Nyaraink melegedtek a leginkább az elmúlt 50 év alatt, mely a hazai hőhullámok gyakoriságának és intenzitásának a növekedését is eredményezte. Az ebből adódó jelentős hőstressz-terhelésért statisztikailag is kimutathatóan az emberi tevékenység a felelős. A hőstressz az egyik legnagyobb kihívása az éghajlatváltozásnak, mert
az emberi szervezetet közvetlenül és rövidtávon érinti, valamint nagyon szoros kapcsolatban áll a többlethalálozással.
Jelen tanulmányunkban egy bioklíma-indexet vizsgálunk, mely univerzális, azaz bármely éghajlaton használható, és az emberi szervezetre nehezedő fiziológiai hatást adja meg. A hőstresszt nemcsak a hőmérséklet határozza meg, ugyanis a légkör nedvességtartalma és a direkt napsugárzás növeli, míg a szél csökkenti a hőérzetet.
Az elmúlt hetekben ugyan nem volt extrém magas a hőmérséklet, mégis a nedvesség és a gyenge szél miatt gyakran nagy hőstresszt érzékeltünk.
A hőség érzékelését jellemző egyik komplex indikátor (röviden UTCI vagy hőstressz index) értéke általában 12 és 16 óra között maximális, míg hajnalban minimális. Mivel az emberi test nagyjából 37 °C-os, ezért az afeletti hőmérsékletet nehezen viseli, így mi is elsősorban az extrém [38 °C feletti] hőstresszes napok
- gyakoriságát (azaz hány napon fordul elő) és
- intenzitását (azaz hány Celsius-fokos a stressz) vizsgáltuk.
Kellemes a hőérzet, ha az index értéke 26 °C alatti, míg 26-32 °C között közepes hőstresszről, 32-38 °C között nagy hőstresszről beszélhetünk.
A 46 °C feletti tartomány már életveszélyes, de ilyen hazánkban egyelőre még nem fordult elő
– nem úgy mint idén Indiában vagy Szaúd-Arábiában, ahol a nem megfelelő védekezés, a stratégia hiánya és emberi mulasztás miatt is sok százan meghaltak.
Az 1990-es évekig kevés hőstresszes nap volt itthon, 2007-ben elértük a majdnem életveszélyes tartományt is
Nézzük meg először, hogy hogyan alakult hazánkban 1971 óta az extrém hőstressz előfordulása a június-szeptemberi időszak alatt (1. ábra)! Jól látható, hogy a ’90-es évek közepéig csak július és augusztus néhány napja volt potenciálisan hőstressz-veszélyes,
júniusban egyáltalán nem fordult elő ilyen nap, viszont a 2000-es évek végétől szeptemberben is meg-megjelent már egyszer-kétszer.
Az is szembetűnő, hogy egyre gyakrabban, szinte minden nyáron számolnunk kell ilyen extrém nappal, míg azok intenzitása (a különböző színárnyalatokkal érzékeltetve) és az országban érintett terület nagysága (körök méretével jelezve) is nőnek. A legnagyobb, több napon át tartó, 40 °C feletti hőstresszt természetesen a legmelegebb napunk környékén élhettük át 2007-ben. Ezen a napon a maximumhőmérséklet az ország kb. egyötödén 40 °C felett volt (az abszolút rekord 41,9 °C),
de a hőérzet ugyanitt 43-44 °C körülinek adódott már, ami már közel van az életveszélyes kategóriához.
1. ábra: Extrém hőstresszes napok [> 38 °C] előfordulása az országban: milyen intenzitással és mekkora területet érintett? INTERAKTÍV: A körök fölött az extrém hőstressz átlagos intenzitása (megfelelő színárnyalattal) és az érintett terület nagysága (a méret megadásával) pontosan leolvasható, illetve az egyes évekre is ránagyíthatunk. A szerzők ábrája.
Jöhetnek az életveszélyesen hőstresszes napok az Alföldön
Érdekesség, hogy a legmelegebb nyáron (2022-ben) nem volt annyi extrém hőstresszes nap, mint pl. a két rekord évben, 2015-ben és 2012-ben. Ez is azt jelzi, hogy a gyakoriság mellett vizsgálnunk kell az intenzitást is. Ehhez a megfigyelések mellett tekintsük a jövőbeli eredményeket is (2. ábra)!
Az elmúlt 20 év nyarain (pontosabban május és szeptember között) átlagosan 40 °C körüli legmagasabb hőstresszre számíthattunk.
Ez a Duna vonalában és az Alföld déli részén efeletti volt, míg a Bakonyban és az Északi-középhegység magasabb részein természetesen 38 °C alatti. A jövőben azonban ez változni fog, ugyanis ahogy telnek az évtizedek (20 évet tekintve éghajlati egységnek), a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódásával egyre növekvő éves maximális értékekre számíthatunk majd. Olyannyira, hogy
a század végére a Délkelet-Alföldön elérheti a 45 °C-ot is, amely azt jelenti, hogy több évben is előfordulhat majd egy-egy napon életveszélyes hőstressz.
Ezzel szemben abban a jövőben, amiben tartjuk magunkat, de legalább is minden erőnkkel törekszünk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélok betartására (optimista forgatókönyv vagy zöld jövő), a jelenlegihez képest csak kis mértékben növekvő (inkább csak fluktuáló) legmagasabb stresszre számíthatunk.

Továbbra is jelentős (forró) tétje van a kibocsátás-csökkentésnek
A nagy hőstresszt nem könnyű elviselni, különösen Budapesten és a nagyobb városokban, mert itt az éjszakák sem tudnak lehűlni a városi hősziget hatás következtében, és főleg a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők, az idősebbek és a gyerekek szervezete veszélyeztetett a nyári hőség idején. Egy korábbi tanulmányban kimutatták, hogy
az extrém 2012-es évben a hazai hőhullámok 30%-os, míg a második legtöbb hőhullámos nappal bíró évben, 2015-ben 17%-os többlethalálozást eredményeztek.
Amennyiben csak azt a felét tekintjük az országnak, ahol jelenleg a legtöbb hőstresszes nap fordul elő, azt látjuk, hogy ez éghajlati átlagban jelenleg 2-3 nap/év körül van. Az optimista, “zöld” forgatókönyv követésével lényegében nincs emelkedés, ám a jelenlegi trendeket követve a század végére átlagosan 10-szeres növekedésre kell felkészülnünk (ekkor természetesen a modellszimulációk bizonytalansága is megnő, azaz akár ennél nagyobb növekedés is lehetséges).

Szeged nemcsak a napfény, de az extrém, olykor életveszélyes hőstressz városa is lehet
Hogy melyik hónapunkat érinti majd a hőstressz igazán, hogy mikor nem lesz kellemes az idő a május és szeptember közötti „nyáron”, azt a 4. ábra mutatja. Ehhez példaként Szeged városára készítettük el a hőérzeti klíma-diagramot. Jelenleg májusban és szeptemberben a napok kétharmadában kellemes (stresszmentes) az idő, ugyanakkor júliusban és augusztusban a napok legalább harmadában legalább nagy hőstressz is sújtja az ott lakókat. Ez a század végére jelentősen meg fog változni, ha a pesszimista forgatókönyvet követjük.
Júliusban gyakorlatilag megszűnik a kellemes időjárás, és a napok harmadán extrém hőstressznek lesz kitéve a város,
illetve kis gyakorisággal, de már májusban is megjelenik majd ez a kategória. Ugyan az ábrán kevéssé hangsúlyos, de
júliusban és augusztusban néhány napon megjelenik még az életveszélyes kategória is. A döntés rajtunk áll, hogy hova sodorjuk az éghajlatot.

Újra kell gondolnunk a hőségriadó kritériumrendszerét a felmelegedés miatt
Jelenleg az országos tisztifőorvos által elrendelt harmadfokú hőségriadó kritériumrendszere (amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 napig 27 °C feletti) van használatban, de mivel a melegedés miatt nemcsak ez változik (hanem globálisan egyre több nedvesség is lesz a légkörben), érdemes elgondolkodni azon, hogy egy hőstressz-alapú kritériumrendszert vezetünk be, hiszen ez mutatja igazából, hogy az emberi testet milyen stressz éri a hőség miatt.
Ahhoz, hogy elkerüljük a hatalmas (emberi) többlethalálozást, az alkalmazkodási lehetőségek egyike lehet a belső terek hűtése, de ennek óriási energiaigénye van, amit jelenleg túl nagy arányban fosszilis energiahordozókkal tudunk csak gyorsan biztosítani, így ez tovább gerjesztené majd a globális felmelegedést. Vannak elméletek, hogy pl. mediterrán diétával és folyadékpótlással tünetileg kezelhetjük a hőstresszt, de szerintünk jobb megoldás lehet az épületek megfelelő szigetelése, a városi zöld- és vízfelületek növelése (kék-zöld infrastruktúra).
A hőség jelentős klímamigrációt is generál, hiszen ahol tartósan életveszélyes stressz éri az embert, onnan muszáj elköltözni. Arról nem is beszélve, hogy az emberek mellett az állattenyésztést is jelentősen veszélyezteti az extrém hőstressz, hiszen az állatok velünk ellentétben sokkal védtelenebbek ezekkel szemben. Ekkor az állatok kevesebb takarmányt is fogyasztanak, és ez jelentősen csökkenti a termelési mutatókat.
Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy a kibocsátás-csökkentést kellene szem előtt tartanunk, hogy elkerüljük a következő generációkra nehezedő majdani hatalmas egészségügyi, migrációs vagy élelmezési stresszt.
Szerzők: Szabó Péter, Pongrácz Rita
Köszönet illeti a regionális modelleredményekért az Euro-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait, a hazai megfigyelésekért a HungaroMet Nonprofit Zrt-t, míg a megfigyeléseken alapuló reanalízis elkészítését az EU-s Copernicus programnak köszönjük.
Rövid tudományos módszertan:
- Regionális klímamodellekkel végzett szimulációk:
Hazánk éghajlatának részletesebb vizsgálatához regionális klímamodellekre van szükség, hiszen azok a légköri folyamatokat már elég pontosan és finom térbeli felbontással írják le. A regionális modellek historikus szimulációi nagy számban továbbra is csak 2005-ig állnak rendelkezésünkre, míg a jövőre vonatkozóan, 2006-tól indítva 2100-ig azt szimuláljuk, hogy egy-egy feltételes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvre hogyan reagál az éghajlati rendszer. Jelen tanulmányban három forgatókönyvet tekintettünk: az azonnali kibocsátás-csökkentést feltételező, a Párizsi Megállapodásban szereplő 2 °C-os globális melegedést leíró, zöld RCP2.6-ot; a jelentős csökkentést 2040-től számító RCP4.5-öt; valamint a visszafogás nélküli, jelenlegi kibocsátási trendek folytatódását jelentő RCP8.5-öt. Az elemzéshez szükséges öt, napi felbontású meteorológiai változóhoz az adott forgatókönyvön belül 10 km-es rácsfelbontással a EURO-CORDEX együttműködés keretében futtatott különböző, de ugyanazon öt-öt regionális klímamodell-szimulációt tekintettük. - Szimulációk hibakorrekciója és megfigyelések:
Az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztései ellenére az éghajlati szimulációk még ma sem tökéletesek, így a vizsgált változótól függően kisebb-nagyobb hibával terheltek a megfigyelésekkel szemben. Ennek értékelésére a legjobb hazai, minőségileg ellenőrzött, homogenizált, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től rendelkezésre álló, ún. HuClim adatbázist tekintettük, és a jövőbeli eredmények bemutatásakor egy ún. csúsztatott 20-éves, havi kvantilis-delta hibakorrekciós módszert használtunk. Ezzel a módszerrel megőriztük a szimulációs eredmények havi különbségeit azzal együtt, hogy a megfigyelések teljes eloszlását eltérően figyelembe véve végeztük a modellhibák javítását (referencia: 2004‒2023). Mivel egyes szükséges meteorológiai változók nem elérhetőek a HuClim adatbázisra 2001 előttre, így az elemzéseket kiegészítettük a megfigyeléseken alapuló ERA5 reanalízissel, hiszen a két adatbázis között ezen indikátorokra nézve egy erős, 0,82 korrelációs kapcsolat van.