fenológia

A fenológia a növény- és állatvilág környezeti viszonyoktól függő, periodikusan ismétlődő életjelenségeit (pl. rügyfakadás, virágzás, vándorlás) vizsgálja, szó szerinti értelmezésben „a küllemi jelenségek tudománya”. Érzékletesebben megfogalmazva vizsgálódási tárgya „a természet szezonális lüktetése”. 

Az élőlények szezonálisan ismétlődő életjelenségeit fenofázisoknak (állatoknál gyakran fejlődési stádiumoknak) nevezzük, melyek a szezonálisan változó éghajlati rendszerek területein, így a mérsékelt és hideg éghajlati övek alatt tanulmányozhatók elsősorban. A növények esetében a legfontosabb fenofázisok a rügyfakadás, levélkisodródás, virágzás, termésérés, levélszíneződés, lombhullás, míg az állatok esetében ilyen ismétlődő életszakaszok például a dormancia, lárvastádium, reprodukció, az őszi és tavaszi vándorlások ütemezése.

Görög eredetű szó, jelentése: a megjelenés vizsgálata, tudománya – hiszen az éves ciklus során vizsgálja, mikor figyelhető meg először egy-egy jelenség. A fogalmat először Charles François Antoine Morren belga botanikus, Adolphe Quetelet tanítványa használta az 1800-as években. Quetelet rendszeresen végzett fenológiai megfigyeléseket és ő állította fel az első megfigyelő hálózatot Belgiumban, ami később kiterjedt Európára is.