Ebben a cikkünkben összefoglaljuk a fák szerepét az éghajlatváltozás és az az elleni harc folyamatában. Bár csapatunk már jó néhány cikkel igyekezte csillapítani a Másfél fok olvasói táborának tudásszomját a témában, érdemes újra körüljárni az elmúlt évben felmerült kérdéseket.
A fő dilemmát az okozza, hogy vajon mi okozza és milyen következményekkel járnak a nagyobb volumenű erdő- és bozóttüzek és lehet-e például faültetéssel kompenzálni vagy legalább enyhíteni az emberi beavatkozás hatásait és egyáltalán fontos-e a téma annyira, hogy „megérje” cselekedni. Sajnos azt még a tanácsadók egész hadával dolgozó döntéshozók se látják sokszor, hogy ha egy helyen belenyúlunk a természet működésébe, az bonyolult folyamatokat indít el, aminek megoldása sem lesz egyszerű, és a „mellékhatások” nem lesznek kedvezőek az emberiség számára. A bioszféra (a globális ökológiai rendszer, a Földön található összes élőlénnyel és ezek minden kapcsolatával) és azon belül a fák szerepének vizsgálata jó példa arra, hogy lássuk az éghajlati rendszer összetettségét és ezáltal belássuk, hogy a klímaválságra sajnos nincs egy titkos gyógymód viszont a cselekvés elhagyása sem lehetőség az emberiség számára.
Lássuk tehát a tényeket:
- Az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedése a globális felszínközeli átlaghőmérséklet megközelítőleg 1 Celsius fokos emelkedését eredményezte az ipari forradalom előtti időkhöz képest. Az üvegházhatású gázok feldúsulását emberi tevékenység okozta. Az említett gázoknak azonban számtalan természetes nyelője (pl. az óceánok, a növényzet) és forrása (pl. vulkánok) is van az éghajlati rendszer különböző elemein belül.
- Az ember az éghajlati rendszer lényegében minden elemének működésébe beavatkozott. Ide tartozik többek között a természetes növényzet jelentős módosítása azáltal, hogy az ember mára már a szárazföldi területek 75%-ának természetes állapotát valamilyen módon befolyásolja jelenlétével. Ilyen beavatkozás a fakivágás, melynek oka lehet például területfelszabadítás élelmiszertermeléshez (termőterület, állatok legeltetése).
- Az emberi beavatkozás sok esetben olyan folyamatokat segít elő, amik ráerősítenek a már megindult negatív folyamatokra. A mezőgazdaság példájánál maradva: a túlzott földhasználat során elvékonyodik a talajréteg, mely szenet tudna tárolni, sőt, sokszor a földgazdálkodáshoz egész erdőket vágnak ki, hogy nagyobb területeket nyerjenek.
- Az említett területfelszabadítás például pálmaolaj előállításhoz vagy marhacsordák legeltetéséhez sokszor az erdők égetésével történik. Ez még a fakivágásnál is rosszabb, hiszen nemcsak a jelentős szénraktárnak számító bioszféra pusztul, hanem a növényzetben és talajban tárolt szén jórésze szintén kikerül a légkörbe.
- A bioszféra pusztulásába beletartozik esetenként több millió állatfaj példányszámának csökkenése, valamint egyre több olyan élőlény kerül a kihalás szélére, melynek az adott terület, például esőerdő adott otthont. Sok esetben itt csak arra gondolunk, hogy milyen „aranyos” állatok pusztultak el, de az élőhelyek pusztulása nem csak az univerzumban (a tudomány jelenlegi állása szerint) egyedi ökoszisztémák végét jelenti, de végzetes lehet az emberi faj számára is. Ennek oka, hogy akár egy-egy jelentéktelennek tűnő rovarfaj eltűnése is a táplálékláncban komoly változást okoz, melyek élelmiszerhiányhoz vezethetnek vagy invazív fajok terjedéséhez járulnak hozzá.
- Az ember által okozott közvetlen pusztításhoz, mint az erdőégetés, hozzáadódik a természetes tüzek gyakoriságának növekedése. Sajnos közvetve ez is emberi tevékenység következménye, hiszen az éghajlatváltozás miatt beállt változások az éghajlati rendszerben eredményezik az átlagosnál hevesebb és hosszabb ideig elhúzódó hőhullámokat és tüzeket.
- A bozóttüzek ráadásul olyan időjárási folyamatokat generálhatnak, amelyek tovább fokozzák a tüzek terjedését. Ahogy arról már itt írtunk, a bozóttüzek nagy kiterjedésének és hőmérsékletének köszönhetően heves feláramlási folyamatok indulhatnak meg, melyek igen heves viharokat generálhatnak, ezek pedig további tüzekhez vezethetnek, például a villámlások által.
- Természetes növényzet gazdasági célokért történő átalakítása, úgy, mint az amazonasi esőerdők felégetése termőterületért, az éghajlatot az emberiség és a földi élővilág számára további negatív irányba módosítja. A kissé félrevezető hangvételű bulvárcikkek („pusztul a Föld tüdeje”) ellenére azonban még évmilliókig nem kell aggódni, hogy az esőerdők eltűnése miatt ne lenne elegendő oxigén. Viszont az éghajlat szabályozásában rendkívül fontos szerepük van. Az esőerdők eltűnése szárazodást eredményez a térségben. A szárazodás oda vezethet, hogy az adott területen már nem esőerdő lesz a jellemző növényzet, hanem szavannaszerű vegetáció alakul ki, ami jóval kevesebb szenet tud tárolni, ami tovább erősíti a globális felmelegedést.
- Az erdőirtásra és erdőtüzekre kézenfekvő megoldásnak tűnik a fák ültetése. Ez jó és fontos megoldás, viszont semmiképp sem helyettesítheti azokat az intézkedéseket, melyek meggátolják a jelenlegi növényzet további irtását, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. A bioszféra jelenleg körülbelül 2,3 gigatonna szenet von ki a légkörből évente, ami fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó szén harmada. Viszont mindeközben hozzávetőlegesen 1,6-2 gigatonna szén kerül a légkörbe az erdőirtások következtében. A kutatások alapján még ha több billió fát is ültetünk, ez még mindig csak körülbelül 10 évnyi emberi eredetű kibocsátást kompenzálna. Ami rengeteg üvegházhatás gáz kivonását jelenti, viszont amíg továbbra is növekednek a kibocsátások, addig nem elegendő arra, hogy a globális felmelegedés mértékét 1,5 Celsius fok alatt tartsuk az iparosodás előtti időkhöz képest.
- Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) jelentése alapján az éghajlatváltozás sebessége miatt sok állat- és növényfaj kerül a kipusztulás szélére, mert nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni a változáshoz. A folyamatra ráerősít az erdőirtás is, ami az amazonasi esőerdők destabilizálódásához vezet. Becslések szerint az esőerdők 40%-ának elvesztése felgyorsítaná a teljes esőerdő pusztulását és az amazonasi ökoszisztéma összeomlásához vezetne. Az erdő már nem lenne képes regenerálódni és nem lehetne se pénzzel, se faültetéssel pótolni az éghajlati rendszerben játszott szerepét, mint például a széntározás.
Világos tehát, hogy az üvegházhatású gázok mértéktelen kibocsátása és ezzel párhuzamosan a természet túlhasználata rendkívül összetett problémát eredményezett. Minél előbb teszünk valódi lépéseket a nettó nulla kibocsátás és a tudatos életmód felé, annál több esélyünk van elkerülni a katasztrofális következményeket.
A természetes élővilág védelmével, faültetéssel, és további szén-dioxid megkötő intézkedésekkel, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának nettó nullára csökkentésével most még enyhíthetjük az éghajlatváltozás várható következményeit.
Az éghajlatváltozás hatásait azonban már napjainkban tapasztaljuk és az éghajlati rendszer egyensúlyának visszaállására még emberöltőket kell várnunk. Így a további felmelegedés megelőzése mellett nagyon fontos a jelenlegi és már elkerülhetetlen változásokhoz való minél megfelelőbb alkalmazkodás.
