptemberben pedig jóformán megszűnt (96%-os a csökkenés), azaz a csapadék egyre inkább eső formájában érkezik. A parkban ma még megmaradt gleccserek is eltűnhetnek a század végére. A tavaszi olvadás korábban kezdődik, amely hatással van a folyók vízhozamára. Az extrém időjárási események is gyakoribbak és a vegetációtüzek (amelyek súlyos pusztítást okozhatnak a területen) kockázata is nő.

A korábbra tolódó hóolvadás, a magasabb hőmérséklet és a hosszabb tűz-évszak jelentősen megnövelheti a leégett területek nagyságát.

A fák elterjedését ráadásul közvetve is érinti a melegedés: egyes fajok számára megnövekedhet a számukra alkalmas élettér, de a jelenleg magasabban élő, hegyvidéki fajok számára (pl. Sziklás-hegységi szürke luc, fehértörzsű fenyő) valószínűleg csökkenni fog az ideális terület. Az elmúlt időszak magasabb hőmérséklete a hegyi fenyőbogár elszaporodásához vezetett, ami a fehérkérgű fenyők körében okozott pusztulást.

A melegedés nem csak a szárazföldet érinti: a folyók hőmérséklete az elmúlt 100 évben 1 fokot nőtt. A legnagyobb hőmérsékletváltozások a közelmúltban, 2000 után következtek be.

Ennek és az invazív fajok megjelenésének következtében a helyi orgyilkos pisztrángok csökkenése várható. A vizes élőhelyek 40%-a elveszhet a melegebb és szárazabb körülmények miatt, ezáltal pedig több faj is veszélyeztetett helyzetbe kerül (pl. jávorszarvas, kanadai daru, egyes békafajták).

Összességében elmondható, hogy a világ első nemzeti parkja a jelenlegi folyamatok alapján súlyos, akár visszafordíthatatlan változások elé néz, ha nem változnak a kibocsátások.

A tengerszint mellett a turisták száma is emelkedik, ami a klímaváltozással együtt már sok lehet

A Galápagos-szigeteket 1970-ben még kevesebb mint évi 5000 látogató kereste fel. 1999-re ez a szám 66 000, 2013-ban pedig 205 000 volt, napjainkban már 275 000. A turizmus mellett a népességnövekedés (1991 és 2005 között megduplázódott a lakosság), valamint az invazív fajok megjelenése is fenyegetést jelent a biodiverzitásra nézve.

A klímaváltozás ezeket tovább súlyosbíthatja, és új problémákat hozhat előtérbe.

Ilyen a tengerszint emelkedése, a melegedő óceán és légkör, az óceán savasodása, az esőzések és az extrém események eloszlásának megváltozása. Ezek mind negatív hatást gyakorolhatnak a sziget ökoszisztémájára. A melegedés már most kimutatható: az 1980-as évek óta kb. 0,6 fokkal emelkedett átlagosan a hőmérséklet, és a szárazodás is megfigyelhető. A tengerfelszín hőmérséklete (regionálisan) 1,2 fokkal lett több 2002-2018 között. Ezek a változások a tengeri ökoszisztémák romlását, az invazív fajok elszaporodását jelenthetik.

A holland-német-dán partokon elterülő Watt-tengert (itt található a világ legnagyobb összefüggő árapálysíksága; átmenetek sokasága jelenik meg a területen a szárazföldi-, tengeri- és édesvízi környezetek között) elsősorban a tengerszint emelkedése fenyegeti, ez több faj számára is élőhely-vesztést jelent.

Gyakoribbak a viharok és ezáltal az erózió is fokozódik.

A melegedés miatt megváltozhat a planktonok összetétele is és mivel ők adják a tápláléklánc alapját, ez aztán tovább gyűrűző változásokat idézhet elő, elérve a felső szinteket, csökkenő hal- és madár populációt eredményezve.

Ez a terület a turisták számára is kedvelt célpont és egyben klímabarát(abb) úticél. Juist szigetén ugyan van repülőtér, de a legtöbben komppal érkeznek. Teljesen autómentes övezeteket alakítottak ki: az autók hiányát lovaskocsikkal orvosolják, az emberek és az áruk is így tudnak közlekedni, de még a szemétszállítást is ezekkel oldják meg. Kivételt csupán a mentők és tűzoltók jelentenek. A levegő kifejezetten jó minőségű, hiszen nincsenek autók vagy nehézipar.

A szigeten klímabarát szállásokat találhatunk: sok helyen napelemeket létesítettek vagy alacsony energiaigényűvé alakították át az épületeket. A vendégkönyvbe, ami online is elérhető, konkrétan leírják, hogy mit tesz a hotel az üzlet klímabarátabbá tételének érdekében. Bevezettek egy ún. veggy-day-t is, amikor csak vegetáriánus ételeket szolgálnak fel a szigeten, hiszen a táplálkozásunk is összefüggésben áll a karbon-lábnyomunkkal. Nyáron a fenntarthatóság témakörében szerveznek oktatást a gyerekeknek. 2030-ra célul tűzte ki a sziget, hogy klímasemleges lesz.

Emlékek lesznek csupán a világ emblematikus műemlékei a jövőben?

Az amerikai Szabadság-szobor ugyan szilárdnak és sebezhetetlennek tűnik, mégis ki van téve a klímaváltozással összefüggő veszélyeknek. Ilyen a tengerszint emelkedése, az intenzívebb viharok és a hullámok. A 2012-es Sandy hurrikán következtében fellépő áradás Liberty Island 75%-át elárasztotta, és bár maga a szobor nem került víz alá, az infrastruktúrát érő károk (Ellis Island-et is beleszámítva) 77 millió USA dollárba kerültek.

Csak 2013 júliusában nyitották meg újra a látogatók előtt a Szabadság-szobrot, Ellis Island azonban 2015 októberéig zárva maradt.

A tengerfelszín hőmérséklet-emelkedése várhatóan folytatódni fog a jövőben, ami valószínűsíthetően megnövelheti a hurrikánok intenzitását.

A Brit-szigeteken található Stonehenge és az Orkney Island szintén a tengerszint-emelkedésnek van kitéve, továbbá a gyakoribb viharoknak, az erősebb parti eróziónak, árvizeknek és az extrém időjárásnak. A jövőben szárazabb és melegebb nyarak, valamint melegebb és nedvesebb telek várhatók az Egyesült Királyságban, a csapadék nagyobb hányada köthető majd extrém eseményhez.

A melegebb telek a vakond, nyúl és borz populáció növekedéséhez vezethetnek. Ezek az üregi állatok az ásás által destabilizálhatják a kőműveket és megbolygathatják az eltemetett régészeti lelőhelyeket. A melegebb és szárazabb nyarak pedig a növények fajtájában okozhatnak változást, amely jelenleg stabilizálja a lejtőket, így felerősödhetnek a talajeróziós problémák.

Kapcsolódó cikkViszlát homokos strandok. Pusztulnak az európai tengerpartokA klímaváltozás fokozódásával egyre nehezebb lesz kedvünkre való homokos strandot találni, és a partpusztulás miatt sok helyütt otthonuk elhagyására kényszerülnek a helyi lakosok.

Velence az egyik olyan terület a világon, amit a leginkább fenyeget a tengerszint emelkedése, az általános melegedés pedig az ökoszisztémát is érzékenyen érinti. Klimatikus és nem-klimatikus veszélyeknek is ki van téve a város: a turizmus, a gyakoribb áradások, a melegedés, a szennyezés, az invazív fajok, a hidrodinamikai változások és a hajózás is problémát okozhat.

Az átlagos járdaszint 105 cm-rel van a mostani relatív tengerszint felett, a belső történelmi terület pedig csak 55 cm-rel.

A várost érintő árvizek megnövekedtek: a 20. század első felében évtizedenként egy esetről a 2010-2019 közötti időszakra 40 eset/évtizedre emelkedett.

Forrás: pixabay

Becslések szerint alkalmazkodás hiányában a következő 50 évben 7-17 milliárd euró gazdasági kár léphet fel. Velencében kiépítettek egy árvízvédelmi rendszert, amely mobil gátakon alapul, ezeket először 2020 októberében használták. Ha szükséges, bezáródnak és megvédik az árvíztől a területet, de normál esetben a tenger alján fekszenek és így nem akadályozzák a tengeri közlekedést, valamint a lagúna és a tenger közötti vízcserét.

Ha a relatív tengerszint-emelkedés  eléri az 50 cm-t, akkor 2 hónapig is zárva lehetnek ezek a gátak, míg 75 cm-es emelkedés esetén ez összességében akár fél évet is kitehet. A gyakori zárás pedig a víz ki- és befolyására, valamint a hajózásra is hatással van.

Velencét érintő változások, a terület védelme a tengerszint-emelkedéstől és áradásoktól. Forrás: IPCC, 2022. A szerző fordítása.

A baj nem jár egyedül, ezért több megoldásra is szükségünk van

Ez a témakör is felhívja a figyelmet a problémák összetettségére: nemcsak a klímaváltozás, hanem például a tömegturizmus is hozzájárul a Világörökség egyes részeinek lehetséges elpusztulásához. A közlekedés, a szennyezés további súlyosbító tényezők lehetnek. Az éghajlatváltozás pedig nem csak az időjárási elemek közvetlen hatásán keresztül jelent fenyegetést, komplexebb eseményekkel (pl. a módosult klimatikus körülmények miatt megváltozott növényzet vagy állatvilág hatása) is számolni kell.

Nincs egyetlen csodaszer, hiszen maga a probléma is rendkívül összetett. Arra azonban van lehetőségünk, hogy mérsékeljük a hatásokat, amennyire ez tőlünk telik, mivel az egyéni cselekvések soksasága kikényszerítheti a szükséges, rendszerszintű változást, mint a kibocsátások csökkentése a Párizsi Megállapodással összhangban vagy a fenntartható(bb), keretek közé szorított turizmus.

Kapcsolódó cikkA természet és mi is felépülhetünk a tömegturizmus okozta károkbólA globális tömegturizmus egyszerre okozója és elszenvedője a klímaváltozásnak: az emberiség üvegházhatású-gázkibocsátásainak 5-8%-áért felel, pusztítja a természetes élőhelyeket, hozzájárul a talajerózióhoz, a levegő- és vízszennyezéshez, csökkentheti a biodiverzitást. Maga a turizmus soha nem lesz teljesen fenntartható, de fenntarthatóbb lehet.

 

Kis Anna

Kis Anna

Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa, a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!