Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) két évtizede vezette be az átbillenési pontok fogalmát, ami szerint bizonyos felmelegedési szint után olyan kritikus, visszafordíthatatlan változások indulhatnak meg a földi rendszerben (éghajlat, óceáni áramlások, bioszféra), amelyeket az emberiség jelenlegi tudásunk szerint képtelen lesz befolyásolni.
Olyan küszöböt jelent a Föld klímarendszerében, amely átlépésével a rendszer egy másik állapotba kerül. Okozhat ilyen átbillenést például a jégsapkák eltűnése vagy a légköri szén-dioxid koncentrációjának megváltozása. Elméletileg a Földnek számos stabil klíma-állapota létezik, a legismertebbek ezek közül az ún. “hógolyó Föld”, ahol a jégsapkák akár egészen az Egyenlítőig is elérhetnek, vagy a “melegház Föld”, …
Egy friss tanulmány szerint az erősödő globális felmelegedés egyre veszélyesebb közelségbe hozza az éghajlati fordulópontokat, és a kritikus 1,5 °C meghaladásával négy átbillenése valószínűvé válik. A jelenleg érvényben lévő klímapolitikák egyértelműen nem biztonságosak, pedig lennének alkalmas eszközeink.
Megmutatjuk, hogy a társadalomban előidézhetünk olyan pozitív fordulópontokat, amelyekkel a fenntarthatóság felé vezető rendszerszintű társadalmi-gazdasági-technológiai változások felgyorsíthatók.
Az emberi civilizáció az elmúlt 11 ezer év során egy viszonylag stabil éghajlati időszakban, a holocénben alakult ki. Ekkor jöhetett létre a mezőgazdaság, a civilizáció és a városi élet, egy relatíve szűk hőmérsékleti tartományon belül. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói egy frissen megjelent tanulmányt értelmeznek és levonják a következtetéseket: elhagytuk ezt a kényelmes, stabil tartományt, és olyan éghajlati állapot felé haladunk, amelyhez hasonlót a bolygó sokmillió éve nem tapasztalt.
A Meteorológiai Világszervezet becslései szerint 66% az esélye, hogy 2027-ig legalább egy évben meghaladjuk a 1,5 fokos felmelegedést. Elbukott a Párizsi Megállapodás, vagy tehetünk még valamit?
A Chloris Geospatial projekt műholdas lézer alapú távérzékeléssel (LIDAR), gépi tanulással meghajtott modellekkel és mesterséges intelligenciával térképezte fel, hogy mennyi szenet is raktároztak el az erdők és bozótosok 2003-2019 között. Itthon és világszerte is tennünk kell azért, hogy a természet továbbra is partnerünk legyen a klímaváltozás mérséklésében.
A klímasemlegesség mihamarabbi elérésével jó eséllyel stabilizálható volna a globális felmelegedés mértéke, de pontosan mit kell ehhez tenni?
Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése összegzi a világ legjobb elérhető tudományos ismereteit az éghajlatváltozásra vonatkozóan. Ez a cikk összefoglalja a 8 legfontosabb kulcsüzenetet.
Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése összegzi a világ legjobb elérhető tudományos ismereteit az éghajlatváltozásra vonatkozóan. Külön cikksorozatban részletesen bemutattuk annak tartalmát – itt ezeket kívánjuk rendszerezni.
Az IPCC új jelentése szerint fizikailag lehetséges, hogy csak kis mértékben, átmenetileg lépjük át a 1,5 °C-ot, és a nettó nulla globális kibocsátás elérésével stabilizáljuk az éghajlatot. Ehhez rendszerszintű, gyökeres változtatásokra van szükség.
Az üvegházhatású-gázkibocsátás nemcsak hőmérséklet-emelkedést eredményez, hanem láncreakciók sorozatát indítja el az éghajlati rendszerben és hatással van többek között a globális égbolt kétharmadát borító felhőkre is. Bár a felhőzetnek akár hűtő hatása is lehetne, olyan irányba haladunk, hogy tovább melegíthetik a légkört.
