A szőlőt jelenleg 62 ezer hektáron termesztik, összesen 22 hazai borvidéken: a Kunsági a legnagyobb, míg a Nagy-Somlói a legkisebb borvidék. A nagy területi újratelepítések és a borvidékeken kívüli területek kizárása következtében 2001 óta csökkent a művelt terület nagysága, és mára csupán a korábbi kétharmada lett, viszont egyértelműen javult a bor minősége.
A szőlő alapvetően egy melegigényes növény, ugyanakkor több klímaparaméter is befolyásolja a bor különböző jegyeit. Az egyik legfontosabb minőséget meghatározó mérőszámmal, a cukorfokkal a klimatikus viszonyokból számítható hőösszeg erősen összefügg: 0,7 körüli, azaz magas a korreláció – megjegyezzük, hogy hazánk egy vidékére és egyetlen évre ennél kissé alacsonyabb értéket kaphatunk. Ezért jelen cikkünkben egy francia szakember által a 40-50° földrajzi szélességi zónában található borvidékekre (tehát hazánkban is) alkalmazható, ún. Huglin-indexet elemezzük. Ez meghatározza, hogy mely szőlőfajtának milyen hőösszeg az ideális. Ezen hőösszeg (°C-ban kifejezve) a nappali hőviszonyokat a nappalok hosszával korrigálva adja meg a melegigényes vegetációs időszak alatt:
A bázishőmérséklet itt a 10 °C, mely felett fejlődik a szőlő, és ugyanígy a 10 °C-os küszöbértéket vesszük figyelembe az évente változó melegigényes vegetációs időszak megadásakor is: akkor indul, amikor legalább 5 napon át Tátlag > 10 °C az év elejétől vizsgálva, és addig tart, ameddig ugyancsak legalább 5 napon át Tátlag < 10 °C az év második felében. Az elemzést kiegészítjük még két, a szőlőre negatívan ható tényezővel:
- a forró napokkal (amikor Tmax > 35 °C) és
- a tavaszi fagyokkal (a vegetációs időszak kezdete után azon tavaszi napok, amikor Tmin < -1 °C).
A szőlőre szintén negatívan ható egészen extrém hidegeket (amikor Tmin < -17 °C) most nem vizsgáljuk, hiszen azok országos átlagban már most is csupán 15 évente egyszer fordulnak elő.
Növekvő hőösszeg, növekvő termésátlagok
Tekintsük először az elmúlt 51 év megfigyeléseit! Az 1. ábrán a jelenlegi hazai borvidékek átlagára láthatjuk a hőösszeget és a termésátlagokat.
A hőösszegben egy 25%-os növekvő trend látható, mely statisztikailag is szignifikáns. Ugyanezen időtávon a termésátlagban is alapvetően egy emelkedő tendencia rajzolódik ki,
ám az évről évre való nagy ingadozás mellett csökkenési szakaszok is megfigyelhetők. Az elmúlt 12 évben éppen egy emelkedő időszakot látunk, melyen belül a legbőségesebb termést 2018-ban szüretelték, s a hőösszeg is ebben az évben volt a legmagasabb. Összességében a termésátlag és a hőösszeg között egy statisztikailag szignifikáns, közepes erősségű (0,5-ös korrelációs együtthatójú) kapcsolatot találunk. A hőösszegek külön borvidékekre vonatkozó idősorait és az illesztett lineáris trendet a 2., interaktív ábrán érhetjük el.
2. ábra: Átlagos évi hőösszegek a 22 hazai borvidéken 1971 és 2021 között. A TÉRKÉP INTERAKTÍV. A szerzők ábrája.
Jelenleg a hazai borvidékek 70%-án fehér borszőlő van telepítve, ugyanakkor a fajták közül a kékfrankost művelik a legnagyobb területen – mely a vastag héja miatt az időjárással szemben jól ellenáll. A vörös-fehér arány persze nagyban eltér az egyes borvidékek esetében: míg Tokajban 100%-ban fehér szőlő van, másodikként szerepelnek a Móri és Nagy-Somlói vidékek 90-95%-os fehér aránnyal, addig a másik oldalon nagy vörös többséggel a Szekszárdi, Villányi és Soproni vidékek állnak a maguk 80-85%-os arányával.
Teljesen megváltozhat a hazai szőlőfajta térkép
Most nézzük meg, hogy az egyes hőösszegek a borvidékeken belül hogyan változtak az elmúlt bő 50 év alatt (3. ábra). Jól látszik, hogy míg az 1970-80-as években inkább csak az alföldi vidékeken volt 2000 °C körüli a hőösszeg, addig
az elmúlt 20 évben szinte az ország egészén efeletti értékeket találunk, de a Csongrádi, Hajós-Bajai és Kunsági vidéken 2300-2400 °C-os értékeket látunk már.
A legkisebb változást Tokajban mérhettük, míg a legnagyobbat az észak- és közép-dunántúli régiókban (Pannonhalma, Neszmély, Tolna nyugati fele és Balatonfüred-Csopak). Talán ehhez is kapcsolódik, hogy az átlagosan legidősebb (33 éves) szőlőtőkék épp Tokajban találhatók.
Érdemes lehet ezek után elgondolkodni, hogy jelenleg a globális felmelegedés következtében növekvő hőösszegeknek megfelelő fajtákat termesztenek-e az adott borvidéken.
Ezt tették a hagyományosan fehérboros osztrák vagy német területeken is, ahol megkezdték a vörös cabernet és merlot fajták nemesítését. Ezzel például a híres osztrák zöldveltelini egyértelműen háttérbe és veszélybe is került.
A tunéziai borvidékek hőösszege jöhet a Duna-Tisza közében
Ezekről a növekvő hőösszegekről nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy az emberi tevékenység miatt következtek-e be a hazai borvidékeken, mivel egy ilyen elemzés finomabb területi felbontást igényelne, mint amit a számításokhoz szükséges modelleredmények szolgáltatnak. Ugyanakkor a jövőbeli modelleredmények vizsgálatát el tudjuk végezni a megfigyeléssel azonos, 10 km-es rácsfelbontáson a rendelkezésre álló szimulált adatbázisok felhasználásával. Ehhez háromféle forgatókönyvet tekintettünk:
- Az azonnali kibocsátás-csökkentéssel számoló, ún. RCP2.6-os forgatókönyvet, amely a legzöldebb jövőképet feltételezi, és lényegében a párizsi klímacélok teljesülését, azaz a maximálisan 2 Celsius-fokos globális felmelegedést jelenti a század végéig.
- A közepesen optimista, ún. RCP4.5 forgatókönyvet, amely szerint csak kicsit később, 2040-től kezdjük meg az üvegházgázok antropogén kibocsátásának globális csökkentését.
- A pesszimista forgatókönyvet, amely esetén az eddigi kibocsátási trendek folytatódnak tovább, s 2100-ig egyáltalán nem kezdünk kibocsátás-csökkentésbe.
Fontos megjegyezni, hogy az azonnali kibocsátás-csökkentésnek sincs rögtön észlelhető hatása, hanem csak leghamarabb 20 év múlva érezhetjük majd annak kedvező hatásait.
A hőösszegek jövőbeli alakulását felosztottuk a nagyon hűvös (amikor a hőösszeg 1500 alatti, és gyakorlatilag nem alkalmas szőlőművelésre) és a forró kategóriák közé (amikor a hőösszeg 3000 feletti, mely jelenleg a brazil és indiai szőlővidékeken fordul elő). A 4. ábrán a jelenlegi és múltbeli megfigyelt értékekhez való viszonyításképpen láthatjuk, hogy mi várható a 21. század közepére és végére.
Az bizonyos, hogy egy-két évtizeden belül a jelenleg csak az ország középső részén egy kis déli területet elfoglaló meleg kategória a borvidékek legalább felét érinti majd (világos piros a térképen). Emellett a század közepére már kissé jelentkezhet az azonnali kibocsátás-csökkentés hatása is, hiszen cselekvés nélkül a Duna-Tisza közében található borvidékeken átléphetünk a nagyon meleg kategóriába (középpiros).
Az azonnali kibocsátás-csökkentés viszont megállítja a további növekedést. Több évtized múlva, a 21. század végét vizsgálva még nagyobb különbséget láthatunk az optimista és a pesszimista forgatókönyv között: a borvidékek nagy része a nagyon meleg, míg fele a forró kategóriába (bordó) kerülhet, azaz gyakorlatilag a jelenlegi trendek folytatódását prognosztizálja a pesszimista forgatókönyv.
Ha 2040-től cselekszünk, akkor a borvidékek délkeleti fele a nagyon meleg kategóriába kerül, mely megfelel a dél-spanyolországi vagy tunéziai borvidékek jelenlegi hőösszegeinek.
A kockázatok nem merülnek ki annyiban, hogy “vörösboros ország” leszünk
Végezetül nézzünk meg két, kockázati tényezőt jelentő hőmérsékleti indexet: a forró nyári napokat és a vegetáció kezdete után előforduló tavaszi fagyok jövőbeli alakulását! Utóbbi a kifakadt rügyek, hajtások elvesztéséhez vezethet, ha a hőmérséklet egy-két fokkal fagypont alá kerül, míg a 35 °C feletti hőség a levelek és bogyók megperzselődéséhez vezet, valamint a fotoszintézis is erősen gyengül. Egy ausztrál tanulmány szerint ezen hőség akár 50%-kal is lassíthatja az érés folyamatát és 35%-kal a fotoszintézist. Ez ellen védőhálóval részben védekezhetünk, ám ennek persze többletköltsége van.
A forró napok száma egyértelműen növekszik a megfigyelések szerint (5. ábra): míg az 1970-80-as években alig fordult elő forró nap a jelenlegi borvidékeken, addig
az utóbbi 20 évben már átlagosan évi 4 napra számíthattunk, és ez a legutóbbi 10 évben már a 6 naphoz közelített.
A 21. század közepére a jelenlegihez képest még csupán évi egy-két napos növekedés várható, ugyanakkor a szőlőt egyértelműen hosszabb távra tervezik, ezért számunkra inkább az ezutáni időszak az érdekes. A század végére a kibocsátás-csökkentés nélküli forgatókönyv hatalmas növekedést vetít előre a forró napokban, és
a borvidékeken elérheti ezek száma az éves átlagban vett 25 napot.
A 2040 utáni cselekvés forgatókönyve ennek felét jelzi előre, 11 napot, míg a jelenlegi értékekre térünk vissza, ha már most megkezdjük a kibocsátás-csökkentést.
A vegetáció megindulása utáni tavaszi fagyok nagy évközi és térbeli változékonysággal fordulnak elő. Ez néhány évtizedig egyik forgatókönyv szerint sem fog jelentősen változni, ugyanakkor (ábra nélkül) a modellek egyértelműen jelzik, hogy a 21. század végére
a pesszimista forgatókönyv szerint a borvidékeken jelenleg előforduló tavaszi fagyok gyakorisága háromszorosára nőhet, amely jelentősen csökkenti a hozam mennyiségét.
Ez annak köszönhető, hogy a vegetációs időszak kezdete az erősebb globális felmelegedéssel sokkal gyorsabban tolódik az évben előre.
Nem mindenkinek lesz lehetősége alkalmazkodni, ezért is fontos a mérséklés
Összefoglalásként tehát elmondhatjuk, hogy a szőlőnek ideális hőösszegek az elmúlt bő 50 év alatt 20-35%-kal növekedtek, különösen az észak- és közép-dunántúli borvidékeken. A pesszimista forgatókönyv szerint a mostani trendek folytatódnak majd, és a jelenlegi borvidékek fele a forró, 3000 °C feletti hőösszegű átlagos sávba tartozik majd. Ugyanezen forgatókönyvet követve a jelenleginél ötször több forró nap negatívan hat majd a szőlő érésére és a szem egészségére. Emellett az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentése nélkül a tavaszi fagyok gyakorisága is növekszik majd a század végére, mely a terméshozamokat rontja majd.
A szőlőnek tehát nem tesz jót, ha nagyon megváltozik az éghajlat.
Egy átfogó, sok klímaparamétert figyelembe vevő tanulmány szerint jelenleg hazánk borvidékeihez közel álló leghíresebb vidékek a következők: Bordeaux, Burgundy, Mosel és Marlborough, de ide tartoznak Moldova, a Balkán és Észak-Spanyolország legtöbb vidéke is. A jövőben a megváltozó hőösszegek miatt a szőlőfajtákat a megfelelő régiókból kell majd nemesíteni, ugyanakkor már az elmúlt 50 évben is előfordult, hogy egy-egy régió a klímaváltozás hatására másik csoportba került át.
Ha az új fajták nemesítésére nem kerül sor, akkor a hűvösebb vidékeken kellene a szőlőtermesztést megkezdeni (pl. a túl forró Kiskunságban már nem, a hegyekben felfelé igen). Ez egyértelműen
olyan költségeket róhat a kisebb gazdákra, amit nem biztos, hogy tudnak majd vállalni.
Ezzel szemben a legkisebb költséggel járó alkalmazkodási megoldások közé tartoznak a különféle agrotechnikai beavatkozások, mint a metszés, a zöldmunka, vagy talajtakaró növények használata. További, ennél kissé költségesebb és csak telepítést megelőzően alkalmazható megoldás a telepítésmód (sorok kialakítása, tájolás) megválasztása, illetve különféle művelési technológiák használata – egyszerű példa erre a korai szüret, ahogy 2018-ban is tették itthon a magas hőösszegek miatt; vagy a többszöri szüret, ahogy ezt a hazainál melegebb vidékeken teszik. Minden szempontból jó lenne tehát minél hamarabb visszafogni a kibocsátásokat, és ha ez nem sikerül, akkor a fentebb vázolt alkalmazkodási lépésekhez folyamodni.
Szerzők: Szabó Péter, Pongrácz Rita
Az interaktív ábrák készítésében a szerzőkön kívül Kristóf Mihály is részt vett. Köszönet illeti a regionális modelleredményekért az Euro-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait, míg az ellenőrzött, rácsra interpolált hazai megfigyelésekért pedig az Országos Meteorológiai Szolgálatot.
Rövid tudományos módszertan:
- Regionális klímamodellekkel végzett éghajlati szimulációk:
Egy térség, pl. hazánk éghajlatának részletesebb vizsgálatához regionális klímamodellekre van szükség, hiszen azok a légköri folyamatokat már elég pontosan és finom térbeli felbontással írják le. A regionális modellek historikus szimulációi nagy számban továbbra is csak 2005-ig állnak rendelkezésünkre, míg a jövőre vonatkozóan, 2006-tól indítva 2100-ig azt szimuláljuk, hogy egy-egy feltételes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvre hogyan reagál az éghajlati rendszer. Jelen tanulmányban három forgatókönyvet tekintettünk: az azonnali kibocsátás-csökkentést feltételező, a párizsi megállapodásban szereplő 2 °C-os globális melegedést leíró RCP2.6-ot; az antropogén kibocsátás 2040 utáni csökkentésével számoló RCP4.5-öt, illetve a kibocsátás-csökkentés nélküli, pesszimista RCP8.5-öt. Az elemzésben adott forgatókönyvön belül az Európa egészét ~10 km-es rácsfelbontással lefedő, Euro-CORDEX együttműködés keretében futtatott különböző, de ugyanazon hat-hat regionális klímamodell-szimulációt tekintettünk. Ezen hattagú együttes már megfelelően tudja reprezentálni a modellek eltéréséből eredő bizonytalanságot, illetve ezeket a háromféle forgatókönyvvel meghajtva az emberi tevékenység jövőbeli alakulásából származó nagyfokú bizonytalanságot is. - Szimulációk hibakorrekciója és megfigyelések:
Az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztései ellenére az éghajlati szimulációk még ma sem tökéletesek, a meteorológiai változóktól függően kisebb-nagyobb hibával terheltek a megfigyelésekkel szemben. A hibák javításához hibakorrekciós módszerre és jó minőségű megfigyelésekre egyaránt szükségünk van. Ehhez a legjobb hazai, homogenizált, minőségileg ellenőrzött, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től rendelkezésre álló, ún. HUCLIM adatbázist tekintettük (forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat), hiszen ezen adatbázis szolgáltatta az utolsó 51 év méréseire bemutatott eredményeket is. Jelen elemzéshez a szimulációs eredmények bemutatásakor a standardizálás módszerét használtuk, amely az eloszlások szórását és átlagát is figyelembe véve végzi a hibák javítását. A korrekciós referencia-időszak egy megfigyelésekkel közös múltbeli időszakot kell, hogy tekintsen: ez a bemutatott hőösszeg ábrák esetében a 2011-2021, míg a forró napoknál a 2001-2021 időszakot jelenti. - Átlag, trend és statisztikai szignifikancia-vizsgálat:
Egy hosszabb, általában húszéves időszak átlagai megadják, hogy az időszakon belül bármely évben milyen értékre számíthatunk, míg az idősorra illesztett trend azt adja meg, hogy mekkora az adatsorban adott idő alatt bekövetkezett átlagos változás. Jelen tanulmányban a trendet lineáris regresszió illesztésével, a legkisebb négyzetek módszerével határoztuk meg. A két változó közötti lineáris kapcsolat szorosságát pedig [-1;1] intervallumba eső számmal, az ún. Pearson-együtthatóval adtuk meg. Ezután t-próbákkal megvizsgáltuk, hogy az adott trend, illetve a korrelációs együttható statisztikailag szignifikánsan különbözik-e nullától, melyeket a tanulmányban mindig 95%-os megbízhatósági szint mellett közöltünk.
