El Niño

Természetes éghajlati jelenség, amely a Csendes-óceán trópusi területén végbemenő El Niño–Déli Oszcilláció, azaz az ENSO (El Niño–Southern Oscillation) meleg fázisa.

Az El Niño spanyol (latin-amerikai) eredetű kifejezés, jelentése „a fiúgyermek”, ami a gyermek Jézusra utal, mivel a jelenség karácsony táján a legerősebb. A mérési adatok tanúsága szerint átlagosan négy évente (kettő-hét év között) ismétlődik a ciklus ezen fázisa. A passzátszelek erősségével összefüggő ENSO-t legkönnyebben egy lengő ingaként képzelhetjük el, amelynél három meghatározó helyzetet jelölhetünk ki: a két szélső végpontot, illetve a közöttük található köztes pozíciót. A Csendes-óceán trópusi régiójában általános esetben (középső helyzet) az egyenletes passzátszelek meleg felszínközeli tengervizet szállítanak keletről nyugatra, ennek helyére pedig hideg, tápanyagban gazdag tengervíz áramlik fel a mélyből. Az Ausztrália keleti partjainál összegyűlt meleg tengervíz párologni kezd, majd a felszálló meleg, párás levegő felhőképződést indít meg a Csendes-óceán nyugati térségben, ahol ennek következtében jelentős mennyiségű csapadék hullik le. A magasban a levegő kelet felé áramlik, folyamatosan veszít nedvességtartalmából, majd Dél-Amerika nyugati partjainál lesüllyed, így egy zárt kört képez, száraz időjárást okozva a keleti térségben. Az esetek felében beszélünk ilyen semleges (neutrális) helyzetről. El Niño esetén a passzátszelek gyengék, ezért a felszínközeli meleg tengervíz nem nyomul nyugatra, hanem a keleti oldalon marad, Peru területén heves esőzéseket és árvizeket, a Csendes-óceán nyugati részén pedig szárazságot idézve elő. Ez a jelenség nem csak a Csendes-óceán, hanem bolygónk számos pontjának időjárására is hatással van.