Klímaszótár

A Klímaszótár elkészítésében óriási köszönettel tartozunk Kovács Attilának, az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájának doktoranduszának.

Az oldalt folyamatosan egészítjük ki új fogalmakkal.

A Á B C D E É F G H I J K L M N Ó Ö P S SZ T Ü V

A

a Föld túllövésének napja (Earth Overshoot Day)

Azt a dátumot jelzi, amely napon az emberiség ökológiai források iránti szükségletei az adott évben túllépik a Föld által újratermelhető mennyiséget.*

A túllövési nap kiszámításához osszuk el bolygónk termelőképességét az emberiség ökológiai lábnyomával és szorozzuk meg az eredményt 365-tel. 2019-ben a Föld túllövésének napja július 29-ére esett, ez tehát a világátlag.** A dátumot országokra külön-külön is értelmezhetjük: az USÁ-é március 15-én, Magyarországé június 14-én, Egyiptomé pedig november 25-én lenne.*** Ebből az is következik, hogy mivel az Egyesült Államok közel 1/5-öd év alatt feléli a rendelkezésre álló forrásait, 5 Földre lenne szükségünk, ha bolygónk minden lakója úgy akarna élni, mint az ottani emberek.

*https://www.overshootday.org/about-earth-overshoot-day/

**https://www.overshootday.org/newsroom/past-earth-overshoot-days/

***https://www.overshootday.org/newsroom/country-overshoot-days/

adaptáció

Alkalmazkodás, esetünkben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.

Természetesen a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás korlátokkal rendelkezik. Az állat- és növényvilág tekintetében például sok faj tűrőképessége behatárolt, legyen szó hőmérsékletről, csapadékról, páratartalomról, vagy akár kémhatásról (pH-ról). Modern kutatások szerint a jegesmedvék kénytelenek barna medvékkel párosodni a jéggel borított területek eltűnésének következtében. A mezőgazdaságban a száraz, csapadékmentes időszakok gyakoribbá válásával az öntözésre is egyre nagyobb szükség van, ami többletköltségeket jelent a termelők számára.

aeroszol

A légkörben található szilárd vagy folyékony halmazállapotú vegyületek gyűjtőneve, amelyek jellemző mérete 0,01 és 10 µm (mikrométer, 1 µm = 1 ezred mm) közé esik.

Az aeroszol részecskék származhatnak egyaránt természetes és emberi (antropogén) forrásokból is. Aeroszolnak tekintjük például a port, a tengeri só kristályokat, az égetés során keletkező kormot, a vulkáni hamut és a növényi polleneket. Ezek meghatározó szerepet játszanak a csapadék-képződésben, ugyanis a vízgőz a légkörben ezeken a szennyezőanyagon képes kicsapódni (kondenzálódni), és így felhőt alkotni (e kondenzációs magvak átlagos mérete 0,2 µm körüli). Az aeroszolok közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt) hatással is vannak a klímára: közvetlen módon szórják és elnyelik (abszorbeálják) a beérkező napsugárzást; közvetett módon pedig megnövelik a felhők darabszámát és élettartamát. Az első hatás a légkör hőmérsékletének növekedését, míg a második az adott terület (és így kis mértékben az egész bolygó) albedójának növekedését okozza.

albedó (α)

Mértékegység (dimenzió) nélküli sugárzástani mérőszám, egy adott anyag egységnyi felülete által visszavert (reflektált) sugárzás és az egységnyi felületre beérkező sugárzás hányadosa.

Az albedó latin eredetű szó, jelentése*: fehérség. A görög alfa betűvel jelöljük, értéke 0 (az abszolút fekete test albedója, amely minden beérkező sugárzást elnyel) és 1 (az abszolút fehér test albedója, amely minden beérkező sugárzást visszaver) között változik. Minél sötétebb egy tárgy, annál hatékonyabban nyeli el a sugárzást (gondoljunk csak a nyáron a feketére festett hordóban felmelegedő vízre). A Föld teljes albedója 0,29**, azaz bolygónk a beérkező napsugárzás körülbelül 29%-át visszaveri. Ez az érték a különböző felszíntípusok albedójának átlagából származik. Néhány albedó érték:

  • óceán: 0,07-0,10
  • tűlevelű erdő: 0,08-0,15
  • lombhullató erdő: 0,15-0,18
  • fű: 0,25
  • sivatagi homok: 0,40
  • óceáni jég: 0,50-0,70
  • friss hó: 0,80-0,90

*http://www.climatedata.info/forcing/albedo/

** Stephens, G. L., O’Brien, D., Webster, P. J., Pilewski, P., Kato, S., & Li, J. L. (2015). The albedo of Earth. Reviews of geophysics, 53(1), 141-163.

Antarktiszi oszcilláció (Antarctic Oscillation, AAO)

Az Antarktisz körül található légköri áramlási rendszer változékonysága.

Éves Déli Trendnek/Tendenciának/Helyzetnek (Southern Annular Mode, SAM) is szokták nevezni. Az Antarktisz körüli nyugatias szelek dominálta, alacsony nyomású öv olykor észak (az Egyenlítő) felé, olykor pedig dél (a Déli-sark) felé tolódik el. A SAM éven belüli változékonyságának három fázisát szokták megkülönböztetni: pozitív, semleges és negatív – ezek akár kéthetente is válthatják egymást. A SAM hatására létrejövő, majd észak felé haladó hidegfrontok gyakorisága nagyban befolyásolja az Ausztrália déli partjaira lehulló csapadékmennyiséget. A téli félévben az oszcilláció pozitív fázisában az Antarktiszt körülvevő légkörzés összeszűkül, és kevesebb eső esik Ausztrália déli partjainál, ugyanakkor több csapadékot enged észak felől a kontinens keleti oldalára. Negatív helyzetben a légkörzés kitágul, akár egész Ausztrália felett is átívelhet, a földrész nyugati részét csapadékossá, keleti részét pedig szárazzá téve. A nyári félévben a cirkuláció délebbre kényszerül, ami erőteljesen korlátozza a SAM kiterjedését. Ekkor a negatív SAM fázis szinte mindenütt szárazságot okoz, főleg Ausztrália keleti részein, pozitív SAM esetén pedig kizárólag a kontinens keleti részére enged nedves légtömegeket észak felől.

aszály

Az aszály olyan szélsőségesen száraz, csapadékmentes időszak, amikor a vegetációs időszakban harminc egymást követő napon belül a lehullott csapadék összes mennyisége a 10 millimétert nem éri el; vagy nem éri el a 25 millimétert, és a napi maximum hőmérséklet értéke legalább tizenöt napon keresztül meghaladja a 31 Celsius fokot. (2011. évi CLXVIII. törvény)

Aszályos időszakban a talaj nedvességtartalma lecsökken, emiatt a talaj legfelső szemcséinek kötöttsége gyengül. A növényzet (vegetáció) kiirtásával a talajnedvesség tovább csökken, ami az adott terület elsivatagosodáshoz vezet, ha hosszú időn keresztül fennáll.

Á

átbillenési pont, fordulópont (tipping point)

Olyan küszöböt jelent a Föld klímarendszerében, amely átlépésével a rendszer egy másik állapotba kerül.

Okozhat ilyen átbillenést például a jégsapkák eltűnése vagy a légköri szén-dioxid koncentrációjának megváltozása. Elméletileg a Földnek számos stabil klíma-állapota létezik, a legismertebbek ezek közül az ún. “hógolyó Föld”, ahol a jégsapkák akár egészen az Egyenlítőig is elérhetnek, vagy a “melegház Föld”, ahol a jég teljesen eltűnik a sarkokról, a vegetáció pedig gyakorlatilag globális kiterjedésűvé válik.

B

belső éghajlati változékonyság

Az éghajlat természetes időbeli változásait jelenti.

Természetes éghajlati változékonyságnak is nevezik, ide tartozik például az El Niño/Déli Oszcilláció jelensége. Az ilyen folyamatok lényegében csak az energia térbeli átszervezésére képesek, nem okoznak hosszú időtávú hőmérsékletváltozási tendenciákat, illetve az emberi tevékenységtől és más külső kényszerektől függetlenül is bekövetkeznek.

biogeográfiai régió

Növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján meghatározott régió.

Európa területe biogeográfiai régiókra (atlanti, sarki, boreális, kontinentális, alpesi, pannon, mediterrán, sztyeppi, fekete-tengeri, makaronéziai, anatóliai) osztható, mindegyiknek sajátos növényzete, éghajlata és földtana van. A hazánkat lefedő pannon biogeográfiai régióban számos védendő faj és élőhelytípus, ún. “pannonikum” található, amely sehol máshol nem fordul elő.

Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség

C

COP

A Részes Felek Konferenciája (Conference of the Parties, COP), vagyis az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) által évente megrendezett nemzetközi klímakonferencia.

1992-ben, Rio de Janeiro-ban az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményét (UNFCCC, United Nations Framework Convention on Climate Change) az összes ENSZ-tagállam aláírta, vagyis több mint 190 ország. A Részes Felek Konferenciáján, azaz a COP-on, tehát mindazon államok képviseltetik magukat, amelyek részesei ennek a Keretegyezménynek. Céljukként az üvegházgázok kibocsátásának mérséklését, és a Föld éghajlati rendszerébe való emberi eredetű veszélyes beavatkozás megelőzését fogalmazták meg. 1995-ben Berlin adott otthont az első COP konferenciának. 1997-ben a Keretegyezmény égisze alatt megalkották a Kiotói Jegyzőkönyvet, amely a fejlett országokat kötelezte üvegházgáz kibocsátásuk 5%-os csökkentésére 2012-ig. Később, a 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás már mind a fejlett mind a fejlődő országok számára kötelezettségeket fogalmaz meg üvegházhatású gázkibocsátásaik szabályozására, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését jóval 2 Celsius fok alatt tartsa az iparosodás előtti időszakhoz viszonyítva. Továbbá a nemzetközi közösségnek erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy ez már 1,5 °C alatt korlátozható legyen.

D

dekarbonizáció

Kezdetben az alacsony, később pedig a zéró üvegházgáz-kibocsátású gazdaságra való áttérés.

Ehhez többek között a fosszilis energiahordozók fokozatos elhagyása és a megújuló energiaforrások lehető legszéleskörűbb felhasználása szükséges. A fő gondot az átállási költségek jelentik, hiszen 2018-ban a világ energiafogyasztásának 33,62%-át az olaj, 23,87%-át a földgáz, 27,21%-át pedig a szén adta, ami összesen 84,7%*. Csak a maradék 15,3%-ot jelenti az atomenergia (4,41%), a vízenergia (6,84%) és a megújuló energia (4,05%).

*BP Statistical Review of World Energy 2019

dinitrogén-oxid

Színtelen, édeskés szagú, üvegházhatású gáz. Képlete: N2O
A dinitrogén-oxidot érzéstelenítő és altató hatása miatt gyakran alkalmazzák műtétek elvégzésekor, emiatt kéjgáznak és nevetőgáznak is szokták nevezni. Önmagában nem gyúlékony gáz, de az égést elősegíti, mivel oxigénatomja könnyen le tud szakadni a molekuláról, e tulajdonsága miatt belső égésű motorok teljesítménynövelésére is használják. Egy molekula tekintetében 265-298-szor erősebb üvegházhatást okoz, mint a szén-dioxid. Legfőbb forrásai a trágyázott mezőgazdasági területek.

Dobson-egység

A Dobson-egység az ózonréteg oszlopsűrűségének mértékegysége. Jele: DU (Dobson-unit). Ha egy adott alapterületű levegőoszlopban lévő összes ózont a Föld felszínén egyenletesen szétoszlatnának, 1 DU-nak megfelelő mennyiség 1 bar légnyomáson, 0 °C hőmérsékleten 0,01 mm vastag réteget képezne. A földi légkör normális ózontartalma 300 DU körüli, vagyis 3 mm vastagon borítaná be a Földet. Az egységet Gordon Dobson (1889-1976) brit fizikusról és meteorológusról nevezték el, aki az első műszert készítette, mellyel a magaslégköri (sztratoszferikus) ózon szintjét a felszínről lehetett mérni. Definíció szerint az antarktiszi ózonlyukat úgy kell értelmezni, mint az atmoszféra azon területét, ahol az ózonkoncentráció 220 Dobson-egység alá esik. A legkisebb napi átlagos ózonértéket, 73,0 Dobson-egységet 1994-ben mérték.

A légkör rétegei: a troposzféra után következik a sztratoszféra, melynek alsó rétegeiben 20-30 km magasságban található az ózonréteg. (Forrás: UCAR, módosította: Kovács Attila)

E

El Niño

Természetes éghajlati jelenség, amely a Csendes-óceán trópusi területén végbemenő El Niño–Déli Oszcilláció, azaz az ENSO (El Niño–Southern Oscillation) meleg fázisa.

Az El Niño spanyol (latin-amerikai) eredetű kifejezés, jelentése „a fiúgyermek”, ami a gyermek Jézusra utal, mivel a jelenség karácsony táján a legerősebb. A mérési adatok tanúsága szerint átlagosan négy évente (kettő-hét év között) ismétlődik a ciklus ezen fázisa. A passzátszelek erősségével összefüggő ENSO-t legkönnyebben egy lengő ingaként képzelhetjük el, amelynél három meghatározó helyzetet jelölhetünk ki: a két szélső végpontot, illetve a közöttük található köztes pozíciót. A Csendes-óceán trópusi régiójában általános esetben (középső helyzet) az egyenletes passzátszelek meleg felszínközeli tengervizet szállítanak keletről nyugatra, ennek helyére pedig hideg, tápanyagban gazdag tengervíz áramlik fel a mélyből. Az Ausztrália keleti partjainál összegyűlt meleg tengervíz párologni kezd, majd a felszálló meleg, párás levegő felhőképződést indít meg a Csendes-óceán nyugati térségben, ahol ennek következtében jelentős mennyiségű csapadék hullik le. A magasban a levegő kelet felé áramlik, folyamatosan veszít nedvességtartalmából, majd Dél-Amerika nyugati partjainál lesüllyed, így egy zárt kört képez, száraz időjárást okozva a keleti térségben. Az esetek felében beszélünk ilyen semleges (neutrális) helyzetről. El Niño esetén a passzátszelek gyengék, ezért a felszínközeli meleg tengervíz nem nyomul nyugatra, hanem a keleti oldalon marad, Peru területén heves esőzéseket és árvizeket, a Csendes-óceán nyugati részén pedig szárazságot idézve elő. Ez a jelenség nem csak a Csendes-óceán, hanem bolygónk számos pontjának időjárására is hatással van.

emisszió

Valamilyen légköri aeroszol felület-, és időegységre vett tömeg-kibocsátása.

Az emissziós források között megkülönböztethetünk pontforrást (pl. egy gyárkémény), vonalforrást (pl. egy autóút) vagy területi forrást (pl. egy erdőtűz). Könnyen összekeverhető az imisszióval, ami viszont az egységnyi levegő-térfogatban található légszennyező anyag tömegét jelenti.

energiafüggőségi ráta

Az energiafüggőségi ráta a nettó energiaimport és a bruttó fogyasztás hányadosa, amely megmutatja, hogy egy ország milyen mértékben szorul rá energiabehozatalra.

energiaintenzitás

Az energiaintenzitás a bruttó belföldi energiafogyasztás és a bruttó hazai termék hányadosa, ami képet ad egy nemzetgazdaság energiahatékonyságáról: minél alacsonyabb az értéke, annál kevesebb energia felhasználásával lehetséges egységnyi GDP előállítása.

externália, externális költség

Külső gazdasági hatás, amely a károsanyag kibocsátással nő, és a természetes környezet károsodásával, az emberi egészség romlásával, valamint területek és eszközök elértéktelenedésével jár.

Az externális költség akkor keletkezik, amikor egy termék vagy szolgáltatás előállítása vagy használata költségekkel jár egy harmadik (külső) fél számára. Ha fellép, akkor a társadalmi költség mindig nagyobb lesz, mint a magánköltség. Jó példa erre az autózás, hiszen az autós igaz, hogy hamarabb beér a munkahelyére, azonban környezet- és zajszennyezést okoz útja során, illetve potenciális veszélyforrást jelent a gyalogosok és kerékpárosok számára.

É

éghajlat (klíma)

Valamely hely hosszú távra jellemző időjárási viszonyainak összessége, az időjárás elemeinek hosszabb idejű ismétlődése.

Egy terület éghajlatát számos meteorológiai (például a napsütéses órák száma, a hőmérséklet, a lehullott csapadék mennyisége és a szélviszonyok) és földrajzi (tengerszint feletti magasság, földrajzi szélesség) tényező együttes hatása alakítja ki. Az éghajlatosztályozás során megkülönböztetünk trópusi/mérsékeltövi/sarki, meleg/hideg, valamint nedves/száraz éghajlatokat. Magyarország éghajlati besorolás szerint a meleg, mérsékelten csapadékos, kontinentális kategóriába tartozik.

F

F-gázok (fluorozott szénhidrogének)

Hosszú (akár évezredes) légköri tartózkodási idejű fluortartalmú üvegházgázok.

Ezek a mesterségesen előállított gázok a fluorozott szénhidrogének (HFC-k), a csak szén- és fluortartalmú vegyületek (perfluorkarbonok, PFC-k), a kén-hexafluorid (SF6) és a nitrogén-trifluorid (NF3). Számos felhasználási módjuk közül a legjelentősebb a hűtőgépekben, a légkondicionálókban, a tűzoltószerekben és a hajtógázként való alkalmazásuk. Ugyan már nem károsítják az ózonréteget, mint elődeik, a halogénezett szénhidrogének (CFC gázok), ugyanakkor hasonlóan magas üvegházhatás potenciállal rendelkeznek, és így hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

fair trade (méltányos vagy becsületes kereskedelem)

A méltányos kereskedelem a nemzetközi árucsere szokásos felfogásától eltérő megközelítés. Kereskedelmi partnerséget jelent, amely a hátrányos helyzetű termelők számára hivatott a fenntartható fejlődést előmozdítani elsősorban jobb kereskedelmi feltételek biztosításával, valamint a fejlett országokban folyó szemléletformáló kampányokkal. Lényege, hogy se a természetet, se a termelőket nem zsákmányolja ki az adott termék előállítása során. Öt alapelve: a méltányos ár, amelyet a termelők kapnak a tisztességes megélhetésért, a gyerekmunka tilalma, tisztességes munkakörülmények, helyi közösségek fejlesztése (pl. helyi oktatás, egészségügy) és nem utolsó sorban a környezeti fenntarthatóság, ami magába foglalja a káros vegyszerek kizárását, az ökoszisztéma, a termelő és a fogyasztó egészségének védelmét.

felhőtípusok
Készítette: Kovács Attila
Fenntartható Fejlődési Célok

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése (UNGA, United Nations General Assembly) által 2015-ben megfogalmazott globális célok 17 pontból álló listája, amelyet úgy alkottak meg, hogy “tervezet legyen egy mindenki számára jobb és fenntarthatóbb jövő elérésére”.* Ezeket a célokat 2030-ra tervezik elérni.

ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok

*https://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/

földhasználat-változás

Az a folyamat, amely során az ember átformálja a talajt és a növénytakarót, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel a globális klímaváltozáshoz.

Kifejezhető üvegházgáz-kibocsátásként is, mivel sok esetben esőerdőket vágnak ki és alakítanak át mezőgazdasági területekké, ez a változtatás pedig (a növény-, és állatvilágban történt pusztítás mellett) fontos szén-dioxid elnyelő területeket tüntet el a Föld felszínéről. Becslések szerint a földhasználat-változás felelős a globális üvegházgáz-kibocsátás közel egyötödéért (18%)*, emellett csökkenti az állatok és növények természetes élőhelyét, valamint a biodiverzitást (biológiai sokféleséget).

*https://www.sciencedirect.com/topics/agricultural-and-biological-sciences/land-use-change

fosszilis energia

A régen elpusztult élőlények (növények és állatok) testéből keletkezett szénhidrogének elégetésével nyert energia.

A szerves anyagok az oxigéntől elzárt helyen kőzetképződési folyamatok útján szénhidrogénekké alakulnak át a földtörténeti korok alatt. A három legfontosabb fosszilis energiahordozó a mocsaras területek alá temetődött növényi maradványokból keletkező kőszén, valamint a tengeri üledékképződés során keletkező kőolaj és földgáz. A fosszilis energiahordozók elégetésekor szén-dioxid is keletkezik, ennek légkörbe jutása pedig fokozza az üvegházhatást. 2018-ban a világ teljes energiafelhasználásának 84,7%-át a fosszilis, 4,4%-át a nukleáris, 10,9%-át pedig a megújuló energiaforrások adták*.

*https://www.bp.com/en/global/corporate/energy-economics/statistical-review-of-world-energy.html

G

globális éghajlatváltozás (klímaváltozás) / globális felmelegedés

A Föld éghajlatának megváltozása, amely nem feltétlenül csak felmelegedést jelent, lokálisan lehűléssel is járhat.

A klimatológia, vagyis a Föld éghajlatát kutató tudományág általában 30 éves időszakokat vizsgál, ugyanis hosszú távú következtetéseket csak kiterjedt adatsorokról lehet levonni. A klimatikus viszonyok megváltozását okozhatják az éghajlati rendszer belső ingadozásai (például az El Niño/La Niña jelenségek), természetes külső tényezők (változások a naptevékenységben vagy a vulkanikus aktivitásban), valamint az ember okozta (antropogén) hatások (üvegházhatású gázok és aeroszol részecskék kibocsátása, a növényzet pusztítása). Az eljövendő klíma meghatározásához a kutatóknak forgatókönyveket (szcenáriókat) kellett megfogalmazniuk, hogy ezekkel becsüljék meg az emberiség szén-dioxid kibocsátásának hatását. Jelenleg úgy tűnik, hogy az 1981-es legpesszimistább becsléseinket a jelenkori méréseink túlszárnyalják.* Az ötödik IPCC jelentés (Intergovernmental Panel on Climate Change – Fifth Assessment Report) szerint a Föld átlaghőmérséklete nagy valószínűséggel 0,3-1,7 (legoptimistább szcenárió) vagy 2,6-4,8 (legpesszimistább szcenárió) Celsius fokkal fog emelkedni az 1986–2005 időszak átlagához képest 2100-ig**, ami további jégolvadáshoz és tengerszint emelkedéshez vezet majd.

* http://www.realclimate.org/index.php/archives/2012/04/evaluating-a-1981-temperature-projection/
** IPCC Climate Change 2014 Synthesis Report, Summary for Policymakers, p. 10. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/SYR_AR5_FINAL_full.pdf

globális felmelegedési hézag (global warming hiatus)

Rövidebb időszak, amely során a globális átlaghőmérséklet növekedése a vártnál kisebb mértékű.

Az egyik ilyen globális felmelegedési hézagot 1998 és 2012 között jelölték ki. 1951 és 2012 között a Föld átlaghőmérséklete évtizedenként megközelítőleg 0,12 °C-os növekedést mutatott, azonban az 1998 és 2012 közötti időszakban az emelkedés évtizedenként mindössze 0,05 °C volt átlagosan.* Természetesen az ilyen időintervallumok határai igen élesek, mivel akár 1-2 év is nagyban befolyásolhatja az átlaghőmérséklet-változást a bolygó klímájának belső változékonysága miatt. Kiválthatja a belső (természetes) változékonyság, vulkanikus vagy más aeroszol részecskék légköri többlete.

Forrás: https://www.climatecentral.org

*IPCC Climate Change 2013: Technical Summary, 37. oldal

globális felmelegedési potenciál (Global Warming Potential, GWP)

A globális felmelegedési potenciál mértékegység nélküli mennyiség, lényegében az üvegházhatás referenciagázhoz (szén-dioxid) viszonyított mérőszáma adott molekula esetén. Azt fejezi ki, hogy egy adott üvegházhatású gáz a szén-dioxidhoz viszonyítva mennyivel erősebb/gyengébb üvegházhatással bír, vagyis mekkora “melegítő” hatást fejt ki a légkörben. Nagyban függ a kérdéses gázmolekula kötési felépítésétől, valamint légköri tartózkodási idejétől, például egy 100 évnél hosszabb légköri tartózkodási idővel rendelkező gáznak nagyobb lesz a 100 évre vonatkozó GWP100 értéke, mint a 20 évre vonatkozó GWP20 értéke. Miként az alábbi táblázat mutatja, rövid távon (20 év) a metán például 84-szer, a dinitrogén-oxid pedig 264-szer erősebb globális felmelegedési potenciállal rendelkezik, mint a szén-dioxid.

Néhány üvegházgáz GWP adatai az IPCC (2014) szerint:

Anyagfajta Tartózkodási idő GWP20 GWP100
CO2 5–200 év 1 1
CH4 11 év 84 28
N2O 121 év 264 265
CF4 50 000 év 4880 6630
HFC-152a
(CH3CHF2)
1,5 év 506 138

 

H

hőhullám

Hosszú ideig tartó, a megszokottnál jóval magasabb napi átlag-hőmérsékletű időszak.

A hőhullámnak nincs nemzetközileg elfogadott definíciója, bizonyos országokban előre megadott napi átlaghőmérséklet értékek túllépése esetén, máshol az összes regisztrált adat 90%-ánál magasabb (90-es percentilis) mért érték esetén tekintenek egy adott időszakot hőhullámnak. Egyes meghatározások magukba foglalják a hőmérséklet és az időtartam mellett a páratartalmat is, hiszen ez a meteorológiai paraméter is hatással van az emberi hőérzetre.

homogenizálás

A mérési körülmények megváltozásából fakadó esetleges hibák kiszűrése az adatsorokból.

Az éghajlatváltozás kutatásában a hosszú meteorológiai adatsor igen értékes, ugyanakkor a mérés évtizedei alatt jellemzően a körülmények is megváltoznak (pl. állomás áthelyezése, környezet megváltozása, műszerek cseréje miatt). Az ezen tényezők által okozott mérési hiba összemérhető lehet az éghajlati adatsorokban rejlő tényleges változások nagyságával. A homogenizálás feladata a nem-éghajlati változások kiszűrése, az adatsor korrigálása a matematika eszközei segítségével.

I

időjárás

A légkör és meteorológiai jellemzőinek pillanatnyi állapota, illetve azok néhány óra, nap, hét folyamán tanúsított viselkedése.

igazságos átmenet/méltányos átállás (Just Transition)

Az igazságos átmenet vagy méltányos átállás a tiszta energiára épülő gazdaság és társadalom kiépítéséhez szükséges átalakításokra utal, melyeket olyan módon kell végrehajtani, hogy az intézkedések által érintett közösségek ne kerüljenek hátrányba. A gazdaság zöldítése jelentős gazdasági és társadalmi változással jár, ezért a szolidaritás jegyében az érintett régiók lakossága, pl. széniparban dolgozók számára átképzési programokat, megfelelő minőségű új munkahelyeket és egyéb szociális támaszokat kell biztosítani.

Az Európai Unió a leginkább érintett európai régiók számára a következő hét évben (2021–2027) egy 100 milliárd eurós alapot biztosít az úgynevezett Méltányos Átállási Mechanizmus keretében. Ennek célja, hogy például a szénbányák bezárása miatt keletkező szociális, társadalmi feszültséget kezelni lehessen új munkahelyek teremtésével, átképzésekkel és a gazdaság zöldítését segítő beruházásokkal.

imisszió

Légszennyezettség; az egységnyi levegő-térfogatban található légszennyező anyag tömege.

Indiai-óceáni dipólus (Indian Ocean Dipole, IOD)

Rendszertelen oszcilláció, amely során tengerfelszíni hőmérséklet-különbség lép fel az Indiai-óceán nyugati és keleti része között.

Az El Niño-hoz hasonló mintázata miatt Indiai-óceáni Niño-nak is szokták nevezni. Ennek az oszcillációnak is három fázisa van: pozitív, semleges és negatív. Semleges fázisban a melegebb, a Csendes-óceán felől érkező tengervíz keveredik az Indiai-óceán nyugati részének vizével, amely felett a levegő felemelkedik, nyugat felé tódul, majd az óceán nyugati részén lesüllyed, kelet felé mozog, és cirkulációba kezd. Negatív fázisban a nyugatias szelek felerősödnek, Ausztrália nyugati részéhez nyomva a melegebb tengervizet, a kontinens déli részén esőzéseket okozva. Pozitív fázisban a nyugatias szelek elgyengülnek, a dél-ausztráliai területeken pedig szárazság lép fel. Olykor a pozitív IOD fázis egybeesik a pozitív El Niño fázissal, ekkor Ausztrália dél-keleti része extrém aszályossá válhat.

IPCC

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény döntéshozói munkáját segítő tudományos testület, amelynek feladata, hogy rendszeres időközönként összegezze és értékelje a legfrissebb tudományos eredményeket a klímaváltozás természeti, valamint gazdasági-társadalmi hatásairól és kockázatairól.

Az IPCC-t a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization, WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (United Nations Environment Programme, UNEP) hívta életre 1988-ban azzal a céllal, hogy átfogó jelentésekben értékelje az ember okozta klímaváltozást, körvonalazza ennek lehetséges veszélyeit, és vázolja az elképzelhető megoldásokat és megelőzési módokat. 2019-ig öt, egyenként háromkötetes (tudományos alapok / hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség / mérséklő intézkedések) IPCC jelentést adtak ki, a hatodik értékelő jelentés (Sixth Assessment Report, AR6) pedig 2022-re fog elkészülni.

J

jégself (ice shelf)

Nagy kiterjedésű vízen úszó jégréteg, amely jégpajzsok (Antarktisz, Grönland) partvonala mentén alakul ki.

A Földön a legnagyobb kiterjedésű jégself a Ross-jégself, amely megközelítőleg 500 000 km2 területű, kiterjedése tehát közel ötször nagyobb, mint Magyarországé. Vastagsága több száz méter, partvonala pedig több mint 600 km széles. Számos jégtábla leszakadt már a Ross-jégselfről, közülük az eddigi legnagyobb (11 000 km2) a B-15 elnevezésű volt 2000-ben, amelynek még 2018-ban is voltak megfigyelhető darabkái. A jégtáblák letöredezésének oka nagy valószínűséggel a globális felmelegedés, hiszen a felszíni olvadékvíz és a jégself alatti tengervíz felmelegedése is a jégszerkezet gyengüléséhez vezet.

jet stream (futóáramlás)

Nagy sebességű (50 km/h feletti), több száz kilométer széles, de csak néhány kilométer mély, behullámzásra (meanderezésre) képes légáramlatok, a globális légkörzés részei.

A hideg és a meleg levegő határán alakulnak ki, ezért helyzetük az év során állandóan változik (télen az Egyenlítő felé tolódnak el). A két legfontosabb jet stream a légkörben (egy-egy féltekén): a poláris jet, amelyet általában a 30. és a 60. földrajzi szélességi kör között, 9-12 km magasságban találunk, illetve a szubtrópusi jet, amely többnyire a 30. földrajzi szélességi kör közelében, 10-16 km magasságban helyezkedik el. Sebességük olykor a 200 km/h-t is eléri. Európa időjárását nagy mértékben befolyásolja a poláris jet, főként a ciklonok pályáján, illetve a lehullott csapadék mennyiségén keresztül. Az éghajlatkutatók szerint a globális felmelegedés csökkenti a sarkok és a trópusok közötti hőmérséklet-különbséget, emiatt a jet stream-ek is gyengülnek és egyre erősebben behullámoznak. Ennek következtében a sarki hideg levegő egyre délebbi és a trópusi meleg egyre északabbi területekre jut el, így a szélsőségesen hideg és meleg időjárási helyzetek valószínűsége megnőhet. A szubtrópusi jet gyengülése gyakoribb és erősebb trópusi ciklonokat eredményezhet.

K

karbon-költségvetés (fennmaradó)

A becsült összesített nettó globális antropogén CO2-kibocsátás egy adott kezdő dátumtól addig az időpontig, amikor az antropogén CO2-kibocsátás eléri a nettó nullát. Ez bizonyos valószínűséggel a globális felmelegedés adott szintre korlátozását eredményezi, figyelembe véve az egyéb antropogén kibocsátások hatását is. Az IPCC legújabb, ún. 1,5 fokos jelentésében többek között úgy kerül elő a fogalom, hogy milyen extra kibocsátásokkal “gazdálkodhat” az emberiség, mielőtt elérjük az ipari forradalomhoz képest másfél fokos melegedést. A Carbon Tracker az alábbi 3 perces videóban ábrákkal kifejtve mutatja be a folyamatot, illetve a karbon-költségvetés kalkulálását:

karbonsemlegesség (carbon neutrality) / klímasemlegesség

Az az állapot, amikor az üvegházhatású gázok kibocsátása és azok elnyelése egyensúlyban van, a teljes szénlábnyom pedig gyakorlatilag nulla.

Országok, gazdasági ágak, cégek, közösségek számára ez annyit jelent, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását radikálisan csökkenteniük kell, valamint gondoskodni arról, hogy amit kibocsátanak, azt különböző „elnyelők” (például zöldfelületek, illetve szén-megkötő technológiák) révén ki is vonják a légkörből. A karbonsemlegesség elérésére számos stratégia lehetséges. Ahhoz, hogy minél hamarabb karbonsemlegességet érjünk el, drasztikusan csökkenteni kell a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, vagyis alacsony szén-kibocsátású gazdaságra kell átállni, amellyel a szén-mérleg pozitív tagját csökkentjük le. Ezt főként megújuló energiaforrások bevezetésével, zöldebb ipari és közlekedési technológiák kifejlesztésével érhetjük el. Emellett, ha a légkörből kivonjuk az üvegházhatást okozó gázokat például természetes rendszerek (erdők megőrzésével és telepítésével) és különféle szén-megkötő technológiák segítségével, a szén-mérleg negatív tagját növeljük. Ide tartozik a szén-dioxid üzemanyaggá való alakítását célzó kutatás is.

Az Európai Bizottság az Európai Zöld Megállapodás keretében a következő 10 évben 1000 milliárd eurós beruházási tervvel igyekszik elérni az Unió gazdaságának klímasemlegessé alakítását.

kis jégkorszak (Little Ice Age)

A 16. és 19. század közepe közötti mérsékelten hűvösebb időszakot kis jégkorszaknak nevezzük. Ez az éghajlat természetes ingadozásából adódó éghajlatváltozás csak időszakosan és régiónként különböző mértékben volt érezhető, elsősorban az északi féltekén.

A kis jégkorszakot gyakran emlegetik, mint időben közeli és jól dokumentált éghajlatváltozás. Feljegyzések, festmények és geológiai képződmények tanúskodnak arról, hogy ebben az időszakban, habár szakaszosan (meleg periódusokkal megszakítva) és régiónként eltérő mértékben és időben, de általában hűvösebbek voltak a hőmérsékleti viszonyok az északi féltekén és bizonyos helyeken a déli féltekén. A hideg jeleként az Alpok gleccserei előrenyomultak és a gyakran befagyott Temzén téli karneválokat tartottak. Ugyanakkor részben a kíméletlenül csikorgó telek hatására több helyütt Európában óriási terménykieséseket regisztráltak, éhínség és betegségek tizedelték a lakosságot.

A „kis” jelző a 12 000 évvel ezelőtt véget ért pleisztocén „nagy” jégkorszakától való elkülönítésre utal, illetve jelzi a klímaváltozás geológiai léptékben mérsékelt jellegét, hiszen a pleisztocén jégkorszak 2-3 °C-os lehűlésével szemben a kis jégkorszak idején még a legkritikusabb években sem haladta meg a lehűlés az egész féltekére vett átlagban az évi 0,6-0,8 °C-ot. Kutatások szerint a kis jégkorszakot inkább jellemezte az éghajlati változékonyság megnövekedése – azaz pl. egy szélsőségesen hideg telet szélsőségesen meleg nyár követett –, mint egy átlagosan hidegebb éghajlat. Tanulmányok azt is igazolták, hogy nem egy egységes globális jelenségről van szó, a kis jégkorszak jelei elsősorban az északi féltekén mutathatók ki, de ott sem ugyanabban az időben mindenhol. Európában például a 17. század volt a leghidegebb, ezzel szemben Észak-Amerikában nincs jele, hogy különösebben hideg lett volna akkor. Ugyanakkor a 19. században Európa már kilábalóban volt a kis jégkorszakból, Észak-Amerikában viszont épp ekkor volt a leghidegebb, például befagyott a New York-i öböl.

Mi lehetett ennek a hűvösebb időszaknak az oka? A kis jégkorszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye, és több okra vezethető vissza. Az észak-atlanti térség éghajlati változékonyságát, elsősorban a teleket nagy mértékben befolyásolja az ún. Észak Atlanti Oszcilláció, ami a tengerfelszíni légnyomás ingadozását fejezi ki. Ennek gyengülése a szokásásosnál hidegebb teleket okoz Európa középső részein, míg erősödése esetén enyhébb a tél. A módosuló óceáni áramlások idézhették elő az Észak Atlanti Oszcilláció módosulásait és az annak nyomán változó téli hőmérsékleteket. A 17. század hűvösebb éghajlatában nagy szerepet játszott egy szélsőségesen alacsony naptevékenységgel jellemezhető időszak, az ún. Maunder-minimum. Végül pedig fontos megemlíteni a nagyobb vulkánkitöréseket, amelyek rövid időre, de akár globálisan befolyásolhatták az éghajlatot. Ilyen volt például az indonéziai Tambora vulkán kitörése 1815-ben, ami akkora mennyiségű füstöt és hamut pöfékelt a légkörbe, hogy az leárnyékolta a napsugárzást, és 1816 a „nyár nélküli évként” vált hírhedtté. Érdekesség, hogy ebben az évben (1816) “piros hó” esett Magyarországon (Richard V. Fisher, Grant Heiken, Jeffrey Hulen – Volcanoes: Crucibles of Change, 172. o.)

klímamodell

Olyan számítógépes (numerikus) program-rendszer, amely képes a Föld éghajlati elemeinek (pl. hőmérséklet, szél, csapadék, nedvességtartalom) szimulációjára, azaz jövőbeli kiszámítására.

Az első számítógéppel, az ENIAC-kal 1950-ben elkészített regionális időjárás előrejelzés óta számos, eltérő bonyolultságú meteorológiai modellt fejlesztettek ki. A legegyszerűbbek csak a sugárzási egyenleget, azaz a Napból érkező, és a Földről visszaverődő sugárzást veszik figyelembe egy ponttá összezsugorított (nulla dimenziós) Földön. Bármilyen eltérés az egyensúlytól (például az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése) változást idéz elő az átlag-hőmérsékletben. A legösszetettebb globális klíma- (vagy cirkulációs) modellek (General Climate / Circulation Models, GCM-ek) viszont már a légköri és óceáni cirkulációkat, illetve a tengeri jég változásait is képesek leírni a tömeg-, az energia- és az impulzus-megmaradás egyenleteinek térbeli (háromdimenziós) megoldásával.

klímavészhelyzet (climate emergency)

A klímavészhelyzet kihirdetésével a kormányok és önkormányzatok elismerik az ember okozta globális éghajlatváltozás súlyosságát és a klímaválság kezelésének fontosságát. Először az ausztráliai Darebin önkormányzata hirdetett klímavészhelyzetet 2016-ban, azóta pedig több mint 1400 helyi és regionális önkormányzat 28 országban követte példájukat. 2019. november 5-én a Budapesti Fővárosi Önkormányzat, és 2019 november 28-án maga az Európai Parlament is erre az útra lépett. Miután egy állam vagy önkormányzat klímavészhelyzetet hirdetett, a következő lépés a konkrét intézkedések kidolgozása és a prioritások meghatározása az éghajlatváltozás mérséklésére. A vészhelyzet kifejezés a klímaválság kezelésének sürgősségére utal, és az erre irányuló intézkedések prioritását hangsúlyozza.

koncentráció

Egy adott anyag (oldott anyag) mennyisége egy attól eltérő közegben (oldószer) – a “mennyiség” meghatározásától függően mérhetünk tömeg-, szám-, térfogat-, és moláris koncentrációt is.

A koncentráció nem csak a tudományban, de a hétköznapi életben is fontos fogalom. Például a főzés során, amikor a levest sózzuk, akkor annak sókoncentrációját növeljük. A szörpök üvegének oldalán általában a javasolt keverési arányt, azaz a szirup térfogatkoncentrációját tüntetik fel (pl. 1:9-hez). Az óceánok vizének sókoncentrációja 3,5% körüli, vagyis 1 liter (1000 g) tengervízben átlagosan 35 g só van. A földi légkör szén-dioxid koncentrációja túllépte a 400 ppm-et, azaz 1 millió levegőmolekulából már több mint 400 szén-dioxid (számkoncentráció). Ha két térrész között koncentráció-különbség van, akkor fellép a diffúzió jelensége, amely során áramlás indul meg az anyagban gazdag terület felől az anyagban szegény régió felé, egészen addig, amíg a koncentrációk egyensúlyba nem kerülnek.

középkori meleg időszak (Medieval Warm Period)

Az éghajlat természetes ingadozásából adódó középkori meleg időszak egy viszonylag enyhe éghajlatú periódus volt Európa és az Észak-Atlanti-óceán szomszédos térségeiben nagyjából i.sz. 900 és 1300 között.

A középkori meleg időszakot gyakran veszik elő klímaszkeptikusok, példaként arra, hogy a maihoz hasonló meleg időszakok előfordultak korábban is az emberi történelemben. Azonban ez így nem teljesen igaz, ugyanis a 2000 éves időskálán a középkori meleg időszak szinte alig látszik a jelenlegi gyors ütemű és nagyléptékű változásokhoz képest: vagyis ugyan létezett ilyen időszak, de az akkori átlaghőmérséklet jóval kisebb mértékben tért el az átlagtól, mint ma. Az adatsorban halványabban látszódó időszak másik oka, hogy a középkori meleg időszak elsősorban Európa és az Észak-Atlanti-óceán szomszédos térségeiben volt megfigyelhető, tehát nem egy globális jelenség volt, ami így kevésbé látszik a globális átlaghőmérsékletet ábrázoló fenti ábrán. Egy a Nature-ben publikált tanulmány ezt alátámasztotta a Föld különböző pontjairól származó adatok alapján, hangsúlyozva: “Az elmúlt kétezer év legmelegebb időszaka a földfelszín több mint 98%-án a 20-21. században történt. Ez szilárd bizonyíték arra, hogy az ember okozta éghajlatváltozás nemcsak mértékét tekintve példátlan, de földrajzi kiterjedését is a 2000 év kontextusában.”

Amikor Hubert Lamb brit klimatológus 1965-ben megalkotta a középkori meleg időszak kifejezést, valójában azt nagyrészt európai és észak-amerikai megfigyelésekre alapozta. Számos feljegyzés van arról, hogy például a mai Nagy-Britannia területén az évezred elején szőlőt termesztettek több száz kilométerre északabbról onnan, ahol ma a növény termesztésének határa húzódik, valamint füge- és olajfák nőttek Észak-Olaszországban és Dél-Németországban. Ez volt a grönlandi viking kolóniák virágkora is. Az azóta összegyűjtött globális adatok azonban nem erősítették meg, hogy ez globális jelenség lett volna, sőt, akárcsak a kis jégkorszak, még az északi féltekén sem egy egyöntetű meleg időszakról van szó. Egy átfogó tanulmány szerint az északi félteke éves átlaghőmérséklete és nyári átlaghőmérséklete is csak néhány tized Celsius fokkal volt magasabb, mint az azt követő kis jégkorszak hűvösebb periódusa. Ugyanakkor lokálisan Európában és az észak-atlanti térségben (pl. Nagy-Britannia területén) dominánsabban látszik az enyhébb éghajlat, amit valószínűleg az óceáni áramlások időszakos megváltozása okozott, aminek folytán több hőt szállítottak északra.

Az átlaghőmérséklet alakulása az északi féltekén és Közép-Angliában az elmúlt évezredben (Forrás: Mann, 2002)
A globális átlaghőmérséklet alakulása a Past Global Changes 2K rekonstrukciója alapján
közös, de megkülönböztetett felelősség (CBDR, Common But Differentiated Responsibilities)

A fejlett országoknak nagyobb mértékben kell viselniük a kibocsátás-szabályozás terheit, hiszen nagyobb történelmi felelősségük van a globális éghajlatváltozás előidézésében.

A közös, de megkülönböztetett felelősség elvét az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményében (UNFCCC, United Nations Framework Convention on Climate Change) foglalták hivatalos formába 1992-ben Rio de Janeiro-ban. A CBDR azon alapul, hogy a klímaváltozás és az iparosodás szoros kapcsolatban áll egymással, ezért a fejlettebb országok nagyobb valószínűséggel járultak hozzá jelentősebben a globális felmelegedéshez, így felelősségük is nagyobb annak mérséklésében.

krioszféra

A Föld azon területeinek összessége, ahol a víz szilárd (hó vagy jég) halmazállapotban található meg.

A krioszféra kiemelt része bolygónk éghajlati rendszerének. Ide tartoznak a jégsapkák, a jégnyelvek, a gleccserek, a tengeri, tavi, folyami és szárazföldi jég, de a permafroszt területek fagyott talaja is. Magas albedója miatt hűtő hatású, olvadása pedig lassú gyenge hővezető-képessége miatt (a jégkockának is mindig csak a legkülső része olvad el). Fontos lehet még megemlíteni a fázisátalakulás során elnyelt hőt, ugyanis a vízmolekulák a jég olvadásakor hőt vonnak el környezetüktől, és ezzel kis mértékben lehűtik azt. Ha az összes jég elolvadna a Földön, akkor ez a negatív visszacsatolás megszűnne, és nagy ugrást tapasztalnánk a hőmérséklet emelkedésében.

L

La Niña

Az ENSO, azaz az El Niño–Déli Oszcilláció (El Niño–Southern Oscillation) átlagosnál erősebb passzátszelek esetén fellépő hideg fázisa.

Az El Niño-val ellentétes fázis, azaz La Niña (jelentése „a lánygyermek”) esetén az erős passzátszelek még nyugatabbra nyomják a meleg felszínközeli tengervizet, aminek hatására még több hideg tengervíz emelkedik fel a dél-amerikai partoknál, mint általános esetben. A nyugatabbra tolódott felhőképződési régió heves esőzéseket és áradásokat okoz Ausztráliában és térségében. Az El Niño és a La Niña események jellemzően 9-12 hónapig tartanak, de olykor évekig is fennállhatnak*. Hasonlóan az El Niño-hoz a La Niña is átlagosan négy év alatt egyszer fordul elő.

*What are El Niño and La Niña? https://oceanservice.noaa.gov/facts/ninonina.html

lábnyom / ökológiai lábnyom

Antropogén rendszer (egyén, vállalat, iparág vagy folyamat) által kifejtett összesített káros környezeti hatás.

A teljes lábnyom több részből áll: beszélhetünk szén-, víz- vagy ökológiai lábnyomokról. Szénlábnyomunkba beleértjük a közlekedésünk során elhasznált fosszilis energiahordozókat, a fűtést és a melegvízhasználatot, illetve az áramfogyasztásunkat is. Vízlábnyomunk magába foglalja az általunk használt fogyasztási cikkek gyártásakor elhasznált vizet, valamint élelmiszereink előállításához (beleértve a növények öntözéséhez, állatok felneveléséhez) szükséges vizet. Az interneten léteznek olyan weboldalak, ahol kiszámíthatjuk lábnyomunkat, és információt kaphatunk arról, hogy hogyan csökkenthetjük azt.*

*https://www.footprintcalculator.org

légköri rétegződés

Földünk légkörét több fizikai mennyiség szerint is rétegekre oszthatjuk, ezek közül a meteorológia és a klímakutatás szempontjából az egyik legfontosabb a magassággal való hőmérséklet-változás szerinti felosztás.

A légkör legalsó rétege a troposzféra, amely a földfelszín és az ettől számított 10–12 km-es magasság között húzódik. Ebben a rétegben zajlanak le a legfőbb időjárási jelenségek, illetve a légi közlekedés is nagyrészt itt folyik. A troposzférát alulról a felszín melegíti, ezért benne a hőmérséklet csökken a magassággal, átlagosan 6,5 °C-kal 1000 méterenként, ezt nevezzük hőmérsékleti gradiensnek. A troposzférát felülről a tropopauza “zárja le” (a sarkoknál 8, az Egyenlítőnél 18 km-es magasságban), amely határrétegben a hőmérséklet-csökkenés szinte megáll. A tropopauza felett kezdődő réteg a sztratoszféra, ahol a hőmérséklet a −55 °C körüli értékről növekedni kezd a magassággal, a hőmérsékleti gradiens tehát negatív. Ennek oka a Napból érkező erős UV sugárzás, amely a gázmolekulákat elérve felhevíti ezt a réteget. A sztratoszférában húzódik az ózonréteg (évszaktól függően 20–30 km-es magasságban), amely az UV sugarak hatására jön létre, de el is nyeli azokat, megvédve minket káros hatásaitól. A sztratoszféra felső határa az 50 km-es magasságban található sztratopauza, a hőmérséklet itt már −5 °C körüli. Az e fölött húzódó mezoszférában a hőmérsékleti gradiens ismét előjelet vált, az egyre ritkább légrétegeket a sztratoszféra fűti alulról. A Föld légkörébe belépő meteorok közül a legtöbb ebben a rétegben ég el. A mezoszférát 85 km-es magasságban “lezáró” mezopauzáig a hőmérséklet egészen −90 °C-ig süllyed le. A mezopauza feletti termoszférában a hőmérséklet nő a magassággal, a felsőbb rétegek a Napból érkező sugárzásnak köszönhetően akár 2000 °C-ra is felmelegedhetnek. A Nemzetközi Űrállomás a termoszférában kering a Föld körül, megközelítőleg 400 km-es magasságban.

A légkör rétegei: a troposzféra után következik a sztratoszféra, melynek alsó rétegeiben 20-30 km magasságban található az ózonréteg. (Forrás: UCAR, módosította: Kovács Attila)
légköri tartózkodási idő

Az az átlagos idő, amelyet egy molekula a légkörben tölt.

A légkörben a három legnagyobb koncentrációban előforduló gáz a nitrogén, az oxigén és az argon. Ezeket állandó gázoknak is nevezzük, mivel légköri tartózkodási idejük nagy (rendre megközelítőleg 16 millió év, 3-10 ezer év, illetve (gyakorlatilag) végtelen). A változó gázok közé, amelyek légköri tartózkodási ideje 1 és 100 év közé esik, a szén-dioxidot, a metánt, a dinitrogén-oxidot, valamint a hidrogént soroljuk. A vízgőz, a szén-monoxid, az ózon, a nitrogén-dioxid és az ammónia már erősen változó gázok, napos-hónapos légköri tartózkodási időkkel.

lineáris gazdaság vs. körforgásos gazdaság

A két gazdaság közötti legfőbb különbséget az újrahasznosíthatatlan szemét hiánya jelenti a körforgásos gazdaság esetén.

A lineáris termelés hátránya, hogy folyamatosan hulladékokat termel, amelyeket nem hasznosít újra, és így az ilyen eljárások vég nélkül terhelik a környezetet. A körforgásos gazdaság ellenben képes ún. hulladékmentes (zero waste) működésre, azaz újrahasznosít minden hulladékot, és nem hagyja kijutni azt a környezetbe.

 

 

M

megújuló energia

Olyan energiaforrások, amelyek emberi tekintetben elfogadható időtartam alatt feltöltődnek, megújulnak.

A megújuló energiaforrások közé tartozik a napenergia, a szélenergia, a vízenergia (beleértve a hullámzás vagy az ár-apály energiáját is), a geotermikus energia, és (megfelelő feltételek teljesülése esetén) a biomassza. A megújuló energiafajták kisebb terhelést jelentenek a környezet számára, és sosem fogynak ki (hiszen az energiatermeléshez nem a forrásaikat, hanem az áramaikat használjuk fel), viszont elérhetőségük térben és időben korlátozott lehet (például nem mindenhová érdemes szélerőművet telepíteni), és az adott idő alatt kinyerhető energia (energiasűrűség) terén is alulmaradnak a fosszilis energiahordozókkal szemben.

metán

Színtelen, szagtalan, gyúlékony üvegházhatású gáz, a földgáz fő alkotórésze.

Képlete: CH4. A metán az elpusztult állati vagy növényi szervezetek bomlásakor keletkezik, oxigéntől elzárt helyen (a víz vagy a föld alatt). Oxigén jelenlétében a bomló szerves anyag szén-dioxidot termel (oxidálódik), ennek hiányában azonban a szénatomok hidrogénatomokkal egyesülnek (redukálódnak). A metán egy molekula tekintetében 28-36-szor erősebb üvegházhatást vált ki, mint a szén-dioxid*. A globális klímaváltozás szempontjából súlyos veszélyt jelent azoknak a területeknek a felmelegedése, ahol a talaj egész évben fagyott (permafroszt), mivel a jég alá bezárt metán-buborékok kiszabadulhatnak, a megnövekedett légköri metán koncentráció pedig nagy mértékben fokozza az üvegházhatást.

*Understanding Global Warming Potentials: https://www.epa.gov/ghgemissions/understanding-global-warming-potentials

mitigáció

Az éghajlatváltozás mitigációja annak mérséklését jelenti.

A társadalom több szintjén is történhetnek változások a klímaváltozás mérséklése érdekében, kezdve az egyéni szokásoktól egészen az országok hozzájárulásáig. A legfontosabb talán az országok üvegházgáz-kibocsátásának szabályozása, amely a Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás formájában valósul meg. Ehhez új technológiák kifejlesztése és gyakorlatok bevezetése nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban, az iparban, és a közlekedésben, emellett az (újra)erdősítés, a szén-dioxid-megkötési és -tárolási módszerek alkalmazása, valamint az energiafelhasználás hatékonyabbá tétele is kulcsfontosságú.

N

napfoltciklus

Nagyjából 11 évenként ismétlődő periodikus változás Napunk mágneses aktivitásában és a felszínén megjelenő napfoltok számában, amely erősen kihat bolygónk klímájára és bioszférájára.

A Napot mindig ugyanolyannak látjuk, felszíne azonban örökké mozgásban van. A napfoltok sötétebb területek a Nap felszínén (fotoszféra), ahol a Nap mágneses terének erővonalai csapdába ejtik a fotonokat (az elektromágneses sugárzás részecskéit). A napfoltok számának minimuma a leggyengébb naptevékenység idejével esik egybe, ugyanis a Nap mágneses mezejének északi és déli pólusai körülbelül ekkor cserélődnek fel, és a mező ilyenkor a leggyengébb. Ha a csere teljesen végbement, akkor a mágneses mező is helyreáll és felerősödik, a napfoltmaximum pedig ilyenkor mérhető. Természetesen a naptevékenység-maximumok idején a napfoltok száma nem állandó, akadnak kevésbé aktív időszakok: ilyen volt például a Maunder-minimum körülbelül 1645 és 1715 között, amely hatással lehetett a kis jégkorszakra.

negatív visszacsatolás

Az olyan folyamatokat nevezzük így, amelyek önkioltók, vagyis az általuk kiváltott hatás(ok) elfojtják magát a folyamatot.

Példaként az egyszerű rugót vagy az autó lengéscsillapítóját említhetnénk, hiszen ezek esetén a rugóerő arányos a kitéréssel, azaz minél jobban megnyúlik a rugó, annál nagyobb erő fog ébredni a rugóban a nyugalmi helyzetbe történő visszaálláshoz. Klimatológiai példa lehet a hőmérséklet-növekedés okozta felhőképződés: a melegebb levegő nagyobb páratartalmat eredményez, ezért több felhő keletkezhet, viszont a vastagabb felhőtakaró növeli az albedót, és így csökkenti a felszíni hőmérsékletet.

Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások (NDCs, Nationally Determined Contributions)

Az országok nyilatkozatai arról, hogy milyen mértékben és milyen intézkedésekkel szándékozzák szabályozni üvegházgáz-kibocsátásaikat.

A 2015-ben aláírt Párizsi Megállapodás elvárja az aláíró országoktól, hogy külön-külön határozzák meg 2020 utáni klímaintézkedéseiket, amelyekkel a nemzeti kibocsátásaikat, és ezzel a globális éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásukat csökkentik. Az egyedi klímatervezetek tükrözik a megfogalmazó ország emissziócsökkentő törekvéseit, figyelembe véve annak belföldi körülményeit és képességeit.

Ó

óceáni cirkuláció

A zárt köröket alkotó tengeráramlat-rendszerek összessége az óceánokban, amely fontos eleme a Föld éghajlati rendszerének.

Mivel a Napból érkező hő eloszlása nem egyenletes a Földön, ezért bolygónkon olyan folyamatok lépnek működésbe, amelyek ennek kiegyenlítésére törekednek. A szüntelenül folyó hőtranszport közel egynegyedéért az óceáni cirkuláció felelős. Ellentétben a levegővel, amelynek sűrűségét (adott nyomáson) annak hőmérséklete határozza meg, a tengervízben van még egy fontos fizikai jellemző: ez a sótartalom. Két víztömeg találkozásakor a sűrűbb (sósabb, hidegebb) mindig lesüllyed, a hígabb (kevésbé sós, melegebb) pedig feláramlik. Ez a rétegződés hajtja a termohalin cirkulációt is, amely összekapcsolja a Föld összes óceánját, amelyet világóceánnak is szoktak nevezni. A globális óceáni cirkuláció legnevezetesebb eleme a szél által is hajtott Golf-áramlat, amely a felszín közelében meleg víztömegeket szállít észak felé. Az áramlat magas szélességeken egészen az óceán aljáig lesüllyed, ahol dél felé fordul és mélytengeri áramlatként folytatja útját egészen az Antarktisz körüli ún. Déli-óceánig. Innen áramlatok indulnak a Csendes-, és az Indiai-óceán irányába, amelyek a trópusi övben felemelkednek, felszíni áramlatokká válnak és végül bezárják a kört.

ózon

Szúrós szagú, mérgező, erősen oxidáló hatású gáz, ami a légkör felső rétegében védőpajzsot képez a káros ultraibolya sugarak ellen. Képlete: O3.

A légkör felsőbb rétegében (a sztratoszférában), körülbelül 25 km-es magasságban találjuk az ózonréteget. Ilyen magasságban nagyon erőteljes a Napból érkező rövidhullámú ultraibolya (UV) sugárzás, ami a kétatomos oxigénmolekulákat (O2) két darab oxigénatomra választja szét. Ha egy atomos oxigén egy kétatomos oxigénmolekulával egyesül, akkor instabil ózonmolekula keletkezik, ami gyengébb UV sugárzás hatására is molekuláris és atomos oxigénre esik szét. Az ózon tehát keletkezése és bomlása során is elnyel UV sugárzást. Az UV sugárzás szabad szemmel nem látható, mivel hullámhossza a látható fényénél kisebb, energiája viszont annál nagyobb, roncsolja a DNS molekulákat és bőrrák keltő hatású. A felszín közelében fotokémiai reakciók útján is keletkezhet ózon, ezt troposzferikus ózonnak nevezzük. Ez a fő okozója az ún. Los Angeles-típusú v. fotokémiai szmognak.

ózonlyuk

A magaslégköri ózonréteg elvékonyodása egy adott terület felett.

Az ózon mennyiségét Dobson egységekben mérjük, amely az ózonréteg vastagságát adja meg 10 mikron (század milliméter) egységekben, ha azt meghatározott (standard) hőmérsékleten (0 Celsius fok) és nyomáson (1000 hPa) mérnénk. Az átlagosnak vett 300 Dobson egység tehát körülbelül 3 mm vastag ózonrétegnek felelne meg, ha leszállítanánk a földfelszín közelébe. Ózonlyukról akkor beszélünk, ha az ózonréteg vastagsága 220 Dobson egység alá esik (1979 előtt ilyen vastagságú volt körülbelül az Antarktisz feletti ózonréteg)*. Az ember által kibocsátott, főként hűtőközegként használt halogénezett szénhidrogének (CFC gázok) a magaslégkörbe keveredve pusztítják az ózonréteget. E tény felismerése után nem sokkal a CFC gázok kibocsátásának korlátozására létrejött montréali jegyzőkönyvet 1987-ben írták alá az ENSZ tagállamai. Az Antarktisz feletti ózonréteg vastagsága 1994-ben egészen 73 Dobson egységre csökkent, azóta viszont lassan visszaépülő tendenciát mutat*.

*NASA Ozone Watch: https://ozonewatch.gsfc.nasa.gov/

Ö

ökoszisztéma-szolgáltatások

Olyan természetes javak, amelyek energiabefektetés nélkül az emberiség rendelkezésére állnak.

Négy fő típust különíthetünk el: az élelmezési- (táplálék, víz, nyersanyagok), a támogató- (tápanyagkörforgás, oxigéntermelés, beporzás), a szabályozó- (szénmegkötés és éghajlatszabályozás, bomlási folyamatok, levegő- és víztisztítás) és a kulturális (irodalom, tudomány, spiritualitás) szolgáltatásokat.

P

paleoklimatológia

A régmúlt éghajlatának vizsgálata különböző tudományos eljárásokkal.

Számos vizsgálati módszer létezik, például a sarkvidéki jégből kiemelt jégmagokba zárt légbuborékok összetételének meghatározása, a tavak aljának iszapjából vett minták analizálása, a mélytengeri állatok fosszíliáinak feltárása és elemzése, vagy akár a régmúlt növényzetének becslése eltemetődött pollenminták alapján, illetve a fák évgyűrűinek elemzése.

parametrizáció

A modell rácsfelbontásánál kisebb skálájú vagy túl bonyolult folyamatok egyszerűsített, paraméterek segítségével történő leírása.

Ennek során a kisebb skálájú folyamatoknak a nagyobb skálájú folyamatokra gyakorolt összegzett hatását írják le a rendelkezésre álló változók segítségével. Jellemzően a felhő- és csapadékképződés, sugárzás, felszíni folyamatok leírására alkalmazott eljárás, de az, hogy melyeket írja le a modell expliciten, és melyeket kell parametrizálni, erősen összefügg a modell felbontásával.

permafroszt

Olyan földterületek talaja a sarkvidékek közelében, amelynek hőmérséklete egész évben 0 °C alatt van, vagyis amiben a víz egész évben jég halmazállapotban található meg. Az elnevezés szó szerint „örökké fagyottat” jelent.

A legfontosabb permafroszt régiókat Észak-Oroszország, Kanada és Alaszka területe, valamint a Skandináv-félsziget északi része jelenti az északi félgömbön, a déli félgömbön pedig az Antarktisz jege alatti szárazföld. Elég nagy tengerszint feletti magasságokban is találhatók permafroszt területek, például az afrikai Kilimandzsáró hegyen, 5000 méter környékén. Az állandóan fagyott talajok kiengedése és megolvadása, illetve kiterjedésük csökkenése félreérthetetlenül a globális felmelegedés tényét jelzi számunkra.

pozitív visszacsatolás

Az olyan folyamatokat nevezzük így, amelyek öngerjesztők, vagyis az általuk kiváltott hatás(ok) tovább erősíti(k) magukat a folyamatokat.

Hétköznapi példaként a mikrofon gerjedését említhetnénk, amikor a mikrofon először felveszi, majd felerősíti a hangszórók által kibocsátott hangokat, amiket aztán újra felvesz, felerősít, és így tovább. Klimatológiai példa a sarkvidéki jégsapkák eltűnése, mivel a hőmérséklet növekedésével ezek elolvadnak, emiatt pedig az adott terület, valamint a Föld globális albedója (ezzel napsugárzást visszaverő képessége) csökken, ami viszont további hőmérsékletnövekedéssel jár. Ellentéte a negatív visszacsatolás, ahol a folyamat által kiváltott hatás “lengéscsillapítóként” elnyomja a folyamatot.

prosumer (‘termelő fogyasztó’)

Az angol „consumer” – fogyasztó és a „producer” – termelő szavak összekapcsolásából származik, egyfajta „termelő-fogyasztó”. Az a rugalmas fogyasztó, aki nemcsak villamos energiát fogyaszt , de otthonában telepített (megújuló energiából táplálkozó) kiserőművön keresztül termel is, amit aztán visszaoszthat a központi hálózat vagy a helyi energiaközösség felé. A jövőbeli decentralizált energiaközösségek alapja lehet ez a fajta ‘prosumer’ magatartás.

Mi a különbség a ‘fogyasztó’ (consumer) és a ‘termelő-fogyasztó’ (prosumer) között? Grafika: Sarah Harman Forrás: U. S. Department of Energy https://www.energy.gov/eere/articles/consumer-vs-prosumer-whats-difference

S

sugárzási kényszer, üvegházgáz-kényszer (radiative forcing)

Az a sugárzás-többlet, amit egy molekula vagy aeroszol részecske fejt ki a Föld légkörének sugárzási egyenlegére azzal, hogy valamilyen koncentrációban jelen van a légkörben.

Például a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és a halogénezett szénhidrogének összesített sugárzási kényszere 2011-ig megközelítőleg 2,3 W/m2 értékkel nőtt 1750 óta. A légköri aeroszol részecskék (beleértve a vulkanikus hamut és leszámítva a fekete színű pernyét) sugárzási kényszere ezzel szemben negatív, hiszen ezek inkább visszaverik a sugárzást, mint elnyelnék.

SZ

szén-dioxid

Szénvegyületek égésekor és az állatok légzésekor keletkező színtelen, szagtalan üvegházhatású gáz.Képlete: CO2

A szén-dioxid fontos szerepet játszik bolygónk klímájának kialakításában. Üvegházhatású gáz, amelynek légköri koncentrációjával a Föld átlaghőmérséklete szoros kapcsolatban áll. A régmúlt éghajlati viszonyait vizsgáló paleoklimatológiai mérések azt mutatják, hogy minél nagyobb a légkör szén-dioxid tartalma, annál nagyobb a globális átlaghőmérséklet. Az emberiség a tűz felfedezése óta képes befolyásolni a légkör szén-dioxid tartalmát, ez azonban az ipari forradalom kezdetétől nagyságrendekkel nagyobb mértékűvé vált. Ekkor (a XIX. század elején) még egymillió levegőmolekulából csak körülbelül 280 volt szén-dioxid molekula, azaz a légköri szén-dioxid koncentráció 280 ppm (parts per million) volt. 2017-ben ez az érték túllépte a 410 ppm-et*, és a kibocsátás szabályozásának, valamint az emberi energiaszükséglet csökkenésének hiányában további emelkedésre kell számítanunk. Érdekesség, hogy a szén-dioxid légköri koncentrációja nem csak emelkedik, de fűrészfogszerűen teszi ezt. Ennek két fő oka van: mivel a testüket a levegő szén-dioxidjából felépítő növények a nyári félévben csökkentik annak koncentrációját (ezzel hosszú időskálán közvetett módon hűtve a bolygót), illetve a két féltekén eltérő a szárazföld-óceán aránya (az északi féltekén nagyobb a vegetációval borított terület).

* Earth’s CO2 Home Page: https://www.co2.earth/

szén-dioxid kivonása/eltávolítása a légkörből (CDR, Carbon Dioxide Removal)

Eljárások és módszerek összefoglaló elnevezése, amikkel eltávolíthatjuk a légkörből a többlet szén-dioxidot.

Mivel a szén-dioxid eltávolítása a légkörből a szén-dioxid kibocsátásával (azaz légkörbe bocsátásával) épp ellentétes irányú, ezért azoknak a gyakorlatoknak és technológiáknak a bevetését, amik a légköri többlet szén-dioxidot eltávolítanák, gyakran „negatív emissziónak”, azaz „negatív kibocsátásnak” emlegetik. Hangsúlyozzuk, hogy a légkörben felhalmozódott többlet szén-dioxid eltávolításáról van szó, mely az elmúlt közel kétszáz évben került oda az emberi tevékenységek, elsősorban a fosszilis tüzelők égetése révén. A szén-dioxid légkörből való eltávolításának két fő típusát különböztetjük meg:

  • az egyik a már meglevő természetes szén-dioxid-elnyelő folyamatok fokozása, például a fák, a talaj vagy más „szénelnyelők” szén-dioxid felvételének növelése révén;
  • a másik lehetséges út pedig kémiai eljárások alkalmazása, ilyen például a légköri szén-dioxid közvetlen befogása és tárolása (pl. földalatti geológiai tározókban).

Egy módja például, hogy a szén-dioxidot gáztisztító berendezéssel kiszűrik a levegőből, ezt leghatékonyabban az ipari létesítmények (szén-, és földgáztüzelésű hőerőművek) által kibocsátott hulladékgázok szűrésével teszik. A szűrők aminokban (nitrogént tartalmazó szerves vegyületek) gazdag porózus anyagból állnak, amelyek megkötik a szén-dioxidot, a telítődött szűrőket pedig melegítéssel ürítik ki*. A kivonás után a szén-dioxidot vezetékeken elszállítják, és a szén-dioxid-megkötő, illetve -tároló módszerekkel “semlegesítik”.

*Climeworks, https://www.climeworks.com/our-technology/

szén-dioxid-egyenérték

Egy üvegházgáz kibocsátása vagy koncentrációja azonos sugárzási kényszert kiváltó szén-dioxid mennyiségében megadva.

Az átváltás a globális felmelegedési potenciál segítségével történik, amely megmutatja, hogy egy üvegházgáz egyetlen molekulája hányszorta nagyobb üvegházhatást vált ki, mint egy szén-dioxid molekula. Gondolhatunk rá úgy, mint egy “üvegházhatás-valutára”. Például egy metán molekula által okozott sugárzási kényszer körülbelül 32 darab szén-dioxid molekula hatásával egyenlő. Ezért 1 millió tonna metánkibocsátás megközelítőleg 32 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknek felel meg (a molekulák különböző moláris tömegétől eltekintünk).

szén-dioxid-megkötés és -tárolás (CCS, Carbon Capture and Storage)

A nagyméretű források (gyárak és erőművek) által kibocsátott szén-dioxidnak még a levegőbe kerülés előtt, a kibocsátáskor történő elnyeletése, szállítása és tárolása.

A szén-dioxid kivonását követően egy lehetőség annak elnyeletésére, ha földalatti vezetéken továbbítják egy algákat vagy baktériumokat tartalmazó tárolóba vagy növényekkel teli üvegházba, ahol a mikroorganizmusok és növények felhasználják azt. Bizonyos kőzetek is képesek reakcióba lépni a szén-dioxiddal, például a magmás ásványokból karbonátok képződnek (ezek egyike a kalcium-karbonát, azaz a mészkő), de az aktív szén is alkalmas a megkötésre. Az űrsiklókban fém-oxid-alapú szűrőrendszerek biztosítják a szén-dioxid feldúsulásának elkerülését.

szénintenzitás, karbonintenzitás

Egy folyamat egységnyi energiaszükséglete vagy -termelése után keletkező szén-dioxid-kibocsátás.

Legelterjedtebb mértékegysége a kilowattóránként kibocsátott szén-dioxid-egyenérték gramm (g CO2-eq/kWh). A fosszilis energiahordozókra, vagyis a szénre, olajra és földgázra épülő energiatermelés szénintenzitása rendkívül magas (rendre átlagosan 1001, 840 és 469 g CO2-eq/kWh) a víz-, szél- és geotermikus energiából származóhoz képest (rendre átlagosan 4, 12 és 45 g CO2-eq/kWh).*

*IPCC Special Report on Renewable Energy Sources and Climate Change Mitigation 2011

szmog

Az emberi (antropogén) forrásból származó légszennyezők feldúsulása a légkör legalsó rétegében.

Két fő válfaját szoktunk megkülönböztetni: a Los Angeles-típusú (vagy fotokémiai) szmogot, illetve a London-típusú (vagy redukáló) szmogot. A Los Angeles-típusú szmog kialakulásáért főként a közlekedési és ipari folyamatokból származó nitrogén-oxidok, valamint az illékony szerves anyagok a felelősök, amelyek jelenlétében erős UV sugárzás hatására (felszínközeli) ózon keletkezik, ami káros mind a növényi, mind az állati szervezetek számára. A London-típusú szmog (vagy füstköd) általában a nagy mennyiségben elégetett fosszilis tüzelőanyagokból (főként szén) távozó füst miatt jelentkezik. Ilyenkor a korom mellett kén-dioxid is a levegőbe kerül, ami a savas esők létrejöttét is lehetővé teszi. Mindkét esetben a szélcsendes, csapadékmentes időjárás, és a zárt, stabil (nem keveredő, inverziós) légköri rétegződés segíti a szmog kialakulását és hosszú időn keresztül tartó fennmaradását.

T

Talanoa Párbeszéd

Célja, hogy a Párizsi Megállapodásban részt vevő országok globálisan felmérjék, hogy a nemzeti vállalások teljesítése hogyan áll, és mit kell tenni ahhoz, hogy a Megállapodásba foglalt 1,5°C-os szinten korlátozható legyen a globális melegedés mértéke. Az elmúlt év során nemzetek, régiók és a civil társadalom képviselői közösen szerveztek egyeztetéseket és kerekasztal-beszélgetéseket ebben a témában.

A “talanoa” a mindenre kitérő, közreműködő, nyílt beszélgetést kifejező szó a fidzsi nyelvben. A tanácskozást a Fidzsi-szigetek elnöksége alatt 2017-ben Bonnban megrendezett COP23 klímakonferencián kezdeményezték, hogy motiválja a Párizsi Megállapodás aláíróit annak kitűzött céljainak elérésében, az üvegházgáz-kibocsátás mérséklésére használt ötletek, bevált módszerek és tapasztalatok megosztásával.*

*https://talanoadialogue.com/background

természetalapú megoldások (Nature Based Solutions)

Gyűjtőfogalom, ami sok koncepciót fog össze, mint például az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, ökoszisztéma szolgáltatások, reziliencia, zöld infrastruktúra. Maguk a tervezési megoldások természet által inspirált, természetes folyamatok által üzemeltetett rendszerekre épülnek, amik költséghatékony megoldást nyújtanak városi kihívásokra és különböző pozitív környezeti, társadalmi, gazdasági hatásokkal kecsegtetnek. Ilyenek például a levegőszennyezés csökkentése, a villámárvizek és komoly csapadékesemények hatásának mérséklése, a biológiai sokféleség növelése, a lakosság mentális és fizikai egészségének javítása, rekreáció, a városi felületek hűtése nyáron, a helyi társadalmi kapcsolatok javítása, plusz munkahely-teremtés. Leggyakoribb példák a városi zöld felületek, kertek, parkok, zöld tetők/falak.

Ü

üvegházhatás

Az a folyamat, amely során a Föld légköre a beérkező napsugárzást átengedi, de a felszínről az űr felé visszaszóródó hosszúhullámú sugárzás (hősugárzás) egy részét nem hagyja távozni.

Az elv hasonló, mint a jelenség nevét adó üvegházak esetében. Itt az üvegház a napfényt átengedi, de a hősugárzást csapdába ejti, és zárt térben tartja. Hasonló történik a légkörben is, csak az üveg szerepét az üvegházhatású gázok játsszák. Az ilyen tulajdonságú gázoknak köszönhetően bolygónk átlaghőmérséklete 14 Celsius fok, ami 33 Celsius fokkal magasabb, mint amennyi ezek nélkül lenne. Érdemes megemlíteni a Vénusz bolygót, amelynek légkörét szinte teljes mértékben egy üvegházgáz, a szén-dioxid alkotja, és a szélsőséges üvegházhatás miatt felszíni hőmérséklete elérheti a 400 Celsius fokot is.

üvegházhatású gázok

Olyan gázmolekulák, amelyek elnyelik (abszorbeálják) a beérkező napsugárzás hosszúhullámú (infravörös, infrared, IR) részét, és így üvegházhatást idéznek elő.

A Napból érkező sugárzás számos különböző hullámhosszúságú sugárzás összege (gondoljunk csak a napfényt a szivárvány színeire felbontó prizmára). Minden légköri molekula kötése gerjeszthető bizonyos hullámhosszúságú sugárzással, akár egy hangvilla az annak megfelelő hangfrekvenciával. Az üvegházhatású gázok molekuláinak kötéseit az elektromágneses spektrum infravörös (a látható vörös színnél nagyobb hullámhosszúságú, számunkra már láthatatlan) tartományában található sugárzás gerjeszti. Ezek a molekulák tehát képesek tárolni ezt a többlet energiát, ami ezáltal nem szóródik vissza a világűrbe, és ehelyett a földfelszínt és a légkört melegíti fel. A legjelentősebb üvegházhatású gázok a légkörben a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, az ózon és a dinitrogén-oxid. A vízgőz 50%-ban, a szén-dioxid 19%-ban, a felhők 25%-ban, az ózon 4%-ban, a dinitrogén-oxid és a metán pedig 1-1%-ban járulnak hozzá a teljes üvegházhatáshoz*.

*Schmidt, Gavin A., et al. “Attribution of the present‐day total greenhouse effect.” Journal of Geophysical Research: Atmospheres 115.D20 (2010).

V

villámárvíz

A nagy mennyiségű, intenzív esőzések miatt akár 10–20 perc alatt lezajló, hirtelen vízszintemelkedés.

A rövid idő alatt, viszonylag kis területre lehulló nagy mennyiségű csapadék hatására olyan sok esővíz gyűlik össze, amelyet a hagyományos elvezető rendszerek már nem tudnak kezelni. A természetes vízelvezetők (patakok, folyók) ilyenkor kilépnek medrükből, a mesterséges vízelvezetők (árkok, csatornahálózat) megtelnek és visszaduzzasztják a vizet. Leggyakrabban a nyári zivatarláncokhoz köthető, amikor nagy víztartalmú konvektív felhők követik egymást adott terület felett. 2019 júniusában például Heves és Baranya megyében számos települést öntött el villámárvíz, a 24 óra alatt lehullott csapadék mennyisége pedig a 60–70 mm-t is elérte (viszonyításképpen: az országos átlagos havi csapadékösszeg egész június hónapra 70 mm körül van – forrás: OMSZ).

vízgőz

A víz gáznemű halmazállapota, és egyben jelentős üvegházhatású gáz a légkörben. Képlete: H2O

A levegő vízgőztartalma a Földön térben és időben rendkívül változékony, de a teljes légkörben található víz mennyisége közel állandó, globálisan megközelítőleg 13 000 km3 (13 000 milliárd tonna)*. A levegőben található vízgőzt két fő mennyiséggel jellemezhetjük: az abszolút nedvességtartalommal, amely az egységnyi térfogatú levegőben lévő vízgőz tömegét határozza meg (mértékegysége g/m3); illetve a relatív nedvességtartalommal, amely a levegő páratartalmát hasonlítja össze az azonos hőmérsékletű és nyomású telített levegőével (mértékegysége százalék). A sivatagokban a legalacsonyabb a páratartalom (nappal 20% alatt), az esőerdőkben a legmagasabb (este 80% felett). Mivel a vízgőz erősen elnyeli az elektromágneses sugárzást a látható fénynél nagyobb hullámhosszúságú (infravörös) tartományban, ezért az üvegházhatású gázok közé soroljuk.

*Bonan, Gordon. Ecological climatology: concepts and applications. Cambridge University Press, 2015.