A múltban, például az Eocén vagy a Kréta földtörténeti korokban amikor magas volt a szén-dioxid koncentráció a légkörben, valóban sok esetben tovább virágzott az élővilág a Földön, viszont ezekben a korokban a légköri szén-dioxid mennyisége egyensúlyban volt az óceánokban és kőzetekben tárolt szén mennyiségével. A magas üvegházhatás koncentráció lassan alakult ki és az élővilág, az óceán és a légkör összetétele több millió év alatt állt be az adott egyensúlyi szintre. Ez így vállalhatóan hangzik, a probléma viszont az, hogy az ember által okozott éghajlatváltozás nem a lassú folyamatok kategóriája földtörténeti-léptékben, hanem kifejezetten hirtelen bekövetkező változás. Ezekre is találhatunk példát a Föld történetében és emiatt kevésbé biztató a jelenlegi folyamatok végkimenete.A korábbi, hasonló léptékű és gyorsaságú éghajlatváltozás esetenként a fajok akár 90%-ának kihalásával végződött. A gyors lefolyású változásokat a földtörténet során például heves vulkánkitörések során felszabaduló és a légkörbe jutó üvegházhatású gázok, továbbá ami még fontosabb, vulkáni hamu és por okozták. Jelenleg az ember ugyanezt a hatást váltja ki, ezért valószínűsíti a témával foglalkozó tudós társadalom döntő többsége, hogy hasonló eredményekre számíthatnak a következő generációk hiszen a kezdeti szélsőséges változásokat már napjainkban tapasztalhatjuk.
A földi éghajlat valóban keresztül ment drasztikus változásokon a múltban is, melyen változásokra a tudomány mai szintjén már pontos magyarázatot tudunk adni. Fontos konklúzió viszont, hogy ezek alapján korántsem érdemes legyinteni a napjainkban az emberiség hatására változó éghajlat problémájára, mert a dinoszauruszokkal ellentétben mi magunknak csináltuk a bajt, velük ellentétben azonban van is esélyünk megelőzni saját kihalásunkat. Ha úgy döntöttél, nem szeretnél a dinoszauruszok sorsára jutni érdemes elolvasni, hogyan csökkentheted a szénlábnyomod.
