Viszlát homokos strandok. Pusztulnak az európai tengerpartok
A klímaváltozás fokozódásával egyre nehezebb lesz kedvünkre való homokos strandot találni, és a partpusztulás miatt sok helyütt otthonuk elhagyására kényszerülnek a helyi lakosok.
A klímaváltozás fokozódásával egyre nehezebb lesz kedvünkre való homokos strandot találni, és a partpusztulás miatt sok helyütt otthonuk elhagyására kényszerülnek a helyi lakosok.
Általánosan elmondható, hogy termőföld-szükségletet tekintve jellemzően a tehéntej megtermeléséhez szükséges föld tizede elegendő volna a növényi italok előállításához. Bár trendszerűen nő a kereslet ezen termékek iránt itthon, terjedésük legfőbb hazai akadálya a magas ár és az alacsonyabb élvezeti érték az állati eredetű termékekhez képest.
Hazánk a rezsicsökkentés politikájával gyakorlatilag elvesztegetett egy teljes évtizedet: nem kezdődött el érdemben a rendkívül energiapazarló lakásállomány felújítása, miközben a lakosság hozzáállását is úgy alakította, hogy a spórolás fölöslegesnek volt beállítva. A tűzifa-rendelet komoly kockázata, hogy az energiaszegény háztartások tartósan tűzifa-csapdában ragadnak.
Magyarország érezhetően szárazodik: az 1971-1990-es időszakhoz képest a nedves területek aránya az év legcsapadékosabb hónapjában, júniusban 84-ről 68%-ra csökkent napjainkra. Ha ugyanilyen ütemben folytatódnak a globális üvegházhatású-gázkibocsátások és erősödik az éghajlatváltozás, akkor tovább fog növekedni a száraz területek aránya hazánkban.
Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése összegzi a világ legjobb elérhető tudományos ismereteit az éghajlatváltozásra vonatkozóan. Ez a cikk összefoglalja a 8 legfontosabb kulcsüzenetet.
Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése összegzi a világ legjobb elérhető tudományos ismereteit az éghajlatváltozásra vonatkozóan. Külön cikksorozatban részletesen bemutattuk annak tartalmát – itt ezeket kívánjuk rendszerezni.
Az idei nyár már most megmutatta Magyarországon, hogy milyen az, amikor a szélsőséges időjárási események összekapcsolódnak: hőhullámok, megdőlő melegrekordok, súlyos aszály és szárazság, amelyekhez kötődően vízkorlátozás és a mezőgazdasági termények pusztulása lépett fel egyes területeken.
Ha a kibocsátásokat továbbra is a mostani szinten folytatjuk, akkor 2060-tól a jelenlegi átlagosan 3 helyett inkább 4 évben számíthatunk húszéves skálán súlyosan aszályos félévre a vegetációs időszakban. Az optimista, jelentős kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyv szerint a 21. század végére viszont elkerülhetjük az extrém aszályok növekedését.
Elméletileg lehetséges a zöld gazdasági növekedés, de a valóság eddig azt mutatja, hogy globálisan és tartósan, sikertelen. A megoldást nem a gazdasági-technológiai hatékonyságnövelés fogja elhozni, hanem a kereslet tudatos csökkenése, a visszalépés (downshifting) és az ökológiai- és klímaválság enyhítését célzó szelektív gazdasági növekedés.
Elképzelhetetlen az erőforrások felélésének és a klímaváltozásnak gátat szabni úgy, hogy közben a minket körülvevő épített környezet gyakorlatilag minden elemében az erőforrás-használat fokozása felé tol bennünket.
Jelenleg a világ népességének negyede nem jut biztonságos ivóvízhez, és a fokozódó szélsőséges időjárási események is kockázatot jelentenek a vízminőségre. A permafroszt olvadása, a gleccserek visszahúzódása, a víztestek melegedése, az árvizek, erdőtüzek fokozódása és az eróziós folyamatok is káros hatással vannak a megmaradó ivóvízkészleteinkre.
A kisbabák a műanyag cumisüveg használatának módja és egyéb környezeti hatások miatt akár 2600-szor több mikroműanyagot fogyaszthatnak el naponta, mint egy átlagos felnőtt. Bár a szervezetünkből a bevitt mikroműanyag 90%-a kiürül, az egészségügyi kockázatokról továbbra sem tudunk eleget, viszont amit igen, az riasztó.