Az elmúlt két évben (a glasgow-i klímacsúcs óta) szinte változatlan maradt a CAT híres hőmérője, amely azt mutatja meg, hogy az országok klímapolitikái és ígéretei alapján mekkora mértékű globális felmelegedés várható a század végéig – derült ki a klímacsúcson ma nyilvánosságra hozott jelentésükből.
Annak ellenére, hogy egyre inkább a bőrünkön érezzük a klímaváltozás következményeit, a Climate Action Tracker szerint nem látszik jelentős javulás az országok szakpolitikáiban, és a jelenleg érvényben levő politikák alapján a század végére továbbra is nagyjából 2,7°C-os felmelegedés várható (az ipari forradalom előtti szinthez képest). Ha pedig a kormányok hivatalosan benyújtott vállalásait tekintjük, a 2030-ra kitűzött célok alapján továbbra is 2,5°C-os globális felmelegedésnek néz elébe a világ – ez a becslés 0,1°C-kal magasabb, mint tavaly.
Ennek egyik oka, hogy bizonyos országokban (pl. Indonézia) – ahol eleve gyenge klímacélt tűztek ki – megugrottak a kibocsátások tavaly óta. Másrészt pedig számos országban (pl. Szaúd-Arábia és a klímacsúcsot vendégül látó Egyesült Arab Emírségek) a fosszilis tüzelők felskálázását tervezik a kivezetés helyett. Az Egyesült Királyságban is számos visszalépés történt az eddigi ambiciózus tervekhez képest az elmúlt hónapokban.
Sok ország még mindig a szén-dioxid-kivonó technológiákkal igyekszik növekvő fosszilis energiatermelését “zöldre mosni”, amikor tudjuk, hogy ezek az abszolút gyerekcipőben járó technológiák ebben az évtizedben nem lesznek elérhetőek megfelelő mértékben és léptékben ahhoz, hogy 1,5°C-nál tudjuk korlátozni a globális felmelegedést.
Ezért a CAT szakértői is arra sürgetik az országokat, hogy a COP28 döntés világosan fogalmazza meg a fosszilis tüzelők kivezetése melletti elköteleződést.
Tiszta energiaszektort egy generáción belül!
Az energiaszektor dekarbonizálása kulcsfontosságú, anélkül elképzelhetetlen a globális felmelegedés mérséklése. A CAT egy korábbi elemzésében 16 országot (köztük a legnagyobb kibocsátókkal) vizsgált meg, hogy hogyan állnak a fosszilis energiahordozók kivezetésével jelenleg, milyen politikák vannak érvényben és hova kellene eljutni.
A vizsgált országok közül egyik sem teljesíti maradéktalanul a kőszén és a földgáz időben történő kivezetését és a megújuló energiák ezzel párhuzamosan történő felskálázását.
Illusztráció a CAT adatai alapján: Tallér Vivien
Az országok eltérő energiamixéhez és anyagi lehetőségeihez mérten itt is megoszlik, hogy kinek, mikor és mennyit kellene tennie a közös ügy érdekében: a fejlett országoknak 2030-ig kellene elérni a 80%-os megújuló részesedést az energiamixben, míg a fejlődőknek eddigre átlagosan 50-75% között kellene tartaniuk.
Azonban ahhoz, hogy ez egyáltalán megtörténhessen, ambícióra van szükség, azaz el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk megcsinálni. Technológiai szempontból a válasz igen (és még mindig nem beszéltünk az itthon és globálisan is kiemelten fontos energiahatékonyság kérdéséről, hogy ne a végtelenségig növekedjen a fogyasztás), amihez azonban finanszírozásra van szükség, amihez politikai és üzleti döntések szükségesek, amelyek a társadalmi akaratból nőhetnek ki.
A jelen döntéseitől függ, hogy a 2040-es években születendő generációt milyen körülmények fogják fogadni: egy tiszta energiákon alapuló, dekarbonizált energiaszektor, vagy egy egyre veszélyesesebb és szélsőségesebb éghajlati rendszer. Simon Stiell, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) főtitkára így fogalmazott a tárgyaló feleknek tartott beszédében Dubajban:
Emlékezzenek erre. Minden egyes sor, amin dolgoznak, minden szó vagy vessző, amin birkóznak itt a klímacsúcson, azok mögött egy emberi lény van, egy család, egy közösség, aki számít Önökre.
