Senki sem szeret élelmiszert kidobni – mégis, valószínűleg mindannyiunk életében előfordult már különböző okok miatt. Tudjuk, hogy ez egy negatív dolog, de talán nem is gondoltunk bele, hogy milyen tovagyűrűző hatásai vannak. Az élelem előállításához földterületre van szükség, amit így bizonyos mértékben feleslegesen használunk, hiszen talán el sem fogyasztjuk a rajta megtermelt élelmet. A kidobott, lebomló étel pedig hozzájárul a metánkibocsátáshoz – ami fokozza az üvegházhatást (és így az éghajlatváltozást).
Ha kevesebbet pazarlunk, alacsonyabb lesz az élelmiszerigény, kevesebbet kell megtermelni, hogy ellássuk a lakosságot, ráadásul az előállítás csökkentése az üvegházgáz-kibocsátást is mérsékeli. Az élelmiszerhulladék csökkentése alacsonyabb élelmiszerárakat és versenyképesebb exportot is eredményezhet.
Az élelmiszerhulladék csökkentése segíti a mezőgazdászokat, a cégeket és a fogyasztókat is a pénz megtakarításában, továbbá az élelmiszer előállításához, feldolgozásához és szállításához köthető környezeti hatás is kisebb lesz.
Gyümölcsök, zöldségek és pékáruk a pazarlás élmezőnyében
2020-ban az EU-ban kb. 59 millió tonna élelmiszer ment pocsékba (ez fejenként 131 kg-ot jelent), aminek 53%-a a háztartásokhoz köthető. Ezt követi a feldolgozóipar (20%), a termelési szektor (10%), az éttermek és élelmiszer-szolgáltatók (9%), valamint az egyéb élelmiszer-elosztás (7%).
Becslések szerint az EU fogyasztói számára elérhető élelmiszer 10%-a veszendőbe megy, ugyanakkor, 32,6 millió ember csak minden második nap engedhet meg magának minőségi ételt.
Az élelmiszerhulladék kialakulásában több tényező is szerepet játszhat. Ilyen például a nem megfelelően tervezett vásárlás és főzés, az esztétikai szempontok (pl. sérült gyümölcs), a standard adagok az éttermekben, catering esetén a nem jól becsült létszám, a túltermelés, a termék vagy csomagolás sérülése, illetve a „minőségmegőrzési” és a „fogyaszthatósági” dátumok félreértelmezése. De ide sorolhatjuk a tájékozódás hiányát is: ha nem tudjuk, milyen környezeti, társadalmi, pénzügyi hatásai vannak az élelmiszerpazarlásnak, kevésbé figyelünk rá és talán nem is értékeljük annyira az élelmet.
A legnagyobb mértékű pazarlás az EU-ban a gyümölcsök és zöldségek esetén adódott (rendre 27% és 20%), amit a gabona (13%), a hús (10%) és a burgonya (10%) követ. A tagországokat külön tekintve Németország, Franciaország és Olaszország járul hozzá legnagyobb mértékben az élelmiszerhulladék létrejöttéhez, de egy főre lebontva az értékeket már más a kép. A németek és a franciák így az EU-átlag alatt maradnak (amiként Magyarország is), míg például Ciprus, Portugália, Belgium és Dánia meghaladja azt. Magyarországon évente kb. 635 ezer tonna élelmiszerhulladék keletkezik a háztartásokban, ami egy főre lebontva kb. 65 kg-ot jelent – ennek a mennyiségnek nagyjából a fele volt tényleges pazarlás. A 2021-es adatok alapján
ebből 25 kg elkerülhető lenne, ami kb. 35 ezer Ft megtakarítást is hozna fejenként.
A legnagyobb mértékű pazarlás itthon az ételmaradékokhoz köthető, de a toplistán szerepelnek a gyümölcsök-zöldségek, valamint a pékáruk is. A nem elkerülhető élelmiszerhulladék legnagyobb arányát (≈70%) a nem ehető zöldség- és gyümölcsrészek teszik ki, amit a nem ehető állati részek (≈10%), a kávézacc (≈9%), a teafilter (≈3,8%) és a tojáshéj (≈3,6%) követ.
Jó hír, hogy hazánkban 2016 és 2021 között 24%-kal csökkent az élelmiszerpazarlás.
Ráadásul a komposztálásra kerülő maradékok aránya ez alatt az 5 év alatt mintegy 7%-kal nőtt. Egy EU-s döntés alapján 2023. december 31-től Magyarországon is kötelező lesz a háztartási biohulladék szelektív gyűjtése.
A pénztárcánk és a környezet is csak nyerne az élelmiszerhulladék csökkentésével
Vizsgálatok készültek arra vonatkozóan, hogy milyen hatásai lennének, ha az EU-ban 2030-ig csökkentenénk az élelmiszerhulladékot (a szimulációkban nem különítették el az ehető és nem ehető élelmiszerhulladékokat), azaz teljesülne az ENSZ Fenntarthatósági Céljai közül a 12.3. számú pont. Három különböző szcenáriót vettek alapul: a csökkenés mértéke az egyes esetekben 12%, 23% és 41% volt. Mivel a hulladék nagyobb része a háztartásokhoz köthető, az itt bekövetkező csökkenésnek van a legnagyobb hatása a teljes képet nézve.
A szimulációk eredménye szerint az EU háztartásai éves átlagban 220-720 eurót spórolhatnának meg. További járulékos haszon, hogy a szcenárió függvényében szén-dioxid egyenértékben kifejezve 33, 62 vagy
akár 108 millió tonnával is csökkenthetnénk az üvegházgáz-kibocsátást.
Ha kevesebbet pazarlunk, csökken a vásárlási igény is, ami az árakban is tükröződik, habár a szimuláció szerint a teljes élelmiszerlistát nézve ez a legjobb esetben is 1% körüli lenne. Azonban, ha típusokra bontva nézzük az eredményeket, akkor a zöldségek esetén 4%-os árcsökkenés is bekövetkezhetne.
Van megoldás, és nem is egy
Az élelmiszerpazarlás könnyen visszafogható, ha odafigyelünk néhány apró dologra. A Joint Research Center oldalán a megoldásokat hat csoportba sorolják:
- Javaslatok és eszközök a háztartások részére (pl. receptek az ételmaradékok felhasználásához)
- Mentorálás a háztartások részére (pl. gyakorlati képzések a konyhában)
- Lokális, figyelemfelkeltő kampányok (média, események)
- Oktatási programok, iskola-étkezés események (mint pl. a KonyhaKaland program)
- Tudatosság a vendéglátóhelyeken is (pl. ételmaradékos zacskó kutyák részére)
- Nemzeti élelmiszerpazarlási megelőzési programok
Az ún. „Farm to Fork” (a termőföldtől a villáig – azaz a fogyasztóig) stratégia az EU élelmiszerrendszerének környezeti- és klímalábnyomát szeretné csökkenteni, valamint lehetővé tenni egy egészséges és fenntartható étrendet. Át kell alakítanunk az élelmezési rendszerünket, mivel az most a globális üvegházgáz-kibocsátás kb. egyharmadért felel, továbbá sok természeti erőforrást igényel, csökkentheti a biodiverzitást és negatív egészségügyi hatásai is lehetnek (alul- vagy éppen túltápláltság), valamint a kereskedelmi körülmények sem igazságosak minden esetben. A stratégia keretén belül elegendő, tápláló és megfizethető élelmiszert szeretnének biztosítani, a fenntarthatósági szempontok figyelembevétele mellett. Cél továbbá a növényvédő szerek és a műtrágya használatának megfelezése és az ökológiai művelésű területek növelése.
A mesterséges intelligencia is a hasznunkra válhat az élelmiszer-pazarlás csökkentésében. Az ügyfelek (pl. éttermek, szállodák) a kukákat is megfigyelhetik, kamerák és mérlegek segítségével, így rendelkezésre állnak adatok a felesleg mennyiségéről és fajtájáról. Nagyobb irodaházakban például azt is lehet monitorozni, hogy a dolgozók mit dobnak a szemetesbe és ennek fényében alakítható az étterem kínálata (pl. kisebb szelet torta, egyénileg összeállítható saláta-mix).
Franciaországban 2016-ban vezették be, hogy a nagyobb üzletek nem dobhatják ki az el nem adott élelmiszert – helyette el kell adományozniuk. Ezt követően több rendelkezést is hoztak az élelmiszer-pazarlás ellen, a céljuk, hogy 2025-re általánosan 50%-os csökkentést érjenek el. Londonban a The Felix Project önkéntesekkel segíti a beérkező ételek célba juttatását; 2021-ben 30 millió adagot osztottak ki.
Több kezdeményezés is létezik, amelyek a lejárati dátumhoz közeli termékek szemétté válásának elkerülését célozza meg.
Magyarországon 2022-ben hoztak intézkedést a nagyobb kereskedőkre vonatkozóan. Mivel az lenne a cél, hogy a lejárat közeli termékek ne a kukába, hanem a rászorulókhoz kerüljenek, a nagyobb élelmiszer-üzletek kötelesek felajánlani az élelmiszert a minőségmegőrzési idejük lejárta előtt legalább 48 órával az Élelmiszermentő Központ Nonprofit Kft. számára.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület évente tízmilliárd forint értékű élelmiszert ment meg nélkülözők számára, azáltal, hogy naponta összegyűjtik az áruházakból és a gyártóktól a lejáratközeli, vagy csomagolási hibás termékeket. A jótékonysági szervezet megalakulása óta több mint 100 millió kg felesleget mentett meg, nagyrészt önkéntesek munkájával – ezek az adományok évente 250 ezer nehéz sorsú embernek jelentenek segítséget.
Egyes helyeken kedvezményesen juthatunk hozzá az el nem adott ételekhez. A Magyar Élelmiszerbankkal való együttműködésnek köszönhetően arra is lehetőségünk van, hogy egy nélkülöző embert hívjunk meg egy adag ételre: a pazarlás csökkentése tehát együtt járhat a jótékonykodással.
A Maradék nélkül oldalán is hasznos tippeket találhatunk. Ilyen például a tudatos vásárlás: amellett, hogy érdemes bevásárló listát írni, figyeljünk a szavatossági dátumra és arra, hogy mikor fogyasztanánk el az adott terméket – ennek függvényében választhatjuk a rövidebb vagy a hosszabb lejáratú árut. Rendkívül fontos az is, hogy hogyan tároljuk a megvásárolt élelmiszereket, hiszen ez befolyásolhatja a minőségét, fogyaszthatósági idejét. Továbbá érdemes a maradékmentő recepteket is átnézni, mielőtt kidobásra ítélnénk valamit.
Az eddigi példák azt mutatják, hogy az élelmiszerhulladék csökkentése egy elérhető cél. Ez nem valamiféle lemondással járó dolog, csupán egy kicsit több odafigyelést igényel, amellyel a környezetünk, az éghajlatunk, a pénztárcánk és a lelkiismeretünk is jól járhat.
