Útmutató az egymásra és környezetére figyelő városhoz. Interjú a Green Guide Budapest készítőivel

Ahhoz, hogy tudjunk valamit értékelni, becsülni és szeretni, ahhoz először egyáltalán tudnunk kell róla, hogy létezik. Sokszor - amúgy jogosan - csak morgolódunk, hogy épp mit vesztett el Budapest, legyen az egy parkolóhelynek áldozatul esett fa, “ingatlanfejlesztés” oltárán feláldozott épített örökségünk, vagy csarnokból politikai frászkarika miatt kitiltott közösségépítő program. Miközben arra is érdemes volna figyelni, hogy milyen jó dolgok vannak és történnek Budapesten. Ezeket aztán meg tudjuk becsülni, erőt tudunk belőlük meríteni és tovább tudunk lépni: remélhetőleg egy élhetőbb és fenntarthatóbb város felé. Ebben segít a most készülő Budapest Zöld térképe, mi pedig kikérdeztük az alkotókat!
Útmutató az egymásra és környezetére figyelő városhoz. Interjú a Green Guide Budapest készítőivel

● Kik vagytok ti? Mondjatok egy pár szót magatokról? Mit csináltok, amikor nem a Green Guide Budapestet (GGBP) ?

Dávid: Mimmával közösen 2016-tól egy egyedi profilú grafikai és növénydekorációs vállalkozást vezetünk, RisoPlant néven. Az autós szállítások kiváltására és kiegészítéseként teherbringás fuvarokat vállalok DELIVER-ED néven, ami heti egy-két nap elfoglaltságot jelent.

Mimma: Szabadúszó grafikusként dolgozom és több éve szenvedéllyel végzem a különböző RISO nyomtatással kapcsolatos munkákat.

Niki: Szintén szabadúszó kreatív vagyok, díszletek, rendezvénydekorációk tervezésével foglalkozom, és igyekszem ezen a téren is fenntartható megoldásokat találni. Nagy szenvedélyem még az írás, illetve vegán étkezdéket felkutatni a világ különböző pontjain, és finomabbnál finomabb ételekkel tömni a pocakomat.

● Miért van szükségünk a GGBP-re? Elképzelhető lett volna hasonló kezdeményezés 10 évvel ezelőtt?

Niki: Képzeld, pontosan 10 éve, a Messzelátó Egyesület készített egy hasonló gyűjtést egy kis füzet formájában, kézzel festett (!) térképpel, a különböző bioboltokat, akkor jelenlévő maréknyi vega étkezdét, non-profitokat feltüntetve. Szerencsére ezeknek a száma az elmúlt évtizedben gombamód szaporodott és sok más ‘zöld’ vállalkozással bővült, így nekünk már bőven van miből csemegézni.

Dávid & Mimma: az elmúlt évtizedben nagyon sokat változott a város képe, megugrott az ide látogatók száma és érezhetően pozitív irányba mozdult el a városban élők környezetvédelmi témák iránti érzékenysége. Ezzel párhuzamosan az emberek igénye is megnőtt a tudatosabb életmód elsajátítására és egy tisztább, élhetőbb főváros megteremtésére. Mindez együtt talán adja a lehetőséget, hogy egy zöld témájú térkép létrejöjjön és segítse az eligazodást egy formálódó, új városi környezetben.

● Azt írjátok, hogy szerettek utazni. Művelitek, és ha igen, hogyan a “kíméletes, fenntartható” utazást?

Niki: Úgy gondolom, én az ökológiai lábnyomomat en bloc leginkább a növényi étrendemmel tudom csökkenteni, illetve a repülés, autókázás által kibocsátott káros anyagokat ‘egyensúlyozni’. Megérkezés után pedig helyi tömegközlekedéssel, gyalog járok sokat, hosszabb távok felfedezésére pedig másokkal együtt bérlek autót. Hotelek helyett inkább barátoknál vagy hostelekben szállok meg, illetve kanapészörfölök vagy az AirBnB-n bérlek szállást, hogy legyen lehetőségem magamnak főzni. Ha messzire megyek, igyekszem ott huzamosabb időt eltölteni, de nagyon szeretem mostanában a szomszédos országok rejtett kincseit is felfedezni. A hulladékok csökkentésére igyekszem nagyon figyelni utazás közben is: mindig nálam van a kulacsom, az összecsukható ételes dobozkám és a ‘spork’-om (kanál-villa-kés hibrid), egy fém szívószál, illetve kisebb-nagyobb textilzsákok a bevásárláshoz, így legalább az egyszerhasználatos műanyagok nagy részét sikerül kiküszöbölnöm. Amennyire lehetőségem van rá, inkább helyi piacokon vásárolok, és végigkóstolom a helyi gyümölcsöket, zöldségeket, specialitásokat. Azt pedig remélem, mondanom sem kell, hogy a delfin show-k, cirkuszok, elefántokon való lovaglás, kábított tigrisekkel való fényképezkedés és hasonló, állatokat iszonyatosan kínzó programok mind tiltólistásak.

Mimma és Dávid: utazásaink során is próbáljuk követni a 4R elvet és nem riadunk el visszautasítani a felesleges csomagolóanyagokat. Ahol lehet, a helyi piacokon vásárolunk és bringát bérlünk, úgy gurulunk felfedezni a városokat, mert általában bebizonyosodik, hogy máshol is az a leggyorsabb eszköz és a legtöbbet is két kerékről látunk.

● Mondjatok 1 dolgot, amit nagyon szerettek Budapestben már most, és 1-et, amin ha tehetnétek, azonnal változtatnátok

Mimma: Szeretem Budapest építészetét és a város fekvését. Tetszik, hogy a Duna szeli ketté, és jó lenne, ha szorosabb kapcsolatunk lenne a folyónkkal.

Dávid: Igazi szerelem számomra Budapesten élni, ami azt jelenti, hogy nagyon szélsőséges érzéseim vannak vele kapcsolatban. Elviselhetetlennek és indokolatlannak érzem a városban az autós forgalom mértékét, ugyanakkor főleg a civil szervezetek munkájának köszönhetően ígéretesen fejlődik a kerékpáros infrastruktúra és ezzel együtt a bringás kultúra is. Ha tehetném azonnal kitiltanám a környezet- és egészségromboló, dízelüzemű városnéző buszokat a városból, a pihenőövezeteken és belső kerületeken átvezető buszforgalmat pedig kiváltanám elektromos járművekre. Személy szerint a főváros szégyenének tartom, hogy a mai napig nincs vasúti összeköttetés kiépítve a belváros és a repülőtér között. Ehelyett a városi forgalmat terhelő buszok és taxik tömege végzi a transzfert.

Niki: Imádom a város sokszínűségét, hogy ennyi izgalmas program és kikapcsolódási lehetőség közül választhatunk, és hogy a nyüzsgő városból viszonylag könnyen ki lehet szakadni és a nyugodt természetbe érni. A közlekedés következtében kialakuló füst, por és hangzavar viszont engem is nagyon zavar, illetve hogy sokszor nehezen tudnak pozitív változást hozó kezdeményezések beindulni.

 

Ez az első közösségi finanszírozásra alapuló kampányotok? Mennyi pénznek kell összejönnie, hogy mindenképp kézben tarthassuk a GGBP-t?
Közösen: Igen – az egész projekten keresztül rengeteg új dolgot tanulunk, sok olyan újdonságba vágunk bele, amire korábban nem is gondoltunk volna. Ilyen nekünk a közösségi finanszírozás is. Az előkészítő munkák, a kommunikáció, tervezés, gyártás, marketing és a disztribúció költségeinek fedezésére kb. 1,2-1,5 millió forintot kellene összegyűjtetnünk.
Az Indiegogo kampány rugalmas finanszírozású, azaz ha nem jön össze a teljes pénzösszeg, akkor is megkapjátok a befolyt összeget. Ebben az esetben kisebb példányszámra kell számítani, vagy újabb gyűjtést indítotok, netán szponzorokat kerestek?
Közösen: Mivel a térkép eredetileg egy RisoPlant-termék ötleteként merült fel, önköltségi alapon készítettük volna el. Azonban ahogy elkezdtünk rajta komolyan dolgozni, elkezdte magát kinőni a projekt, amibe mostanra annyi időt és energiát fektettünk, hogy a gyártási költségek finanszírozásán túl jó lenne, ha a rengeteg befektetett munkánk is megtérülne.
A szponzorok felkutatása folyamatos, de eddig nem találtunk biztos és nagy támogatót a projekthez. Ha nem sikerül összegyűjteni a célösszeget, akkor is szeretnénk az eredeti példányszámban megjelentetni a térképet és bízunk benne, hogy az első verzió kézbevételével a támogatói körünk is bővül majd.
Hogy álltok a klímaszorongással, klímagyásszal, a környezeti válság lelki hatásaival? Motivált ez titeket esetleg abban, hogy cselekedjetek?
Niki: Abszolút. Én kifejezetten érzékeny vagyok, és nagyon könnyen belelovallom magam a szorongásba, kétségbeesésbe, tehetetlenség érzésébe. Arra is volt már példa, hogy annyira túltoltam a biciklit a hulladékmentes életmódra való törekvéseimmel, hogy azt a végén az egészségem sínylette meg. Példaként szoktam felhozni, hogy általában a dohányosok sem a cigisdobozokra nyomtatott rákos tüdők és szürkehályogos szemek horrorisztikus képeinek hatására szoknak le, így úgy döntöttem, nem lesoványodott jegesmedvék és a hatalmas óceáni szemétszigetek képeivel nyugtalanítom magam, hanem megpróbálom egy másik, pozitívabb oldalról megfogni a dolgot. Hogy milyen finom zöldséges ételeket lehet főzni, mennyi pozitívummal jár, ha friss, zamatos, szezonális árut vásárolok a piacon, vagy természetes szappanokat, kencéket, miközben a pénzemmel közvetlenül támogathatom a számomra szimpatikus vállalkozásokat, milyen egyedi ruhadarabokat lehet turkálóban találni, és legfőképp, hogy milyen jó kis zöld közösség van kialakulóban most. A térkép célja is ennek a pozitív szemléletnek a fejlesztése, hogy megmutassuk, nem csak lemondás árán lehet tudatosan élni.
Mimma: Ijesztő ez az egész, hiszen már csak a Facebook hírfolyamon keresztül is rengeteg ilyen téma talál meg. Azt hiszem, hogy már túl vagyok a szorongó fázison és inkább igyekszem a hétköznapokban az én részemet lelkiismeretesen elvégezni – ennél többet úgysem tudok tenni.
Dávid: Én próbálok céltudatosan és feladatközpontúan gondolni a környezetvédelemre, hiszen tényleg az utolsó években járunk, amikor még tehetünk valamit és fordíthatunk a dolgokon. Nagyon fontosnak érzem a tájékoztatás és a képzés szerepét, mert ezen keresztül lehet befolyásolni leginkább az emberek hozzáállását.
Volt a szemetek előtt esetleg külföldi jó gyakorlat?
Niki & Mimma: Főleg a sok európai városban ingyenesen elérhető Use-It térképek inspiráltak minket, amiket a helyiek ajánlásai alapján állítanak össze, jópofa grafikákkal. Kifejezetten fenntartható vállalkozásokat összegyűjtő térképekkel eddig csak 2-3 városban találkoztunk, de azok valamennyivel szárazabbak voltak. A két koncepciót szeretnénk ötvözni.
Nem áll fenn annak a veszélye, hogy ez a szuper kiadvány elsősorban azokhoz fog eljutni, akik egyébként is nyitottak arra, vagy már igyekeznek kisebb ökológiai- és karbonlábnyommal élni a városban? Hogy lehet szerintetek megnyerni új embereket egy valóban Zöld Budapestnek?
Közösen: Bízunk abban, hogy a veterán ökoharcosok is találnak benne érdemi, új információt, de mivel a térkép angolul is meg fog jelenni, a külföldi turisták számára csupa új, hasznos info lesz benne. Emellett a város sok pontján elérhető lesz a kiadvány, így valószínűleg olyanok kezébe is kerül majd, akik csak úgy betértek az adott helyre, de korábban nem, vagy nem annyira foglalkoztak a fenntarthatóság témájával.
Mitől lesz élhető egy zsúfolt 21. századi város? Mitől lesz élhető Budapest? Egy mondatban.
Niki: Ha elkezdünk figyelni – egymásra, önmagunkra és a környezetünkre egyaránt.
Mimma: Kevesebb autóval, jobban kiépített tömegközlekedéssel, és több ember bevonásával a döntésekbe emberközpontúbb megoldások keletkeznének, ami élhetőbbé tehetné a várost.
Dávid: Gondolkozó, elhivatott és tudatos emberek közös munkája teheti élhetővé a várost.

Köszönjük a Green Guide Budapest csapatának, Nosek Mimmának, Erdész Dávidnak és Konkoly Nikinek az interjút. Ha tetszik a kezdeményezésük, akkor támogassátok az Indiegogo kampányukat, mi már megtettük!

 

Az interjú július 4-én készült, a kampány azóta lezárult.

Vigh Péter

Vigh Péter

A Másfél fok projektmenedzsere, szerkesztője. Egykori LIFE éghajlat-politikai tanácsadó, az irodalom- és kultúratudományok doktora (PhD).

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!