Magyarország gázpolitikája eddig nem volt teljesen irracionális: átvészeltük a 2022–23-as sokkot, nem a pánik idején kötöttünk alternatív szerződéseket, és éveken át olcsóbban jutottunk energiához, mint az orosz energiahordozóktól gyorsan elszakadó államok. De az árelőny olvad, az útvonal- és geopolitikai kockázatok nőnek, a régiós alternatívák pedig bővülnek – a halogatás egyre többe kerülhet. A teljes, azonnali leválás ára az orosz olajról és gázról együttesen jelenleg nagyságrendileg mintegy évi 400 milliárd forintos többletköltséggel járna – ez azonban kezelhető, és kisebb kitettséget jelent, mint egy kényszerű, válsághelyzetben végrehajtott ugrás valószínű gazdasági következményei. Deák András háromrészes cikksorozatának befejező részében a magyar kilátásokról ír.

A Gazprom vezetékes gáza évtizedeken át olcsó, stabil és bőséges forrás volt Európa számára – egészen az orosz–ukrán háborúig. 2021 után Moszkva fegyverként kezdte használni a földgázt, ám hiába zárta el részlegesen a csapokat, Európa nem roppant meg. Fizikai hiány nem alakult ki, de a gazdasági következmények súlyosak voltak: Magyarország például a gáz és az áram drágulása miatt a GDP-jének 6 százalékát bukta 2022-ben. Bár az orosz export összeomlott, a globális LNG-piac és az amerikai beszállítók nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelték át a helyzetet. Európa pedig végérvényesen más források és más piaci függések irányába mozdul el. Deák András háromrészes cikksorozatának második írásában az orosz gáz európai történetét meséli el.