Dobson-egység

A Dobson-egység az ózonréteg oszlopsűrűségének mértékegysége. Jele: DU (Dobson-unit). Ha egy adott alapterületű levegőoszlopban lévő összes ózont a Föld felszínén egyenletesen szétoszlatnának, 1 DU-nak megfelelő mennyiség 1 bar légnyomáson, 0 °C hőmérsékleten 0,01 mm vastag réteget képezne. A földi légkör normális ózontartalma 300 DU körüli, vagyis 3 mm vastagon borítaná be a Földet. Az egységet Gordon Dobson (1889-1976) brit fizikusról és meteorológusról nevezték el, aki az első műszert készítette, mellyel a magaslégköri (sztratoszferikus) ózon szintjét a felszínről lehetett mérni. Definíció szerint az antarktiszi ózonlyukat úgy kell értelmezni, mint az atmoszféra azon területét, ahol az ózonkoncentráció 220 Dobson-egység alá esik. A legkisebb napi átlagos ózonértéket, 73,0 Dobson-egységet 1994-ben mérték.