szén-dioxid kivonása/eltávolítása a légkörből (CDR, Carbon Dioxide Removal)

Eljárások és módszerek összefoglaló elnevezése, amikkel eltávolíthatjuk a légkörből a többlet szén-dioxidot.

Mivel a szén-dioxid eltávolítása a légkörből a szén-dioxid kibocsátásával (azaz légkörbe bocsátásával) épp ellentétes irányú, ezért azoknak a gyakorlatoknak és technológiáknak a bevetését, amik a légköri többlet szén-dioxidot eltávolítanák, gyakran „negatív emissziónak”, azaz „negatív kibocsátásnak” emlegetik. Hangsúlyozzuk, hogy a légkörben felhalmozódott többlet szén-dioxid eltávolításáról van szó, mely az elmúlt közel kétszáz évben került oda az emberi tevékenységek, elsősorban a fosszilis tüzelők égetése révén. A szén-dioxid légkörből való eltávolításának két fő típusát különböztetjük meg:

• az egyik a már meglevő természetes szén-dioxid-elnyelő folyamatok fokozása, például a fák, a talaj vagy más „szénelnyelők” szén-dioxid felvételének növelése révén;
• a másik lehetséges út pedig kémiai eljárások alkalmazása, ilyen például a légköri szén-dioxid közvetlen befogása és tárolása (pl. földalatti geológiai tározókban).

Egy módja például, hogy a szén-dioxidot gáztisztító berendezéssel kiszűrik a levegőből, ezt leghatékonyabban az ipari létesítmények (szén-, és földgáztüzelésű hőerőművek) által kibocsátott hulladékgázok szűrésével teszik. A szűrők aminokban (nitrogént tartalmazó szerves vegyületek) gazdag porózus anyagból állnak, amelyek megkötik a szén-dioxidot, a telítődött szűrőket pedig melegítéssel ürítik ki*. A kivonás után a szén-dioxidot vezetékeken elszállítják, és a szén-dioxid-megkötő, illetve -tároló módszerekkel „semlegesítik”.

*Climeworks, https://www.climeworks.com/our-technology/