Kizárólag egy mérsékelt kibocsátásokkal számoló jövőkép szerint van esélyünk annak megfékezésére, hogy a század közepétől ne szabaduljon el az emberi szervezetre akár életveszélyes hőhullámos napok száma, és az elindult exponenciálisan növekvő trendet lassítani tudjuk.
A magas ultraibolya sugárzás káros egészségügyi hatásai, mint a bőrrák vagy a szürkehályog kialakulásának veszélyei viszonylag közismertek, azonban részben szüksége is van rá a testünknek a D-vitamin szintézise miatt.
A klímaváltozás megjelenítésében „hiszem, ha látom” elve helyett ma már inkább a „cselekszem, ha látom” elve lehet a döntő, ahol kiemelt szerep juthat a médiának, ha a tájékoztatást megfelelő környezetpolitikai környezet is segíti.
Az IPCC szerint a mező- és erdőgazdálkodási gyakorlatok javításával, valamint az ökoszisztémák megőrzésével és helyreállításával 2050-ig évente 8-14 milliárd tonna szén-dioxidot lehetne eltávolítani a légkörből gazdaságosan, mégsem költünk ezekre eleget.
A kávé lehet a klímaváltozás igazán nagy vesztese, ami különösen érzékenyen érinti Európát, a világ legnagyobb kávéfogyasztóját. Még ha nem is a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, akkor is a legjobb területek legalább a felükre fognak csökkenni a 2000-es szinthez képest, elsősorban az évi átlaghőmérséklet emelkedése miatt.
A várható változásoknak különösen kitett a Kisalföld és az Észak-Dunántúl. Ha nem mérsékeljük az üvegházhatású-gázkibocsátásokat, akkor az alkalmazkodás sem lesz képes megvédeni a magyar mezőgazdaságot a növekvő fagykároktól.
Változatlanul magas a közlekedési szektor kibocsátásának átlagos növekedése az elmúlt évtizedben, de a keresleti oldalon fennálló lehetőségek és az alacsony üvegházgáz-kibocsátású technológiák csökkenthetik a közlekedési ágazat kibocsátását a fejlett országokban és korlátozhatják a növekedését a fejlődő országokban.
Nem a kevesebb szélenergia, és nem is az uniós klímapolitika és az ezzel összefüggő, a szén-dioxid-kibocsátást terhelő kvótaárak alakulása áll a gáz-, és ezzel összefüggésben az áramárak emelkedése mögött. Az áram árát döntően a gáz, a gázét pedig piaci folyamatok emelték a többszörösére már az ukrán háború előtt is.
Az IPCC harmadik munkacsoportjának friss jelentése először vizsgálta átfogóan azt, hogy igényeink megváltoztatása milyen hatással lehet az éghajlatváltozás mérséklésére. Az egyéni cselekvések a globális kibocsátást akár 40-70%-kal csökkenthetik az évszázad közepére, amennyiben ezt rendszerszintű változások is segítik.
A közhiedelemmel ellentétben az éghajlatváltozás mérséklése nem okozná a globális GDP visszaesését, sőt, ha az elszaladó klímaváltozás okozta gazdasági károkat és veszteségeket is figyelembe vesszük, akkor a mérséklés globális költségét meghaladnák az abból származó gazdasági előnyök.
Nem kell és nem is szabad teleültetnünk fákkal egész Magyarországot. Akkor mit és hova ültessünk, hogy mérsékeljük a klímaváltozást?
