légköri rétegződés

Földünk légkörét több fizikai mennyiség szerint is rétegekre oszthatjuk, ezek közül a meteorológia és a klímakutatás szempontjából az egyik legfontosabb a magassággal való hőmérséklet-változás szerinti felosztás.

A légkör legalsó rétege a troposzféra, amely a földfelszín és az ettől számított 10–12 km-es magasság között húzódik. Ebben a rétegben zajlanak le a legfőbb időjárási jelenségek, illetve a légi közlekedés is nagyrészt itt folyik. A troposzférát alulról a felszín melegíti, ezért benne a hőmérséklet csökken a magassággal, átlagosan 6,5 °C-kal 1000 méterenként, ezt nevezzük hőmérsékleti gradiensnek. A troposzférát felülről a tropopauza “zárja le” (a sarkoknál 8, az Egyenlítőnél 18 km-es magasságban), amely határrétegben a hőmérséklet-csökkenés szinte megáll. A tropopauza felett kezdődő réteg a sztratoszféra, ahol a hőmérséklet a −55 °C körüli értékről növekedni kezd a magassággal, a hőmérsékleti gradiens tehát negatív. Ennek oka a Napból érkező erős UV sugárzás, amely a gázmolekulákat elérve felhevíti ezt a réteget. A sztratoszférában húzódik az ózonréteg (évszaktól függően 20–30 km-es magasságban), amely az UV sugarak hatására jön létre, de el is nyeli azokat, megvédve minket káros hatásaitól. A sztratoszféra felső határa az 50 km-es magasságban található sztratopauza, a hőmérséklet itt már −5 °C körüli. Az e fölött húzódó mezoszférában a hőmérsékleti gradiens ismét előjelet vált, az egyre ritkább légrétegeket a sztratoszféra fűti alulról. A Föld légkörébe belépő meteorok közül a legtöbb ebben a rétegben ég el. A mezoszférát 85 km-es magasságban “lezáró” mezopauzáig a hőmérséklet egészen −90 °C-ig süllyed le. A mezopauza feletti termoszférában a hőmérséklet nő a magassággal, a felsőbb rétegek a Napból érkező sugárzásnak köszönhetően akár 2000 °C-ra is felmelegedhetnek. A Nemzetközi Űrállomás a termoszférában kering a Föld körül, megközelítőleg 400 km-es magasságban.