2025-ben tovább folytatódott az elmúlt években tapasztalt aszályos időjárás, amely ismét nem hagyta érintetlenül a hazai mezőgazdaságot. Miközben ezen ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása csökkent, a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén elég kedvezőtlen képet láthatunk. A hazai fejleményeket az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) friss, az EU környezeti állapotáról szóló jelentése is új megvilágításba helyezi.
Szerző: Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európa környezete 2025” című jelentése új megvilágításba helyezi a magyar mezőgazdaság helyzetét, amelyben bár az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentek, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén kedvezőtlen kép mutatkozik.
Az EEA jelentése hangsúlyozza, hogy Magyarország éghajlata a globális átlagnál gyorsabban melegszik, és ezzel párhuzamosan nő az extrém időjárási jelenségek gyakorisága. Ennek eredményeként a klímaalkalmazkodás különösen fontos kell legyen az ország számára.
A mezőgazdaságra vonatkozó indikátorok kapcsán a jelentés kiemeli, hogy Magyarországon 2022-ben a biogazdálkodás mindössze a termőterület 6,3%-án volt jellemző. Ez az arány jelentősen elmarad az EU átlagától, amely 9,1% volt, miközben az Unió 2030-ra 25%-os célt tűzött ki.
A KSH adataival kiegészítve a jelentést, kiderül, hogy a 2021 és 2024 közötti négy évből háromban az ország területének legalább 70%-át sújtotta az aszály. Összehasonlításképpen, a 2000 és 2020 közötti 20 évben ez az aszályszint összesen 7 alkalommal fordult elő. A súlyos aszálykárok komoly szerepet játszottak abban, hogy az időjárási események okozta gazdasági károk ismét megugrottak a 2022–2023-as években, bár korábban (1990–2021 között) csökkenő trendet mutattak. A Green Policy Center is megerősítette, hogy a mezőgazdasági ágazat egyelőre kifejezetten rosszul áll az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban.
A Green Policy Center Magyarország Negyedik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésében megállapítja, hogy 2023-ban Magyarországon összességében jelentős, 9% körüli ÜHG-kibocsátás-csökkenés történt 2022-höz képest. A mezőgazdaság ÜHG-kibocsátása 2023-ban az országos bruttó emisszió 13,4%-át tette ki. Ebben a szektorban tovább folytatódott mind a közvetlen termelés során felszabaduló, mind az energiafogyasztáshoz kapcsolódó ÜHG-kibocsátások csökkenése.
Az egyik fontos kibocsátó forrásnak számító műtrágyahasználat tovább csökkent 2023-ban, elérve a 2021-es érték közel felét. Ez a csökkenés valószínűleg a magas műtrágyaárakkal van összefüggésben, ami pedig a magas földgázárakra volt visszavezethető.
A földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet (LULUCF) ágazat által elnyelt szén-dioxid mennyisége kedvezőtlenül változott 2022-ről 2023-ra. Ugyanakkor a szén-dioxid-elnyelés szintje még mindig megfelelt a 2030-ra vonatkozó uniós elvárásoknak.
Összefoglalva, bár a kibocsátások terén, beleértve a mezőgazdaságot is, csökkenés tapasztalható, az EEA-jelentés megerősíti, hogy a vízhiány és a gyorsuló felmelegedés miatt a klímaalkalmazkodás terén a helyzet kedvezőtlen képet mutat. A jelentés ennek fényében javasolja a cselekvés felgyorsítását a 2030-as célok eléréséhez, különösen a vízgazdálkodás és a biodiverzitás fenntartása terén.
Magyarország tükre: kiszáradó táj, elmaradt alkalmazkodás
A klímaalkalmazkodás hiányosságai elsősorban a vízgazdálkodásban mutatkoznak meg. Az ország hidrológiai szempontból kettészakadt: a Dunántúlon kevésbé súlyos a helyzet, de a Dél- és Közép-Alföld különösen sérülékeny.
A vízháztartás drámai számai:
- V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár beszédét idézve, mára a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest 15%-kal kevesebb víz érkezik a hazánkba belépő folyókon.
- A kipárolgás mértéke a 30 évvel ezelőtti szinthez képest duplájára nőtt. Ezzel párhuzamosan az elmaradt csapadék mennyisége az elmúlt évek alatt körülbelül egy félévnyi mennyiséget tett ki.
- A felszín alatti vízkészlet radikálisan csökkent: a Tisza vízgyűjtőjén 3,5 Balatonnak megfelelő mennyiség, míg a Dunáén egy Balatonnak megfelelő mennyiség hiányzik a talajvízből. Annak szintje pedig helyenként már olyan mélyre süllyedt, hogy a fák gyökerei nem érik el.
- A vegetációs időszakok az utóbbi években úgy kezdődnek, hogy nincs elég víz a tájban. Ennek az oka pedig a kevés csapadék mellett a kiszárítást erősítő talajművelés, a helyenként túlzott vízkivétel, illetve az árvizek és belvizek nagy részének elvezetése.
- Egy májusi konferencián elhangzott adatok szerint az aszály okozta anyagi kár ma már jellemzően 20-szorosa az árvízkárok értékének. Ez a tendencia tükrözi, hogy az aszály és árvíz-belvíz egyszerre jelent problémát.
- Annak ellenére, hogy a klímaváltozás fenyegeti a magas vízigényű növényeket, az éghajlatváltozás szempontjából leginkább kitett hat szántóföldi növény vetésterülete az 1991-es 67%-ról 2021-re 77%-ra nőtt.
- A „Jelentés az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt esetleges hatásainak tudományos értékeléséről” című 2020-as kormányjelentés szerint, a termények terén a legnagyobb hozamcsökkenés a kukorica, burgonya, cukorrépa stb., tehát a magas vízigényű növények (öntözés nélküli) termesztése esetén várható. A tavaszi vetés jelentős fenyegetésnek van kitéve, míg az őszi vetés hozamai esetén nem látszik komoly probléma. Ezzel szemben, a már a 2021-2024 aszálykárait is figyelembe vevő Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentés (Green Policy Center) szerint, a kukorica mellett a napraforgó, búza, árpa hozam is kirívóan gyenge volt az elmúlt években, viszont a kihívások ellenére továbbra is azokat a növényeket termesztjük egyre nagyobb területen, amelyek az aszályra érzékenyek.
- Az illegális vízkivétel rendkívül jelentős mértékű, helyenként akár többszöröse is lehet a bevallott vízkivételnek. Ez a túlzott vízkivétel problémákat okozhat a készletek túlhasználata miatt, különösen a vízszegény területeken.
Az illegális öntözést is figyelembe véve, a mezőgazdasági területeknek mindössze 3-4 százalékát öntözzük. A kormányzati tervek maradéktalan megvalósulása esetén is a (legális) öntözés kiterjedése legfeljebb a mezőgazdasági területek 6%-ára terjedhet ki. A Green Policy Center véleménye szerint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás országos szinten kevésbé múlik az öntözés fejlesztésén, hiszen annak lehetőségei korlátozottak.
Kiút: alkalmazkodás és szerkezeti fordulat
Amint a Green Policy Center Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentésében megállapította, a magyar mezőgazdasági ágazat egyelőre kifejezetten rosszul áll az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban, ezért a fenntarthatóbb jövő felé vezető kiút rendszerszintű változásokat és szakmai javaslatok bevezetését sürgeti. A Green Policy Center véleménye szerint az ágazat alkalmazkodása országos szinten kevésbé az öntözés fejlesztésén múlik – hiszen annak lehetőségei korlátozottak –, hanem más intézkedéseken.
A legfontosabb alkalmazkodási javaslatok a következők:
Vízgazdálkodás és talajművelés:
- Elengedhetetlen a talajtakarásos és a forgatás nélküli talajművelés elterjesztése, mivel ezek a művelési módok kedvezőbbek a vízháztartás és a talajszerkezet szempontjából.
- Az alkalmazkodás a csapadékvizek, ár- és belvíz megtartásán és a talajba történő beszivárogtatásán múlik. Ez a módszer a felszíni párolgástól biztonságban, a „felhasználás” helyén oldja meg a víztározást. Ezzel ellentétben a vízhiány okai között szerepel a kevés csapadék mellett a kiszárítást erősítő talajművelés, a helyenként túlzott vízkivétel, valamint az árvizek és belvizek nagy részének elvezetése. A kormányzat már elindított vízmegtartás céljára programokat, mint például a „Vizet a tájba!” program, 288 milliárd forint mozgósításával.
- Amennyiben történik is öntözésfejlesztés, azt úgy kell megoldani, hogy ne használja túl a helyi vízkészletet.
Növénytermesztés és fajtaváltás:
- A szárazabb területeken megfontolandó az új éghajlati viszonyoknak megfelelőbb, szárazságtűrő termények termesztése, mint például a gabonafélék közül a cirok. A hazai időjárás már kevésbé kedvez a bogyós gyümölcsöknek (szeder, málna, ribizli), de már elkezdődött olyan, hazánkban eddig szokatlan gyümölcsök termesztése, mint a füge vagy a kivi, sőt, a Balaton déli partján a banántermesztésre is van sikeres példa.
Állattartás
- Az állattartásnál a hőstressz okozta nehézségeket kell megoldani, mivel a magas hőmérséklet csökkenti például a tehenek tejhozamát, vagy súlyos esetben pusztulásukhoz vezethet. A legeltetéses állattartás szempontjából az egyik leghatékonyabb alkalmazkodás a gyepek fásítása (ezáltal árnyék biztosítása az állatok hűsöléséhez) és a gyepeken történő vízvisszatartás.
A mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére vonatkozó javaslatok
- A mezőgazdasági ÜHG-kibocsátások csökkentésére vonatkozó javaslatok szerint az átlagos élelmiszerárak szinten tartása mellett, az adózás átrendezésével árelőnybe kell hozni az egészséges, helyi, szezonális, klímabarát élelmiszereket. Ezeket szemléletformálás révén is népszerűsíteni kell.
- A kis családi gazdaságok számára kamattámogatott hitelt kell biztosítani az ágazat energiaellátásának megújuló alapokra helyezéséhez, mivel a magas kamatkörnyezetben a beruházások finanszírozása nehézkes számukra.
- Az öntözésfejlesztésnél is fontos szempont, hogy a szükséges energiaellátást ÜHG-kibocsátás-mentes módon kell biztosítani, például dízel aggregátoros szivattyú helyett megújuló energiával.
Mindezek mellett ösztönözni kell az élelmiszer-pazarlás csökkentését, ezzel elkerülve a fölösleges kibocsátásokat mind a termelés, mind a hulladékgazdálkodás oldalán.
A klímaváltozás hatásai Magyarországon már nem jövőbeli forgatókönyvek, hanem a mindennapok részei. A vízhiány, az aszály és a terméskiesés nem pusztán agrárkérdés, hanem gazdasági és társadalmi kockázat is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése és a Green Policy Center elemzései világos üzenetet küldenek: a kibocsátáscsökkentés önmagában nem elég. A siker kulcsa az alkalmazkodás, vagyis, hogy a gazdálkodás, a vízkezelés és az élelmiszer-termelés szerkezete igazodjon az új éghajlati valósághoz.
A címlapkép forrása: PeterCam/Shutterstock
