A Credit Suisse, a WWF és a McKinsey & Co. tanácsadó cég által összeállított 2014-es jelentés szerint, ha a világszintű magánberuházások csupán 1%-át környezet-, természet- (és éghajlat-) védelmi projektekbe fektetnénk, akkor mintegy 200-300 milliárd USA dollárt mobilizálhatnánk a veszélyeztetett ökoszisztémák védelmére és helyreállítására. Habár 2017-ben a kifejezetten éghajlat-védelemmel kapcsolatos beruházások összértéke meghaladta ezt az összeget a maga mintegy 500 millárd USA dolláros értékével, az IPCC ún. másfél fokos külön jelentése szerint hogy 1,5-2°C-on tartsuk globális átlaghőmérséklet emelkedését a század végéig, ahhoz a zöld befektetések 1,6-3,8 billió USA dollárral történő támogatása lenne szükséges. Évente.
Mindannyian találkoztunk már olyan kifogásokkal, hogy miért nem teszünk meg valamit: nincs rá időnk, nincs meg hozzá a kellő tudásunk, nincs rá forrásunk. Hasonlóak merülhetnek fel a zöld beruházások esetében is, csak ott jellemzően a „nem térül meg belátható időn belül”, „nem elég fejlett a technológia”, „nincs rá keret” kifejezések fordulnak elő. A forráshiány mítoszának cáfolataként több olyan befektetési alap (lásd pl. a Luxembourg Green Exchange-en feltüntetett alapok vagy a Green Cimate Fund (GCF), nemzeti és nemzetközi program (pl. az EU LIFE programja), az IRENA Climate Investment Platform (CIP), a Nordic Environment Finance Corporation (NEFCO) stb.) hívható le, melyek kifejezett célja a kisebb és nagyobb volumenű zöld kezdeményezések támogatása.
Ezek egyike az úgynevezett Éghajlatvédelmi Befektetési Alap (Climate Investment Funds – CIF). A továbbiakban ennek bemutatása következik.
A kezdetek
A CIF egy 2008-ban, 14 donor – a kezdeményezést kihelyezendő befektetési összeggel támogató – ország együttműködésének eredményeként jött létre. Népszerűségét mutatja, hogy 5 éven belül mintegy 8,1 milliárd USA dolláros alappá duzzadt, melynek célja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, illetve az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését célzó projektek támogatása. A források a fejlődő és a közepes jövedelemmel rendelkező országokban megvalósítandó programokra használhatók fel, visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás, a piacihoz képest kiemelten kedvezményes kölcsön és egyéb, befektetési kockázatcsökkentési eszköz formájában.
A CIF nem közvetlenül, hanem közvetve, multilaterális fejlesztési bankokkal, a kormányzati és magánszektor egyéb szereplőivel karöltve helyez ki pénzügyi forrásokat, ezzel megsokszorozva az eredetileg a donor országok által nyújtott támogatás összegét , valamint biztosítva, hogy a projektek megvalósításában a helyi sajátosságokat jobban ismerő stakeholderek is részt vehessenek.
2018 végéig mintegy 72 ország profitált a kezdeményezésből, olyan államok, melyek a világ lakosságának 75%-át, a világ szegényeinek pedig 62%-át próbálják ellátni nap mint nap.
Nem meglepő tehát, hogy a CIF az e területeket sújtó legégetőbb problémákra keresi a választ, közvetlenül mintegy 16,3 milliárd USA dollár összegben támogatva az ENSZ által kitűzött fenntartható fejlődési célokat (SDG), kiemelten a szegénység felszámolására, az éghajlatváltozással szembeni fellépésre irányuló és a megfizethető és tiszta energia biztosítását célzó programokat.
A CIF alprogramjai
A CIF indulásakor két külön alapot hozott létre: a Tiszta Technológiai Alapot (Clean Technology Fund – CTF) és a Stratégiai Klíma Alapot (Strategic Climate Fund – SCF), melyek 2009-től kibővülve, a következő formában működnek mind a mai napig.
Tiszta Technológiai Alap (Clean Technology Fund – CTF)
A CTF mintegy 5,6 milliárd USA dollárt tömörít, nevéből adódóan a megújuló energia, energiahatékonysági és a fenntartható közlekedés projektek megvalósításának pénzügyi alapjait biztosítja a fejlődő országokban. Az eddig lekötött mintegy 4 milliárd USA dollárnyi forrásból az alacsony CO2 és üvegházhatású-gázkibocsátással rendelkező technológiák támogatása valósul(t) meg, így pl.
- mintegy 1 GW kapacitású naphőerőmű (concentrated solar power – CSP) biztosító beruházás megvalósítása Chilében (50 MW), Dél-Afrikában (350 MW) és a MENA régióban (510 MW),
- a Dél-Afrikai Köztársaság legnagyobb szélenergia parkját létrehozó 35 millió USA dolláros projekt, mely mintegy 68000 háztartás villamos energiaellátását biztosítja vagy
- egy 775 millió dolláros napenergia-beruházás Indiában, mely révén 250 millió t CO2 kibocsátását kerülhetjük el a jövőben.
A CTF-ben jelenleg 85 olyan projekt van folyamatban, melyek révén mintegy 61 millió tonna (12 millió autó kibocsátásának megfelelő) üvegházhatású gáz kibocsátása kerülhető el évente.
Pilot program az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességért (Pilot Program for Climate Resilience – PPCR)
A PPCR célja, hogy az éghajlatváltozás káros hatásainak leginkább kitett közösségek életét és megélhetését a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás és az ellenálló képességük növelésével biztosítsa. Az 1,2 milliárd USA dolláros program kedvezményezettjei nemcsak országok, hanem kisebb régiók is lehetnek, azonban az első befektetéseket minden esetben olyan nemzeti éghajlatvédelmi stratégia kidolgozása előzi meg, mely a legtöbb gazdasági szektorra kiterjedően és minél több stakeholder együttműködésével jelöli ki a jövőbeni fejlődési irányokat. Az így elkészült stratégiához igazodó tervek megvalósításához nyújt támogatást a CIF, emellett pedig az innovatív állami és magánszektorbeli pilot programok tesztelését is ösztönzi.
A klímaváltozásban leginkább érintett nemzetek a fejlődő szigetországok (small island developing states – SIDS, jellemzően a karibi és csendes-óceáni térségben található miniállamok), melyek eddig a teljes PPCR büdzsé 20%-ában részesültek. Ebből az összegből lehetőségük van többek között infrastruktúra-fejlesztésre, az éghajlatváltozás okozta hatásokhoz jobban alkalmazkodó termékek tervezésére (climate-smart design) valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos adatbázisaik frissítésére.
Eddigi kiemelkedő PPCR projektek:
Egy, az Afrikai Fejlesztési Bank közreműködésével folyósított 15,75 millió USA dolláros PPCR projekt tette könnyebbé 8200 mezőgazdasággal foglalkozó, az éghajlatváltozás miatt fokozott árvízveszélynek kitett területen élő család életét Mozambikban. 2000-ben ez volt az az ország, ahol az árvíz 800 lakos életét követelte, emellett 540000 embernek kellett elhagynia az otthonát, a károk értéke pedig a GDP 10%-át is elérte.
A lakosság mintegy 54 %-a él mélyszegénységben, így az egyedüli kiutat a nemzetközi szervezetek által támogatott projektek jelentik.
A fent hivatkozott PPCR program keretében olyan infrastruktúra (utak, öntözéses és csatornarendszer) került kiépítésre, ami könnyebbé teszi a szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodást. Ezen kívül a projekt kulcsfontosságú eleme volt, hogy a gazdák műszaki, marketing és piacra lépési ismereteit is növeljék annak érdekében, hogy a megtermelt áru minél több fogyasztóhoz juthasson el.
A hosszabb tengerparttal rendelkező államok, így pl. Szamoa is fokozott veszélynek vannak kitéve az éghajlatváltozás miatt emelkedő tengerszint és az egyre gyakoribbá váló vihardagályok miatt. A tengerpart mintegy 80%-ára jellemző a talajerózió és a földcsuszamlás, valamint a lakosság mintegy 70%-a él a parttól számított 1 kilométeren, azaz a kiemelt veszélyzónán belül. E nehézségre választ keresve a Világbank, mint intermedier közreműködésével 45 000 szamoai éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodását segítő PPCR program indult mintegy 14,6 millió USA dolláros projekt-költségvetéssel. E forrás olyan kistelepülési projekteket támogat, melyek célja a part menti ellenálló képesség növelése, például a növényzet újratelepítésével, a mangrove mocsarak rehabilitációjával és modernebb víztárolási megoldások kidolgozásával.
Niger a világ egyik legszegényebb és éghajlati szempontból legsebezhetőbb országa, melynek önerőből aligha lenne lehetősége az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességének növelésére és a szegénység csökkentésére. Az ország a CIF segítségével olyan stratégia kidolgozását tűzte ki célul, ami az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok mérséklését, valamint a fenntartható föld- és vízgazdálkodás révén az élelmiszerbiztonság növelését tűzte ki célul. Ennek keretében 550 kisebb, az éghajlatváltozással szembeni reziliencia növelését célzó kezdeményezés került támogatásra 63 millió USA dollár értékben. Ezek közül volt, aminek a keretében 140 hidrometeorológiai állomás került telepítésre, hogy pontosabb meteorológiai előrejelzések álljanak rendelkezésre a jövőben. Egy másik projekt napenergiával működő csepegtető öntözőrendszer létrehozását biztosította. A CIF támogatása révén eddig 38 település lépett a változás útjára.
Megújuló energia részarányának növelése az alacsony jövedelmű országokban (Scaling Up Renewable Energy Program in Low Income Countries – SREP)
A 780 millió USA dolláros SREP program a világ legszegényebb országaiban bizonyítja be, hogy a megújuló energiák használatának nem elhanyagolható pozitív hatása van a közgazdaság, a társadalom és környezetvédelem területén is. A SREP kifejezetten a zöld energiaforrások telepítését támogatja, így a napenergia, a geotermikus energia és a biomassza fokozatos bevezetését az energiapiacra az energiaszegénység csökkentése érdekében.
2017. június 30-ig 410 millió USA dollár összegben 33 projekt kapott zöld utat a megvalósításra, mintegy 5,7 millió ember javát szolgálva, éves szinten 3130 GWh-nyi környezetbarát energia megtermelésével. E programok egyike a Menengai projekt, melynek célja, hogy a nagyrészt vízenergiára támaszkodó Kenya energiatermelését (legalább részben) geotermikusra állítsa át, mivel az kevésbé van kitéve az egyre gyakoribb szárazságok miatti bizonytalanságnak. Kenya becsült geotermikus energiakapacitás potenciálja mintegy 7000 MW, melynek hasznosítása a SREP kezdeti 25 millió USA dolláros befektetésével megkezdett próbafúrások sikeressége esetén kezdődhet meg.
A Maldív-szigetek más nehézséggel küzd: a szétszórtan elhelyezkedő szigeteken nem megoldható a központi hálózat kiépítése, ezért elszórt, szigetüzemű zöld minierőművekre van szükség, hogy kiváltsák az eddig használt fosszilis tüzelőanyagokat. Erre tekintettel a CIF 12,7 millió USA dollár értékben fektet be hibrid napelemparkokba, összesen 160 kis és közepes méretű szigeten. Ezzel nő az energiabiztonság, csökkenhetnek az energia előállítási költségek, nem beszélve az akár 28%-os fosszilis tüzelőanyag megtakarításról. Ezzel párhuzamosan új munkahelyek jöhetnek létre erősítve a KKV-szektort, valamint kisebb lesz a zajszennyezés és a levegőminőség is javulhat.
Erdészeti Beruházási Program (Forest Investment Program – FIP)
Visszatérve az ökoszisztémákhoz, az erdők nemcsak különböző állat- és növényfajok hajlékául szolgálnak, hanem jelentős szerepet játszanak a légkörben lévő CO2-többlet megkötésében. Mivel 1990 óta több, mint 129 millió hektárral lett kevesebb a Föld teljes erdőállománya, a FIP célja, hogy mintegy 603 millió USA dollárral támogassa a folyamat megfordítását.
Olyan megoldásokat finanszíroznak, melyek nemcsak az erdők, hanem a gazdaság és az éghajlat számára is előnyösek. A program keretében a fejlődő országok azon erőfeszítései találhatnak támogatásra, melyek az erdőirtásból és az erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentését (REDD+) és a fenntartható erdőgazdálkodást szolgálják.
A FIP egyik kedvezményezettje Ghána, mely a világ kakaótermelésének 21%-át biztosítja.
Ezért nagy környezeti árat fizet az ország: a ghánai erdőirtások fele a kakaógazdálkodás számlájára írható.
A CIF 75,5 millió USA dollár összegben nyújt támogatást e trend megfordítására. A program egyik kiemelkedő eredménye, hogy a kiválasztott területeken 2017-re évi 1,19%-os erdőterület-növekedést értek el a korábbi 1,5%-os csökkenés helyett, mindössze 3 év alatt.
Smart money, avagy nemcsak pénz-, hanem tudásközpont
A pénz önmagában semmit nem jelent, ha a megszerzett tudás az egyes projektek befejezésével elvész, és nem kerül további alkalmazásra és terjesztésre. Ezt felismerve a CIF a fent hivatkozott alprogramjai mellett kiemelt figyelmet fordít a korábbi projekttapasztalatok kiértékelésére és a legjobb gyakorlatok tanulmányokban történő összefoglalására és megosztására. Ez nemcsak jobb jövőbeni projekteredményeket jelent, hanem a CIF számára is lehetőséget nyújt arra, hogy a programjait az éghajlatváltozás újabb és újabb kihívásaihoz igazítsa.
Van jövője a kezdeményezésnek?
A Világbank tavaly szeptemberben adta hírül egy sajtóközleményében , hogy az Egyesült Királyság 250 millió USA dollárral segíti a CIF energiatárolási programját, valamint a Francia Fejlesztési Ügynökség (Agence Française de Développement, AFD) és Hollandia is 100 millió USA dollárt ígért a napeneregia ellőállításával kapcsolatos kockázatok mérséklését célzó projektre (Solar Risk Mitigation Initiative – SRMI).
Felajánlás tehát van, és feladat is akad bőven a következő évtizedre: a CIF fókuszában az eddigiek mellett a megújuló energia piaci integrációja, az alacsony szénkibocsátású és magas éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességgel rendelkező iparágak és a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó városok (climate-smart cities) állnak.