Mint korábban bemutattuk, a Párizsi Megállapodás a globális kibocsátás-szabályozás kapcsán azt rögzítette, hogy az iparosodás előtti szinthez képest a globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval 2 °C alatt kell maradnia, továbbá a nemzetközi közösségnek erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a globális melegedés már 1,5 °C-nál korlátozható legyen. Ezért a Megállapodás megszületésével nagyjából egyidőben, a 2015-ös párizsi klímatárgyalásokon, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) tagjai felkérték a nemzetközi tudományos közösséget, hogy tanulmányozzák: mit jelentene a világ számára egy 1,5 °C-os és egy 2 °C-os globális melegedés, s milyen megoldási lehetőségekkel számolhatunk. Ezen célzott kutatások eredményeit az IPCC egy Külön Jelentésben adta közre. Mi 10 pontban összefoglaljuk, mi mindent érdemes tudni ebből:
1. „A globális melegedés korlátozása 1,5 °C-nál” nem ugyanazt jelenti a Föld minden pontján
A 1,5 °C-os cél a globális átlaghőmérséklet emelkedésére vonatkozik. A Föld egyes térségei jobban, még mások kevésbé melegednek, ezért a hatások is eltérő mértékűek lehetnek. Az alábbi térképen megfigyelhetjük a 1,5 °C-os és 2 °C-os globális éghajlatváltozás földrajzi különbségeit a hőmérsékleti szélsőségek példáján. A jelentés azt is megállapítja, hogy az iparosodás óta az emberi tevékenység kb. 1 °C-os globális melegedést okozottt, és jelenleg – a múltbéli, valamint jelen kibocsátások eredményeként – évtizedenként kb. 0,2 °C-kal emelkedik a globális átlaghőmérséklet.
2. A globális felmelegedéssel kapcsolatos kockázatok lényegesen alacsonyabbak 1,5 °C mint 2 °C esetében…
A Párizsi Megállapodásban leírtakkal összhangban az IPCC jelentésében külön-külön számba veszi, hogy mennyivel magasabb kockázatokkal jár a 2 °C-os globális melegedés, mint a 1,5 °C-os. Például 1,5 °C-os melegedéssel számolva a jelentés szerint nagyon valószínű, hogy százévente legalább egyszer teljesen jégmentes lesz a Jeges-tenger, míg 2 °C-os melegedés esetén ez már tízévente legalább egyszer előfordulhat. Az átlaghőmérséklet és szélsőségesen magas hőmérsékletek emelkednek: a 2 °C-kal melegebb Földön a globális össznépesség 37 %-a lenne kitéve intenzív hőhullámoknak ötévente legalább egyszer, míg 1,5 °C-os melegedés esetén a Föld népességének valamivel kevesebb, „csak” 14 %-a lenne ugyanennek kitéve. A további kockázatok összehasonlításához vegyük szemügyre az alábbi infografikát.
3. …ugyanakkor a 1,5 °C-os küszöbérték sem biztonságos a Föld minden lakója számára
A jelentés szerint a globális éghajlatváltozás káros hatásai már a 1,5 °C-kal melegebb világban is jelentős mértékben érezhetőek lesznek, különösen az alacsonyan fekvő partvidékeken (pl. emelkedő tengerszint), az óceánok élővilágában és az emberi egészség szempontjából. Ráadásul ezek a hatások a szegényeket és sérülékenyebbeket terhelik még inkább, lakhelyük elvesztése, az élelemhiány, a szükségszerű elvándorlás, az egészségügyi hatások (pl. malária zónák szélesedése) és sok más egyéb faktor miatt.
4. „A globális melegedés korlátozása 1,5 °C-nál” különböző forgatókönyvek mentén történhet, amik különböző eredményekhez vezetnek
A 1,5 °C-os melegedés tanulmányozásához használt klímamodellezési forgatókönyvek többsége (81 a 90-ből) mielőtt 1,5 °C-nál vagy az alá vinné a globális melegedés mértékét, előbb meghaladja ezt az értéket, azaz úgymond túllő rajta. Ezen forgatókönyvek tehát nagyon más eredményekre vezetnek, mint azok, amelyek soha nem lőnek túl a 1,5 °C-on. Például a sérülékenyebb ökoszisztémák esetében a 1,5 °C-os küszöbérték meghaladása akár csak néhány éven keresztül olyan visszafordíthatatlan változásokhoz vezethet (pl. fajok kihalása), ami ellen – ha idővel sikerülne is ismét a küszöbérték alá vinni a globális melegedés mértékét – már nem lehet mit tenni. Ezért nem mindegy, hogy milyen gyorsan cselekszünk és mely forgatókönyv mentén haladunk.
5. „A globális melegedés korlátozása 1,5 °C-nál” jelentős és azonnali változásokat igényel
Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása 2016-ban megközelítőleg 52 Gigatonna (Gt) volt (szén-dioxid-egyenértékben kifejezve), és a jelenlegi trendek mellett 2030-ra ez az évi kibocsátás 52-58 Gt-ra növekedhet. Ahhoz azonban, hogy – a fent említett túllövés nélkül, vagy csak csekély mértékű túllövéssel – 1,5 °C-nál korlátozzuk a globális melegedés mértékét, az évi globális kibocsátásnak 25-30 Gt körül kellene lennie 2030-ra, ami nagyjából a jelenlegi fele. Jóllehet, technológia szempontjából ez megvalósítható lenne, a szükséges kibocsátás-csökkentés elérésére gyökeres és nagy skálájú változásra van szükség mind a szokásainkban, mind az új technológiák alkalmazásában. A modellezett megoldási pályák (1.5 °C pathways) alapján ehhez 2050-re megújuló energiaforrásokból kell biztosítani az elektromosság 70-85%-át. Minden téren nagy szerep jut az energiahatékonyság növelésének, a közlekedési szektor számára pedig kritikus fontosságúak az üzemanyagváltásra irányuló intézkedések. A jelentés szerint mindemellett az energiaigény csökkentése, az élelmiszer-termelés hatékonyságának javítása, étrendünk módosítása, valamint az élelmiszer-hulladék és -pazarlás csökkentése mind jelentős mértékben hozzájárulnának a globális kibocsátás csökkentéséhez.
6. A globális üvegházhatású-gázkibocsátásnak a század közepére el kell érnie a nettó nullát
A nettó zéró kibocsátás annyit jelent, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását radikálisan csökkentjük, és amit kibocsátunk, azt különböző „nyelők” (például zöldfelületek, illetve szén-megkötő technológiák) révén ki is vonjuk a légkörből. Ha egy évtizeddel korábbra, 2040-re hozzuk a nettó nulla kibocsátás évét – vagyis alig több, mint 20 év múlva –, akkor a globális felmelegedés 1,5 °C-os korlátozására jóval nagyobb az esély. Minél hamarabb elérjük – lehetőleg 2030 előtt –, hogy a globális kibocsátás csökkenni kezd, annál kevésbé lesz ijesztő mindaz, amivel később szembe kell néznünk. Azaz, minél hamarabb korlátozni tudjuk a globális felmelegedés mértékét, annál kevésbé veszélyeztetjük az emberi társadalom és a természetes ökoszisztémák épségét.
7. A globális éghajlatváltozás megfékezése számos más fejlesztési és gazdasági hasznot is hordoz magában
A jelentés rávilágít arra is, hogy a globális éghajlatváltozás elleni fellépés számos más előnnyel is jár, mint például munkahelyteremtés, az energiához való hozzáférés és energiabiztonság javítása, stabilabb gazdaság, fenntartható közlekedési módokhoz való hozzáférés, tisztább környezet és jobb körülmények az emberi egészség számára, csak hogy néhányat említsünk. Habár az IPCC nem hivatkozta még, de a New Climate Economy egy új tanulmánya szerint a globális éghajlatváltozás elleni fellépés 26 billió USD gazdasági hasznot hozhat 2030-ig (ahhoz képest, ha semmit nem tennénk), miközben több mint 65 millió munkahelyet teremtene, valamint több, mint 700 000 légszennyezés miatti korai elhalálozást előzne meg 2030-ig.
8. Mindegyik megoldási pálya (1.5 °C pathways) bizonyos mértékben a légköri szén-dioxid eltávolítására támaszkodik, hogy a globális melegedést 1,5 °C-nál korlátozzuk
A jelentés rávilágított, hogy nemcsak a kibocsátások csökkentésére, de a szén-dioxid eltávolítására és elraktározására (pl. földalatti vagy óceáni tározókban, új termékekben) is szükség lesz ahhoz, hogy a nettó nulla kibocsátást elérjük. A tanulmányozott megoldási pályák különböző mértékű szén-dioxid eltávolítást feltételeznek (100 és 1000 Gt szén-dioxid között a 21. század során a 1,5 °C túllövése nélkül, vagy csak csekély mértékű túllövéssel), de mind valamilyen szinten támaszkodik szén-megkötő technológiára.
A jelentés megjegyzi, hogy ekkora skálán szén-dioxid eltávolító technológia alkalmazására még nem volt példa, tehát sikeressége nem bizonyított, így ez egy jelentős kockázatot jelenthet a cél elérésében.
Továbbá azt is megjegyzi a jelentés, hogy a szén-dioxid eltávolítás kivitelezhetőségének és fenntarthatóságának értékelésére egy módszereket elemző gyűjtemény elkészítésére lenne szükség.
9. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való átmenet eddig soha nem látott mértékű „teljeskörű átalakulást” igényel
Bár a múltban láttunk már példát egyes technológiák vagy ágazatok radikális és gyors átalakulására, azonban a dokumentált történelemben olyan léptékű és mértékű átalakulásra még nem volt példa, mint ami a globális éghajlatváltozás 1,5 °C-os korlátozásához szükséges. Vagyis soha nem voltunk még tanúi olyan széleskörű és gyors átmenetnek, ami az energia, földhasználat, ipar, városok és más komplex rendszerek, valamint technológiák átalakításával a Föld egészén történt volna. Ennek a monumentális változásnak a megvalósításához jelentős új beruházásokra lesz szükség az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és hatékonyság terén. A jelentés szerint ahhoz, hogy 1,5 °C alatt tartsuk a globális melegedést, az említett beruházásoknak az energia szektorban nagyjából ötszörösére kell növekedniük 2050-re a 2015-ös szinthez képest.
10. Mindenkinek – az országoknak, városoknak, a magánszektornak és az egyénnek is – határozottabb tettekkel kell az éghajlatváltozás ellen fellépni
Az ambiciózus kibocsátáscsökkentés gyors végrehajtása és társadalmi átalakulás nélkül a globális felmelegedés 1,5 °C-os korlátozása – a fenntartható fejlődési célokkal összhangban – rendkívül nehéz lesz, ha nem lehetetlen. Ha az országok a jelenlegi kibocsátáscsökkentési ígéreteiket nem növelik, akkor a század végére legalább 3 °C-os globális átlaghőmérséklet emelkedés várható, épp kétszer annyi, mint a kívánatos 1,5 °C – hozta nyilvánosságra számításait a Climate Action Tracker az IPCC jelentés megjelenése után pár hónappal. A Párizsi Megállapodás értelmében az államoknak hamarosan – a következő értékelési időszak kezdetéig, tehát 2020-ig – felül kell vizsgálniuk vállalásiakat, s lehetőleg növelni azokat. A globális ambíciók megerősítésében rendkívül fontos szerepet játszanak a nem-állami szereplők is.
A tudományos tények világosak, a cselekvés következik. Következne.
Az IPCC Külön Jelentése egyértelművé tette, hogy most már elég tudományos tény és megértés, technológiai kapacitás, valamint pénzügyi eszköz áll a világ rendelkezésére ahhoz, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet komolyan vegye. Amire szükség van még, az a politikai akarat, hogy sürgősen megtegyük az összehangolt intézkedéseket a globális klímaváltozás korlátozására 1,5 °C alatt. Mint említettük, a klímavédelmi intézkedések egyben jelentős fejlesztési és gazdasági haszonnal is járnak. Ha viszont strucc-mód homokba dugjuk a fejünk, akkor nem csak ettől a haszontól zárkózunk el, de azt is kockáztatjuk, hogy néhány évtizeden belül országok válnak lakhatatlanná és jóval drámaibb kihívásokkal kell megbirkóznunk.
—
További tájékozódáshoz érdemes megnézni a 1,5 és 2 °C-os globális melegedés hatásait és kockázatait kontinensenként bemutató gigantikus interaktív ábrát a Carbon Brief oldalán.
