ózonlyuk

A magaslégköri ózonréteg elvékonyodása egy adott terület felett.

Az ózon mennyiségét Dobson egységekben mérjük, amely az ózonréteg vastagságát adja meg 10 mikron (század milliméter) egységekben, ha azt meghatározott (standard) hőmérsékleten (0 Celsius fok) és nyomáson (1000 hPa) mérnénk. Az átlagosnak vett 300 Dobson egység tehát körülbelül 3 mm vastag ózonrétegnek felelne meg, ha leszállítanánk a földfelszín közelébe. Ózonlyukról akkor beszélünk, ha az ózonréteg vastagsága 220 Dobson egység alá esik (1979 előtt ilyen vastagságú volt körülbelül az Antarktisz feletti ózonréteg)*. Az ember által kibocsátott, főként hűtőközegként használt halogénezett szénhidrogének (CFC gázok) a magaslégkörbe keveredve pusztítják az ózonréteget. E tény felismerése után nem sokkal a CFC gázok kibocsátásának korlátozására létrejött montréali jegyzőkönyvet 1987-ben írták alá az ENSZ tagállamai. Az Antarktisz feletti ózonréteg vastagsága 1994-ben egészen 73 Dobson egységre csökkent, azóta viszont lassan visszaépülő tendenciát mutat*.

*NASA Ozone Watch: https://ozonewatch.gsfc.nasa.gov/