Bár köznapi szóhasználatban ezeket a kifejezéseket gyakran egymás szinonimájaként alkalmazzák, a tudományos szakirodalomban ezek különböző fizikai jelenségekre utalnak. Ahogy azt az elnevezés is sugallja, a globális felmelegedés a globális átlaghőmérséklet hosszútávú emelkedő trendjét jelenti. Az ipari forradalom kezdete óta a légkörben egyre növekvő koncentrációjú üvegházhatású gázok a földfelszíni átlaghőmérséklet emelkedését okozzák, korábban itt ismertettük, hogyan.
A globális felmelegedés következménye a globális éghajlatváltozás, ami a Föld éghajlatának jelentős mértékű, tartós megváltozását jelenti. Egy adott területen megváltozhat például a csapadék mennyisége vagy éven belüli eloszlása, vagy akár a szélsőséges események – mint a hőhullámok, aszályos időszakok, árvizek, hurrikánok – előfordulási gyakorisága, intenzitása is módosulhat. Habár a két fizikai jelenség között okozati összefüggés van, a kettő nem ugyanaz.
Az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok okozzák a globális felmelegedést, ami pedig globális éghajlatváltozáshoz (vagy más szóval klímaváltozáshoz) vezet.
Mivel a két jelenség szorosan kapcsolódik egymáshoz, hétköznapi beszélgetésekben a két kifejezést gyakran felcserélik. A tudományos szakirodalomban mindkét kifejezést használják már a klimatológiai kutatások kezdete óta, ám a globális éghajlatváltozás kifejezés valamivel népszerűbb, minden bizonnyal tágabb jelentéstartalma miatt.
Az 1880-as évek óta rendületlenül növekvő üvegházhatású gázkibocsátásoknak köszönhetően máris átlagosan 1 °C-kal melegebb világban élünk, mint az ipari forradalom kezdetekor ükszüleink. A legfrissebb éghajlati jelentés (IPCC Special Report on 1.5°C) pedig megerősítette, hogy ekkora mértékű melegedés kedvezőtlen irányba módosított bizonyos, az emberi egészséget is befolyásoló tényezőket, mint például az extrém időjárási események és hőhullámok, vagy az élelmiszerbiztonság. A hőmérsékleti szélsőségek (például fagyos napok vagy hőség napok) az elmúlt több mint 100 év alatt megfigyelt változásairól hazánkban itt írtunk.
A Föld felszínhőmérsékletének változása 1880 és 2017 között (Forrás: NASA)
Honnan tudjuk mindezt?
A tudósok földfelszíni, légköri és műholdas mérések és megfigyelések segítségével gyűjtenek információt az éghajlati rendszerről, hogy tanulmányozzák a múlt, jelen és jövő éghajlatát és annak változásait. A világszerte gyűjtött közvetlen (pl. meteorológiai állomásokon mért hőmérséklet) és közvetett (hőmérséklet rekonstrukció jégfurat mintákból) adatok felbecsülhetetlen tudományos értékkel és bizonyító erővel bírnak.
Az éghajlatváltozás kulcsfontosságú mutatói a globális szárazföldi és tengerfelszíni átlaghőmérsékletek emelkedése, a világtenger szintjének emelkedése, a sark- és hegyvidéki hófelületek és gleccserek visszahúzódása, a szélsőséges események, mint a hurrikánok, hőhullámok, erdőtüzek, árvizek és az aszály gyakoribbá és intenzívebbé válása, valamint a felhő- és növényborítottság változása, csak hogy néhányat említsünk. Az éghajlati rendszer modellezésével az éghajlatkutatók további betekintést nyernek az éghajlati rendszer működésébe, és szimulálni képesek a várható klimatikus változásokat különböző társadalmi-gazdasági forgatókönyveket alkalmazva.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) rendszeresen közétett jelentésekben foglalja össze nagyjából 5-7 évente az éghajlatváltozásra vonatkozó legújabb tudományos ismereteket, többezer vezető szakértő részvételével. Az elmúlt három évtized során a testület jelentései egyre több bizonyítékkal alátámasztva elemzik az ember által okozott globális éghajlatváltozást és figyelmeztetnek az egyre kockázatosabb következményekre. A tavaly megjelent Külön Jelentés (IPCC Special Report on 1.5°C) tehát a 2014-es Ötödik és a 2021-re várható Hatodik IPCC jelentések között kiemelt szerepet játszik a döntéshozók tájékoztatásában és a klímapolitikai vállalások megalapozásában.
