A kényszermigrációtól a klímamenekültekig. Az éghajlatváltozás biztonsági kockázatai

Az édesvízhiány, az ebből fakadó elégtelen élelmiszertermeléssel és népességnövekedéssel együtt olyan környezeti problémákat indít el, mint a víz utánpótlás felhasználása, az erdők kipusztulása és a sivatagosodás. Ennek következményei, a szegénység, az alultápláltság, és az időszakos vagy tartós éhínség, melyek országokon belüli, vagy a szomszédos országokba történő népességvándorlást generálnak. Ráadásul a szegénység miatt menekülők gyakran egy hasonlóan szegény országba vándorolnak. Ebből következően az egészséges ivóvízhez való korlátozott hozzáférés lokális konfliktusokat vetít előre Európa szomszédos területein, a társadalmak ehhez kapcsolódó elszegényedése pedig olyan jelentős migrációt fog előidézni, amely Európa biztonságát fenyegeti. A klímaváltozás hatása ezt a komplex, oda-vissza ható negatív folyamatot pedig még tovább rontja. Ligetvári Krisztina elemzése.
A kényszermigrációtól a klímamenekültekig. Az éghajlatváltozás biztonsági kockázatai

Újtípusú kihívás jelent meg a 21. században a környezeti szűkösség okozta népvándorlás, azaz a kényszermigráció.

Az erőforrások hiánya, a környezeti szűkösség hatása által kialakult népvándorlások meghatározására használjuk a kényszermigráció fogalmát, a problémák elől menekülni kényszerülők megnevezésére pedig a klímamenekültek definíciót.  A fennálló nehézségeket tovább súlyosbítja, hogy az éghajlatváltozás a vízhiányt és a szárazságot az eddig is kitett területeken tovább növeli. Előrejelzések szerint a Közel-Keleten és Afrikában a jövőben állandósulni fognak a víz miatti kisebb-nagyobb konfliktusok, az édesvízkészletek csökkenése és a szárazság miatt. Ezek fokozódása már Európára nézve is közvetlen veszélyt jelent, mivel a klímamenekültek és azon belül már kiemelten a vízmenekültek számának rohamos növekedését eredményezhetik az Európai Unió irányába.

A klímamenekültek számának növekedése okozta nyomás, feszültség, a humán biztonságot fenyegető egyik legnagyobb 21. századi kihívás lesz, mind a kibocsátó országok, mind a befogadó országok számára.

A humánbiztonság egyik legfontosabb dimenziója, hogy az ember akkor van biztonságban, ha biztosított számára a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálék és ivóvíz. A humán biztonságnak nemcsak az erőszakos, hanem a nem erőszakos veszélyektől való védettséget is kell jelentenie: az emberek jogait, biztonságát, életét érintő átható fenyegetésektől való szabadságot. Ezen azt értjük, hogy biztosítva legyen a fizikai létfenntartáshoz szükséges élelemhez való hozzájutás, a környezeti biztonság, azaz az egészséges ivóvíz, a tiszta levegő, valamint az egészségbiztonság, úgymint a betegségek és fertőzések elhárításának képessége.

A fizikai létfenntartás szempontjából a legfontosabb követelmény az egészséges édesvízellátás hosszútávon történő biztosítása, amely alapvető célja és feladata minden országnak, ebből következően az édesvizek állapota nemzetbiztonsági kérdés. A fent bemutatott folyamatokat, összefüggéseket tekintve néhány évtizeden belül az édesvíz források birtoklása regionális háborúk kirobbanásához vezethet, mivel az édesvízkészletek nem, de a Föld népessége viszont rohamosan nő.

Amikor egy terület végképp kimerül, ami abban nyilvánulhat meg, hogy a termőföld pusztulása, vagy az édesvízhiány miatt nem tudja eltartani az ott élő népességet, elindul a lakosság államokon belüli, illetve államok közötti vándorlása, melynek „természetes velejárói” a belső konfliktusok, a radikális mozgalmak megerősödése, illetve az államok közötti feszültségek kiéleződése, akár háborúvá szélesedése. A világ menekültjeinek húsz százaléka, valamint a belföldön lakóhelyet váltani kényszerültek negyvenöt százaléka Afrikában található. A kényszerítő okok között az ökológiai katasztrófák, a fegyveres konfliktusok, és a polgárháborús helyzetek mellett már kiemelten jelentkezik a tiszta ivóvíz hiánya.

2050-ig várhatóan több mint ötven százalékkal csökken bolygónkon a megművelhető földterület. A természetes csapadékmennyiségnek kiszolgáltatott, technológiailag elmaradott országokban a mezőgazdasági termésátlag folyamatos csökkenése vetíthető előre. Az éghajlatváltozás hatásai miatt várhatóan gyakoribbak és hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, melynek következtében a romló agrártermelés, összekapcsolódva az ivóvízhiánnyal és az emelkedő hőmérséklettel, nagyfokú népvándorláshoz és ennek hatására politikai destabilizációhoz vezet.

Tehát, az iható víz hiánya, párosulva az extrém időjárási hatásokkal, az édesvízhiány okozta szárazság, valamint az ebből egyenesen következő élelmiszerhiány hozza létre az úgynevezett klímamenekülteket, és ez összességében, a világ amúgy is legszegényebb régióját, a Szubszaharai Afrikát érinti a legsúlyosabban.

Kiépített ivóvízforrással nem rendelkezők aránya (2015) Forrás: (WHO – UNICEF)
Az élelmiszer-biztonság sebezhetősége (2010-2045) (Forrás: Resperger István (szerk))

A fent leírt jelenségek állandósulása folyamatosan fenntartja az elvándorlási kényszert, azaz a kényszermigrációt. Egyszerre vannak jelen a toló és húzó tényezők, azaz a jelenlegi tartózkodási helyen fennálló folyamatos környezeti- és édesvízszűkösség, mint toló tényező, valamint az elvándorlás célterületein rendelkezésre álló természeti erőforrások, mint húzó tényezők.

Az elvándorlást motiváló tényezők (Forrás: Homer-Dixon)

Az erőforráshiány növekedése az otthoni területen, valamint a lehetséges fogadó terület fejlettsége, természeti erőforrásainak gazdagsága növeli a szakadékot, és motiválja az elvándorlást. A környezeti szűkösség toló hatása egy lassú és összetett folyamat (édesvízszűkösség-termőföldszűkösség-népességrobbanás-urbanizáció), de jelentős oka ma a világban zajló belső, külső vándorlásnak.

Napjainkban világszerte körülbelül 200 millió ember vándorol, és ebből 50 millióra teszik a menekültek számát. Ezen belül egyre növekszik a klímaváltozás, környezeti-szűkösség, illetve ezek következményeként kialakult konfliktusok miatt útnak indulók száma egy élhetőbb és magasabb életszínvonallal rendelkező terület felé. Az elsődleges célpontok a regionális központok és nagyvárosok lesznek, és akiknek a lehetősége engedi, Európa és Észak-Amerika felé indulnak el.

A klímaváltozás a történelem eddigi legnagyobb volumenű népvándorlását indíthatja el. Legrosszabb szcenáriók szerint 2050-re az ökológia okokból menekülni kényszerülők száma több tízmillióra, de akár százmillió fölé is emelkedhet a világban , akik Latin-Amerika és Ázsia déli részéről, valamint a Szubszaharai Afrika térségéből kénytelenek majd útnak indulni. Ezek nagyobb része belső menekültnek tekinthető, azaz az adott országon belül vándorol, illetve többségük a régión, vagy kontinensen belül marad. Ebből az Európába 2050-ig érkező klímamenekültek számát évente körülbelül 1 millióra becsülik.

A legfőbb probléma a klímamenekültek védelmének megoldatlansága, mivel egyrészt máig nincs egységes, pontos meghatározása az ebbe a kategóriába tartozó emberek körének, másrészt nem tartoznak az 1951. évi menekültügyi egyezmény hatálya alá.

Azaz a klímamenekültek jogi álláspontja nem tisztázott, hiányoznak a nemzetközi jogban a rájuk vonatkozó jogszabályok, nem egyértelmű a státuszuk.

Az 1951-es genfi konvenció alapján a természeti erőforrások, úgymint az édesvízhiány, élelmiszerhiány miatt menekülőket nem nevezhetjük menekülteknek. A jogi szabályozás jelenleg különbséget tesz aközött, ha valakit háborús veszély, üldöztetés fenyeget, vagy ha a szomj- és éhhalál, illetve a fertőzött víz miatti biztos megbetegedés és korai elhalálozás elől menekül. A napjainkban felerősödő kihívásra a nemzetközi szervezetek még nem adtak konkrét válaszokat, csak a jelenséget írják le. Ezért van egyre égetőbb szükség a törvényeknek, definícióknak a jelen kor problémáihoz, kihívásaihoz, kockázataihoz alkalmazkodó felülvizsgálatára.

Nem biztonságos vízforrások okozta halálozási arány (2017) (Forrás: Ritchie, Hannah; Roser, Max)

Valódi megoldási lehetőségek

Az Európai Uniónak (EU), saját biztonságára nézve legveszélyesebb területeken, a fenti problémákkal küzdő, főképp afrikai országokban kellene valódi, az életkörülményeket javító, a népesség elvándorlását kiváltó okok megszüntetését elősegítő projekteket támogatni. Azonban ezeket a problémákat az EU országai, ahogy korábban, jelenleg sem tudják, vagy akarják kezelni. Alapvető szemléletváltásra lenne szükség, mivel jól látszik, hogy nem hatékony az eddigi gyakorlat, hogy az EU és más nemzetközi szervezetek segélyeket adnak a kétes politikai irányítású afrikai kormányoknak, mivel ezek felhasználása bizonytalan és sokszor megkérdőjelezhető.

Helyette célszerűbb lenne forrásokat allokálni valódi segítséget nyújtó beruházásokra a víz- és élelmiszerhiány sújtotta területekre, amelyhez innovációs szakértelmet is szükséges párosítani. Ilyen szemléletre épülő új partnerségi megállapodásokra lenne szükség az érintett országokkal, valamint fontos lenne a jogi rendszer megváltoztatása is.

Egy menekült visszaküldésének költsége Máltáról repülővel a fekete-afrikai országokba, például Ghánába, 2018-ban 10-15000 euró költséget jelentett. Mennyivel hatékonyabb lenne ezt az összeget az érintett Szubszaharai Afrika országaiban felhasználni, például fejlett öntözési rendszer kialakítására, így támogatva a hatékony földművelés beindítását, amely elősegítené a lakosság helyben maradását. Európa nem tud és nem is akar több menekültet befogadni, főképp nem beintegrálni a kultúrájába, így ez számára is elemi érdek volna.

További problémát jelent, hogy főként fiatalokat küldenek vissza, tovább élezve ezzel a konfliktust, hisz ezek a fiatalok a kilátástalanság miatt hagyták el szülőhelyüket. Oda visszatérve két út áll előttük: vagy újra megpróbálják a vágyott európai célországba történő eljutást, ami csak újratermeli a konfliktusforrást, vagy helyi radikális fegyveres szervezetekhez csatlakoznak. Ez pedig hosszú távon ismét csak Európa biztonságára hat ki negatívan. Ezeket a fiatalokat (klímamenekülteket) megfelelő oktatásban lehetne részesíteni, és a szükséges forrásokkal, technológia transzferrel visszaküldeni, segítve a helyi fejlesztések beindítását.

Hosszú távon csakis a problémák, kihívások helyi kezelése lehet a megoldás, mivel milliós nagyságrendű kényszermigráns, azon belül nagyszámú klímamenekült befogadására az EU nem képes, és nem is alkalmas, sem méreteit, sem gazdasági, társadalmi, kulturális berendezkedését tekintve.

Európa országai már most sem tudnak mit kezdeni az etnikai-kulturális feszültségekkel, melyek tovább éleződése beláthatatlan biztonsági kockázatokat rejt.

Források:
1951 Convention relating to the Status of Refugees and the 1967 Protocol relating to the Status of Refugees (Resolution 2198 (XXI) adopted by the United Nations General Assembly)
Apap, Joanna: The concept of ‘climate refugee’, Towards a possible definition, European Parliamentary Research Service, May 2018. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/BRIE/2018/621893/EPRS_BRI(2018)621893_EN.pdf
Buzan, Barry; Weaver, Ole; Wilde, Jaap de: Security: a New Framework for Analysis, Lynne Rienner Publishers, Inc, Colorado, 1998. ISBN: 1-55587-784-2.
Gazdag Ferenc: A Biztonságpolitikai kihívások természetéről. In: Grotius, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének Tudományos folyóirata, 2012.02.10. http://www.grotius.hu/doc/pub/DQFPQW/2012_35_gazdag_a_biztonsagpolitikai_kihivasok_termeszeterol.pdf
Glied Viktor; Bumberák Maja: Klímavándorlás, Klímaigazságosság és a globális NGO-k Afrikában, In: Afrika Tanulmányok, 2015. szeptember. http://afrikatanulmanyok.hu/application/essay/993_1.pdf
Homer-Dixon, Thomas F.: Environment, Scarcity, and Violence, Princeton University Press, 1999, eISBN: 978-1-4008-2299-7
Kaiser Ferenc: A túlnépesedés és globális biztonsági kihívásai II. In: Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle, 2011b/9. szám. http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/kaiser_ferenc-a_tulnepesedes_es_globalis_biztonsagi_kihivasai_ii_.pdf
Resperger István (szerk): A nemzetbiztonság elmélete a közszolgálatban, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2018, eISBN 978-615-5845-66-6
Ritchie, Hannah; Roser, Max: Clean Water, November 2019. Published online at OurWorldInData.org. https://ourworldindata.org/water-access
Tarrósy István: Afrikai migrációs folyamatok, In: Tarrósy István; Glied Viktor; Vörös, Zoltán (szerk.): Migrációs tendenciák napjainkban / Migration Trends Today, Publikon Kiadó, Pécs, 2014. ISBN: 978-615-5457-34-0
White, Gregory: Climate Change and migration, Security and borders in a warming world, Chapter 2: Scope and Dimensions, The case of Sahelian and Sub-Saharan African Migration to Europe, Oxford University Press, 2011. ISBN-13: 9780199794829
World Health Organization (WHO) and the United Nations Children’s Fund (UNICEF): Safely managed drinking water – thematic report on drinking water 2017. ISBN 978 92 4 156542 4
file:///C:/Users/User/Downloads/safely-managed-drinking-water-JMP-2017-1%20(1).pdf

Ligetvári Krisztina

Ligetvári Krisztina

A hadtudományok doktora. Doktori (PhD) fokozatát a természeti erőforrások szűkösségéből, környezeti problémákból fakadó társadalmi konfliktusok biztonságpolitikai kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!