Mítosz: a napfoltok miatt ilyen erős most a klímaváltozás. Miért nem kenhető kizárólag a Napra az éghajlati válság

Pedig milyen kényelmes lenne ugye? Az úgynevezett napfoltok számának a változását előszeretettel jelölik meg a globális éghajlatváltozás okaként. Szerencsére a legutóbbi IPCC jelentés 4156 oldalán jutott hely a napfoltoknak is, így ezen hatás is értékelve lett az éghajlatkutatók által. Vizsgáljuk meg mi is az a napfolt és milyen szerepet játszik az éghajlatváltozásban.
Mítosz: a napfoltok miatt ilyen erős most a klímaváltozás. Miért nem kenhető kizárólag a Napra az éghajlati válság

A napfoltok erős mágneses aktivitású régiók a Nap fotoszférájában. A fotoszféra a Nap látható felszíne, ami a légkörének legalsó rétege. A Nap látható fényének több mint 90%-a innen sugárzódik ki. A Nap felszínén többféle jelenség figyelhető meg, az egyik legjellegzetesebb a már említett napfolt.

A Nap szerkezete. Forrás: alag3.mfa.kfki.hu

A napfoltok a Földdel összemérhető nagyságú, egy-két ezer fokkal alacsonyabb hőmérsékletű területek a fotoszférán belül. A napfoltok leginkább a kör forámájhoz hasonló alakúak és két részre bonthatóak. A belső, sötétebb rész az umbra, a külső a penumbra. Ezeket az izgalmas képződményeket, ha nem is az alábbi képen látható pontossággal, de már évszázadok óta igyekeznek leírni és számon tartani a kutatók.

A napfoltok szerkezete. forrás: https://www.spaceweatherlive.com/en/help/what-are-sunspots

Az úgynevezett “külső kényszereken” kívül melyek a Föld pályaelem változásain keresztül jól meghatározható ciklikusság szerint alakítják a bolygónk természetes éghajlatát, beszélhetünk még természetes változékonyságról mint az El Niño és természetes (külső) folyamatokról. A vulkanizmus mellett ide sorolhatjuk még a napfoltok számának ciklikus változását.

A Nap magja úgy működik, mint egy hatalmas fúziós reaktor. Ahogy a hidrogén héliummá alakul, energiát termel, ami kisugárzik a naprendszerbe elektromágneses sugárzás formájában. A teljes totális napsugárzás (total solar irradiance – TSI), ami a légkör tetejére érkezik 1361 Wm-2 (watt per négyzetméter) a Földet egy körlapként definiálva. Ha gömbként közelítjük a Föld alakját, ez körülbelül 340,25 Wm-2. Ehhez az átlagos értékhez képest a tényleges beérkező napsugárzás értéke 11 éves ciklusokban növekszik illetve csökken, az utolsó detektált ciklus során például 0,1%-al ingadozott az értéke. 1978 óta műholdas mérésekkel pontosan meghatározható a teljes totális napsugárzás értéke (TSI). Korábban, 1610-ig visszamenőleg dokumentált napfoltok számából becsülhető ez az érték, továbbá a már sokat emlegetett jégfuratokból és a fák évgyűrűinek vizsgálatából. Mindemellett elhatárolhatók nagyon alacsony aktivitású 50-100 éves időszakok, úgynevezett nagy szoláris (a Nappal kapcsolatos) minimumok mint például az 1645-1715 között észlelt Maunder Minimum.

Forrás: https://mta.hu/tudomany_hirei/egyedulallo-magyar-napfolt-adatbazis-keszult-a-nap-hosszu-tavu-valtozasainak-vizsgalatahoz-mta-csfk-napfizikai-obszervatorium-debrecen-107093

Természetesen az éghajlatkutatók a becsült éghajlatváltozási forgatókönyvek során a napfoltciklust is figyelembe veszik a többi természetes (nem antropogén) hatás mellett. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezeket a hatásokat elkülönítve is lehet vizsgálni, amiből egyértelműen látszódik, hogy bármennyire egyszerű volna, nem okolhatjuk csak a napfoltciklust a jelenlegi éghajlati válságért.. Egyértelmű ugyanis, hogy a jelenlegi éghajlatváltozáshoz egyértelműen az ember járul hozzá a legnagyobb mértékben, üvegházhatású gázok kibocsátásával.

Az alábbi ábrán látható a hűtő és fűtő hatása a természetes és antropogén eredetű hatásoknak is. Az ipari forradalom előtti időszakhoz képest a globális felszínközeli hőmérséklet 1°C-t emelkedett. A különböző eredetű hatásokra lebontva ez a hőmérséklet emelkedés nem volt egyöntetű. A vulkanizmus időszakos hűtő hatást fejtett ki. A Pinatubo 1991-es kitörése során például körülbelül 0,1-0,3 °C-al csökkentette a felszínközeli hőmérsékletet. A napciklus hatására pedig 0,1°C-al ingadozott a hőmérséklet az évtizedek során. Egy, már fentebb említett, nagy szoláris minimum 0,3 °C-os hűlést okozna. Fontos tényező még az úgynevezett El Niño jelenség, melyről majd egy későbbi cikkünkben írunk bővebben. Röviden összefoglalva: egy természetes éghajlati jelenség, mely ciklikusan jelentkezik a Csendes-óceán vidékén. Az El Niño években az átlagosnál magasabb, a La Niña esetén az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet mérhető. Ez a változékonyság a globális adatsorokban is megjelenhet.

Globális felszínközeli hőmérséklet anomáliák 1870-2010 között természetes és antropogén folyamatok hatására. (a) Globális felszínközeli hőmérséklet alakulása 1870-2010 között (piros vonal) az 1961-1990-es időszakra vonatkozó átlagos globális felszínközeli hőmérséklethez képest (fekete vonal). A globális felszínközeli átlaghőmérséklet alakulásánál a természetes és antropogén hatások együttesen jelennek meg. (b) Becsült hőmérsékletváltozás a beérkező napsugárzás mennyiségének változásának hatására. (c) Becsült hőmérsékletváltozás a vulkanizmus hatására. (d) Becsült hőmérséklet változás a belső változékonyság hatására, amit az El Niño okozott. (e) Becsült hőmérsékletváltozás antropogén tevékenység hatására (az üvegházhatású gázok kibocsátásából eredő fűtő és az antropogén aeroszolok okozta hűtő hatást figyelembe véve). Forrás: https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/WG1AR5_Chapter05_FINAL.pdf

A diagramokon is látható, hogy az éghajlatváltozási becslések során az összes (természetes és antropogén) tényező hűtő és fűtő hatását is figyelembe veszik a kutatók. Ami viszont még sokak számára nem világos, az az, hogy

amíg a vulkanizmust vagy a Nap működési mechanizmusát nem tudjuk leállítani, addig a fosszilis tüzelőanyagok égetését vagy a környezet elborzasztó mértékű szennyezését igen.

Források:
https://ng.hu/fold/2005/02/09/a_napfoltciklusok_es_a_pillangodiagram/
https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/WG1AR5_Chapter05_FINAL.pdf
https://skepticalscience.com/grand-solar-minimum-mini-ice-age.htm

Szabó Amanda Imola

Szabó Amanda Imola

Meteorológus-éghajlatkutató, doktorjelölt az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!