A 21. század végére átlagosan 15-23%-kal csökkenhet az erdők ökoszisztéma szolgáltatása Európában, attól függően, hogy milyen forgatókönyv (a valamelyest optimistább RCP4.5 vagy a pesszimista, a jelenlegi kibocsátások folytatása esetén várható jövőképnek megfelelő RCP8.5) szerint alakulnak majd a következő évtizedek.
A legsúlyosabb helyzet a mediterrán térségben valószínűsíthető, ahol ez a csökkenés a 70%-ot is elérheti
(de még az optimistább szcenárió szerint is 52% a változás). Közép-Európában 14-24% lehet ez az érték, a legkisebb veszteség (8-12%) az Alpokban léphet fel, a boreális régiókban pedig egy kismértékű (7-9%) növekedés várható.
A becsült veszteség az erdők nyújtotta ökoszisztéma szolgáltatásokra támaszkodó különböző szektorokat más-más mértékben érinti. A várható csökkenés 18-28% az építkezés, 18-27% a kultúra, 17-30% az élelem, 18-26% a tüzelő, 19-32% a gyógyszer, 16-26% a papír és 19-29% és talajvédelem szempontjából. Ugyanakkor ez sem egységes a kontinensen: a mediterrán térségben leginkább a talajvédelem és a tüzelőanyag érintett, míg a boreális régióban növekedés valószínűsíthető, főleg az építkezés (10-15%), a kultúra (13-18%) és a talajvédelem (12-18%) terén.
Emberi beavatkozással kb. 10%-kal mérsékelhető lenne ez a szolgáltatás-csökkenés, de a veszteségek még így is elég magasak lennének. De milyen veszteségekről is van szó?
Az erdő jóval többet szolgáltat, mint csupán papír vagy bútor alapanyagot
Az erdők közvetlen és közvetett szolgáltatásokat is nyújtanak. Nyersanyagot adnak az építkezésekhez és a papír előállításához, valamint tüzelőanyagként is szolgálnak. Bizonyos fajok ehető gyümölcsöket, leveleket, gyökereket vagy éppen az egyes gyógyszerek összetevőiben található növényi kivonatot biztosítják. Kulturális, esztétikai, spirituális szerepük is jelentős, a természettel való kapcsolat pedig a jóllétünkre, mentális egészségünkre is jótékony hatást gyakorolhat.
A biodiverzitás szempontjából is fontosak, több élőlénynek nyújtanak otthont, továbbá a lég- és víztisztításban betöltött szerepük sem elhanyagolható. A talajjal is szoros kapcsolatot ápolnak: védelmet nyújtanak az eróziótól, elősegítik a vízátorzást, mérséklik a hőmérsékletet.
A mikroklíma kialakításában is részt vesznek, hiszen befolyásolják a hőmérsékletet, nedvességet, fényviszonyokat. Európában, az erdőkben a környező területekhez képest átlagosan 2,1±1,6 fokkal hűvösebb van nyáron és 2±0,7 fokkal melegebb van télen.
A fáknak is kell terápia a klímaváltozás okozta stressz miatt
Az EU-27 országok üvegházgáz kibocsátásnak kb. 10%-át nyelik el és tárolják az erdők. Jelenleg a földhasználat változás és az erdők túlhasználása a legnagyobb fenyegetés rájuk nézve, de ezt a szerepet várhatóan át fogja venni a klímaváltozás regionális és lokális skálán is.
A fák tehát segíthetnek a klímaváltozás mérséklésében, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ők maguk is értintettek az éghajlatváltozás által.
Az éghajlati modellszimulációk szerint az extrém időjárási események intenzitása és gyakorisága is növekedni fog a jövőben: több és erősebb aszályra, áradásra, hőhullámra, szélviharra számíthatunk, amelyek gyengítik a fákat, sebezhetőbbé teszik őket a rovarokkal vagy más kórokozókkal szemben. Az aszály és hőség együttese kedvez az erdőtüzek kialakulásának, ami további üvegházgáz-kibocsátással jár. Ahol pedig sok eső esik és a hófelhalmozódás is jelentős, ott a telített talaj gyengítheti a gyökér rögzülését, ez pedig a fák kifordulását, szártörését eredményezheti erős széllökések esetén.
A legnagyobb fenyegetést a szél, a tűz és a rovarok jelenthetik.
Az elmúlt 20 évben például megkétszereződtek a kéregbogár-fertőzésekből eredő károk.
A 21. század végére a klímaváltozás jelentősen megváltoztathatja, hogy hol nőhet egy adott fafaj, az élőhelyek eltolódhatnak. Különösen érintettek a déli területek a növekvő szárazság miatt; a mediterrán térségben gyors váltással juthatunk az erdőből a sztyeppébe, ha a csapadék átlép egy kritikus küszöböt.
A fa-diverzitás várhatóan csökkenni fog Európa több területén, de növekedés is előfordulhat esetleg az Alpok és a Pireneusok egy részén, ahol a változó klimatikus körülmények új fajok megtelepedését is lehetővé teszik. A klímaváltozás miatt ugyan növekedhet egy adott fa számára alkalmas élőhely nagysága, de nem biztos, hogy a natív területén kívül is képes lesz elterjedni. Egyes fajok „nyerhetnek”, de előfordulhat, hogy az éghajlatváltozás sebessége lehagyja a faj terjedési képességét.
Emberi beavatkozással csökkenthető a veszteség, de nem szüntethető meg teljesen a probléma
Annak érdekében, hogy felderítsék, lehet-e emberi beavatkozással mérsékelni az erdők ökoszisztéma szolgáltatását csökkenését, kétféle szimulációt végeztek:
- az egyik esetben a fák elterjedését a természet vezérelte,
- a másik esetben viszont egy ún. asszisztált migrációt vizsgáltak (a kontinensen található fajok figyelembevételével).
Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy emberi közvetítéssel a fafajokat szándékosan olyan területre telepítették, ahol a környezeti szükségleteik jobban megfelelnek a jövőben várható éghajlati viszonyoknak. Igyekeztek úgy összeállítani a lokális fafajközösséget, hogy amennyire lehetséges, egyszerre legyen ellenálló a klímaváltozással szemben és az ökoszisztéma szolgáltatások bizonyos kombinációit is szolgáltassák. Az eredmények szerint
az erdők ökoszisztéma szolgáltatásának csökkenése ezáltal mintegy 10%-kal mérsékelhető lenne.
Azaz ez az ember által elősegített fa-migráció kulcsfontosságú menedzsment stratégia lehet a jövőben. Bár ellenérvek is felmerültek azzal szemben, hogy szándékosan áttelepítsük a fákat a jelenleg elfoglalt területeikről, megjegyzendő, hogy
Európában jelenleg csupán az erdők 2,2%-a sorolható be az ember által nem bolygatott kategóriába.
Az Európai Unióban kb. 160 millió hektár erdő található, amelyek meglehetősen fragmentáltak a települések és az infrastruktúra miatt. Ezek nagy része (> 90%) szemi-természetesnek tekinthető. Az eltérés a teljesen természetes állapottól az évszázadok óta tartó menedzsmentnek köszönhető, a legelők és mezőgazdasági területek térnyerése érdekében.
A mediterráneum sok helyen menthetetlen, Közép-Európa azonban menthető (volna)
A veszteségek csökkentésének esetében is megfigyelhetők a regionális eltérések: az alpi és boreális területeken még növekedés (1-5%) is elérhető, azonban a mediterrán területeken a károk mérséklésének ellenére is bizonyos erdőterületek által nyújtott szolgáltatások menthetetlennek tűnnek. A jelenlegi szolgáltatásokhoz képest a 33-54%-os csökkenés elkerülhetetlennek tűnik.
Közép-Európában azonban nagy jelentősége lenne annak, ha az emberi beavatkozás az optimistább kibocsátás-csökkentési forgatókönyvvel (RCP4.5) kéz a kézben járna:
ez esetben ugyanis régiónkban akár a jelenlegi szinten is megtarthatnánk az erdők ökoszisztéma szolgáltatását.
Fontos a mérséklés, de még fontosabb a megőrzés
Ugyanakkor az emberi beavatkozással előidézett javulás nem mindig jelent „nyertes-nyertes” szituációt. Tudatos menedzsmenttel dönthetünk bizonyos szektorok javára: ilyenkor az egyik szolgáltatás maximalizálható a helyettesítés következtében, azonban valamely (akár több) másik csökkenhet (például több építőanyag és így az ehhez köthető potenciális gazdasági veszteség is kisebb lesz, de csökkenő biodiverzitás). Ezzel a stratégiával szemben azonban többnyire kifizetődőbb a kompromisszum, amikor több szolgáltatást is egyszerre veszünk figyelembe (multi-optimalizáció).
A fák ültetésekor ráadásul nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy most milyen a klíma, hanem azt is, hogy az éghajlatváltozás következtében milyen lesz az elkövetkezendő évtizedekben.
Az erdőgazdálkodás is költségekkel jár: szükség van magokra, ültetésre, talaj-előkészítésre, a palánta növekedésének biztosítására, és szakemberekre, akik ezt a munkát elvégzik. Azonban ezen költségek megtérülnek azáltal, amit az erdőkkel nyerünk.
Az EU politikája is hangsúlyozza, hogy diverzebb erdőket alakítsunk ki, amik sokkal ellenállóbbak a klímaváltozással szemben. Az EU célja 2030-ra 30 milliárd fa: de nem mindegy, hogy mit és hova ültetünk, fontos lenne egy útmutató, hogy elkerüljük a „rossz alkalmazkodást” (maladaptation).
A legfontosabb pedig továbbra is az kellene legyen, hogy a meglevő erdeinket ne pusztítsuk tovább, és az éghajlatváltozást okozó tevékenységeinket minél előbb visszaszorítsuk, hiszen így az okozott károk is jelentősen csökkenhetnek.
