Az orosz tévé szerint csak hosszú őszünk van, az igazság viszont az: ég a házunk – Interjú Arshak Makichyan klímaaktivistával

Arshak Makichyan a Fridays For Future klímamozgalom oroszországi szervezője, aki március óta minden pénteken sztrájkol Moszkvában. A sztrájkjog gyakorlása azonban csöppent sem egyszerű Oroszországban, a hatóságok bármilyen formalitás miatt megtagadhatják az engedélyt még a békés diáktüntetőktől is. Tavaly december végén 6 nap elzárásra ítélték Arshakot, amiért harmadmagával engedély nélkül sztrájkolt a Suvorov téren. Az eset nemzetközi felháborodást váltott ki, számos aktivista tüntetett Moszkvában és orosz nagykövetségek előtt. A 25 éves zenész végtelenül szerény alakja rendkívüli elszántságot rejt. Interjú Arshak Makichyan klímaaktivistával.
Az orosz tévé szerint csak hosszú őszünk van, az igazság viszont az: ég a házunk – Interjú Arshak Makichyan klímaaktivistával

Mivel foglalkozol Arshak? Mikor és miért kezdtél el az éghajlatváltozás problémájával foglalkozni?

A moszkvai konzervatóriumban szereztem diplomát tavaly hegedű szakon. 2018 októberében olvastam egy tweet-et Greta Thunberg sztrájkjáról. Azelőtt szinte semmit se tudtam az éghajlatváltozásról. Akkor elkezdtem komolyabban utánaolvasni angol cikkekben, és megértettem, hogy valójában a jövőnkről van szó, ezért tenni kell valamit. 2019. március 15. [globális klímasztrájk] óta minden pénteken sztrájkolok, és nem sokkal később elkezdtük megszervezni az orosz Fridays For Future (FFF) mozgalmat is. Azóta csak ezzel foglalkozom, mert valamit tenni akarok a klímaválság ellen.

Mennyire van benne az orosz köztudatban a klímaválság?

Oroszországban szinte semmilyen információ nem volt elérhető a klímaválságról, a média hallgatott erről, még a független orgánumok is. Amikor sztrájkolni kezdtem, láttam, hogy míg Európában nagy ügy ez, például az Egyesült Királyság klímavészhelyzetet hirdetett, addig Oroszországban semmilyen hír nem volt erről. Aztán ez elkezdett megváltozni, egyrészt a mozgalmunk és sztrájkjaink hatására, másrészt pedig a tavaly nyári áradások és óriási szibériai erdőtüzek láttán az emberek elkezdték észrevenni, hogy valami nincs rendben az éghajlattal. Ősszel Oroszország ratifikálta a Párizsi Megállapodást, Greta Thunberg ENSZ-ben tartott beszéde után pedig mindenki róla beszélt Oroszországban. Még az orosz kormány kezében levő tévé csatornák is beszélni kezdtek róla, nos, nem igazán korrekt módon… a valóságot elferdítve azt hangsúlyozták, hogy Greta csak egy kislány, aki a Földért tüntet, az éghajlatváltozást meg sem említették, szóval az egész nagyon furcsa volt. Ez a december volt a mérések kezdete óta az eddigi legforróbb Moszkvában. A szemünk előtt zajlanak ezek a változások, egyre több katasztrófa történik, mint például az erdőtüzek. A kormány nem hallgathat többé erről, tenniük kell valamit a klímaválság ellen… és végre az igazat kellene mondaniuk az éghajlatváltozásról. Ugyanis a kormányunk még mindig azt állítja, hogy ezt nem az emberi tevékenység okozza. Az embereknek viszont tudniuk kell az igazat, hogy mi okozzuk a klímaválságot, és ezért tudunk is ellene tenni.

Arshak 2020. január 17-én Moszkvában a Puskin téren sztrájkol (Fotó: A.M. jóvoltából)

Ezek szerint erősödött a média klímaváltozásra fordított figyelme az elmúlt időszakban?

Igen, nagyot változott, egy évvel ezelőtt még teljesen más volt, mint most. Sokat javult a helyzet, ma már nemcsak a független, de a kormány média is beszél róla. Azok pedig, akik a független média csatornákat követik, nem hisznek a kormánynak. Habár azért még messze vagyunk más európai országoktól, ahol nagy médiumok írják meg a valós tényeket a klímaválságról.

Mióta sztrájkokat szervezünk, a média is ír azokról. Amikor letartóztattak, a független sajtó azt megírta, ezért az emberekhez eljutott az orosz klímamozgalom híre. Amikor egy csomó mindent teszel, még a saját szabadságodat is kockára téve, akkor az motiválja az embereket, hogy ők is tegyenek valamit. Összefogva pedig inspiráljuk egymást: az FFF nemcsak a sztrájkokról szól, jelen vagyunk a közösségi médiában, írunk a klímaválságról, cikkeket fordítunk és flashmobokat is szervezünk, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a problémára.

Az FFF képviseletében találkoztatok Putyin klímatanácsadójával. Mi lett ennek az eredménye?

Madridban a COP [ENSZ klímacsúcs] alatt találkoztunk. Megígérte, hogy átadja javaslatainkat az elnöknek, habár ez csak egy ígéret volt, meglátjuk, mi történik. Elvileg hamarosan lesz egy újabb találkozónk.

Fiatal klímaaktivisták – köztük Arshak Makichyan – tüntetnek a madridi COP25 klímacsúcson 2019. decemberében (Fotó: UNFCCC)

Moszkván kívül az országban máshol is aktívak vagytok?

Igen, Moszkván kívül is vannak tagjaink. Tavaly május 24-én, a második globális klímasztrájkban 10 másik orosz város is részt vett. Később pedig még több város csatlakozott, a szeptember 27-i globális klímasztrájkban már 30 város vett részt. Viszont elég nehéz itt klímatüntetéseket szervezni, mert az emberek félnek sztrájkolni. A hatóságok gyakran visszautasítják a sztrájkolási kérelmeket, tőlünk is már több mint 10-szer megtagadták az engedélyt. Szóval Oroszországban nagyon nehéz egy olyan mozgalmat szervezni, mint a FFF, elég lassan növekszünk, de próbálkozunk.

Milyen formában lehet sztrájkolni és miért utasították vissza a kérelmeteket?

Oroszországban ha több mint 2 fő részvételével tüntetést akarsz szervezni, ahhoz engedélyt kell kérni, viszont ha egyedül sztrájkolsz, ahhoz nem kell. A sztrájkjog gyakorlását nem gátolhatja a kormány, de bármikor tudnak találni valami formai kifogást, ami miatt nem adják meg az engedélyt. Vagy olyan helyre küldenek sztrájkolni, ahol teljesen értelmetlen, például egy városszéli parkba, ami kb. olyan, mintha egy erdőben sztrájkolnál. Ha elég sok kérelmet küldtünk, előfordult, hogy sikerrel jártunk, és a belvárosban tüntethettünk, nem a legjobb helyen, de ez is valami. Amikor a szeptember 27-re szóló kérelmünket visszautasították, akkor úgy oldottuk meg, hogy „egyéni sztrájkot” szerveztünk, 5 percenként váltottuk egymást. Mindig csak egy ember tarthatta fel a plakátját, mert ha annál több, akkor az már nem minősül egyéni sztrájknak, és letartóztathatnak bennünket. A rendőrség mindig ott van és figyel bennünket, amikor ilyet szervezünk.

Arshak és társai „klímavészhelyzet” feliratú transzparenssel 2019. október 25-én békésen sztrájkolt a Suvorov téren, ahol 15 perc után őrizetbe vették őket rendőrök, és később Arshak-ot 6 nap elzárásra ítélték. (Fotó: A.M. jóvoltából)

Miért tartóztattak le tavaly decemberben?

Tavaly október 25-én utasították vissza a kérelmünket 10. alkalommal, és úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére is sztrájkolni fogunk. Csak hárman voltunk a Suvorov téren, és 15 perc után őrizetbe vettek bennünket és 5 órán keresztül bent tartottak minket a rendőrségen. Mindhármunkra különböző kihágásokat róttak fel, és azt mondták, hogy majd tájékoztatnak a bírósági tárgyalás időpontjáról. November 28-ra tűzték ki a tárgyalást, helyettem jogi képviselőm jelent meg, mert akkor már úton voltam Madridba a COP-ra. Pénzbírságot kiszabhattak volna, de úgy döntöttek, hogy elhalasztják a tárgyalást addigra, mire visszaérek Moszkvába. Végül a tárgyalás december 20-án volt (aznap amikor megérkeztem az útról), ahol 6 nap elzárásra ítéltek [dec. 20-26]. Ha közigazgatási jogsértést követsz el, első alkalommal a büntetés lehet pénzbírság vagy elzárás, második alkalommal még nagyobb pénzbírság vagy elzárás, és harmadik alkalom után már bűnügyi nyilvántartásba vehetnek és hosszabb időre letartóztathatnak. Nekem ez a második ilyen jogsértésem volt, az első még tavaly nyáron történt, amikor egy másik – nem klímával kapcsolatos – sztrájkon vettem részt.

Hogyan képzeljük el a fogvatartást Oroszországban? Milyenek a körülmények?

Ez városról városra különbözik, de szerintem Moszkvában jobbak a körülmények, mint más városokban. Főleg, ha van mögötted nemzetközi támogatás és csak néhány napos elzárásra ítélnek, akkor nem valószínű, hogy bármilyen formában bántanának, kínoznának. Egy fogvatartási központba vittek, ahol a körülmények elég siralmasak voltak, de nem bántott senki. Elég unalmas volt és sok volt a csótány. Szerintem komolyabb bűnözők ott nem voltak, a legtöbb fogvatartott valamilyen közigazgatási jogsértés vagy lopás miatt volt bent. Habár nehéz volt megértetni, hogy pontosan miért sztrájkolok és mi az a klímaválság, a cellatársak elég barátságosak voltak.

Említetted, hogy aznap, amikor letartóztattak benneteket, hárman voltatok. Mi történt a másik két személlyel?

Furcsa, de csak engem küldtek bírósági tárgyalásra, a másik két embert nem. Talán azért, mert én voltam a szervező. És mivel a nemzetközi közösség láthatóan támogat, talán azt gondolták, hogy én valamiféle vezető vagyok. De nem vagyok az. Az FFF az egy alulról szerveződő mozgalom, és én koordinálom a mozgalmat Oroszországban, de nem vagyok semmiféle vezetője, mindenki azt teszi a közösségben, amit jónak lát.

Habár a nemzetközi közösség mindenben támogat, úgy sejtem a családod halálra aggódja magát. Mit gondolnak ők a klímaaktivizmusodról?

Először elég nehezen értették meg, hogy miért sztrájkolok és nagyon féltettek, mert Oroszországban sztrájkolni veszélyes, még akkor is, ha a klímaválság ellen tüntetsz, és nem például a kormány ellen. Miután letartóztattak, még inkább aggódni kezdtek, de már jobban értik, hogy miért sztrájkolok. Azt is látják, hogy nemzetközi szinten támogatnak, ami azért sokan javít a helyzeten, hisz a hatóságok tudják, ha békés tüntetésért indokolatlanul tartóztatnak le, abból nemzetközi botrány lehet. Persze ettől a családom még aggódik.

Szerte a világból támogató üzeneteket küldtek klímaaktivisták: „Engedje meg Oroszország a klímasztrájkokat”, „Szabadságot az aktivistáknak”, „Szabadságot Arshaknak” (Fotók: A.M. jóvoltából)

Hogyan tovább? A közösségi médiában látom, hogy továbbra is sztrájkolsz péntekenként. Mi történik, ha újból letartóztatnak valamiért?

Folytatom a sztrájkolást, és minden tőlem telhetőt megteszek. Ha le akarnak tartóztatni hosszabb időre, akkor nem tehetek ellene semmit. Amikor elkezdtem sztrájkolni, féltem attól, hogy letartóztathatnak, de ennek ellenére is sztrájkoltam. Nincs más választásom, hisz a jövőnkről van szó, és tennünk kell valamit. Még ha le is tartóztatnak engem, egy csomó másik ember folytatni fogja a tüntetéseket, ráadásul még nagyobb figyelem irányulna a klímaválság problémájára. Hisz ha letartóztatnak, akkor az emberek beszélni fognak arról és rájönnek: ha valaki képes a saját szabadságát akár évekre feladni amiatt, mert a klímaválságról akarta tájékoztatni az embereket, akkor tényleg nagy a baj.

Aggasztóak a tudományos tények, félő, hogy kifutunk az időből. Te miben látod a reményt?

Szeptember 27-én például világszerte milliók tüntettek az utcákon a globális klímasztrájkon. A COP klímacsúcson rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik aggódnak a klímaválság miatt. A klímaválság mindannyiunkról szól, itt van körülöttünk mindenhol, ezért ma már senki sem tagadhatja. Oroszországban azért is bonyolult a helyzet, mert sok fosszilis energia cég a kormány politikusainak kezében van, akárcsak a média nagyrésze, ezért ők hallgatnak a klímaválságról. Így nem várhatunk arra, hogy a kormánytól jöjjön a megoldás. Én úgy gondolom, hogy van remény, és ez a remény a mi tetteinkben van. Ha klímasztrájkolsz és megteszel minden tőled telhetőt, akkor mások is előbb-utóbb belátják, hogy tenni kell valamit.


A brit The Guardian hasábjain Greta Thunberg és 21 klímaaktivista, köztük Arshak Makichyan, azt követeli a Világgazdasági Fórum davosi csúcstalálkozóján résztvevő politikai és gazdasági vezetőktől, hogy haladéktalanul állítsanak le minden fosszilis tüzelőanyag feltárást és kitermelést, valamint az ezekre szóló támogatásokat és beruházásokat. A cikk elérhető itt.

Lehoczky Annamária

Lehoczky Annamária

Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.

Megtalálsz minket a Facebookon és az Instagramon is!