Az IPCC Hatodik Értékelő Jelentése összegzi a világ legjobb elérhető tudományos ismereteit az éghajlatváltozásra vonatkozóan. Külön cikksorozatban részletesen bemutattuk annak tartalmát – itt ezeket kívánjuk rendszerezni.
Jelenleg a világ népességének negyede nem jut biztonságos ivóvízhez, és a fokozódó szélsőséges időjárási események is kockázatot jelentenek a vízminőségre. A permafroszt olvadása, a gleccserek visszahúzódása, a víztestek melegedése, az árvizek, erdőtüzek fokozódása és az eróziós folyamatok is káros hatással vannak a megmaradó ivóvízkészleteinkre.
A klímaváltozás megjelenítésében „hiszem, ha látom” elve helyett ma már inkább a „cselekszem, ha látom” elve lehet a döntő, ahol kiemelt szerep juthat a médiának, ha a tájékoztatást megfelelő környezetpolitikai környezet is segíti.
Az IPCC szerint a mező- és erdőgazdálkodási gyakorlatok javításával, valamint az ökoszisztémák megőrzésével és helyreállításával 2050-ig évente 8-14 milliárd tonna szén-dioxidot lehetne eltávolítani a légkörből gazdaságosan, mégsem költünk ezekre eleget.
Változatlanul magas a közlekedési szektor kibocsátásának átlagos növekedése az elmúlt évtizedben, de a keresleti oldalon fennálló lehetőségek és az alacsony üvegházgáz-kibocsátású technológiák csökkenthetik a közlekedési ágazat kibocsátását a fejlett országokban és korlátozhatják a növekedését a fejlődő országokban.
A közhiedelemmel ellentétben az éghajlatváltozás mérséklése nem okozná a globális GDP visszaesését, sőt, ha az elszaladó klímaváltozás okozta gazdasági károkat és veszteségeket is figyelembe vesszük, akkor a mérséklés globális költségét meghaladnák az abból származó gazdasági előnyök.
A hegyvidéki területek különösen érzékenyek a klímaváltozás hatásaira, így a felmelegedésre és szárazodásra. Már 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén is az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek el fogják veszteni tömegük nagy részét, több faj pedig úgy próbál alkalmazkodni, hogy magasabb térségekbe költözik, ameddig ez lehetséges.
Az egyre nagyobb és népesebb városok az egyik leginkább kitett területei a fokozódó éghajlatváltozásnak. Ez jelentős probléma, hiszen a Föld lakosságának 56%-a, Magyarországénak pedig kb. 72%-a már most városlakó, így ami a városokban történik, az kulcsfontosságú a sikeres alkalmazkodáshoz.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) két évtizede vezette be az átbillenési pontok fogalmát, ami szerint bizonyos felmelegedési szint után olyan kritikus, visszafordíthatatlan változások indulhatnak meg a földi rendszerben (éghajlat, óceáni áramlások, bioszféra), amelyeket az emberiség jelenlegi tudásunk szerint képtelen lesz befolyásolni.
A klímaváltozás miatt egyre szárazodó és forrósodó körülmények veszélybe sodorhatják az olajfát: sok helyütt jelentősen csökkenhet a terméshozama, ami új kihívások elé állítja a gazdákat.
Az éghajlati szélsőségek miatt az Európai Unióban már most 3,4 milliárd eurót teszi ki az éves várható károk összege és ez a század végére a tízszeresére nőhet ha továbbra sem számol az infrastrukturális tervezés a változó éghajlat jelentette kockázatokkal. Az EU gazdasági veszteségei az iparban, a közlekedésben és az energiaszektorban lehetnek a legnagyobbak.
Október elején Genova megyében, Olaszországban 12 óra alatt lehullott az éves átlagos csapadékmennyiség fele. Ez csupán egy esemény a sok közül, ami megerősíti az új IPCC egyik hangsúlyos állítását: A hidrológiai ciklus felgyorsulásának következtében a szélsőségek irányába eltolódó csapadéktöbblet és a csapadékhiány is egyre jelentősebb kockázatot jelent.
