A tudományos konszenzus és a nap mint nap bőrünkön érezhető hatások ellenére is hamis videók, újrahasznosított hazugságok és elferdített félelmek táplálják továbbra is az alaptalan állításokat többek között a közelmúlt rekordot döntő hőségeiről, áradásairól és az erdőtüzekről, valamint a klímaváltozásról általában.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos félinformációk, hamis állítások terjedése, terjesztése általában a zöldre mosáshoz hasonlóan szakértők gondos munkájának politikai és marketing célú megvalósulása.
A tudósokat és más klímaváltozással foglalkozó szakértőket személyes támadások ostromolják és olyan képtelen vádakkal is illetik őket, hogy egy globalista összeesküvés vagy más „árnyékos erők” megbízottjai.
A szakértőkbe vetett bizalom csökkenése miatt nyolc évvel a Párizsi Megállapodás után is a cselekvés helyett a vita viszi el az időt, miközben záródik az ablak a biztonságos(abb) éghajlati jövőnk előtt.
És akkor most képzeljük el, mit kell megtapasztalniuk a 2020-as évtized gyermekeinek, akik 2-7-szer több szélsőséges időjárási eseményt fognak átélni, mint a nagyszüleik, még akkor is, ha a jelenlegi klímapolitikai ígéreteket teljesítik a világ országai. Visszakeresve, hogy milyen hírek voltak a klímaválság mérséklésének legfontosabb évtizedében (most), olyanokat találnak majd, mint hogy
- A Maui-n történt, több tucat áldozatot szedő erdőtüzet egy interneten terjedő kép szerint egy „energiafegyver” okozta. A valóság az, hogy az egyik égbe nyúló fénysugarat ábrázoló kép a SpaceX egyik rakétájának indítását, a másik egy ohiói olajfinomítóban zajló égetéshez kötődő fáklyát ábrázol.
- A svájci Meteorológiai Szolgálatot hisztérikusnak titulálják a közösségi médiában a hőségriasztások miatt, míg az amerikai Iowa államban felmondott egy meteorológus a halálos fenyegetések miatt, amit azért kapott, mert az éghajlatváltozásról beszélt a tévében.
- Az Egyesült Államok republikánus elnökjelöltje, Vivek Ramaswamy a nemrég lezajlott előválasztási vitán „átverésnek” nevezte az éghajlatváltozást. Igen, 2023-ban még mindig van, aki azt hiszi, a politika határozza meg az éghajlati-rendszer működését.
Persze nem kell a jövőbe tekintenünk, hogy átéljük az értetlenségüket, amikor megfogalmazódik bennük: hogyan lehetséges, hogy évtizedek óta tudták az emberek mit okoz az üvegházhatás, mégsem cselekedtek? Hasonló lehet ahhoz, amit az 1990-es évek generációja él át, most, mikor már tudjuk, hogy az ExxonMobil (a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett olaj- és gázipari vállalata) kutatói megbecsülték a felmelegedés várható mértékét, ez azonban cselekvés helyett a halogatás és tagadás folyamatát indította el.
A kilencvenes években és napjainkban ugyanaz a folyamat gáncsolja a klímacélok teljesítését: a dezinformáció.
A hazugság receptje évtizedek óta változatlanul sikeres
A 2021-es COP26 klímakonferencián már az a feltételezés élt, hogy a klímatagadás hagyományos formái, amelyek az 1970-es évek óta terjedtek el, mára a közélet perifériájára szorultak. Az elmúlt 12-18 hónapban azonban megfigyelhető volt a klímatagadás visszatérése, de új narratíva keretében.
A "ne bízz a tudományban" helyett sokkal inkább a "ne bízz a tudósokban" érvényesül.
Ezt sokkal nehezebb kezelni, mert nem azon az elképzelésen alapul, hogy nincs bizonyíték a klímaváltozás folyamatára és kiváltó okára, vagy hogy az éghajlati modellezés megbízhatatlan. Sokkal inkább az intézményekbe vetett bizalom általános romló tendenciáját tükrözi. Ezt jól mutatja, hogy például a mitigációban és adaptációban egyaránt fontos „15 perces város” koncepciót egyesek a lakóhelyük lekorlátozásával azonosítanak.
A tudományos tények megkérdőjelezése sem újkeletű stratégia a szabályozások bevezetésének lassítására valamilyen, például egészséget érintő kockázat esetén. A cukoripar az 1960-as években lefizetett kutatókat, hogy jelentessenek meg olyan cikkeket, melyek alapján a ténylegesnél kisebb a kapcsolat az elhízás és szívbetegségek, valamint a cukorfogyasztás között.
A stratégia évtizedekkel később is működik, ezt mutatja, hogy júniusban az Associated Press arról számolt be, hogy az édességgyártók olyan tanulmányokat finanszíroztak, amelyek azt állították, hogy az édességet fogyasztó gyerekek általában kevesebbet nyomnak, mint azok, akik nem esznek ilyesmit. Ugyanezt a technikát alkalmazta a dohányipar a dohányzás káros hatásaival kapcsolatos bizonyítékok hiteltelenítésére, majd az olajipar, hogy bizonytalanságot hintsen el a fosszilis tüzelőanyagok égetésének éghajlatmódosító hatásaival kapcsolatban.
Közös kapocs még, hogy a fenti esetben az adott iparág szakértői pontosan meghatározták a valódi kockázatokat. 1977 júliusában például James Black, az Exxon vezető tudósa közölte a felsővezetőkkel, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén-dioxid-kibocsátás felmelegíti a légkört és veszélyezteti az emberi életet. A vállalat vezetői tudták, hogy emiatt az országok döntéshozói valószínűleg lépéseket tesznek majd a kibocsátáscsökkentés érdekében.
Az Exxon saját mintavételezést indított a levegőben és az óceánokban lévő szén-dioxid szint mérésére, és éghajlati modellek segítségével igyekezett megérteni a melegedés folyamatát és várható hatását az éghajlatra és a társadalmakra. Az Exxon úgy vélte, hogy saját, szakértői értékeléssel ellátott kutatásai hiteles hangot adnak majd neki a politikai döntéshozatalban, ha a kormányok a kibocsátás szabályozása mellett döntenek. Más fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok is követték az Exxon példáját.
Jelentősen megváltozott az olajcégek narratívája amikor 1988-ban nemzetközi összefogás keretében a világ vezetői konferenciát tartottak a klímaváltozásról és megalakult az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC). Az olajvállalatok ekkor okosan szponzorálták a konferenciát, szerepet vállalva az általános nézőpont alakításában. Ismerős történet?
A következő nemzetközi klímapolitikai tárgyalás (COP28) már a helyszín és a vezető bejelentése óta borzolja a kedélyeket, mert a 2023 novemberében megrendezésre kerülő klímacsúcsot az olajnagyhatalom Egyesült Arab Emírségekben rendezik, a világ egyik legnagyobb olajvállalatát vezető al-Dzsaber szultán vezetésével, aki az ország ipari és technológiai minisztere is egyben. A volt éghajlatvédelmi megbízott megújuló energia céget is vezet, de nagy kérdés, hogy ténylegesen a fosszilisekről való leválást támogatja-e majd.
Bár az első klímacsúcsok idején már tudták az olajvállalatok, hogy pontosan mit okoz az üvegházgáz kibocsátás, mégis azt az álláspontot képviselték, hogy nagy bizonytalanság van a várható hatásokban és nincs szükség sürgős cselekvésre. 1995 végén Leonard S. Bernstein, a Mobil Oil Corporation tudósa elkészített a fosszilis iparág számára egy összefoglalót, melyben leírta, hogy az ember által az éghajlatra gyakorolt hatás lehetősége jól megalapozott tudományos tényeken alapul, ami nem tagadható.
Később azonban azt az álláspontot hangsúlyozta, hogy még mindig nem lehet pontosan megjósolni az éghajlatváltozás nagyságrendjét (ha lesz ilyen) és hatását. Mindezt annak ellenére, hogy már a 20 évvel korábbi 1977-es Exxon tanulmányt megelőzően is kapott figyelmeztetést az olajipar a fosszilisek égetésének veszélyeiről. Teller Ede 1957-ben elsőként hívta fel az iparág figyelmét az üvegházgáz kibocsátás okozta várható kockázatokra.
Tehát a kilencvenes években, bár az olajvállalatok mintegy három évtizede értették a felmelegedés folyamatát, megkezdődött a felmelegedés tényének megkérdőjelezése.
A tudományos tények szándékos ködösítése napjainkban is tart
A tudományos szaklapokban a mai napig megjelennek elferdített vagy gondosan válogatott tényekből hibás következtetést levonó cikkek, melyek hozzájárulnak a klímacélok eléréséhez szükséges lépések halasztásához. Fontos azonban tisztázni, mi az a félretájékoztatás és mikor beszélünk dezinformációról.
A félretájékoztatást úgy határozzuk meg, mint félrevezető információt, amelyet létrehoznak és terjesztenek, függetlenül attól, hogy a megtévesztés szándéka fennáll-e. Ez egy fontos különbség
a dezinformációtól, amely a megtévesztő szándékkal létrehozott és terjesztett félrevezető információ.
Egy 2022 januárjában megjelent cikket, mely vitatta az extrém időjárási események éghajlatváltozás hatására gyakoribbá válásának mértékét, például 2023 augusztusában vont vissza a kiadó. A cikk visszavonása előtt azonban annak „eredményei” nagy nyilvánosságot kaptak a közösségi média szkeptikus fórumain, mely jól mutatja a dezinformáció káros hatását. A szakértők által kritizált írást a nívós Springer Nature kiadó egy második bírálati folyamatnak is alávetette, mely során kiderült, hogy a szerzők által használt adatok és módszerek és ebből következően annak eredményei és konklúziói tudományosan nem helytállóak.
A tudományos folyóiratokban publikált cikkek alapos bírálaton esnek át a megjelenés előtt, ennek ellenére az Agence France-Presse 2023 áprilisában megjelent jelentése szerint gyakran előfordul, hogy szakmailag megkérdőjelezhető tartalom is pozitív értékelést kap. Ennek oka, hogy a szkeptikus cikkeket taktikusan nem célzottan éghajlattudományi témájú folyóiratoknak adják be, így előfordulhat, hogy a bíráló nem rendelkezik kellő szaktudással.
A félretájékoztatás elleni küzdelem kihívása az, hogy általában a valótlan információkat terjesztő tartalom sokkal jobban terjed, mint a valós, tudományos tartalmak, és ez a hétköznapok hírfogyasztására különösen jellemző. Ha a közösségi médiákat uraló vállalatok a felhasználók fogyasztási szokásaira optimalizálják üzleti modelljüket és az ehhez kapcsolódó hirdetési bevételeket, akkor mindig olyan dinamika jön létre, amely a hangulatot szító tartalmak, és – a legrosszabb esetben – a gyűlöletkeltő és szélsőséges tartalmak felé hajlik.
A Bostoni Egyetem kutatói egy éven át vizsgálták a fosszilis ipar dezinformációs stratégiáját a Twitteren (új nevén X) és a Redditen. Több mint 22 000 olyan tweetet (Twitter posztot) elemeztek, amelyek célja az éghajlati dezinformáció,
és több mint 60, az ExxonMobil által finanszírozott Twitter-fiókot azonosítottak, amelyek hamis és félrevezető információkat terjesztettek az éghajlati válságról.
A megújulók rosszak, a klímaváltozás pedig jó nekünk: új narratíva a klímatagadásban
A klímacélokhoz szükséges szabályozások megakadályozását célzó dezinformáció nem állt meg a klímaváltozás tényének tagadásánál, célkeresztbe vették a megoldásokat is. 2009-ben például egy spanyol közgazdász, Gabriel Calzada Alvarez tanulmányában azt állította, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére irányuló törekvések ártalmasak a spanyol folglalkoztatásra nézve, mivel minden megújulóval létrehozott munkahely több mint két korábbi munkahely elvesztésével járt.
Bár a spanyol kormány és az Amerikai Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium (NREL) megmutatta, hogy a kutató hibás módszertannal dolgozott, ez már nem tudta megakadályozni, hogy a klímatagadók átvegyék az új narratívát. Calzada egyébként az ExxonMobil, és a klímatagadásba csak 1997 és 2018 között több mint 145 millió dollárt fektető Koch család alapítványa által támogatott intézményben kutatott.
A megújulók ekézése mellett nagyot ment az az elgondolás is, miszerint a légkörbe kerülő többlet szén-dioxid trágyázó hatása miatt globális zöldülés indult el, mely jó hatással van a terméshozamokra. A zöldülésnek azonban komoly korlátai vannak, mind a hőmérséklet, mind pedig a rendelkezésre álló víz és tápanyagok tekintetében. A felmelegedés hatására az erdők elkezdtek nettó szénelnyelőből nettó szénkibocsátóvá válni, és ha nem változtatunk, ugyanez történhet a talajjal is.
A vélt zöldülést, ezáltal nemhogy a kibocsátás csökkentést, de azok fokozását támogató lobbiban jelentős szerepe volt a Heartland Institute-nak, mely a klímatagadás fellegváraként lett ismert. Amellett, hogy az intézmény többek között ingyenes tananyagot terjeszt hibás következtetésekkel az éghajlatváltozásról iskolások számára, a megújuló energiaforrásokat túl drágának ítélve támogatja a fosszilis ipart. Mindeközben
a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség jelentése alapján a megújulók mára a legolcsóbb energiaforrások.
Adatmanipuláció, kiragadott információk, hangzatos állítások és zöldre mosás
A COP28-on Jennie King, a Stratégiai Párbeszéd Intézetének (ISD) éghajlatkutatási- és politikai vezetője szerint nem a dezinformáció hagyományos formái lesznek terítéken abban az értelemben, hogy hazudnak majd a nap- és szélenergia megbízhatóságáról, hanem valószínűleg a zöldremosás formái. Innovatív szereplőként tűnhetnek fel például az élelmiszer rendszerekhez köthető szektorok, melyek összesen a világ kibocsátásának több mint egyharmadáért felelősek.
Mivel a legnagyobb vállalatok – különösen a hús- és tejipari cégek – egyre jobban aggódnak a jelentős kibocsátással járó tevékenységük miatt, várhatóan az olaj- és gázipar által jól ismert taktikákhoz folyamodnak, amelyekkel az érdemi cselekvésről próbálják elterelni a vitát. A probléma abban rejlik, hogy olyan koncepciókkal példálóznak, mint például a regeneratív mezőgazdaság, melynek fontos szerepe van a levegő- és vízszennyezés, valamint a kibocsátások csökkentésében, továbbá a biodiverzitás helyreállításában. Ha jól csinálják.
A hús és tejipar (melyek a globális üvegházgáz kibocsátás mintegy 14,5 %-ért felelősek) szerint például a legelő állatállomány fontos szerepet játszik a legelők regenerálásában és megőrzésében, amelyek fontos globális szén-dioxid-nyelőként működhetnek. Az viszont nem jelenik meg az érvelésben, hogy a marhatenyésztés felelős az erdőírtások több mint 40%-ért.
Hogyan lehet küzdeni a dezinformáció ellen, avagy, hogy ne vegyenek minket hülyére?
Egy, a Carbonbrief-en megjelent kutatási összefoglalóban az internetes félretájékoztatás terjedését vizsgáló kutatócsoport a dezinformáció elleni védekezés egyik legfontosabb pontjaként az oktatás fejlesztését jelölte meg.
A kritikus gondolkodás és az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek oktatása jelentősen csökkentheti a téves információk és hamis állítások terjedését.
Továbbá fontos felhívni az emberek figyelmét a dezinformáció tényére és ezzel a tudatos tájékozódásra. A média szerepe ezen a területen kulcsfontosságú.
Bár nem várható egyhamar, hogy megszűnnek a klímacélok megvalósítását akadályozó dezinformációs lépések, de az egyre nagyobb számú klímaperek is rávilágítanak arra, hogy az embereknek elegük van az olajóriások és a kormányok trükközéséből. Szigorúbb szabályozással és tanúsítási rendszerekkel a zöldre mosás jelentős része visszaszoríthatóvá válna.
Fontos lépés, hogy az EU is felveszi a kesztyűt a zöldre mosással szemben és 2026-tól betiltja a „klímasemleges” és „öko” címkék használatát a termékeken, ha az adott cég nem tudja bizonyítani, hogy tényleg környezetbarát a termék.
Nehéz konklúziót levonni az éghajlati dezinformáció témájában, hiszen egyfelől a világ cégeinek azon vezetői, akiknek érdekükben áll a fosszilisek égetése, végtelennek látszó tőkével rendelkeznek a klímacélok akadályoztatására. Azonban fontos tanulság, hogy bár könnyebb lehet elhinni, hogy nincs klímaváltozás és hogy tehetetlenek vagyunk, de, ahogy négy és fél éve a legelső masfelfok.hu-n megjelent cikkünkben is írtuk, „a klímaváltozásról mindannyian tehetünk, de a jó hír, hogy mindannyian tehetünk is ellene.”
Ugyanakkor Carl Sagan szavait is érdemes észben tartanunk, ha mástól várnánk a megoldásokat: „Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.”
Borítókép: Brett Jordan, Unsplash
